A Serie A ma esti, 32. fordulójában az előző heti, Inter elleni vereségből érkező Juventus a Cagliari otthonába látogatott, tudva, hogy egy esetleges győzelemmel ismételten nagyobb lépést tehetne a Bajnokok Ligája-indulást érő pozíciók végleges bebiztosításáért. Mint ismert, az Öreg Hölgynek végül sikerült elérnie a minimális célkitűzést, ugyanis Matthijs de Ligt és Dušan Vlahović találataival 1-2-es diadalt aratott a szárdokkal szemben, mellyel továbbra is őrzi negyedik helyét a bajnoki tabellán. 

A találkozót követően természetesen a csapat mestere, Massimiliano Allegri is megtette ilyenkor megszokott értékelő nyilatkozatát, melynek keretében egyebek mellett szót ejtett futballistáinak teljesítményéről, Paulo Dybala távozásáról valamint a bajnoki versenyfutásról is. 

"Természetesen örülök annak, hogy nyertünk, mivel nem szeretek veszíteni, ám ennek ellenére sosem mehetünk el a körülmények mellett akkor, ha rossz játékot bemutatva diadalmaskodunk, ugyanis ebben az esetben muszáj kritikát gyakorolnunk együttesünk felé. Ma este már senki sem emlékszik az Inter elleni találkozóra, hiszen a Nerazzurri azon az összecsapáson vereséget mért ránk, emiatt pedig mindenki az ő teljesítményüket emeli ki, holott az általunk mutatott futball sem maradt el a milánóiak játékának színvonalától, sőt, némiképpen talán jobbnak is bizonyultunk ellenfelünknél" – fogalmazott a mester a Sky Sport Italia kérdésére. 

"Egy-egy meccs végeredménye nagyon könnyen befolyásolja az újságírók csapatról alkotott véleményét, azonban én továbbra sem adtam fel az arra vonatkozó reményt, hogy egy napon a sárdobálás és a kritikák megfogalmazása helyett sportágunk visszatér majd a futball alapjaival kapcsolatos kérdések megvitatásához, mivel e tekintetben kissé elvesztünk az utóbbi években, s bizonyos szempontból olyan dolgokat keresünk egyes alakulatoknál, melyek egészen egyszerűen nem léteznek.

Pep Guardiola feltűnése óta mindenki idealizálja a labdarúgást, miközben nem vesszük észre, hogy az azóta eltelt években a spanyol szakember stílusa is változott, emellett pedig figyelmen kívül hagyjuk azt a körülményt is, hogy az egyes gárdáknak mindig is megvolt a maguk játékmódja, mellyel sikeresek voltak. Olaszország példának okáért négy világbajnokságot nyert a szilárd védekezés, valamint a gyors kontrák ötvözetével, de nem, a szép futballnak mindent fölül kell írnia a közvélemény szemében. 

Az az érdekes, hogy az újságírók mindig szép futballt követelnek, aztán egy rosszabb eredmény esetén mégis ők az elsők, akik a pontok elvesztését kritizálják. A Villarreal elleni összecsapáson például a 75. percig minden egyes szakportál arról értekezett, hogy a Juventus fantasztikusan játszik a spanyolok ellen, a Sárga Tengeralattjáró találatát követően azonban egyből katasztrofálisnak minősítették teljesítményünket. Ennek véleményem szerint így, ebben a formában semmi értelme nem volt, mivel produkciónk mindvégig ugyanaz maradt, még ha az állás időközben változott is. Félreértés ne essék, nem a kritika ellen vagyok, elvégre abból mindig tanulhat az ember, viszont érzésem szerint néhányan időnként hajlamosak erős túlzásokba esni, ami pedig hihetetlenül irritálja az embert. 

Ideje visszatérnünk a realitásokhoz, melyek azt mutatják, hogy a Nerazzurrival szemben elvesztettünk egy olyan rangadót, melynek megnyerése lehetővé tette volna számunkra, hogy a Scudettóért küzdhessünk az elkövetkezendő hetekben. A meccs előtt azt mondtam, hogy a győztesnek minden bizonnyal nagyobb esélyei lesznek majd az aranyérem megszerzésére, mint a korábbiakban, s a legkevésbé sem örülünk annak, hogy egy tizenhat mérkőzésen át tartó veretlenségi szériát követően, mikor már kezdtük látni a fényt az alagút végén, egy balszerencsés találkozó miatt ránk omlott a világ, s szertefoszlott minden, bajnoki trófeával kapcsolatos halovány reményünk. A ma esti találkozó egy rendkívül kockázatos megmérettetés volt, különösen számos sérültünk és eltiltottunk miatt, ugyanakkor ennek ellenére sikerült kiharcolnunk a győzelmet, s töretlenül haladhatunk tovább céljaink beteljesítése felé. 

Mikor az ellenfél térfelén folyt a meccs, Paulo Dybala igen sokat segített nekünk a támadások kivitelezésében, azonban ha az intenzitás növekedett, ezzel együtt pedig az argentin ereje csökkent volna, minden bizonnyal cserét hajtottunk volna végre. Kedvelem azokat a labdarúgókat, akik jól futballoznak, Paulo pedig az Inter elleni meccset követően ma est is jól teljesített, érdekes megoldása által pedig nagy szerepet vállalt a győzelem kiharcolásából is. La Joya nem azért távozik a Juventustól az idény végén, mert elégedetlenek vagyunk vele, hanem mert ha egy történet egyszer elkezdődik, akkor egy napon véget is kell érnie.

A klub vezetősége korábban teljesen világosan fogalmazott a helyzettel kapcsolatban, amivel én magam is maximálisan egyetértettem, ezzel együtt azonban nem vitathatjuk el a tényt, miszerint Paulo továbbra is rendkívül keményen dolgozik, bár sérülései miatt egyelőre nem képes azon a szinten futballozni, amit az eddigiekben megszokhattunk tőle. Biztos vagyok benne, hogy Dybala a szezon hátralévő részében még rengeteget fog adni nekünk, mivel egy igazi profiról beszélünk, az pedig, hogy közös történetünk az ismert módon zárul majd az évad utolsó napján, a klub álláspontjának fényében nem számít különösebb meglepetésnek. 

A középpályát illetően rendkívül hiányzott Weston McKennie és Manuel Locatelli játéka, akik sérülés miatt nem lehetnek velünk egy ideig. Adrien Rabiot néhány helyzetben gyorsabban is reagálhatott volna az első félidőben, mivel ekkor lehetőségünk nyílt volna arra, hogy a labda Dušan Vlahović közelébe kerüljön, mindazonáltal alapvetően elégedett vagyok a franciával, aki két fős középpályán szerepelve sokkal eredményesebben teljesít, ugyanis labdabiztos játékával és robbanékonyságával nagy terület lefedésére képes. 

A második félidő egy adott pontján rá kellett döbbennem, hogy nem lenne feltétlenül okos lépés Moise Keant beküldenem Paulo Dybala helyére, ezért pedig először Federico Bernardeschit vetettem be, hogy az olasz, Rabiot helyére lépve képes legyen eredményesebben segíteni a támadásokat. Nem tagadom, hogy a meccs bizonyos fázisaiban sokkal jobban kellett volna gazdálkodnunk a labdával, azonban mivel sok olyan játékos volt a pályán, akik elsősorban az ellentámadások során számítanak kiemelkedőnek, nem tudtuk hosszabb ideig megtartani a játékszert. 

Mindenkinek meg kellene értenie, hogy Dušan Vlahović egy mindössze huszonkét esztendős támadó, aki másfél idény óta szerepel egyértelmű kezdőként a Serie A-ban. Azáltal, hogy a télen a Juventushoz igazolt, egy teljesen másfajta szinttel, illetve nyomással kell megküzdenie, mint a korábbiakban, mivel háromnaponta pályára kell lépnie, s sokkal komolyabb védelmekkel kell szembenéznie, akik minden erejüket arra használják fel, hogy valamilyen módon semlegesítsék őt. 

A szerb fejlődése akkor válik majd teljessé, ha megtanulja, hogy miként ossza be jobban energiáit, emellett pedig bizonyos helyzetek megfelelő menedzselésében is jobbá kell válnia, melyen stábommal karöltve állandóan dolgozunk a mihamarabbi eredmények érdekében. Dušan egy igencsak makacs labdarúgó, melyet többek között ma szerzett gólja is megmutathat, ám biztos vagyok benne, hogy a jelenlegieknél tisztább módon kellene futballoznia a biztos siker érdekében, ezen felül pedig a csapattal való összjátékot, valamint a mélységből való indulást is gyakorolnia kell" – összegzett az olasz szakvezető. 

A találkozó összefoglalója: