2015 óta nem látott mélységben van a Juventus, ugyanis ezelőtt csak a 2015/2016-os szezonban tapasztalhattuk meg milyen három meccs után egy ponttal kullogni tabella második felében. A helyzet tovább romolhat, ugyanis a következő mérkőzést a Milan ellen játssza az olasz rekordbajnok, de ne fussunk ennyire előre, elemezzük ki a tegnapi összecsapást.

Allegri mester helyzete rendkívül meg volt nehezítve, ugyanis a teljes dél-amerikai különítményt nélkülöznie kellett, ami a Juventus esetében igencsak magas létszám. Ennek ellenére a fennmaradó, korántsem minőségi játékosállományból össze tudott gyúrni egy igencsak fura kezdőt, ám többnyire működött az elképzelés, ami konkrétan bravúros. Igencsak fura 3-5-2 volt ez támadásban, itt-ott erős Pirlo-beütéssel, védekezésben pedig egy fegyelmezett 4-4-2-ben védekezett a Bianconeri.

Már az első perctől kezdve felvállalta az alárendelt szerepet a Juve, és azt ugyan nem tudhattuk meg, hogy pontosan hogyan viselkedett volna a csapat, ha több ideig döntetlen az állás, milyen szinten mert volna kitámadni, de azt hiszem nem is kell, ugyanis abban az esetben kevésbé beszélnénk hősi halálról. Szerencsére azonban már a meccs elején hibázott egy óriásit Manolas, ám mit sem ér ez a labdavesztés, ha nincs ott Morata, aki annak ellenére igyekezett egymaga presszingelni, hogy ez nem volt benne a taktikában, és nem fejezi be a ziccert magabiztosan, éles szögből. Ezt követően kezdett csak el a Juventus támadásokat vezetgetni, leginkább a Bernardeschi-McKennie duó közbenjárásával a jobb oldalon sikerült valami tudatos offenzívákat észrevenni, ugyanis egészen ügyesen játszottak össze, az olasz befelé fordulva ballal üresbe remek átadásokat tudott adni az amerikainak, aki jó érzékkel futott be az üres területekbe. Ezekből azonban komoly ziccer nem alakult ki, ahhoz ismételten Napoli hibának kellett jönnie, Insigne fejelt rosszul haza, Kulusevski próbálkozását viszont bravúrral védte Ospina. Allegri nyilatkozatában említette, hogy direkt kérte, hogy a vezetés után igyekezzen a csapat megszerezni a második találatot, azonban nem volt elégedett annak ellenére, hogy látszódott az együttesen, hogy szemléletváltás történt, és konkrétan ilyen-olyan módon, de helyzetekhez jutott a csapat, amit a Napoli nem mondhatott el a magáról. Nem igazán ízlett nekik az Öreg Hölgy védekezése, leginkább távoli lövésekkel igyekeztek gólt szerezni, de láthattunk élesen belőtt labdákat is, amikben már több veszély volt.

Összességében elégedetten távozhatott az első félidőről a Juventus, azonban a második játékrészben már nem volt sok köszönet. Spalletti jól felmérte a helyzetet, hogy itt bizony változtatni kell, ezért már a félidőben becserélt még egy szélsőt, azonban a játék képe annyit változott csupán, hogy a torinóiak egyáltalán nem tudtak, vagy nem is akartak kijönni kapujuk elől. A Partenopei nyomása egyre nagyobb volt, ám még sikerült állni a sarat egészen az 56-ik percig. Először Bernardeschi hibázott azzal, hogy a bedobás után labdát szerzett, majd felbuzdulva azon, hogy eddig jól futballozott, és sorra csinálta meg sikeresen a cseleket, megpróbálta trükkösen kihozni a labdát, a vonal mellől, ám nem járt sikerrel. Ez még nem is eredményezett volna automatikusan gólt, ám Insigne lövését borzasztó helyre ütötte Szczęsny, amit Politano be is lőtt a kapuba. Ezen a hibán ment el az egész összecsapás. Amiért keményen dolgozott az egész csapat, az egy pillanat alatt semmibe veszett. Pellegrini is begörcsölt, ezért cserélni kellett, de Ligt érkezésével pedig már védekezésben is 3-5-2 volt a felállás. Az olasz rekordbajnok jobban kinyílt, hogy sikerüljön valahogy még egy találatot szerezni, azonban semmi esély nem volt. Egyetlen épkézláb támadás nem maradt meg az emlékezetemben a második félidőből. A terv ugyan az lett volna, hogy majd Kulusevski vezetésével valahogy sikerül kontrázni, azonban a svéd a saját térfeléről nem tudta kihozni a labdát, egy-két tolás után már az ellenfélé volt a játékszer, akkor is, ha három emberen kellett volna átpasszíroznia magát, és akkor is, ha mondjuk Insigne állt az útjában. Azzal, hogy igyekezett a Juve győzelemre törni, megnyíltak azok a területek, amik már a Napoli kedvére valóak voltak, és egyre inkább tudtak kisebb helyzeteket kidolgozni, ám a győztes gólhoz ismételten egy Juve-játékos segítségére volt szükség. Hiába végezhetett el korábban 12 szögletet a déli együttes, egyikben sem volt igazán komoly veszély, ahogy ebben sem, ám Kean tett arról, hogy legyen. Nincs az a szituáció, hogy megengedhető legyen, hogy egy játékos a saját ötösén belül üresen, a saját kapuja felé fejeljen úgy, hogy még előtte le is pattintja a labdát a földre. Teljességgel megmagyarázhatatlan volt az olasz megmozdulása, a kapus hiába mutatott be bravúrt a védésével, Koulibaly visszavette azt, amit a sors elvett tőle és csapatától két évvel korábban, amikor a Juventus 4-3-ra győzedelmeskedett, az ő öngóljával.

Az edzők csatáját az egyéni hibák döntötték el, összességében megérdemelten nyert Spalletti együttese, ám úgy gondolom, hogy a Juventusnak sem kell szégyenkeznie, ellenben Szczęsny-vel és Keannel, különösen előbbinek kellene elgondolkodni egyen s máson, és ez Allegri esetében is így van, ugyanis láthatóan nem a megfelelő pszichológiát alkalmazza a kapuskérdést illetően.

Allegri elképzelései pár képben:

Játékosok értékelése:

A Juventus legjobbja: Giorgio Chiellini