Andrea Pirlo és a Juventus is kritikus időszak előtt állnak: januárban az Inter elleni vereséget követően némi javulás volt tapasztalható a játékban és az eredményekben egyaránt, a legoptimistább szurkolók szerint még a bajnoki cím sem volt elérhetetlen, azonban azóta minden széthullni látszik. A milánói kék-feketék utcahosszal nyerték a bajnokságot négy fordulóval a szezon vége előtt,  véget vetve ezzel a Juventus egyedülálló, majd egy évtizedes olaszországi egyeduralmának, míg a Zebrák számára a Bajnokok Ligája-kvalifikáció is kérdésessé vált, és a hátralevő sorsolást látva elnézve egyáltalán nem lehet nyugodt az újonc edző együttese: hátralevő fordulókban a csapat megmérkőzik a Milannal, utána a Sassuolóval, a már bajnok Interrel, majd május 23-án a Bologna ellen zárja a szezont. Egy percig se higgyük, hogy bármelyik mérkőzés könnyű lesz.

A Milan elleni mérkőzés egy potenciális ki-ki mérkőzés lehet, a Sassuolo évek óta egy rendkívül masszív középcsapatként játszik, akik proaktív játékukkal még a nagyobb csapatok ellen is képesek dominálni, az Intertől pedig egy másodpercig se várjuk, hogy jóllakottan, tét nélkül lépnének ki az Allianz Stadium gyepére május 15-én. A majd egy évtizedes sikertelenség sok feszültséget szabadíthatott fel, nem is beszélve a háttérben húzódó (vagy éppen nyíltan kimondott) személyes ellentétekről, melyre Beppe Marotta a minap utalást is tett, tehát a szezon végén sorra kerülő Derby d’Italia jó apropót jelenthet, hogy a nyári szünet előtt még egy jó nagyot belerúghassanak a földön fekvő Öreg Hölgybe.

Mit tud tenni egy edző ilyen kritikus pillanatban a taktika kidolgozásán túl, legyen szó csak egy mérkőzésről, vagy egy hosszabb periódusról? Megpróbál rendet rakni a fejekben, mely talán sokkal fontosabb most, mint az, hogy milyen hadrendben áll fel a csapat a soron következő ellenfél ellen. Valószínűleg érzi ennek fontosságát Andrea Pirlo is, aki a tegnapi edzés során adott egy alapos fejmosást sokszor dekoncentráltan játszó fiai számára, kiemelve, hogy a Bajnokok Ligáját érő helyezésnek meg kell lennie.

A Tuttosport értesülései alapján a Tony D’Amato-szerű motivációs beszéd során a következők hangzottak el: „Nem elég, hogy odaadtuk az Internek a Scudettót? Még azt is kocáztatni akarjuk, hogy a következő szezonban a Bajnokok Ligáját csak a TV-ből nézhessük keddenként és szerdánként?!” A beszéd végeztével annyit kért a játékosoktól, hogy nyerjék meg a hátralévő összes mérkőzést. A fent elhangzott monológ kétségkívül sokkal rövidebbre sikerült, mint Oliver Stone klasszikusában Al Pacino beszéde, azonban tömören összefoglalja a lényeget: nincs mit csinálni, össze kell szorítani a fogakat és küzdeni. Sok sebből vérzik a csapat, rengeteg a bizonytalanság a jövőre nézve az elnök személyén át kis túlzással a szertárosig, de nincs mit tenni, menni kell előre. Tudja ezt Pirlo is, hogy nagy valószínűséggel a mindössze tavaly nyáron elindult edzői karrierje is múlhat ezen a három héten.

Kicsit több, mint kilenc évvel ezelőtt még játékosként ő is végighallgatta azt a motivációs beszédet, melyet Antonio Cone még a Juventus edzőjeként tartott, hogy a csapat tartani tudja a lépést a bajnoki címért az akkor sokkal erősebbnek tartott Milannál. Az akkor működött. Hogy Pirlo saját beszéde rövid távon mennyire volt hatásos, legkésőbb vasárnap este 23:00-kor megtudjuk.