A Juventus a holnapi napon a szezon egyik legfontosabb mérkőzését fogja megvívni a Stadio Olimpico gyepén, ugyanis a fekete-fehérek az ősi rivális Inter alakulatával néznek majd szembe a Coppa Italia trófeájának elhódításáért, mely meccset megelőzően a Bianconeri mestere, Max Allegri mellett a Zebrák csapatkapitánya, Giorgio Chiellini is szót ejtett a várható esélyekről, emellett pedig beszélt jövőjéről, a Nerazzurri erejéről, valamint az Öreg Hölgy történelmének jelentőségéről és hagyományairól is. 

"Hogy ha elhagynám a Juvét a szezon végén, milyen együttesnek intenék búcsút? Úgy vélem, hogy ez az idény a növekedés, a fejlődés évének számított klubunknál, melynek során egy nehéz kezdést követően újra megalapoztuk saját identitásunkat, majd három fordulóval a bajnokság vége előtt bebiztosítottuk jövő évi Bajnokok Ligája-szereplésünket is, ami egyértelműen azt mutatja, hogy alakulatunk időközben felnőtt a feladathoz" – fogalmazott a védő mondanivalója kezdeteként. 

"Januárban hét pontos lemaradásban voltunk legfőbb riválisainkhoz képest, s fennállt a veszélye annak, hogy lemaradunk a BL-ről, azonban végül mégis a növekedés útjára léptünk, ez pedig igen fontos tettet jelentett számunkra, mivel újra egy világos irányvonalba haladnak dolgaink, ennél nagyobb szükség pedig semmire nem volt az elmúlt szezonok alapján. Az utóbbi hónapokban sikerült meglelnünk azokat a tulajdonságokat magunkban, melyekkel ennek a csapatnak rendelkeznie kell, a következő évadnak pedig megítélésem szerint éppen ez lesz az egyik legfontosabb sarokköve. 

A holnapi meccs valamilyen szempontból a szezon utolsó találkozója, illetve a következő idény első megmérettetése lesz, ennek alapján pedig ha sikerülne győzelmet aratnunk, az az előttünk álló időszakra nézve is nagy önbizalommal ruházhatna fel bennünket. Természetesen tudjuk, hogy nem lehet mindig nyerni, azonban a Juventusnak állandóan rendelkeznie kell az erre irányuló vággyal, hiszen klubunk azért jött létre annak idején, hogy mindent megnyerjen, amit csak tud, a Coppa Italia elhódítása pedig lehetővé tenné, hogy januárban ismét ott lehessünk majd a Supercoppa Italiana döntőjében, valamint nagy lendületet nyújtana számunkra ahhoz, hogy megszerezzük a következő Scudettót, ami az egyetlen helyes cél a jövőre nézve. 

Boldog vagyok, hogy most itt lehetek, s hogy lehetőségem van egy ilyen meccsen szerepelni, hiszen nagy vággyal rendelkezünk a trófea megszerzésére vonatkozóan, még akkor is, ha tudjuk, hogy milyen nehéz feladat áll előttünk. Egy erős csapattal állunk szemben, mely minden apró hibát képes könyörtelenül kihasználni, amit a Supercoppában, valamint a bajnokságban is megtapasztalhattunk a korábbiakban, ahol alapvetően megérdemelt vereséget szenvedtünk, ám mégis aránytalanul nagy árat kellett fizetnünk kisebb baklövéseinkért. 

Úgy érzem, minden megvan bennünk ahhoz, hogy sikerre vigyük az általunk elképzelt és megvalósítani kívánt futballt, ám ezen törekvéseket idén különböző okok miatt nem voltunk képesek elérni, hiszen dacára annak, hogy jövőre is a Bajnokok Ligájában szerepelhetünk, az idény előtt ennél jóval többet szerettünk volna véghez vinni, mely célok és tervek beteljesítésére már csak a következő szezonban lehet alkalmunk.

Az Inter jó pillanatban tudhatja magát, s rendkívül dühösnek számítanak, mivel a Milan az elmúlt hetekben megelőzte őket a tabellán, ezért pedig mindenképpen nyerni szeretnének majd, hogy megmutassák, hogy ők a legjobb csapat Olaszországban, ám mi felkészültünk erre a kihívásra. Úgy gondolom, hogy ha lelkesedésünk eléri majd a megfelelő szintet, tudatunk pedig meg fogja érteni a megfelelő pillanatokat, akkor még ha csak szenvedéssel is, de megverhetjük a Nerazzurrit, ám csak és kizárólag abban az esetben, ha tiszta fejjel, egyensúlyunk elvesztése, vagy kétségbeesés nélkül futunk majd ki a gyepre. 

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az apró részletek mennyit számítanak a futballban, ugyanis a Supercoppa fináléjában véleményem szerint nem voltunk felkészülve arra, hogy a mérkőzés forgatókönyve akár egy pillanat alatt is megváltozhat. A Derby d'Italia, valamint az egyes kupadöntők mindig kiegyensúlyozott megmérettetések, s bár sajnálom Alex Sandrót az akkori hibája miatt, kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy 120. percben bekövetkező áramszünet nélkül egészen más szemmel néznénk vissza a januári fináléra. Az eddigi három meccsünkön rendkívül kevés alkalommal jutottunk el kapuralövésig az Inter ellen, most pedig éppen ezért meg kell acéloznunk lábainkat és elméinket, s folyamatosan tudatunkban kell tartanunk, hogy az apró részletek nyomják a legtöbbet a latba. 

Mesterünk mindig arra tanított bennünket, hogy május közepén vissza kell mennünk az időben, hiszen a szezon ezen szakaszában jórészt a korábbi szép emlékekből meríthetünk erőt, örömet, illetve vágyat az előttünk álló kihívásokhoz. Én magam személy szerint jól vagyok, nyugodtan és boldogsággal telítve készülök a holnapra, hiszen alig várom, hogy újra pályára léphessek, s azt hiszem, ezt csapattársaim mindegyike is elmondhatná magáról. A döntő meglátásom szerint rendkívül feszült és izgalmas lesz, hiszen a tévénézők milliói már alig várják, hogy láthassák a Juve és az Inter összecsapását, elvégre ez mégis csak Olaszország legnagyobb meccse, melytől mindkét fél szurkolótábora tart kissé, ám melyet ezzel együtt mindenki meg akar nyerni. 

Nem vagyok a nagy beszédek embere, vagy olyan személy, aki ilyenkor példának okáért filmnézéssel próbál kikapcsolódni, hogy levezesse alapvető feszültségét. Olyan ember vagyok, aki inkább példamutatással, egy öleléssel, vagy egy simogatással adja át érzelmeit. Most egy dolgunk van: fociznunk kell, s együtt, vállvetve kell harcolnunk a szezon egyik legfontosabb meccsén, emellett pedig nem szabad foglalkoznunk az esetlegesen felmerülő idegeskedéssel. Az eddigiekben 20 trófeát nyertem a Juventusszal, ez a gyűjtemény pedig holnap este tovább bővülhet majd, ezért pedig most elsősorban a távoli emlékekre gondolok, melyek felgyújtják bennem a rivalizálás érzését az Interrel kapcsolatban. 

Büszke vagyok arra, hogy sok fiatal egyfajta nagy testvérként tekint rám a klubnál, és úgy vélem, joggal gondolom azt, hogy sok fiatalra voltam nagy hatással, attól függetlenül, hogy a klub, vagy a válogatott kötelékében találkoztam-e velük. A Juventus rendelkezik bizonyos értékekkel, melyeket nem én alkottam, pusztán csak megtanultam és igyekeztem átörökíteni másokra, ám ha valaki a Bianconeri kötelékébe igazol, úgy vélem, bizonyos szinten rögtön elsajátítja és megérti ezen értékeket. Az Öreg Hölgy egyedi identitást tudhat magáénak, melyeket én olyan nagyoktól szívhattam magamba, mint Del Piero, Buffon, Birindelli, vagy Pessotto, mások pedig Ferrara, vagy Scirea révén tettek szert rá, azonban a lényeg elsősorban az, hogy van egy szál, mely összeköti a múlt és a jelen Juve-játékosait, s hiszek abban, hogy e fonalat utánam is tovább szövi majd valaki a klubnál. 

2006 és 2012 között semmit sem nyertem a Bianconerivel, ami nem csak néhány év, hanem néhány sorsfordító esztendő volt a Juventus történelmében. Az, hogy innen is képesek voltunk felállni, megmutatja, hogy ez a csapat a jövőben is győzni fog, hiszen a Juve történelme is ezt mutatja, valamint az Agnelli-család jelenléte is ezt garantálja a szurkolók számára. Nagyon nehéz volt tíz év alatt kilencszer is elhódítani a Scudettót, ami véleményem szerint egy kivételes, soha meg nem ismétlődő periódusa volt az olasz futballnak, s ha az Inter és a Milan tartani tudja majd jelenlegi szintjét, többé senki nem fog hasonló eredményt elérni, azonban együttesünknek ezzel együtt is vissza kell térnie a győztes útra, kezdetnek pedig holnap jó lenne felemelni a Coppa Italia serlegét, jelezve, hogy az Öreg Hölggyel továbbra is számolniuk kell a riválisoknak. 

Az Internek természetesen nagyszerű, technikás játékosai vannak, akik jól menedzselik a játékot a meccs váltakozó periódusaiban. Egy minden téren erős és teljes alakulattal fogunk szembenézni, akikkel emiatt egyedül másfajta tulajdonságokkal, tisztelettel, s félelem nélkül szabad szembenéznünk. Jelen pillanatban még lehetetlen lenne megítélni a Nerazzurri szezonját, azonban biztos vagyok benne, hogy a futballisták a legjobbat próbálják kihozni magukból, valamint abban, hogy a milánóiak idényének mérlegelése nem is az én feladatom. Ha a csapat az elkövetkezendő napokban két trófeát is a magasba fog emelni, az magától értetődően sok mindent megváltoztathat a velük kapcsolatos véleményeket illetően, ám alapvetően úgy gondolom, hogy Simone Inzaghi nagyszerű munkát végzett a csapattal, ami egyáltalán nem volt könnyű a nyáron végbemenő változások sokasága miatt. 

A holnapi meccsel kapcsolatban nem az várom, hogy egy Manchester City-Real Madrid szintű összecsapást fogunk látni, mivel a Juve és az Inter más jellegű alakulatok, sajátos olasz mentalitással. Bár a fent említett találkozó rendkívül szép volt, én magam védőként jobban szeretem a nyugodtabb, lassabb iramú mérkőzéseket, ezzel együtt viszont persze tagadhatatlan volna, hogy ennek az őrült ritmusnak is megvan a maga gyönyörűsége. Alapvető jellemzőink miatt a legkevésbé sem számítok hasonló kaliberű megmérettetésre, mivel a Coppa-finálék általában jobban hasonlítanak a bajnoki küzdelmekre, mint az európai kupaporond összecsapásaira. 

Jövőmmel kapcsolatban továbbra sem szeretnék konkrét információkkal szolgálni, mivel mindenképpen meg szeretném várni ezt a döntőt. Úgy vélem, hogy amíg a dolgoknak van tétje, szemed előtt pedig konkrét célok lebegnek, addig egyedül a futballra szabad koncentrálnod, hiszen egy labdarúgónak végső soron ez a legfontosabb. Ha az Európa-bajnokságon a VAR nem veszi észre a lesállást Marko Arnautović nyolcaddöntős góljánál, most valószínűleg nem lennék itt, éppen ezért pedig mindannyiunknak tudnia kell, hogy a futball rendkívül képlékeny, s hogy sosem lehetünk biztosak semmiben. Még sok érzelmet kell megélnem pályafutásom során, ám egyelőre legyünk túl a döntőn, aztán majd meglátjuk, hogy pontosan mennyit" – összegzett Chiellini.