A Juventus egykori olasz középpályása, a Bianconeri aktuális helyzetével kapcsolatban meglehetősen gyakran megszólaló Massimo Mauro a minap ismételten értékelte az Öreg Hölgy körüli szituációt, melynek során kísérletet tett a torinói derby tanulságainak levonására, emellett pedig nem feledkezett meg a fekete-fehérek támadóinak értékeléséről sem, különös hangsúlyt fektetve a tridente bevetésének szükségességére is. 

A Zebrák kötelékében mindösszesen 150 találkozón lehetőséget kapó, jelen pillanatban ötvenkilenc esztendős szakértő elsőként a Juve támadósorával kapcsolatos legalapvetőbb problémákról beszélt, kijelentve, hogy a jelenleg alkalmazott támadóhármast nem lenne szabad ennyire túlerőltetni, mivel Álvaro Morata és Paulo Dybala sem az a jellegű labdarúgó, akiket hosszabb távon alkalmazni lehetne mostani szerepkörükben. 

"Meggyőződésem, hogy Dybala és Morata mentális, valamint fizikai ereje, vagy inkább annak hiánya nagy problémának számít ebben a hadrendben, ami már önmagában is veszélyezteti a tridente fennállását. Az első meccseken tapasztalható, kezdeti lelkesedés mostanra egyértelműen alábbhagyott, amiatt pedig attól tartok, hogy Álvaro előbb-utóbb meg fogja unni jelenlegi szerepkörét, hiszen mivel nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, mint Mario Mandžukić, vagy akár mint Fabrizio Ravanelli, egy idő után nem lesz ínyére, hogy távol kell helyezkednie a kaputól, s állandóan össze-vissza kell futkorásznia" – fogalmazott a La Gazzetta dello Sport kérdésére. 

"Dybalát illetően a mentalitáson is sok múlik, nem csupán a fizikai állóképességen, ám véleményem szerint La Joya alapesetben sem tud hosszabb távon megfelelően szerepelni egy tridentében, hiszen fejben egyáltalán nem tudhatja magáénak ez ehhez szükséges képességeket, s inkább csak technikai szempontból számít alkalmasnak a feladatra. Természetesen elképzelhető, hogy egy-egy meccsen még ezzel együtt is jó produkciót nyújt, azonban ez teljességgel lehetetlen lenne tíz találkozón keresztül. Bár rendkívül izgalmas látni, ahogy szervezi a játékot két, ékként funkcionáló támadó mögött, egy nagy csapatnak folytonosságra van szüksége, nem pedig arra, hogy motorja állandó jelleggel hullámzó teljesítménnyel rukkoljon elő a játékrendszer egyes kényelmetlenségei miatt.

Amennyiben Massimiliano Allegrinek sikerülne teljes mértékben belevernie labdarúgóiba mostani elképzeléseit, azok akár még működőképesek is lehetnének,  azonban ha Dybala és Morata atletikussága és ebből fakadóan produktuma továbbra sem éri majd el a megfelelő szintet, akkor a Juve elengedhetetlenül is nehézségekbe fog ütközni, mivel nehezen tudja majd megtartani a játékszert, s állandóan az ellenfél után kell majd futnia, amitől minden taktikai ötlet bonyolulttá és nehezen kivitelezhetővé válik. 

Emellett mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy ha a hármas tagjai közül valaki kiesik, helyettesítését szinte egyáltalán nem lehetne megoldani, a kezdők hiányában pedig a csapatnak meg kellene változtatnia játékmódját, valamint szellemiségét is. Moise Kean szinte biztosan nincs birtokában olyan szintű technikai tudásnak, melyet a szóban forgó poszt megkövetelne, míg Kaio Jorgét mindeddig nem láttuk, s valószínűleg nem is fogjuk látni komolyabb, döntési helyzeteknek számító szituációkban. Ha muszáj lenne bevetni valakit a tridente egyik futballistája helyett, személy szerint Matias Soulét dobnám be a mély vízbe, hiszen az ezzel járó magas kockázat ellenére az argentin egy rendkívül képzett és tehetséges labdarúgó, aki nagyszerűen cselez, passzol, valamint tartja meg a labdát is. 

Dušan Vlahović helyzete összetettebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis a szerb egy mostanihoz hasonló felállásban megítélésem alapján hasznosabb lenne a pálya szélén, mint közepén. Ha azt nézzük, hogy Dušan a szélről befelé indulva remekül fordul le védőiről, majd zúdít egy lövést a kapura, valamint kifejezetten hatékonyan továbbítja a játékszert – akár egy keresztlabda formájában is –, egyértelműnek tűnik, hogy itt kellene alkalmazni őt, mivel a klasszikus center pozíciójában jóval nehezebb lenne elvégezni ezen tevékenységeket. Természetesen ez sem bizonyulna könnyűnek, a megoldás pedig egyedül Allegrin múlik, akinek pontosan tudnia kellene, hogy mikor érdemes elővenni a tridentét, s mikor kellene inkább több középpályás mellett futballozni, mely Vlahović hátrébb vonásával, s több ellentámadással járna. 

Nem gondolnám, hogy a Villarreal fojtogató presszinget akar majd a Bianconerire gyakorolni, emiatt pedig inkább utóbbi megközelítést alkalmaznám, hiszen Weston McKennie hasznos lehet a támadások, s a tizenhatoson belülre történő betörések tekintetében, míg Adrien Rabiot és Denis Zakaria rendelkeznek azzal a tempóval és sebességgel, mely a kontrák szükséges előfeltételét jelenti. A védelmet illetően nincsenek nagyobb félelmeim, ugyanis Matthijs de Ligt újra átvette a vezér szerepét Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci hiányában, s ha képes lesz korrigálni azon tulajdonságát, hogy a helyezkedési hibákat túlzott durvasággal és túlságosan nagy fizikai erő bevetésével akarja kompenzálni, taktikai érettségét figyelembe véve verhetetlenné válik majd az ellenfél támadóinak számára" – összegzett Mauro.