Az Öreg Hölgy egykori futballistája, a fekete-fehér szerelésben 2011 és 2013 között, majd 2015-ben mindösszesen 92 mérkőzésen pályára lépő, ezen találkozókon pedig 31 gólt szerző és 8 gólpasszt kiosztó Alessandro Matri a minap hosszabb nyilatkozatot adott az olasz médiának, melyben Manuel Locatelli megszerzésének jelentőségén túl beszélt a Juve előtt álló idényről, valamint ennek bizonyos jellemzőiről és érdekességeiről is. 

A változatos pályafutása során egyebek mellett az AC Milan, a Fiorentina, valamint a Sassuolo kötelékében is megforduló korábbi támadó első ízben az utóbbi napok egyik legfontosabb témájáról, azaz egykori csapattársának, Manuel Locatellinek zebramezbe öltözéséről értekezett, akit méltatása közben egyenesen a fiatalabb kiadású Paul Pogbának nevezett. 

"Igen gyengéd érzéseket táplálok Manuel Locatelli iránt, aki olyan, mint egy fiatalabb változat Paul Pogbából. A franciával a Juventus, míg az olasszal a Sassuolo kötelékében volt alkalmam együtt futballozni, s kijelentetem, hogy ők ketten a legnagyobb minőséget képviselő tehetségek, akik mellett szerepelhettem karrierem során"  – állapította meg Matri a Tuttosport kérdésére. 

"Locatelli a mögötte álló években egyértelműen képes volt megcsillogtatni valós értékét a futballpályán, az a tény pedig, hogy a Juventus megvásárolta őt, újabb tanúbizonyságot ad Manuel nagyszerűségéről. Az Öreg Hölgyhöz való szerződés, valamint az Európa-bajnoki cím elhódítása egyértelmű megkoronázása azon produkciónak, melyet a középpályás az elmúlt három esztendőben letett az asztalra, ennek nyomán pedig csak én is megerősíteni tudom, melyet fentebb kijelentettem: Manuel Pogba mellett a legnagyobb reménység, akivel egy gárdánál játszhattam pályafutásom időtartama alatt. E téren egy labdarúgót sem tudnék hozzájuk mérni."

Alapvetéseinek megfogalmazását követően Matri  igyekezett tovább méltatni Locatellit, felelevenítve egy vele kapcsolatos régi történetet, emellett pedig szót ejtve egymással való viszonyukról, s a Juve befektetésének kifizetődő mivoltáról is. 

"Tisztán emlékszem, hogy mikor 2013 őszén visszatértem az AC Milan kötelékébe a Juventusnál eltöltött első két szezonomat követően, a Rossoneri akkori mestere, Massimiliano Allegri egy igen fiatal, mindössze tizenöt esztendős, ám ifjú kora ellenére hatalmas tehetséggel, s remek kilátásokkal rendelkező labdarúgót is felhívott az első csapat keretébe, s lehetőséget biztosított számára, hogy velünk készülődhessen a bajnoki rajt idejéig.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez a srác Manuel Locatelli volt, akiben Max már ekkor meglátta a lehetőséget, ahogy azt számos játékos esetében tette szakmai tevékenysége során. Úgy vélem, hogy mivel a tréner már ekkor felfedezte, hogy mi rejlik a középpályásban, idén nyáron is fő mozgatórugója volt Manuel leigazolásának, hiszen nem véletlenül jelentette ki a Bianconeri vezetőségének, hogy mindenképpen együttesének keretében kívánja tudni a futballistát. 

Meggyőződésem, hogy az Öreg Hölgy hatalmas tettet hajtott végre Locatelli szerződtetésével, mivel egy olyan labdarúgóról beszélünk, aki technikai kvalitásain, valamint taktikai kompetenciáján túl fiatal és olasz is, ráadásul tökéletesen passzol a Bianconeri értékeihez és stílusához, ezek együttes fennállása pedig, mint tudjuk, ritkaságszámba megy a mai futballban.

Személy szerint mindig is rendkívül jól éreztem magam Torinóban, ott a Juve kötelékében töltött esztendőim alatt pedig alkalmam nyílt részletekbe menően megismerni a klubot, azonban Manuelt kellően érettnek tartom ahhoz, hogy ne érezzem szükségét annak, hogy ellássam őt tanácsokkal. Az Eb megnyerését követően hosszabban is beszéltünk, ám tegnap este mindössze azt írtam neki, hogy mindig álljon ki magáért, s játsszon úgy, ahogy azt jónak véli.

Manuel, ellentétben a Juventus többi középpályásával, képes a szélen futballozni, valamint előremutató passzokkal operálni, emellett pedig eredményesen szerel, védekezik, illetve segíti a támadásokat, attól függetlenül, hogy két-, vagy háromfős középpályán, vagy hogy mezzalaként, vagy registaként kell pályára lépnie. Ha ezen jellemvonások mellett még gólokat is képes lesz szerezni a bajnokságban, jövő ilyenkor mindenki a Serie A legjobb középpályásaként fog hivatkozni rá, s véleményem szerint minden szükséges tulajdonsága megvan ahhoz, hogy elérje ezt a szintet, Allegri vezénylete mellett pedig minden bizonnyal még nagyobb formajavuláson megy majd keresztül. Bizonyos szempontból Max teszi majd azzá Locatellit, akinek lennie kell, mivel a szakember kiválóan ismeri az olasz képességeit, s nagyon kedveli a hozzá hasonló középpályásokat is.

Hogy kihez hasonlítanám Manuelt leginkább? Semmiképpen sem mondanám azt, amit a múltban oly sokan kihangsúlyoztak, vagyis hogy a középpályás leginkább Pirlóra hajazna, sőt, egyenesen ő az új Maestro, mivel Andrea szintjét elképesztően nehéz lenne megugrani bárkinek is, emellett pedig Loca karakterisztikája nem igazán állítható párhuzamba Pirlo tulajdonságaival. Véleményem szerint Manuel leginkább Sergio Busquets jellemvonásait jeleníti meg, azonban ez minden bizonnyal csak az én ideámnak számít."

Az egykori középcsatár a Juve legújabb szerzeménye mellett a Bianconeri következő idényéről, ennek keretében pedig nyilvánvaló módon Massimiliano Allegriről is beszélt, leszögezve, hogy a Zebrák kerete számos lehetőséget tartogat magában, a mester pedig minden bizonnyal élni is fog ezekkel a számára olyannyira fontos siker érdekében. 

"Leszögezhetem, hogy Max Allegri számomra rendkívül kiegyensúlyozottnak és energikusnak tűnik, egy olyan embernek, aki az elmúlt két esztendőben maximálisan feltöltődött, s maga mögött hagyta korábbi problémáit. Azon szakemberek vagy futballisták közül, akiket korábban menesztettek, vagy elküldtek egy-egy állomáshelyükről, csak igen kevesen vállalják a visszatéréssel járó kockázatokat, ha pedig a sportág egyik szereplője mégis erre adja a fejét, azt általában hihetetlenül nagy belső motivációja miatt teszi.

Úgy gondolom, hogy Allegriben hatalmas bizonyítási vágy dolgozik, ezért pedig elengedhetetlenül fontosnak érezte megmutatni, hogy még egy ízben képes lehet versenyképes, sőt mi több, átütő alakulatot faragni a Juventusból. E folyamat során igen nagy hangsúlyt fektet majd a középpályára, ahol Maxnak igazi minőségi labdarúgókra lesz szüksége. Meglátásom szerint a csapatrészt illetően Loca mellett elsősorban Weston McKennie és Adrien Rabiot szerepeltetésével kalkulálhatunk, emellett pedig azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy Aaron Ramsey jóval nagyobb teret kap majd trénerétől, mint ami előző két torinói idényében jutott neki Maurizio Sarri és Andrea Pirlo alatt.

A védelmet illetően nem látok nagy problémaforrásokat, mivel úgy vélem, hogy Leo Bonucci – természetesen nem életkorát, hanem futballját nézve – továbbra is egy fiatal és energikus középhátvéd, míg országos cimborája, Giorgio Chiellini abból kifolyólag, hogy az én korosztályomba tartozik, már a visszavonulás felé halad. Én egy esztendővel ezelőtt már megtettem ezt a lépést, Chiello pedig egyértelműen azért van még mindig a pályán, mert változatlanul magas színvonalat képvisel: egy igazi tanár együtteseinek hátsó alakzatában. 

Nem véletlen, hogy Chiellini és Bonucci ilyen meghatározó szerepet játszottak az olasz válogatott Európa-bajnoki menetelésében, majd a trófea elhódításában, azonban tagadhatatlan, hogy az ő idejük hamarosan lejár, s lassan át kell adniuk helyüket a fiatalabb generációnak. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez zökkenőmentesen fog majd végbemenni, ha eljön ennek ideje, mivel az Azzurri elképesztő tehetségekkel rendelkezik, s nem csak a védelem tekintetében. Az ifjú olasz labdarúgók közül mindenekelőtt a tornán epizódszerepet kapó Giacomo Raspadorit, valamint a szűkített keretből végül kimaradó Nicolò Zaniolót emelném ki, akik előtt óriási jövő áll, s a már most is alapembernek számító kortársaik mellett ők is oroszlánrészt fognak vállalni a nemzeti együttes további diadalaiból."

Matri végezetül a Serie A következő idényének esélyeiről is szót ejtett, kijelentve, hogy a csapat veszteségei ellenére továbbra is a címvédő Intert tartja a Scudetto legnagyobb várományosának, elsősorban a Laziónál már számos alkalommal bizonyító Simone Inzaghi jelenlétéből kifolyólag. 

"Az egyes bajnoki címek legnagyobb várományosainak mindig a címvédő alakulatok számítanak, ez pedig az olaszországi pontvadászattal kapcsolatban sincs másképp, még annak ellenére sem, hogy az Inter a számos értéket képviselő vezetőedző, Antonio Conte elvesztése mellett olyan futballistáktól kényszerült búcsút venni, mint Romelu Lukaku, vagy Achraf Hakimi. A Narazzurrit elsősorban a csapat mesterének személyéből kifolyólag tartom a legnagyobb esélyesnek, ugyanis Simone Inzaghi az elmúlt időszakban számtalan alkalommal támasztotta alá az őt magasztaló vélemények létjogosultságát a Laziónál munkálkodva, mely együttes viszonylag szerény költségvetése ellenére is képes volt trófeákat nyerni, egy ízben pedig a Scudettóért harcolni" – összegzett a korábbi támadó.