A Juventus brazil középpályása, a Liverpoolnál töltött, kudarcos kölcsönidőszakából a torinóiakhoz visszatérő, ám minden bizonnyal ismét átadólistára kerülő Arthur a mai napon hosszabb interjút adott a spanyol médiának, melyben szót ejtett az Öreg Hölgynél és a Barcelonánál töltött időszakáról is, emellett pedig egyértelműen kifejezte arra irányuló szándékát, hogy hamarosan végleg klubot váltson, hogy a következő világbajnokságra kellőképpen felépíthesse pályafutásának ívét. 

"Úgy érzem, kissé balszerencsés voltam az elmúlt szezonban, ám ennek az időszaknak végre vége, most pedig sokkal jobban érzem magam, mint az utóbbi hónapokban bármikor. Nagyon szeretnék ismét játéklehetőséghez jutni, és egyértelműen a lehető legmagasabb szint elérését célzom meg játékosként. Véleményem szerint nagyon sokat tanultam az engem érő nehézségekből, elvégre ha az ember a komfortzónáján kívül reked, még több ismeretet sajátíthat el. Valamilyen tekintetben mindenképpen fejlődnöm kellett ahhoz, hogy jobb legyek, a sérülésem pedig elképesztően sokat segített ebben, bármilyen paradox módon hangzik is" – hangsúlyozta a Mundo Deportivo riporterének. 

"Nagyon jól éreztem magam a Barcelona kötelékében, mivel egy csodálatos városban élhettem, a klubról pedig csak kiváló emlékeim vannak. Hihetetlenül boldog pillanatokat élhettem át a katalánoknál, s őszintén szólva sajnálom, hogy ez a kaland csak két évig tartott. A harmadik szezonom előtt hagytam el a klubot, s bár ekkor már értelemszerűen több tapasztalatom volt a profi futballról, mint amikor annak idején megérkeztem Brazíliából, még mindig egy nagyon fiatal srácnak számítottam. Bár hazám pontvadászata világszinten is egy kiemelt bajnokság, ám a spanyol ligát nem lehetne összehasonlítani a brazillal. Azt hiszem, hogy második idényem végére sikerült 100%-ban alkalmazkodnom a csapat játékrendszeréhez, melynek köszönhetően sokkal magabiztosabbá váltam, s nagyszerű emlékekre tehettem szert. 

Bevallom, hogy még most is a Barcelona rajongója vagyok, amit nem is tudnék titkolni, mivel nagyon kedvelem a stílusukat, s szeretem nézni a meccseiket is, ahogy maga a klub is közel áll a szívemhez. Nem tudom, hogy egy napon visszatérhetnék-e a gárdához, ám a futball világában bármi megtörténhet, a játékstílusuk pedig még mindig nagyon közel áll hozzám. Mikor annak idején megérkeztem az együtteshez, még nagyon kevés rutinnal rendelkeztem, s elképzelhető, hogy nem voltam elég érett ahhoz, hogy szembenézzek bizonyos kihívásokkal. Most sokkal jobb focista vagyok, mint akkor voltam, úgy lelki, mint fizikai szempontból. Ráadásul sokkal jobban értem és ismerem a futballt, személyes tekintetben pedig rengeteg dolgot sikerült megtanulnom. 

A mentális tényezők legalább 50%-át adják egy labdarúgó felkészülésének, mivel az agy is egy izom, testünk mellett pedig ennek ápolásával is törődnünk kell. Ahogy a lábainkkal is dolgozunk annak érdekében, hogy erősek legyenek, úgy mentális tekintetben is treníroznunk kell magunkat, mivel ha a pályán vagyunk, lélekben is ott kell lennünk, ehhez pedig maximális koncentráció szükségeltetik. Egy éve minden nap együtt munkálkodom egy mentáltrénerrel, ez a rutin pedig lassan a mindennapjaim elengedhetetlen részévé vált, s ha visszamehetnék az időben, már a kezdetektől fogva ilyen nagy figyelmet szenteltem volna ennek az összetevőnek. Sok különbség van köztem, továbbá az egy évvel ezelőtti önmagam között, s nem csupán sportolóként, hanem emberként is, ami miatt immár nagy jelentőséget tulajdonítok ezeknek a szempontoknak. 

Cristiano Ronaldo labdarúgóként és emberként is fantasztikus, mivel minden nap igyekszik fejlődni valamilyen téren. Tisztán emlékszem, hogy amikor először találkoztam vele a Juventusnál, egyből azzal kezdte, hogy ebédidőben megnézte, hogy milyen ételeket pakoltunk a tányérokra, aztán elkezdett viccelődni velünk azzal, hogy egészségesebben kellene étkeznünk. CR7 egy igazi profi, s karrierem során egyetlen játékossal sem volt szerencsém együtt futballozni, aki olyan mentalitással bírt volna, mint ő, nem is beszélve a sportemberként elért, elképesztő eredményeiről, amiket részben éppen ennek a szellemiségnek köszönhet. 

A mostani állás szerint hamarosan vissza fogok térni a Juventushoz, azonban az átigazolási időszak nagyon hosszú, így nem tudhatjuk, hogy mi fog történni a nyáron. Ha a Juve, vagy én kapunk egy érdekes ajánlatot, minden bizonnyal ki fogjuk értékelni azt, ám egyelőre csak annyit mondhatok, hogy 2025-ig szerződésben állok a klubbal, ezt pedig szeretném tiszteletben tartani, s majd meglátjuk, hogy mit tartogat számomra a jövő. Annyi biztos, hogy semmiképpen sem igazolnék el Szaúd-Arábiába, mivel még csupán huszonhat éves vagyok, s úgy gondolom, hogy sokkal többet érhetek el labdarúgóként az eddigi eredményeimnél. Szeretnék visszatalálni a legjobb formámhoz, majd fontos trófeákat nyerni Európában, hogy egy napon ismét meghívhassanak a brazil válogatott keretébe. 

A La Liga természetesen kiemelt célpont számomra, mivel Spanyolországban nagy hangsúlyt fektetnek a labdabirtoklásra, valamint a technikásabb futballra. A három bajnokságban, ahol megfordultam, sok tudást szívtam magamba, mivel Olaszországban sokat fejlődhettem fizikailag és taktikai szinten, míg Angliában elsajátítottam a ligára jellemző hihetetlen intenzivitást. Bár nagyon jó lenne, ha egy olyan klubhoz csatlakozhatnék, ami a nemzetközi kupaporond valamelyik sorozatában is érdekelt, ez egyáltalán nem szerepel a feltételeim között. Tavaly nyáron nagyon közel álltam a Valenciához, s kész voltam igent mondani a csapatnak, mivel hittem a projektjükben, ám a Juve és a Denevérek végül nem tudtak megegyezni egymással. Ez a szál valószínűleg már nem éleszthető újjá, mindazonáltal nagyra értékelem, hogy a spanyol klub érdeklődött irántam, s örülök annak, hogy sikerült kiharcolniuk a bennmaradást az idény végén. 

Mindenképpen szeretnék visszatérni a brazil válogatottba, ez egyértelmű célt jelent nekem. A következő évad meghatározó lesz pályafutásom szempontjából, ami miatt rendszeres játéklehetőséghez kell jutnom egy klubnál. Annak idején stabil kezdő voltam a nemzeti együttesnél, ahol szinte folyamatosan számítottak rám, az ezen állapothoz való visszatérésért pedig keményen és a kellő fókusz mellett kell dolgoznom. Ha ezt sikerült megtennem, három éven belül ismét a válogatott kötelékébe kerülhetek, learatva a megfeszített munka eredményeit" – összegzett Arthur.