A Juventus egykori ikonikus védője, Andrea Barzagli a minap rendkívül hosszú nyilatkozatot adott a torinói illetőségű Tuttosportnak, melynek keretein belül rengeteg témáról szót ejtve fejtette ki álláspontját a Bianconeri jelenével, valamint jövőjével kapcsolatban, emellett pedig számos múltbéli történetet is felelevenített, értékelve a Zebrák múltbéli, továbbá mostani védőinek teljesítményét és jelentőségét is. Az alábbiakban ezen szavakat olvashatjátok. 

"Magától értetődő módon immár ismét a szokott ritmusban követem a labdarúgás mindennapi eseményeit, ennek nyomán pedig olvastam azon nyilatkozatokat, melyek az új Barzaglinak nevezik Matthijs de Ligtet. Én magam is úgy gondolom, hogy a Juve csillaga hasonló jellemvonásokkal rendelkezik, mint annak idején én, azonban Matthijsban sokkal nagyobb potenciál lakozik, mint amit én valaha is magaménak tudhattam. Ha nem így lenne, de Ligt nem érhetett volna el ennyi mindent mindössze huszonkét esztendősen, mikor én még a Serie C-ben bontogattam a szárnyaimat, ő pedig a Juventus és a holland válogatott alapembere. A méltatások mellett Marco van Basten kritikája is ismert előttem, ám annak ellenére, hogy a holland legenda szavai tartalmaznak némi igazságot Matthijs rugalmatlanságával kapcsolatban, egy ennyi idős futballistától egészen egyszerűen nem várhatjuk egy, hogy egy veterán rutinjával szerepeljen. Ahogy egy védő fejlődik, idényről idényre jobban olvassa majd a játékot, s egyre több tapasztalatot szerez, s biztos vagyok benne, hogy mindez a Biaconeri labdarúgójával sem lesz másképp. De Ligt minden szükséges tulajdonsággal rendelkezik ahhoz, hogy néhány éven belül a világ legjobbja váljon belőle, kezdve nagyszerű mentalitásával, vagy folytatva a sort vezéregyéniségével. Csupán időt kell hagyni neki, mind a szakma, mind pedig a sajtó részéről.  

Az utóbbi hónapokban még a korábbiakhoz viszonyítva is sokkal több szó esik Cristiano Ronaldóról, mint amennyi kellene. Az egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika a portugállal szemben az, hogy kizárólag az egyéni rekordok eléréséért futballozik, azonban azt senki sem vitathatja el tőle, hogy a szezononként szerzett, hozzávetőlegesen negyven találat mellett a portugál mindig csapata egyik oszlopának számít a legjelentősebb összecsapásokon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Cristiano egyedül megoldja a Juve minden egyes feladatát, mivel meglátásom szerint továbbra is hiányzik mögüle az a csapat, mellyel kölcsönösen képesek lennének a legjobbat kihozni egymásból. 

Mikor Federico Chiesa annak idején a Fiorentina alakulatában futballozott, s alkalmanként összecsapott a torinóiakkal is, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ez a srác később ekkora hatást fog gyakorolni a Juventusra, illetve az olasz válogatottra is. Fede az elmúlt időszakban minden tekintetben nagy akaratot képviselt, mivel, mint ő maga is említette, meg akarta hálálni a Bianconerinek a belé fektetett bizalmat, s meghatározó futballistává kívánt válni az együttesben, ennek érdekében pedig hihetetlenül nagy agresszióval, valamint elképesztő szellemiséggel dolgozott, végső soron pedig le is arathatta munkája gyümölcsét. Chiesa egy halálos fegyver lett a Juve számára, aki ugyan nem olyan játékos, akinek száz passzt lehet adni mérkőzésenként, azonban egyetlen átadásból és lövésből képes eldönteni egy találkozó kimenetelét. 

Hogy miért választottam a szakkommentátori szerepkört ahelyett, hogy egy tréner stábjában vállaltam volna munkát? Elsősorban azért, hogy továbbra is a labdarúgás világában maradhassak, s élvezhessem e csodálatos sportágat, ugyanakkor egyik kedvenc tevékenységemet mindenképpen össze akartam hangolni magánéletemmel, mivel visszavonulásomat követően végre elég időt szentelhettem családomnak, ezen pedig nem is szerettem volna változtatni. Az elmúlt néhány hónapot leginkább pihenéssel töltöttem, miközben egy új sportággal, a padellel is megbarátkoztam, olyannyira, hogy Marco Materazzival hamarosan egy ezzel foglalkozó létesítményt is nyitunk majd Perugiában. A magunk mögött hagyott esztendőben emellett nagy hangsúlyt fektettem pincészetem fellendítésére is, melynek eredményeképp a korábbi évekhez képest extra termeléssel tudtam szolgálni, számos új palack bort előállítva. 

Lehetőségem lett volna csatlakozni Allegri csapatához, azonban az ajánlat visszautasítását követően azt javasoltam a Juve mesterének, hogy nevezzen stábjába helyettem egy másik egykori futballistát, aki jól ismeri az Öreg Hölgy világát, most pedig örömmel látom, hogy megtalálta a megfelelő jelöltet Simone Padoin személyében, akit egy rendkívül felkészült és kompetens srácnak tartok. Max egyébként véleményem szerint ugyanaz az ember, aki egykor volt: egy eltökélt és elegáns, mindig széles mosolyt az arcán viselő szakember, aki jól ismeri a környezetet, ahol tevékenykedik, s pontosan tudja, hogy milyen módon kell győzelemre vezényelni egy alakulatot. Véleményem szerint éppen ezért az Inter mellett a Juve a Scudetto legfőbb esélyese. 

Számos történetet és teóriát hallottam arról, hogy annak idején miért távoztam Sarri stábjából, azonban leszögezném, hogy nem bántam meg, hogy annak idején elfogadtam Maurizio felkérését, búcsúm pedig a nézeteltérések bármi nemű felmerülése nélkül, békésen zajlott. Nagyon jól ismerem Sarrit, aki egy igen kellemes személyiséggel rendelkező tréner, akivel örömöt jelent beszélgetni a futball alapvető kérdéseiről. Imádja a labdarúgást, s igyekszik a lehető legállhatatosabban keresztülvinni elképzeléseit, melyeket a Juventusnál sajnálatos módon nem volt lehetősége átültetni a gyakorlatba, azonban ettől függetlenül mégis képes volt bajnoki aranyat szerezni a Zebrákkal. A Laziónál olyan futballisták állnak majd rendelkezésére, kiknek tulajdonságai alkalmasak az általa favorizált futballstílushoz, ebből kifolyólag pedig meggyőződésem, hogy eredményes lesz a Sasok kispadján. A következő idény minden más tekintetben is számos izgalmat tartogat, ugyanis Max és Maurizio mellett José Mourinho és Luciano Spalletti visszatérése, valamint Simone Inzaghi Interhez való csatlakozása is érdekes versenyhelyzetet teremtenek. 

Allegrit személy szerint mindig is egy meglehetősen atipikus trénernek tartottam, ugyanis a legkritikusabb helyzetekben, a legfeszültebb pillanatokban is képes egy viccel feloldania a szituációt, s erőt sugározni a keze alatt dolgozó labdarúgóknak. Ez minden bizonnyal Max egyik legnagyobb erényének tekinthető. A Juve mestere úgy tartja, hogy edzőnek lenni egyfajta művészet, s ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen ebben a szakmában, egy kissé őrültnek, valamint számítónak, ravasznak, némileg pedig opportunistának kell lennie. Ez a jellemvonás gyakran éles szituációkban is megmutatkozott, mivel Allegri képes volt meggyőzni bennünket arról, hogy érdemes kimozognunk alapvető szerepkörünkből, mivel ezzel szolgáljuk leginkább a csapat érdekét. Bár a BBC-re mindenki egy háromvédős hátsó alakzatként tekintett, én magam valójában számos alkalommal jobbhátvédként futballoztam, míg Mario Mandžukić a cardiffi döntő, s a 4-2-3-1-es felállás idényében egy idő után annyira hozzásimult a balszélső szerepköréhez, hogy később alig akart visszamenni a támadósor közepére Gonzalo Higuaín hiányzásának idején. 

Max a lehető legtöbbet hozta ki belőlünk, ez pedig sokkal fontosabb a futball taktikai szempontjainál. Mindig is hihetetlennek tűnt számomra, hogy Allegri miként tudott huszonöt ember fejével gondolkodni hétről hétre, sőt, napról napra, különösképpen úgy, hogy ezen személyek közül mindenki a pályán szeretett volna lenni, ám csak tizenegyen fértek be az együttesbe. Az ilyen helyzetek megoldásához nagy edzők kellenek, Maxot pedig mindig is ilyen szakembernek gondoltam. 

Hogy mit gondolok Pirlo edzői munkásságáról? Hozzám közelebb áll az a felfogás, hogy apró lépéseket téve, fokozatosan haladok előre, ezt pedig önök is tökéletesen tudhatják, mivel futballistaként is lassan bontakozott ki pályafutásom. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ha egy olyan felkérést kaptam volna a Juventustól, mint mely Andreát érte volna egy esztendővel ezelőtt, gondolkodás nélkül elfogadtam volna az ajánlatot. Ez egy olyan jellegű lehetőség, melyet egyszerűen senki sem utasíthat el, s összességében úgy vélem, hogy a körülmények ellenére Pirlo egyáltalán nem teljesített rosszul az Öreg Hölgy mestereként, kiváltképp, ha figyelembe vesszük az általa elhódított két trófeát, s hozzáadjuk a képlethez a koronavírus által jelentett állandó változót, ami számos esetben idézett elő váratlan gondokat a szezon ideje alatt. Sajnálatos módon az itáliai futballközeg hihetetlenül kritikus, s hajlamosak vagyunk néhány meccs után a szakadékba taszítani valakit, ha nem szolgál azonnali eredményekkel. Andrea nem bukott meg a Bianconerinél, ezzel pedig ő maga is tisztában van, ennek alapján pedig teljesen nyugodtnak érzi magát, s tanulmányaiban elmélyülve minden tekintetben készen áll karrierjének folytatására. 

Az Azzurri Európa-bajnoki sikere hatalmas büszkeséggel tölt el, különösképpen Chiellini és Bonucci miatt. Van egy közös chatszobánk, amit magától értetődő módon BBC-nek hívunk, azonban a finálét követően inkább személyesen gratuláltam Giorgiónak és Leónak. Rendkívül boldog vagyok, hogy sikerült elhódítaniuk ezt a serleget, mivel megérdemelték a nemzetközi sikert két elvesztett Bajnokok Ligája-döntő, valamint a 2012-es Eb-kudarc után. Most már ők is megtapasztalhatták az érzést, melyet annak idején én magam is: pályafutásod végén, idősebb fejjel még nagyobb örömöt okoz egy jelentős trófea megszerzése.

Chiellini egyike azon kevés középhátvédnek, akik továbbra is aktívan őrzik az emberfogás nagy hagyományra visszatekintő művészetét és gyakorlatát, mely védekezési mód a futball változásaival kissé kikopott a sportágból az utóbbi időben. E tekintetben minden bizonnyal ő a világ legjobb belső védője, aki fizikai állapotától függetlenül változatlanul képes ugyanolyan kimagasló szinten futballozni, mint pályafutásának csúcsán. Hogy ő-e a világ legkiemelkedőbb futballistája saját posztján? Ennek megítélése számos körülménytől, többek között az egyéni mutatóktól, valamint a csapat kollektív sikereitől is függ, azonban általában véve azon labdarúgókat sorolják e szerepkör élmezőnyébe, akik kiválóak a támadókkal szemben megvívott, egy az egy elleni szituációkban. Ezt illetően Giorgio mellett Leo, Van Dijk, Ramos, valamint a Chelsea-vel tavaly BL-t nyerő Thiago Silva is a legjobbak közé tartozik, efelől semmi kétségem nincsen.

Merih Demirallal hat hónapig együtt tevékenykedhettem Sarri stábjában, ezen időszak alatt pedig magam is tanúbizonyságot nyerhettem a török futballista egyedülálló képességeiről. Merih egy olyan védő, akinek alapvető szüksége van a fizikai kontaktusok meglétére, mivel ebben átlag felettinek bizonyul, s számos más szempontból is nagyszerű képességeket tudhat magáénak, azonban megítélésem szerint továbbra is azon az úton kell haladnia, mint az eddigiek folyamán, mivel csak ennek meglétekor lehet képes a további fejlődés kieszközölésére, s a technikai javulás elérésére. Az átigazolási piac időnként meglehetősen nagy furcsaságokat tartogat a klubok, valamint a játékosok számára, ekképp nem tudom, hogy mit hoz a jövő Demiral tekintetében, ugyanakkor én magam nem érett labdarúgókat, hanem fiatalabb futballistákat igyekeznék értékesíteni az elkövetkezendő időszakban. 

Biztos vagyok benne, hogy a csapatkapitányai karszalag kérdése nem fogja érdemben befolyásolni a Juventust körüllengő légkört, ennek nyomán pedig nem is akadtam fenn Allegri ezzel kapcsolatban elmondott szavain. Biztos vagyok benne, hogy Bonucci hasonlóan gondolkodik e kérdésről, emellett pedig az is meggyőződésemnek számít, hogy Leo a következő idényben is a Juve egyik legfontosabb vezére lesz, attól függetlenül, hogy magán tudhatja-e majd a karszalagot, vagy sem.

Hogy Dybala lesz a csapatkapitány-helyettes? Meglátásom szerint ez messzemenően helyes döntés, mivel az előttünk álló szezon minden tekintetben meghatározó lesz Paulo számára, akinek helyre kell állítania pályafutását, s felszálló ágba kell kerülnie, melyben mesterének, valamint a vezetőség tagjainak a végsőkig támogatniuk kell őt, ugyanakkor a legfontosabb tényezőnek az fog számítani, hogy ő maga képes lesz-e javítani saját helyzetén. Kétségtelen, hogy Dybala tehetséges futballista, azonban eljött az ideje annak, hogy kitörjön ebből a szerepből, s magasabb célokat kitűzve a Juve legfontosabb alkotóelemévé váljon. Számtalan tehetséges labdarúgó van a világon, azonban közülük csak kevesen érik el az igazán jelentős magasságokat, a futball pedig nem biztosít elegendő helyet azok számára, akik kizárólag kvalitásaikból szeretnének megélni. Ha Dybala a legnagyobbak egyike akar lenni, az eddigieknél sokkal többet kell tennie ennek érdekében, s meg kell erősítenie vezető pozícióját a Bianconerin belül, ezt pedig nem reklamálással, vagy hangjának mind gyakrabban történő hallatásával, hanem a fejlődés és a változtatás megtételével fogja elérni, míg a Juventusnak ezzel párhuzamosan szerződésének meghosszabbításával meg kell mutatnia, hogy továbbra is nagy bizalmat fektet Paulóba. 

Hogy ki volt pályafutásom legkeményebb ellenfele? Minden bizonnyal Cristiano Ronaldo, aki rengeteg nehéz és kellemetlen pillanatot okozott nekem. A Real Madridban eltöltött évei alatt szinte minden alkalommal gólt szerzett ellenünk, mikor összefutottunk a Bajnokok Ligájában. CR7-en kívül mindenképpen meg kell említenem Kylian Mbappét, aki már tizennyolc esztendős korában, Monte Carlóban is megmutatta az Öreg Hölgy ellen, hogy micsoda lehetőségek rejlenek benne. Tisztán emlékszem, hogy tapasztalt veteránként csak arra tudtam gondolni a Monaco elleni mérkőzés során, hogy ez a srác, aki szinte még gyerek, képes lenne gond nélkül feltörni védelmünket, emiatt pedig a találkozót követően azonnal Fabio Paraticihez rohantam, megkérdezve tőle, hogy mégis mire várunk még, s miért nem szerződtetjük le a franciát. A sportigazgató ekkor közölte velem, hogy szinte mindegyik európai topcsapat sorban áll Mbappéért, melynek folytán gyakorlatilag lehetetlen lenne kivitelezni a leigazolását. A támadó az azóta eltelt időszakban is megmutatta, hogy Fabio miért mondta róla mindezt. 

A Juve középpályája továbbra sem mondható tökéletesnek, azonban biztos vagyok benne, hogy néhány itt futballozó labdarúgóban hatalmas potenciál lakozik. Kezdésként megemlíthetjük Adrien Rabiot-t, akinek képességeit szinte mindenki alábecsüli, s talán éppen saját maga az, aki helytelenül méri fel tulajdonságait, s nincs tisztában az általa képviselt értékek jelentőségével. Hogy a Zebrák kiszemeltjei közül kik lehetnek megfelelőek az olasz rekordbajnok számára? Manuel Locatelli egészen biztosan, ugyanis a középpályás egyértelműen bebizonyította, hogy készen áll arra, hogy magára öltse a fekete-fehér szerelést, ekképp pedig csupán az jelenthet kérdést vele kapcsolatban, hogy valóban sikerül-e valóra váltania egyik legnagyobb álmát. Ezzel együtt természetesen akkor sem lennék túlzottan meglepve, ha Miralem Pjanić visszatérne az alakulathoz, ezen felül pedig meglátásom szerint igen okos lépésnek bizonyulna, ha a Juve valóban a bosnyák által jelentett folytonosság mellett tenné le a voksát Locatelli megszerzése mellett" – zárta szavait Barzagli.