Ezen a héten a Juventus ismét idegenben játszik, így az olasz ultrákat bemutató sorozatunk következő része sem maradhat el. A szezon során Max Allegri legénysége másodszor utazik a mesés Toszkánába, hogy megmérkőzzön azzal a csapattal, melynek szurkolói talán egész Olaszországban a legjobban gyűlölik a Juventust és annak szurkolóit, maguk mögé utasítva e tekintetben a Napoli, az Inter, de még talán a Torino ultráit is. Olyan szintű gyűlöletről beszélhetünk esetükben, melynek manifesztációjában visszatérő elemként jelenik a Heysel-tragédia áldozatainak kegyeletsértése, átlépve ezzel egy olyan morális határt, mely még talán az ultrák mércéjével mérve is sok. Ezen a héten a Fiorentina szervezett szurkolói kerülnek bemutatásra.

A firenzeiek számára – a többi olasz régió lakóihoz hasonlóan – rendkívül fontos a lokális büszkeség, mely az ő esetükben különösen érthető. Ezen identitás egészen a XII. század környékére vezethető vissza, Itália területe ezidőtájt folyamatosan az aktuális pápák és német-római császárok hatalmi harcának színtere volt. A félszigeten levő városállamokban különböző politikai pártok alakultak: a jómódú városi kereskedő- és kézművesrétegekből kerültek ki a guelfek – ide tartozott Firenze is –, akik a pápát támogatták, míg az ellentétes ghibellinek a császár felé húztak.  1289-ben Firenze a campaldinói csatában legyőzte a ghibellin-párti arezzóiakat, mely biztosította a város relatív önállóságát, mely hosszú távon megágyazott a reneszánsz megszületésének, elévülhetetlen helyet követelve ezzel Firenzének a világtörténelemben. A korszak heves polgári rivalizálása mai napig megmaradt, a guelfizmus motívumai ma is gyakran fellelhetők a Stadio Artemio Franchiban. A szurkolók a metropoliszt és a futballklubot egy egységnek tekintik, így a Viola győzelme maga Firenze győzelmét is jelenti egyben. A csapat a város szimbolikus hadserege, és ezek a kulturális árnyalatok különböztetik meg a Fiorentina-szurkolókat az olasz ultrák világában, mely Olaszország 6-7. legnépszerűbb klubjaként is megkerülhetetlen.

Fiorentina ultrái azon kevesek egyike Olaszországban, akik a stadion két kanyarját is elfoglalják, teszik ezt nevesül az északi Curva Fiesolében, illetve a déli Curva Ferroviában. Az ultrák korszakát jócskán megelőzve, 1931-ben már létezett Firenzében szervezett szurkolás, ugyanis ebben az évben alakul egy l'Ordine del Marzocco nevű csoport, amely több éven át támogatta a Fiorentinát, és követte őket szinte az összes főbb olasz stadionba. A modern korban is alakulnak szurkolói csoportok, akik még nem rendelkeztek mai értelembe vett ultra jegyekkel. Az első ilyen csoport a Vieusseux klub volt, mely 1965-ben született, és elfoglalta helyét a Curva Ferroviában, őket követték a Giovani Viola és a Settebello, akik a Curva Fiesolében gyülekeztek vasárnaponként. Ezen csoportok közül a Settebello lett a legdominánsabb, az ő soraikból kerültek ki az első ultrák: 16 éves fiatalok kivállnak a csoportból, hogy megalapítsák a 7Bello Juniort.

Ők egy sokkal radikálisabb vonalat képviseltek, igyekeztek megküzdeni más szurkolókkal, ugyanis ezidőtájt jellemző volt, hogy a vendég csapat szurkolói elfoglalták a helyeket a stadionban, rákényszerítve ezzel a Viola-szimpatizánsokat, hogy csak szétszórva tudjanak helyet foglalni a lelátókon, vagy akár be sem tudjanak jutni. A Curva Fiesolében a '70-es évek elején alakult meg a Brigate Viola, de ők sem képeztek átütő erőt.

Egy, a genovai szurkolókkal történt összecsapást követően formálódott meg az igény egy olyan szervezetre, amely az összes erőt egyesíti a Fiesoléban. Így született meg 1973-ban Ultras Viola, melynek vezetője a karizmatikus, "Pompa" becenévre hallgató Stefano Biagini lett. Pompa személyéhez köthető a Hellas ultráival kialakított történelmi léptékű barátság (erről bővebben később). Az Ultras lett a legismertebb csoport a Fiesolében, 1974 januárjában jelentek meg a stadionban először transzparenseikkel egy Fiorentina-Juventus mérkőzésen. Ezt a mozzanatot tekinthetjük ténylegesen véve az ultra-mozgalom kezdetének Firenzében. A Napoli-szurkolókkal történt incidensek után a Vieusseux is úgy döntött, hogy csatlakozik a fiesolei ultrákhoz. A következő szezonban több kisebb-nagyobb csoport alakul, de nem tudtak komoly jelentőséget kiharcolni maguknak. A '70-es években ritkán fordult elő, hogy a mérkőzések előtt a rendőrség biztosítsa a jelenlétet, megelőzve ezzel a szurkolók közötti összecsapásokat, így gyakran megesett, hogy néhány városban, ahol a rivalizálás erősebb volt, a firenzei szurkolók menetét egy kisebb csoport vezette, élén a Pompával, akik motoros sisakot viseltek, hogy megvédjék magukat az ellenfelek által dobált kövektől és ütésektől.

1978 tavaszán fordulat áll be a szurkolók életében, az Ultras szokásos heti gyűlésén néhány tag elégedetlenségét fejezte ki a vezetőséggel szemben, akik az elégedetlenkedők elmondása szerint nem fogadtak meg semmilyen tanácsot másoktól. Pár nappal később ezek a fiatalok kiváltak az Ultrasból, és megalapították a Collettivo Autonomo Viola nevű csoportot, akikhez már közvetlenül a megalakuláskor sokan csatlakoztak a kanyar többi csoportjaiból. Ez okozott némi feszültséget a Fiorentina-szurkolók körében, a Collettivo eleinte a Curva Ferroviában szeretett volna helyet foglalni, ezzel is kifejezve szembenállásukat, de végül a csoport közös döntésének és akaratának a hatására maradtak a Fiesolében.

A csoport nevében szereplő „autonomo” szó onnan ered, hogy megalakulásukkor nem jegyezték be őket a Centro Coordinamento Viola Clubba (Viola Koordinációs Központ), mely a Fiorentina hivatalos szurkolói csoportjait hivatott koordinálni. Transzparensük legelőször egy idegenbeli Hellas Verona elleni mérkőzésen lett kihelyezve. Mivel a Collettivo a kezdetektől fogva igyekezett minél frekventáltabb helyre kirakni a transzparensét, ez több konfrontációhoz vezetett a többekkel szemben. Egy időszakban a Settebello fogadta maga mellé őket. A kanyaron belüli ellentétek folyamatosan erősítették Collettivót, majd idővel olyan sokan lettek, hogy kénytelenek voltak elfogadni őket, végül pedig a vezető csoporttá váltak.

A '80-as évek sem teltek botrányok és széthúzások nélkül, mely az Ultras további hanyatlását hozta. Komoly belső válságot okozott 1983-ban egy megbeszélt vacsora a pisaiakkal, melyen ráadásul a Fiorentina ügyvezetője, valamint a Pisa elnöke is részt vett közvetítőként. A csoport válságát tovább mélyítették a 1983. december 18-án játszott Fiorentina-Roma előzményei. A Viola szurkolói megelégelték, hogy a romanisták mindig éjszaka érkeztek a városba, hogy mindenhol kárt tegyenek. Ezt megelőzendő, a hazaiak mintegy négyszázan a mérkőzés előtti éjszaka találkoztak a pályaudvar közelében, hogy kiszúrják a rómaiakat, de sárga és piros zászlóknak nyoma sem volt, másnap reggel a stadionnál is kevés Romanista volt. A meccs végén elterjedt a hír, hogy a Viola ultráinak egy csoportja 14 római szurkolót sebesített meg, akik állítólag hét Giallorossi-drukkert meg is késeltek.

A rendőrség még aznap este átkutatta és lezárta az ultrák főhadiszállását, a rajtaütés során 13 ultrát, köztük a csoport elnökét is elfogják. A Koordinációs Központ elhatárolódik tőlük, maga a klub is tagadja, hogy bármi köze lett volna a csoporthoz, egyedül a többi Fiesolében elhelyezkedő csoport vállal szolidaritást. Ennek hangot a következő, Avellino elleni hazai mérkőzésen adnak, nem voltak sem jelszavak sem transzparensek. A sorozatos hányattatások hatására az Ultras 1984 májusában feloszlik. Az irántuk érzett tiszteletből nem tűztek ki transzparenseket a kanyar közepén egy évig, majd a területet a Giovani della Fiesole foglalta el, néhány régi Ultras taggal a soraikban, de a csoport nem tudott komoly hegemóniát kialakítani, 1986-ban a Collettivo pedig végleg a Fiesole vezető csoportjává válik. Még ebben az évben alakul az Alcool Campi, akik csupán rövid ideig működnek, viszont annál nagyobb ismertséget szereznek ország szerte. A csoport egyes tagjai folyamatos drogügyekbe keverednek, 1989 májusában pedig Molotov-koktélt dobtak a bolognai ultrákat Firenzéve szállító vonatra (mintegy válaszul, mivel a korábbi, bolognai meccs alkalmával a hazaiak szintén ezt a "fegyvert" vetették be, de nem találták el a vonatot). Az incidensben több piros-kék ultra könnyebben, egyikük viszont súlyosan megsérült, mialatt a vagon teljesen kiégett. Ezen incidens és botrány hatására a Alcool Campi feloszlik.

Az 1989/90-es szezonban Európában is hírnevet szereznek maguknak, hiszen a csapat bejutott az UEFA-kupába: Madridban, az Atlético ellen a lelátóról egy Viola-szurkoló lelátódarabokat dobál az alatta lévő szektorba, a kijáratnál pedig összecsapnak a lovasrendőrökkel. A Werder Bremen elleni elődöntőben Perugiában, a második félidő kezdete előtt két szurkoló a pályára lépett, és egy lila sálat tettek az ellenfél kapusának hálójába, majd meglökdösték őt. A döntőt a Fiorentina az ekkor már gyűlölt Juventus ellen játszotta, a sorozatot végül a Bianconeri nyerte meg (mondani sem kell, a mérkőzések előtt komoly összecsapások voltak a két tábor között). Az Avellinóban lejátszott visszavágó után a Fiorentina-szurkolók dühe végleg elszabadul, a rendőrséggel is összecsapnak.

1992 szeptemberében egy gyógyíthatatlan betegség miatt a Fiesole elvesztette vitathatatlan vezetőjét, Pompát, az olasz ultrák országszerte megemlékeztek róla. A következő év a csapat számára is komoly csapást jelent, a Fiorentina ugyanis 54 év után kiesik a Serie B-be. A következő szezonban sikerül azonnal visszatérni a legfelsőbb oszályba, azonban a szurkolók közötti ellentétet azonban ez nem enyhíti, melynek eredményeképp a Vieusseux átköltözött a Curva Ferroviába, a Collettivóval folytatott élénk vita után. Az évtized közepén a Collettivo átélte első igazi válságát, fokozatosan elveszítette számos vezetőjét, egy generációváltás keretében sok fiatal helyet követelt magának.

A helyzet normalizálódni látszik, egészen egy Fiorentina-Juve napjáig, amikor a Juventus csapatbuszát a Franchiba tartó lila szurkolók kisebb csoportjai megtámadják: az ablakokat kövekkel törik be, a játékosok ijedtükben a busz padlójára fekszenek. Hatósági nyomozás indul az ügyben, állítólag valaki belsős információkat ad ki az azonosítás során. Ez az ügy is tovább mélyíti a csoporton belüli feszültséget, mely több tag kiválásához vezetett, tovább gyengítve ezzel a Collettivót. A következő évben a szurkolók közti ellentét csillapodni látszott, hiszen 1996-ban a Fiorentina Batistuta duplájának köszönhetően legyőzte a bajnok Milant az Olasz Szuperkupa döntőjében. Új csoportok születnek a Fiesoléban és a Ferroviában egyaránt. 1997-ben egy átütő fordulópont következett be, egy új, eredeti struktúra született: az Associazione Tifosi Fiorentini (AtF) azzal a céllal, hogy összehangolja a két kanyart. A csapat visszatért 1998-ban az UEFA-kupába, mely szintén nem maradt balhé-mentes: tárgyakat dobáltak a Barcelona ellen a pályára, melynek következtében a Franchit két mérkőzésre bezárták, más olasz városban kellett a meccseket lejátszani.

Az ezredforduló eleje még hozott egy Olasz-kupa diadalt a Parma ellen, azonban Vittorio Cecchi Gori tulajdonos csődbe juttatta a klubot, melyet meg kellett szüntetni és 2002. augusztus 1-jén "Fiorentina 1926 Florentia" alapították újra, a Serie C2-ből indulva kellett újra felépíteniük magukat, ekkor már a Della Valle család tulajdonában. 2003. május 15-én a csapat visszakapta a régi Fiorentina színeit és márkajelzését, és néhány nappal később visszatért a régi nevéhez. Cesare Prandelli a kispadon visszavitte a csapatot Európába, és a negyedik helyre hozta be az együttest 2006-ban, de a Fiorentinát a Calciopoli-botrányban való érintettség miatt a kilencedik helyre sorolták vissza. A lila szurkolók haragja nem maradt el: több ezer ember órákra elfoglalja a Campo di Marte pályaudvar peronjait, hogy tiltakozzon az ítélet ellen, több tucat vonatot blokkoltak.

A 2006/07-es szezonban megjelenik a Firenze Ultras elitcsoport, amely többek között a Settebello néhány volt tagjából áll, és rövid időn belül nagy  jelentőséget kap de rövidesen fel is oszlik, Collettivóval való összecsapások következtében. A szurkolói kártya 2010-es bevezetése, amely a következő évtől kötelezővé tette a hazai meccsekre való előfizetést és az idegenbeli meccsek látogatását, komoly érvágás lett az ultrák életében. A firenzei tiltakozások alkalmával nagy hírnevet szerez magának a Parterre 1926 nevű csoport, kihasználva a Collettivo folyamatos válságát. A Parterre folyamatos térnyerése végül 2011. február 5-én a Collettivo feloszlását okozta. A 2011/12-es szezontól a Parterre a Fiesole központi erkélyén foglalt helyet, ahol korábban a Collettivo volt, és az "1926" nevet adta magának, hogy jobban összehangolja a kanyar szurkolói buzdítását. Azóta is ők a Fiesole központi alakjai, mepróbálva egységessé kovácsolni az oly sok belső konfliktust megélt kanyart.

Mint ahogy a bevezetőben is olvasható, a Fiorentina-ultrák számára a Juventus, és annak szurkolói a leggyűlöltebb ellenfél egész Olaszországban. Azt tudjuk, hogy a Bianconeri az ország legszeretettebb, és leggyűlöltebb csapata is egyben, de mik azok az eseménysorok, melyek idáig vezettek, hogy Firenzében ilyen szintre jusson a Juventusszal szembeni antipátia? A két szurkolótábor között már a '70-es években is voltak összetűzések, azonban ez nem volt még ekkor kiemelt jelentőségű. Az első komolyabb incidens az 1975/76-os szezonban történt, a Juve elleni torinói idegenbeli mérkőzésen négy ultrákból álló Viola-szurkolót letartóztattak egy Juventus-szurkoló megsebesítése miatt.

A helyzet az 1981/82-es szezon végeztével romlott drasztikusan. Az idényt megelőzően a lilák olyan játékosokkal erősítettek, mint Daniele Massaro, Francesco Graziani, a fiatal – fekete-fehérben BL-t nyerő – Pietro Vierchowod, illetve soraikban tudhatták a Juventusnál 12 évet töltő Antonello Cuccureddut. A nehézkes kezdés után a Fiorentina szárnyra kapott, és a Juventusszal fej-fej mellett haladva reális esélye volt, hogy 1969 után megszerezze a klub harmadik Scudettóját. Április 6-án a Fiorentina a Juventust fogadja, a mérkőzés 0-0-s döntetlennel zárult, így a döntés az utolsó fordulóra maradt. A két csapat pontegyenlőséggel várja az utolsó játéknapot, a Juve Catanzaróba utazott, míg a Fiorentina a Cagliari vendégeként lépett pályára. A Catanzaro számára már nem volt tétje a mérkőzésnek, a szárdok azonban a kiesés ellen menekültek.

Mindkét bajnokesélyes szenved,  a Juventus negyedórával a vége előtt egy vitatott büntetővel nyert, melyet Brady értékesített, és megnyeri a mérkőzést 1-0-ra. Cagliariban ezzel szemben érvénytelenítették Graziani gólját, a mérkőzés gólnélküli döntetlennel ér véget, mellyel a Juventus lett a bajnok, ráadásul ezzel a scudettóval felkerülhetett a második aranycsillag is a mezre. Természetesen a firenzeiek úgy érzik csalás áldozatai lettek, a Bianconerit pedig egy életre meggyűlölték. Dulakodások történtek a következő évben Firenzében, néhány szurkoló megpróbált betörni a Juve szállodájába, de a rendőrség ezt megakadályozta. Torinóban később egy Viola-szurkolót megkéseltek.

A következő keserű pirula az UEFA-kupa elvesztése volt, de még ezt is beárnyékolja Roberto Baggio eligazolása. A Fiorentina 1985 tavaszán vásárolta meg a 18 éves tehetséget Vicenzából, aki egy páratlan tehetség volt, de sajnos sérülékeny is. A felépülés hónapjai alatt kiváló kapcsolatot alakított ki a Collettivo tagjaival, szinte ő is közéjük tartozott. Egész Firenze befogadta és sajátjának tekintette, így nem meglepő, hogy az egész város felzúdult, amikor 1989-ben felmerült a Juvéba igazolás lehetősége. Novemberben az ultrák az utcára vonultak és tüntetéseket szerveztek, Baggio haza előtt pedig a játékost éltető transzparenseket helyeztek ki. A csapat mérkőzései során több csoport a Flavio Pontello tulajdons-elleni drapériát helyez ki, maga Firenze polgármestere is a tüntetők mellé áll informálisan.

A kedélyek nem csillapodnak, következő év februárjában újabb tüntetést szerveznek, több, mint négyezer tifoso lepi el az utcákat, Pontello házát tojással is megdobálják. A tüntetéssorozat nem éri el célját, Pontellóék Baggiót eladják a Juventusnak 25 milliárd líráért a szezon végén. Az eladás okát megérteni akaró és magyarázatot követelő szurkolók tömege tolong a Fiorentina székháza előtt a Piazza Savonarolán. A szurkolók dühe kirobban, és vak dühében köveket és érméket dobálnak a székházra, a rendőrség kénytelen közbelépni, a helyzet pedig elfajul. Az egész város fellázad, mert úgy érzi, hogy megfosztották egy bajnoktól, ráadásul Baggio is olajat öntött a tűzre, mondván, hogy kénytelen volt engedelmeskedni a vezetőségnek.

A gyűlölet azóta sem csillapodott, számos összecsapásra került sor egészen a közelmúltban is ráadásul több helyi sztár is fekete-fehérbe öltözött, elég csak Federico Bernardeschire, Federico Chiesára, vagy Dušan Vlahovićra gondolni. Sajnos ez a szűnni nem akaró gyűlölet a Fiorentina-szurkolói részéről többször átlépte a jóízlés határait, ugyanis visszatérő motívumként gúnyolódnak a Heysel-tragédiában elhunyt áldozatokon. Ennek egyik megnyilvánulása a Liverpool híres indulójának az éneklése, előfordult, hogy egyes Fiorentina-szurkolók Liverpool-mezben mentek egy Juventus elleni mérkőzésre. Több ízben megjelenik a "-39"-es motívum, utalva ezzel az áldozatok számára. Ezek sajnos a közelmúltban is jellemzők voltak, 2017. január 15-én a Fiorentina-ultrák Heysel-áldozatokat gyalázó dalokat énekeltek, 2018-ban pedig néhány szurkoló "Scirea, brucia all’inferno!" (Scirea, égj a pokolban) feliratot írt fel a Franchi közelében. Habár a klub maga hivatalos közleményekben több ízben elhatárolódott, a szurkolók egy része újra és újra visszatér ehhez. Az elmúlt években dokumentált számos összecsapás a két tábor között sajnos nem utal arra, hogy ez a kapcsolat valamikor jobbra fordulna.

A Juventuson túl több rivális szurkolói is vannak a Violáknak. Kiemelt helyen szerepelnek a Bologna ultrái. Ennek a rivalizálásnak is több évtizedes múltja van számos összecsapással, mely a már korábban írt Molotov-koktélos esetben csúcsosodott ki, ami során egy 14 éves bolognai fiú súlyosan megégett és kómába került. Nem egy esetben történtek késeléses esetek is. Érdemes még megemlíteni a Romát, mely ellentét a korábban említett incidensen túl is számos véres összecsapást hozott. Külön töltetett adott ennek a gyűlölettel teli viszonynak a Fiorentina 1993-as kiesése, melyben a Giallorossi­nak is volt szerepe.

Az utolsó fordulóban a Roma az Udinese ellen játszott, a Zebrette vereség esetén kiesett volna, mely a Fiorentina bennmaradását is jelentette volna egyben. A mérkőzés 0-0-ás döntetlennel zárult, a rómaiak játékosa, Andrea Carnevale ráadásul egy üreskapus ziccert is kihagyott. A toszkán régióban szinte az összes csapat szurkolóira riválisként tekintenek a Viola szurkolói, melyek közül a Pisával való rivalizálás kiemelendő, mely kapcsolat a két település történelmi léptékű rivalizálásra vezethető vissza. Riválisok közé tartoznak még többek között a Milan, a Lazio, a Brescia és a Napoli ultrái is. Sorozatunkban először számolhatunk be magyar érintettségről, hiszen a nemrég megrendezett Fiorentina-Ferencváros Konferencia Liga-mérkőzést megelőzően több konfliktus volt a két csapat ultrái között.

Legszorosabb baráti kapcsolat a Hellas Verona ultráihoz köti a Viola-szurkolókat, mely még 1976-ban kezdődött egy kisebb rivalizálás után. Habár voltak kisebb-nagyobb összecsapások ezidőtájt a két tábor között, valahogy a tisztelet mindig is meg volt egymás felé. 1976-ban egy Hellas-Fiorentina mérkőzésen Pompa átment a Verona szurkolói közé, mely megalapozta a történelmi barátságot. Számtalan egymást éltető drapériát feszítettek ki a szurkolók a két csapat mérkőzésein az évek során. "Bármikor is játsszák le ezt a meccset... az egyetlen emlék a végtelen másnaposság lesz!!!" Állt ez a szöveg egy Fiorentina-Veronán 2013-ban.

A Fiorentina-Verona 1991/92-es mérkőzésen a fiesoleiak sárga és kék kártyákkal fogadták a veronaiakat, középen a kék "B.G." felirat sárga alapon, az erkélyen pedig a "Húsz év történelme nem törölhető el... becsület a B.G.-nek" felirat volt látható, amely az 1991-ben feloszlatott veronai Brigate Gialloblù előtt tisztelgett. A Fiorentina szurkolói jó viszonyt ápolnak a Catanzaróval, – akiket szintén dühített 1982-es mérkőzés a Juve ellen –, valamint a Torinóval, melynek alapja szintén a Juventus elleni közös gyűlölet. Nemzetközi szinten pozitív viszony köti őket a Liverpoolhoz, a portugál Sportinghoz, illetve itt is beszélhetünk magyar vonatkozásról az Újpest személyében, melynek egyik alapja a közös klubszín. 2009-ben, amikor a DVSC a Fiorentina ellen játszott a Bajnokok Ligájában, az újpestiek Ultra Viola Bulldogs csoportja is jelen volt a mérkőzésen a firenzeiek soraiban, ráadásul több nemzetközi mérkőzésre is elkísérték olasz társaikat.

Felhasznált források: PianetaEmpoli.it, Wikipedia.it, Fiorentina1926.gportal.hu, TheGuardian.com, TifoToscano.it