Mauro: "A tridente bevetése igen kockázatos lenne"

maxi_and_dusan.jpgA Juventus egykori középpályása, Massimo Mauro hosszabb interjút adott a La Gazzetta dello Sport mai számának, melynek keretein belül átfogóbban értékelte a Bianconeri alapvető helyzetét, kifejte álláspontját többek között a támadósor Dušan Vlahović érkezésével kibővülő lehetőségeiről, valamint a csapat BL-helyek elérésére vonatkozó esélyeiről is. Az alábbiakban ezen szavakat tesszük közzé. 

"Teljesen normális lenne, ha Dušan Vlahović nem lépne rögtön kezdőként pályára első, fekete-fehérben töltött meccsén, mivel nem megszokott dolog, hogy a Juventus már januárban leigazol egy olyan labdarúgót, akire később nagy mértékben szeretné alapozni együttese játékát, azaz a csapat kulcsembereként tervez számolni vele. Emlékeim szerint a Bianconeri eddig sosem kötött ekkora kaliberű üzletet a téli mercato során, ebből kifolyólag pedig a szurkolók és a szakma hatalmas elvárásokat támasztanak a szerb elé, azonban ő olyan valaki, aki képes is megfelelni ezen követeléseknek. Ha Vlahović megkapja a játékszert, bármire képes vele a tizenhatos előterében, ez nem kétséges" – fogalmazott szavainak kezdeteként. 

"Dušan egy hatalmas harcos, aki akár egy bedobást követően is képes addig küzdeni a játékszer megtartásáért, míg gól nem születik az akcióból, s nem számít, hogy a labda megszerzésének pillanatától a befejezésig hány védőt kell maga mögött hagynia. Úgy vélem, hogy az Öreg Hölgy egyértelműen egy olyan futballistát szerződtetett, aki képes lehet megoldani a torinóiak jelenlegi problémáit, legfőképpen azért, mert rendelkezik azzal az agresszivitással, mely elengedhetetlen jellemvonásnak kell, hogy számítson egy klasszikus center esetében, s emiatt rendkívül fontos a gólszerzési készséget illetően is. 

A szerb egy meglehetősen öntudatos játékos, e tulajdonságát pedig minden tekintetben hasznosan kamatoztatja a támadások során. Ez a jellemvonás arra készteti Vlahovićot, hogy lehajtott fejjel harcoljon a labdáért, valamint csapata góljaiért. Lehet, hogy ez a szellemiség néha azzal jár, hogy emberünk nem látja át teljes egészében a pályán zajló eseményeket, azonban a kulcspillanatokban pontosan tudja, hogy mit kell tennie, ez pedig mindig is egy tipikus gólvágó legnagyobb erényének számított a sportág történelme során. 

Egyelőre nem szeretném Kylian Mbappéhoz, vagy Erling Braut Hålandhoz mérni a balkáni kiválóságot, mivel ők ketten már a legmagasabb szinten is képesek voltak az elvártak szerint teljesíteni, alátámasztva ezzel a velük kapcsolatban megfogalmazott remények létjogosultságát, míg Dušan mindeddig csak a Fiorentinában csillogtatta meg kvalitásait. Ahhoz, hogy felérhessen a francia és a norvég szintjére, a Bajnokok Ligájában is hasonló produkciót kell mutatnia, valamint el kell hódítania a Scudettót a Juventusszal, lehetőleg úgy, hogy ő maga 20-25 találattal veszi ki a részét a trófea megszerzéséből. 

Úgy vélem, hogy most rajta a sor, emiatt pedig elsősorban neki kell magára vállalnia a felelősséget a Zebrák keretéből, hiszen Paulo Dybala sosem volt képes igazán betölteni ezt a szerepet Torinóban, dacára annak, hogy a Palermo kötelékében egyértelműen csapata vezéralakja volt, míg Cristiano Ronaldo góljai révén óriási befolyással bírt a Juventusra, ám egyéni sikerei elhomályosították az együttes kollektív eredményeit, miközben a futball továbbra is egy csapatsport, így pedig CR7 érkezésével negatív velejárók is begyűrűztek a Juve játékába és mindennapjaiba. 

Paulo Dybala, Álvaro Morata, valamint Dušan Vlahović nem feltétlenül rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, mint Fabrizio Ravanelli, Gianluca Vialli, vagy Mario Mandžukić, akik center létükre a széleken is otthonosan mozogtak, lehetőséget biztosítva ezzel egy náluk jobb góllövőnek számító csatár számára az eredményesebb játékhoz. Úgy gondolom, hogy a fent említett három futballista által alkotott tridente csak akkor lehetne hatékony, ha a Juventus magasan tartaná védvonalát, mélyen benyomulva ezzel az ellenfél térfelére, ugyanakkor ennek hirtelen kivitelezése egy meglehetősen összetett és radikális változással járna, amit nem biztos, hogy egy ilyen helyzetben kéne élesben bevetni. 

Természetesen más opciók is léteznek, hiszen Max Allegri, José Mourinhóhoz hasonlóan adott esetben mélyebbre is helyezheti a támadóhármas játékterét, akik így kevesebbet szerepelnének a kapu közvetlen előterében, ehhez azonban olyan labdarúgókra van szükség, akikben megvan a kellő önfeláldozási hajlam, valamint a terek kialakításához, és a védőkkel való harchoz szükséges állóképesség. Ezt az elképzelést már könnyebben meg lehetne valósítani, ám Dybala helyett sokkal inkább Federico Chiesával, elvégre Morata rendelkezik a fent említett állóképességgel, Paulo viszont kevésbé tudhatja magának e tulajdonságot. 

Figyelembe véve azt a pénzmennyiséget, amit a Juventus elköltött a téli mercato ideje alatt, a csapatnak kötelező lenne elérnie a BL-helyek valamelyikét. Ha az alakulatnak nem sikerülne kvalifikálnia magát a legrangosabb európai kupasorozatba, az valóságos tragédiával járna Torinóba, hiszen ne feledjük, hogy ezt a célt még a sokak által szidalmazott Andrea Pirlónak is sikerült elérnie, akit ennek dacára mégis menesztettek a Juve kispadjáról. Annak ellenére, hogy az Öreg Hölgy számára kötelező e feladat, természetesen egyáltalán nem könnyű, hiszen az Inter, a Milan, a Napoli, valamint az Atalanta gárdái egyaránt erős alakulatoknak számítanak, melyek jól begyakorolt, kipróbált játékrendszerek mentén futballoznak, ami viszont nem mondható el a jelenlegi Bianconeriről" – összegzett Mauro.