A Juventus feltörekvő fiatal tehetsége, Fabio Miretti a minap hosszabb interjút adott a Tuttosport felkérésére, melyben az elmúlt idény alatt és az utánpótlásoknál szerzett tapasztalatok mellett kitért fejlődésének menetére, az általa elnyert olasz Golden Boy-trófeára, a nemrég tető alá hozott szerződéshosszabbításra, valamint arra is, hogy még nem dőlt el biztosan, hogy hol fogja megkezdeni a következő évadot. 

"Az amerikai felkészülési turné remek tapasztalatszerzési lehetőséget jelent nekem, főként úgy, hogy tavaly a válogatott kötelezettségek miatt nem tudtam elutazni a csapattal. Tavaly csak későn vághattam bele az előszezonba, idén viszont kicsit korábban érkeztem. Mindenképpen előnyös, hogy ilyen kiváló csapatokkal nézhetünk majd szembe, s éppen ezért kár, hogy a Barcelona nem tudta vállalni az ellenünk való mérkőzést. A Milan és a Real Madrid ugyanakkor hasonlóképpen méltó ellenfelek lesznek, még annak ellenére is, hogy csak barátságos találkozókról beszélünk" – hangsúlyozta az olasz középpályás. 

"Nem hinném, hogy túlzottan sokat változtam volna az elmúlt egy évben, mivel a lelkesedésem ugyanolyan maradt, mint volt, s személyiségem sem módosult sokat. Továbbra is élvezem a mester bizalmát, aki már az előző szezonban is teret adott nekem, amit próbáltam legjobb tudásomhoz mérten meghálálni a pályán. Max Allegri mindig rengeteg tanáccsal lát el, attól függetlenül, hogy éppen jól teljesítek-e, vagy sem, emellett pedig állandóan szeretne ösztönözni engem, amiért ugyancsak nagyon hálás vagyok. 

Az előző idény második felében, sérülésemet követően át kellett mennem egy kisebb hullámvölgyön, mikor nem éreztem jól magam erőnlétileg, ám az évad utolsó szakaszára ismét jó formába lendültem, s több jobb pillanatom volt, mint rossz momentumom. Úgy gondolom, hogy inkább beszélhetek hullámvölgyekről és hullámhegyekről, mint átmeneti jó, vagy rossz időszakokról, viszont én ennek ellenére is képes voltam megőrizni az alapvető nyugalmamat, ami nagy előnyt jelentett számomra. 

Tulajdonképpen mindig is azt a posztot részesítettem előnyben, ahol most futballozok, mivel itt van lehetőségem előre törni, illetve mozogni a sorok között. Ha az edző más szerepet szán nekem, az sem fog gondot okozni, mivel teljes mértékben a mester és a csapat rendelkezésére állok, ilyen fiatalon pedig még nem teheti le a voksát egyetlen pozíció mellett az ember. Szeretek több helyen is megfordulni, s variált pozíciókban játszani, azonban annyi biztos, hogy a középpályán képzelem el a jövőmet, hiszen itt az együttes minden tagjával meg tudom teremteni az összeköttetést. 

Az, hogy még nem tudtam gólt szerezni a felnőtt csapatban, egyértelműen frusztrál, ugyanakkor inkább csak a személyes ambícióim miatt. Ha betalálnék, az hatalmas elégedettséggel töltene el, elvégre nagyon jó lenne a nagyok között is bevenni az ellenfelek kapuját megannyi, az utánpótlásban lőtt találat után. Úgy vélem, hogy itt az ideje annak, hogy végre megtörjön a jég, s hogy sok góllal segítsem a Juventus menetelését a különböző sorozatokban. 

Szerződésem 2027-ig történő meghosszabbítása nagyon fontos pillanat volt számomra, mivel ez azt jelenti, hogy a hosszú évek óta tartó közös történetem várhatóan még sokáig folytatódni fog a Juventusszal. Mindig büszkeség, ha egy ilyen fontos klub számít rád, s bízik abban, hogy a jövőben is az ő szerelésüket fogod viselni, az Öreg Hölgy pedig mindig is maximális bizalmat tanúsított irántam. A kontraktus kiterjesztése ebből a szempontból már csak hab a tortán. Jelenleg még nem tudhatom biztosan, hogy mit tartogat számomra a jövő, valamint a mercato többi része. Még van két felkészülési meccsünk a turnén, s mikor visszatérünk az Egyesült Államokból, a vezetőség és én mérlegelni fogjuk, hogy mi lenne nekem a legjobb az előttünk álló szezonra vonatkozóan. Én magam nyugodt vagyok, s késznek érzem magam arra, hogy szembenézzek az ezt követő kihívásokkal. 

Néhány csapat természetesen érdeklődik irántam, ám ahogy mondtam, ezekkel az ajánlatokkal majd csak augusztusban foglalkozunk. Nem gondolnám, hogy azoknak a srácoknak, akik csak most kerültek fel a felnőttekhez az akadémiáról, szükségük lenne a segítségemre, mivel még mindannyian fiatalok vagyunk, kevés tapasztalattal. Alapvetően nagyon jól kijövünk egymással, s szívesen beszélgetünk könnyedebb, hétköznapibb témákról is. Úgy gondolom, hogy ez adja a társaság legnagyobb erejét. 

Fiatalabb koromban egy ízben már volt alkalmam ellátogatni az USA-ba, ahol a Juventusszal vettem részt egy Miamiban megrendezett ifjúsági tornán. Ekkor viszont nem sok időnk volt arra, hogy ellátogassunk az ország főbb nevezetességeihez, így a mostani, Los Angelesben tett turné ebből a szempontból is nagy hatást gyakorol rám. Megdöbbent a város szépsége, kiváltképp a Venice Beach-en tapasztalt pezsgés: itt szinte csak szabad, felhőtlen emberekkel lehet találkozni, akik elképesztően sok sportot űznek, a strandröplabdától kezdve a gördeszkán és a szörfön át egészen a futásig, nem is beszélve azokról, akik kosaraznak, vagy fociznak. Az együvé tartozás érzése, amit véleményem szerint egy sportág adhat meg legjobban az embereknek, egyszerűen csodálatos. 

Ha nem lettem volna futballista, nem igazán választhattam volna más sportot, így például a kosárlabdát sem, mivel nincs nagy tehetségem a többi labdajátékhoz. Az NBA-t ettől függetlenül nagyon kedvelem, s a Golden State Warriors a kedvenc csapatom, elsősorban Stephen Curry miatt. A focicsapatok közül mindig is a Juventus volt a favoritom, az NBA-ban azonban inkább egyes játékosokat kedvelek, s miattuk kötődök azokhoz az együttesekhez, ahol szerepelnek. Curry nem csupán amiatt nyűgöz le, mert messziről is képes elképesztően pontos kosarakat dobni, hanem azért is, mert ösztönösen érzi, hogy mi fog következni a mérkőzés adott pillanatában, s tudja, hogy mikor kell lőni, vagy éppen passzolni. Kiválóan olvassa a helyzeteket, ami még a tévéképernyőn keresztül is szembeötlik, ezért pedig nagyon szeretem nézni a játékát. 

Még sosem kosaraztam együtt Paul Pogbával, vagy Max Allegrivel, ám biztosan legyőzném őket... Természetesen most is csak vicceltem, ugyanis sokszor vagyok komolytalan a kötetlenebb diskurzusok során, ám egy dologgal nem szoktam viccelődni, ez pedig a Golden Boy trófea. Hatalmas elismerést jelentett számomra, hogy a szavazók engem választottak a legnagyobb ígéretnek számító olasz tehetségnek. Mikor megtudtam, hogy én nyertem, elképesztően büszke voltam, az esti díjátadó pedig azóta is csodálattal tölt el. Nagy elégedettséggel töltött el, hogy megannyi korombeli olasz srác közül engem ítéltek a legjobbnak, ez pedig csak még nagyobb motivációval tölt el, s még inkább arra sarkall, hogy jó produkciót tegyek le az asztalra. 

Az, hogy az U21-es Európa-bajnokságon nem tudtunk maradandót alkotni, nagy szomorúsággal töltött el bennünket, mivel egyértelműen az olimpiai részvételről álmodoztunk. A franciák ellen nem volt szerencsénk, Norvégiával szemben pedig nem nyújtottunk túl jó teljesítményt, egy ilyen tornán pedig, ahol viszonylag kevés meccs alapján dől el a továbbjutás kérdése, nem engedhetünk meg magunknak ehhez hasonló hibákat. Alapjában véve nem rontottunk el semmit, viszont nem is ragadtuk meg az előttünk kínálkozó lehetőségeket. Az első találkozót követően elbizonytalanodtunk, amit utólag visszatekintve hibának tartok: bár a játékvezető sem vezette jól a meccset, másként kellett volna reagálunk a francia válogatott futballjára" – összegzett Miretti.