A Juventus korábbi elnöke, Giovanni Cobolli Gigli hosszabb idő után ismét átfogóbb interjút adott a klub helyzetéről az olasz médiának, melynek keretein belül értekezett a torinói edzőkérdésről, Paul Pogba szerinte tragikomikus helyzetéről, arról, hogy Gleison Bremer vajon megfelelően pótolta-e Matthijs de Ligtet, emellett pedig kitért a legutóbbi Juve-Internek pikáns körítést adó rasszista bekiabálásokra és azok következményeire is. 

"Babonából sosem szoktam megtekinteni a Juve-Intert, így csak a sajtóból tudtam tájékozódni az eseményekről. a Corriere della Sera alapján a Juventus megérdemelte volna a győzelmet, míg a Gazzetta szerint a Nerazzurri játszott jobban. Az viszont biztos, hogy nekem nincs különösebb bajom Max Allegri stílusával, ami lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de figyelembe véve, hogy a következő hetekben milyen kihívások várnak az Öreg Hölgyre, jelenleg a védekező taktika lehetett az egyetlen járható út, s a meccs utolsó pillanatáig úgy tűnt, hogy ez a felfogás meg is hozza a kívánt eredményt" – szögezte le a 1 Station Radio adásában. 

"A Juventusnak folytatnia kell a megkezdett utat, s a bajnoki tabella negyedik helyét kell megcéloznia, miközben persze a vezetőség tűkön ülve várja a CONI-hoz benyújtott fellebbezésről meghozandó ítéletet. A következő, Lazio elleni összecsapás mindazonáltal az ügytől függetlenül is nagyon fontos lesz, mivel a Bianconerinek egy olyan csapattal kell majd megmérkőznie, ami az utóbbi mérkőzések alapján kiemelkedően jó formában van. 

A találkozón látható szurkolói viselkedés teljesen indokolatlan volt, ahogy a játékosok balhéja is. Utóbbi azonban még elfogadhatóbbnak számít, mint a rasszista inzultusok, mivel a Derby d'Italia mindig egy pikáns összecsapás, bár a futballisták tanulhattak volna Alessandro Del Piero példájából, aki sosem ült fel az ellenfél provokációjának. Ez természetesen erős jellem és egyéni tulajdonságok kérdése. A drukkerekkel szemben mindenképpen fontolóra kell venni bizonyos szankcionáló intézkedéseket, közép- és hosszútávon egyaránt, ugyanakkor a ligában egyetemesen is be kellene vezetnie egy olyan szabályrendszert, amivel elejét lehetne venni az ehhez hasonló, és sajnálatos módon túl gyakran előforduló eseteknek. 

Mikor a Bianconeri leigazolta Paul Pogbát, a klub orvosainak alaposabban ki kellett volna értékelniük őt. A francia helyzete a sorozatos sérülések miatt kezd már-már tragikomikussá válni, ami helyenként igaz Ángel Di María produkciójára is. Bár az argentin bizonyos meccseken valóban kiemelkedő, az esetek egy részében képtelen értékelhető teljesítményt nyújtani. A szezon első felében voltaképpen semmit nem tett le az asztalra, aminek még annak ellenére is el kellene gondolkodtatnia az illetékeseket, hogy a dél-amerikai január óta alapvető fontosságú lett a Juve számára. Di María egy valóságos művész, aki viszont olykor könnyen válik egyénieskedővé és önzővé, ezért pedig nem vagyok biztos benne, hogy a vele való hosszabbítás tényleg egy szükséges lépés volna-e. Ezt attól függetlenül is így gondolom, hogy jelenleg még nem tudni, hogy az Öreg Hölgy szerepelhet-e majd a Bajnokok Ligájában, vagy akár a Serie A-ban. 

Gleison Bremer jó vétel volt a Zebrák számára, mivel kevesebbe került, mint annak idején Matthijs de Ligt, s fizetése sem akkora, mint elődjének, mindazonáltal a holland stabil alapemberré vált a Bayern Münchennél, és remekül teljesít Németországban. A Bianconerinek egyértelműen szüksége volt a bérkiadások csökkentésére, ami miatt nem hiszem, hogy kritizálnom kéne a szóban forgó átigazolásokat, még akkor sem, ha sportszakmai szinten nem igazán jártak előrelépéssel. Ha a Juventusra kirótt büntetést eltörölnék, véleményem szerint egy új bajnokság venné kezdetét, mindez pedig együtt járna azzal, hogy Max Allegri idei munkásságát még az ismert hibák ellenére sem lehetne semmibe venni. Tény, hogy a mesternek a pontlevonással járó nehézségek dacára is sikerült összehoznia a keretet, miközben április elején még mindhárom fronton nagy eredményekért van harcban. 

Max és Luciano Spalletti a jelenlegi évad legjobb olasz szakvezetői, ehhez kétség sem férhet. Ők ketten teljesen más karakterek, mivel Allegri egy igencsak hűvös jellem, amit csak néhány, a kispad mellett megejtett kirohanása feledtet a nagyérdeművel. Luciano ezzel szemben egy valódi, melegszívű toszkán, aki idén egyértelműen Allegri fölé nőtt, hiszen csodálatra méltó dolgokat ért el ezzel a Napolival. Rendkívül kellemes meglepetést jelent például a déliek BL-szereplése, s úgy vélem, hogy egyszer joggal várhatnánk el hasonló menetelést az Öreg Hölgytől is. Az egyetlen dolog, ami aggasztó lehet, az Spalletti közelsége a Partenopei elnökéhez, Aurelio De Laurentiishez, ami a két szakember eltérő karaktere miatt a jövőben akár még összecsapásokhoz is vezethet a felek között. Tudomásom szerint a múltban már lezajlottak kisebb-nagyobb viták közöttük, főleg azért, mert Luciano nyáron elégedetlen volt a mercato miatt, az Égszínkékek elnöke pedig nem az a fajta ember, aki elfelejti, ha valaki ellentmond neki. 

Egyáltalán nem szeretném, hogy Antonio Conte visszatérjen a Juventushoz, mivel a legkevésbé sem hiszek az újramelegített levesekben. A Bianconeri különben is rossz viszonyban vált el Antoniótól, ami még akkor is hatással lehetne a két fél kapcsolatára, ha az őt annak idején menesztő Agnelli már nem a klub elnöke. Biztos vagyok benne, hogy Conte megtalálja majd azt a csapatot, ahol ismét kibontakozhat, ugyanis technikai kvalitásai és vezetői képességei miatt nagyon tisztelem a mestert. Az Öreg Hölgynek mindazonáltal többre van szüksége Conténál. Mindenekelőtt abban reménykedem, hogy jövőre is Allegri lesz majd a csapat trénere, mivel ez azt jelentené, hogy a szezon elején kitűzött célok végre teljesültek, ha azonban a szakember valami miatt távozna, egy fiatal, kisebb kiadással járó, viszont egyértelmű futballfilozófiát képviselő olasz vezetőedzőt ültetnék a helyére. Be kell vallanom, hogy nagyon kedvelem a Salernitanát irányító Paulo Sousát, elvégre világos elképzelésekkel rendelkezik, és a kevésbé tapasztalt játékosok számára is érthetően magyarázza el a taktikát. Magától értetődő módon az is nagy örömömre szolgálna, ha Roberto De Zerbi visszatérne Olaszországba..." – zárta szavait Cobolli Gigli.