A Juventus minden bizonnyal szerződéshosszabbítás előtt álló olasz jobbhátvédje, Mattia De Sciglio a mai nap folyamán hosszabb interjút adott a francia médiának, melynek keretein belül szót ejtett az Olympique Lyonnais együttesénél töltött tavalyi idényéről, az olasz futball szellemiségének kártékonyságáról, valamint mesteréről, Massimiliano Allegriről is, kijelentve, hogy továbbra is nagy csodálattal tekint a szakvezetőre, aki mindig feltétel nélkül hitt benne és képességeiben. 

"A Lyonnál töltött egy szezon hihetetlenül nagy élettapasztalatokkal látott el engem, s ha visszamehetnék az időben, újra a francia klubnál való szereplést választanám. Nagyon jól éreztem magam Franciaországban, hiszen a Ligue 1-ben megismerkedhettem egy gyorsabb futballal, ahol még a kisebb csapatok is megpróbálkoznak támadásokkal és helyzetek kialakításával, s nem csak saját tizenhatosuk környékén védekeznek" – fogalmazott a L'Equipe számára.

"Az itt megszerzett tudásnak köszönhetően ma már sokkal jobban bízom a képességeimben, mint akkor, s újra élvezem a játékot is. Olaszországban minden egyes nap eláraszt bennünket a szurkolók, valamint a média által gerjesztett nyomás, míg Franciaországban egy vesztes meccset követően is megengedett, hogy a jövőn gondolkozzál,  hiszen az itteni labdarúgóközeg nagyságrendekkel nyugodtabb a Serie A légkörénél, emiatt pedig azt tanácsolnám azoknak az olasz futballistáknak, akik valamiért félnek külföldre igazolni, hogy ne tartsanak az ismeretlentől, s próbálják ki magukat hazájuktól távol is. Higgyék el, maximálisan megéri. 

Annak idején Massimiliano Allegrinek köszönhetően mutatkozhattam be az olasz bajnokságban, ezért pedig pályafutásom végéig hálás leszek neki. Max egy rendkívül pragmatikus edző, ami nem azt jelenti, hogy nem szereti a jó futballt, azonban ehelyett inkább a biztonságot és a szilárdságot részesíti előnyben, ami 2014 és 2019 között a Juventusnál is nagy sikerekhez vezette őt, s megkülönböztette csapatát a bajnokság többi együttesétől. 

A jelenlegi Juve nagyban különbözik attól az alakulattól, mely annak idején ilyen eredményeket ért el Allegri kezei alatt, a nyáron végbemenő változások pedig magától értetődővé tették azt, hogy rosszul kezdjük a mostani szezont. Ezt követően azonban a nehéz körülmények ellenére is képesek voltunk felépíteni egy tizenhét meccsen át tartó veretlenségi sorozatot a Serie A-ban, s biztos vagyok benne, hogy ha az évad első felében nem veszítettünk volna el ennyi, alapvetően könnyen megszerezhető pontot apró ostobaságok miatt, akkor most a Scudettóért is versenyben lennénk. 

A Villarreal elleni elszenvedett Bajnokok Ligája-kudarc, illetve az ezzel járó kiesés természetesen hatalmas csalódást jelentett számunkra, ám ezzel együtt sem igaz, hogy alábecsültük volna ellenfelünket, hiszen mindvégig keményen és eltökélten készültünk a párharc megvívására. A sorozatból való kihullásunkkal, valamint a Scudettóra mutatkozó esélyek elvesztésével most azonban a Coppa Italia megszerzésére, valamint a következő BL-szezonban való indulásunk bebiztosítására kell összpontosítanunk, mivel csak ezen célok elérésével menthetjük meg az idényt. 

Az olasz válogatott kudarcával kapcsolatban csak annyit tudnék mondani, hogy Észak-Macedónia ellen minden megtörtént, ami csak egy balszerencsés kieséses meccsen megtörténhet, hiszen míg mi mindvégig görcsösen és idegesen futballoztunk, amit a kispadról szemlélve is tökéletesen észre lehetett venni, addig ellenfelünk egy konkrét tervvel operált, s mindent egy lapra, vagy ha így jobban tetszik, egyetlen nagy pillanatra tett fel, elképzelésük pedig összességében véve be is vált, részben a mi elhibázott hozzáállásunk miatt. 

A külföldi topbajnokságokban a fiatal játékosok készen állnak arra, hogy egyből egy fontos összecsapáson vessék be őket, erre pedig éppen Franciaország az egyik legjobb példa, hiszen itt az ifjú tehetségek meglehetősen bátran futnak ki a gyepre, s nem félnek attól, hogy hibát követnek el, mivel ezek a baklövések kezdetben megengedettek, s sokkal fontosabb náluk a tapasztalatszerzési lehetőség. Egy olasz fiatalt ezzel szemben az első jobb meccsén az egekig magasztalják, egy kisebb hibánál pedig szinte lemészárolják, ezzel azonban csak azt érik el, hogy a nagy reménységek hamar porba hullanak, hiszen a magabiztosság és a bizonyítási vágy helyett a félelem fog eluralkodni bennük, ami természetszerűleg a válogatott teljesítményére, valamint jövőjére is kihat" – összegzett De Sciglio.