A Juventus egykori lengyel labdarúgója, a Bianconeri szerelésében 1982 és 1985 között összesen 132 találkozón szereplő, ezeken pedig 31 gólt és 12 gólpasszt jegyző Zbigniew Boniek a Zebrák AS Roma elleni találkozóját megelőzően hosszabb nyilatkozatot adott az olasz sportmédiának, melynek keretein belül a fekete-fehérek egyes jelenlegi játékosainak értékelésén túl szót ejtett a két fél mestereiről, valamint a Bajnokok Ligája eléréséért folytatott küzdelemről is, mely interjú továbbra is aktuális részeit az alábbiakban közöljük. 

"A két csapat közül inkább a Romát féltem attól, hogy nem jut be a Bajnokok Ligája következő kiírásába, ugyanis a Farkasok jóval több pontot hullajtottak kisebb ellenfelekkel szemben, mint a Juventus. Ha belegondolunk, José Mourinho fiai a Venezia, a Hellas Verona, vagy éppen a Bologna elleni is jelentős vereségeket szenvedtek, mely mérkőzések kedvező eredményei bizonyosan hiányozni fognak majd az idény végelszámolásakor, ha pedig a Roma nem lenne képes elérni a BL-helyek valamelyikét, vagy megnyerni az UEFA Európa Konferencia Ligát, katasztrofális szezont zárnának" – fogalmazott a korábbi támadó középpályás a La Gazzetta dello Sport kérdésére. 

"Egy csapatban alighanem leginkább az aktuális középcsatár szerepét vitatják leginkább, ez pedig nincs másképp a Roma, valamint a Juve tekintetében sem. Bár a mondás szerint egy centernek az az elsődleges feladata, hogy gólokat szerezzen alakulatának, előfordul, hogy egy labdarúgó hullámvölgybe keveredik, heves kritikákat kap, a későbbiekben azonban mégis együttese vezérévé avanzsál, s nagy eredményekre vezeti társait, ahogy történt az például Paolo Rossival az 1982-es világbajnokságon. 

Tammy Abraham és Álvaro Morata egyaránt kiemelkedő futballisták, ugyanakkor nehéz lenne tagadni, hogy a Farkasok és a Zebrák régebben sokkal jobb labdarúgókat tudhattak keretükben e szerepkört tekintve. Az angol center minden bizonnyal remek képességekkel rendelkezik, ugyanakkor hiányzik belőle a vérbeli csatárokra jellemző gyilkos ösztön, ami természetesen Moratára is igaz lehet. Véleményem szerint a Roma sokkal jobban járna, ha Eldor Shomurodovot favorizálná Abraham helyett, aki, ha ugyanannyi meccset játszott volna, mint a Giallorossi első számú centere, sokkal több találattal szolgálhatott volna csapatának. 

Massimiliano Allegri és José Mourinho kapcsán egyaránt arról beszélnek, hogy a két mesternek sok időre van szükségük ahhoz, hogy valami igazán nagyot alkossanak együtteseikkel, azonban az idő minden tréner tekintetében fontos tényezőnek számít, emiatt pedig nem lehet örökké erre fogni a rossz eredményeket. Max és José kiemelkedő szakvezetők, gárdáik azonban nem játszanak elég jól, s nem szereznek elegendő gólt, e hiányosságokat pedig megítélésem szerint egy teljesen amatőr drukker is észre veheti. 

Pályafutásom ideje alatt sosem láttam olyan edzőt, aki jól teljesített volna nagyszerű játékosok nélkül, mindazonáltal ennek ellenkezőjére számtalan példa akadt. A mai labdarúgásban hajlamosak vagyunk rendkívüli mértékben alábecsülni a szakemberek szerepét, s a játékosokra fektetni a hangsúlyt, ugyanis vereség esetén mindent a mester nyakába varrunk, a győzelmeket pedig a futballisták érdemében tudjuk be, holott tisztában kellene lennünk a körülménnyel, hogy a trénerek minden apró mozzanatért felelősek, az eredmények alakulásában pedig ebből kifolyólag elképzelhetetlenül nagy felelősségük van. Mindez azonban nem feledtetheti el azt, hogy egy edzőnek jó játékosokra van szüksége ahhoz, hogy sikereket érjen el. 

A Bianconeri legerősebb futballistája véleményem szerint Federico Chiesa, aki egy olyan labdarúgó, akit az ellenfeleknek semmiképpen sem szabad szem elől téveszteniük, ugyanis ha védői magára hagyják a szélsőt, az egy pillanat leforgása alatt vélt át védekezésből támadásba, elpusztítva ezáltal az ellenlábas hátsó alakzatát. Mellette természetesen nem feledkezhetünk meg Paulo Dybaláról sem, aki bármikor képes gólt lőni, amennyiben a pályán tartózkodik. Úgy gondolom, hogy az argentin egy abszolút magas értéket képviselő játékos, azonban mentalitása, valamint fizikai állapota hagy némi kivetnivalót maga után, elvégre dacára annak, hogy egy kivételes tehetségről beszélünk, mostanra az is kisebb csodával ér fel, ha La Joya kibír zsinórban tíz meccset sérülés nélkül" – összegzett Boniek.