Új, a válogatott szünet alatt aktuális sorozatunkban a Serie A-s csapatokról lesz szó, hogy mely gárdáknak milyen célok elérésére van reális esélyük, kik a húzóembereik, kikre érdemes odafigyelni, és ezzel talán tudunk egy kicsit segíteni a tippjátékban is. Mivel már lement hét forduló, így sokkal szebb képet kaphatunk a csapatokról, mintha a szezon elején mentünk volna bele jóslásokba, de vágjunk is bele, folytatassuk a sorozatot ismételten négy középcsapattal, melyek akár jó fomájukkal az európai sorozatokban való szereplésere is esélyesek lehetnek. 

Fiorentina: A Lilák az utóbbi időben szinte minden évben úgy indulnak neki a szezonnak, hogy majd most idén összekapja magát a csapat, és megy a küzdelem az EL-helyekért. A valóság pedig teljesen más, akárcsak máskor, idén is inkább a középmezőnyben és az alsóházban vannak, és komolyabb célnak bizonyul a bennmaradás, mint az európai kupaszereplés. Jelenleg nyolc ponttal tizenkettedikek, kétszer arattak győzelmet (a Torino és az Udinese ellen, mindössze egy találattal múlták felül mind a két, gyengébb erőt képviselő ellenfelet) és még két döntetlenre futotta tőlük, a Speziával és a Parmával osztoztak a pontokon. A tizenkét kapott gól nem is mondható annyira soknak, de a találatok szerzése se megy számukra könnyen, tízszer vették be az ellenfél kapuját.

A keret az természetesen sokkal többre hivatott, 250,2 millió a labdarúgók összértéke, amivel a magabiztosan a nyolcadik helyen kellene lenniük. Annyi kiváló játékossal rendelkeznek, hogy nem is tudnék kiemelni egyet se közülük (természetesen az egykori világklasszis Franck Ribéry-n kívül).

Jelenleg Nikola Milenković számít húzóembernek 7.29-es osztályzatával, őt követi Gaetano Castrovilli 7.11-el (a négy gólos házi gólkirály), majd jön Cristiano Biraghi 7.09-el ( házi asszisztkirály, három gólpasszal), de utánuk csak mindössze kilenc ember van, akik az elfogadhatónak nevezhető 6.7-es osztályzaton felül tudtak teljesíteni. Olyan jól csengő nevek nem tudták elérni ezt az értékelést, mint Patrick Cutrone, José Callejón, Martín Cáceres, vagy Alfred Duncan.

A Violáknál is jobbára elmondható, hogy a kulcsemberek jó része fiatal, és rengeteg tehetséget tartalmaz a keretük, elég megemlíteni Milenković-ot (akit a Juventusnál is szívesen látnék), Drągowskit, Amrabatot, Castrovillit, Kouamét, Vlahović-ot, Cutronét, Martínez Quartát, Barrecát, vagy Lirolát, míg a Primaverából Louis Munteanu,Christian Dalle Murra és Tòfol Montiel nevét érdemes megjegyezni.

Egykoron Juventus-játékos volt Cáceres és Lirola is, de úgy tűnik megtalálták azt a csapatot, ahova valók, itt alapemberek lehetnek, de a spanyolban sem érzem azt, hogy ettől többre lenne képes, pedig eléggé ígéretesnek tűnt, nem mintha most rossz játékos lenne. Egy plusz érdekesség, hogy az edző, Prandelli is Juve-játékos volt annak idején, hat éven keresztül.

Rocco Commisso elnök úr meglehetősen türelmes volt eddig az edzőkhöz, azonban idén ő húzta meg először a váltást, és a válogatott szünet alatt gyorsan le is váltotta Beppe Iachinit Cesare Prandellire, nagyon helyesen. Amióta az amerikai üzletember kezébe került a Fior, borzasztó rosszul választanak edzőt, de ezúttal Prandellit jó döntésnek tartom. Edzőzseninek nem mondanám, de az olasz futball egyik meghatározó trénerének is nevezhettük fénykorában. Azt hiszem hozzá passzolni fog ez a firenzei gárda, és nem fognak olyan kicsapat módjára futballozni, mint Iachini-idejében, mikor egy normális támadást nem tudtak felépíteni, csak passzolgattak, de előre nem jutottak, maximum Ribéry zsenialitásában bízhattak.

Abban biztos vagyok, hogy javulást tapasztalhatunk, és előkelőbb helyen fognak végezni, mint eddig, de az Európa-ligában véleményem szerint nem fognak szerepelni.

Cagliari: A tavalyi évadot elképesztően jól kezdte a szárd együttes, és egészen télig úgy tűnt, hogy reális esélyük van az EL-re, de csúnyán leeresztettek a végére. Idén sem kezdtek rosszul, de egyelőre nem lenne érdemes kijelenteni, hogy komoly esélyük lenne az Európa-ligát érő helyekre. Jelenleg a tizenegyedik helyet foglalják el, tíz ponttal a zsebben. A góllövés kicsit nehezebben megy, mint azok kapása, ugyanis 14 alkalommal szomorították el az ellenfél kapusát, míg Cragno 15-ször vette ki a labdát a hálóból. Eddig háromszor tudtak győzedelmeskedni, mindegyik alkalommal egy meglehetősen gólgazdag összecsapáson, a Torino, a Crotone és a Sampdoria ellen, míg a Sassuolo ellen csak egy pontot tudtak szerezni. 

A keretük 159.13 millió eurót ér, ezzel a tizenegyedik legértékesebb játékosállománnyal rendelkező klub a Serie A-ban, azaz pont ott vannak, ahol lenniük kell ez alapján.

Jelenleg két elképesztő formában futballozó labdarúgóval rendelkeznek, ugyanis João Pedro és Giovanni Simeone elképesztő mennyiségben szórja a gólokat, öt-öt gólnál tartanak, a brazil annyival jobb, hogy két gólpassza van, míg társának csak egy. Utánuk következik Alessio Cragno, aki hosszú sérülése után úgy tűnik, kezd ismét csúcsformában lendülni.

Korábban nem volt rájuk jellemző, de most kifejezetten fiatal kerettel (26.2 átlagéletkor) rendelkeznek, ezért itt sem csoda, hogy a húzóemberek jó részében komoly potenciál van. Elég csak megemlíteni Alessio Cragnót, Giovanni Simeonét, Gabriele Zappát, Sebastian Walukiewicz-et, Marko Rogot, Razvan Marint, Nahitan Nándezt, Riccardo Sottilt, Adam Ounast és Fabrizio Caligarát, míg a Primaverában Tramoni és Zito Luvumbo tartozik a tehetségesebbek közé.

Juventus-kötődéssel rendelkezett Alessandro Tripaldelli, Fabrizio Caligara és Alberto Cerri is, de egyelőre úgy néz ki, hogy mind megakadtak a fejlődésben.

Eusebio Di Francesco személyében egy remek szakember ült le a kispadra, aki kedveli a támadó futballt, még ha ezt egyelőre nem igazán sikerült átültetni a Rossoblu-játékosok fejébe, és inkább csak a lendületes támadásokból tudnak eredményesek lenni. Itt is megvan az egyensúly a tehetséges fiatalok és a rutinos játékosok között, mint amilyen Diego Godín, vagy João Pedro. A legfelső osztályban való maradás véleményem szerint megkérdőjelezhetetlen, de komolyabb eredményt nem várok tőlük, mint a mezőny közepe táján egy helyezés.

Sampdoria: A genovaiak számára nagyon rosszul kezdődött ez az évad, majd a két komoly pofon után talpra álltak, és sorba verték a Fiorentinát, a Laziót és az Atalantát és a Genoa ellen is döntetlent tudtak elérni. Így van tíz pontjuk, és kiegyensúlyozottabb nem is lehetne a lőtt és kapott gólok átlagja, ugyanis 11-11 az állás. Talán ez is eléggé jól megmutatja, hogy egy szó szerint keményen és remekül védekező együttesről beszélünk, egy kontracsapatról, amely a ligában a legkevesebbszer birtokolta a labdát, és még így is el tudják kapni a nagyokat, de akkor általában jól meg is verik őket.

Ez a helyezés abszolút erőn felüli teljesítmény, ugyanis 105.45 milliós keretük nem számít valami remeknek, de azért pár jól csengő névvel így is rendelkeznek. Ilyen például a jelenlegi legjobbjuk, Antonio Candreva, aki 7.02-es osztályzattal a legjobb játékosuk, míg Quagliarella négy góllal házi gólkirálynak számít.

A keretük papíron nem tűnik annyira vészesen idősnek (27,4), de a húzóemberek többsége az, és nem rendelkeznek sok tálentummal, Emil Audero mellett Mikkel Damsgaard és Kristoffer Askildsen vihet még sokra a jövőben.

Egykori Juvésból eléggé sok akad, a két fentebb említett húzóember is ahhoz, ahogy Audero is, de Manolo Gabbiadini és Albin Ekdal is megfordult az olasz rekordbajnoknál, Ranieriről nem is beszélve.

Claudio Ranieri tavaly megmentette a 'Doriát a kieséstől, idén nem hinném, hogy ettől tartaniuk kellene, de szerintem nem fognak ilyen előkelő helyen végezni, mint ahol most vannak. Annyi biztos, hogy a nagyobb együtteseknek mindig figyelni kell a Blucerchiatira, mer bárkit meg tudnak fogni, különösen a Luigi Ferrarisban.

Lazio: Meglepő, de a tavalyi legfőbb kihívó jelenleg a középmezőnyben helyezkedik el tizenegy ponttal, tizenegy lőtt és tizenhárom kapott góllal. A Cagliarit, a Bolognát és Torinót sikerült megregulázniuk, míg az Intertől és a Juventustől egy pontot tudtak elcsenni.

A mercatójuk talán ettől a teljesítménytől botrányosabb volt, ugyanis semmiféle erősítést nem eszközöltek, esetleg valamelyest keretbővítésnek lehet titulálni az olyan igazolásokat, mint amilyen Muriqi, Andreas Pereira, Mohamed Fares, Wesley Hoedt, Pepe Reina, vagy Gonzalo Escalante. Az talán pozitívum lehet számukra, hogy a kulcsemberek maradtak, az olyan haszontalan játékosoktól megszabadultak, mint Berisha, Bastos, Wallace, vagy Kishna.

Jelen állás szerint a 364.7 millió eurós keretük az ötödik helyre lenne elég, ehhez képest a kilencedik helyezés nem mondható valami jónak, finoman szólva sem.

A négy legfőbb kulcsember továbbra is hátán viszi az egész gárdát, de egyikük sincs annyira kirobbanó formában, Sergej Milinković-Savić 7.07-tel a legjobb, őt követi Luis Alberto 7.05-tel, majd Acerbi következik 7.0-val, addig Ciro Immobile csak a negyedik 6.96-al. A tavalyi év gólkirálya és Caicedo vezeti a házi góllövőlistát három-három találattal, a közös pont pedig a bennük, hogy bármelyik is talált be, a Sasok ponttal tértek haza. Az ecuadori különösen az utolsó minutumokban tudott eredményes lenni, de amikor Immobile beköszönt, akkor járt a három pont a Biancocelestinek.

Azt hiszem nem mondok újdonságot az alábbi névsorral, amely a legtehetségesebb Lazio-játékosokat tartalmazza: Sergej, Strakosha, Luiz Felipe és Joaquín Correa, míg a Primaverából Nicolò Armini és Raúl Moro viheti még nagyon sokra.

Olyan labdarúgó, aki megjárta volna már a Juventust, mindössze egy van a Sasok keretében, egy bizonyos Ciro Immobile.

A Lazio-lufit kidurrantotta volna a koronavírus? Nem gondolom, hogy a tavaly szezonvégi rossz forma tartani ki, hanem a Covid becsületesen megnyirbálta az így sem éppen bőséges keretet, Inzaghi mester pedig nem úgy állíthatta össze a kereteket, ahogy ő szerette volna, hanem aki egészséges volt, játszott, mert volt, mikor mindössze 14 játékos állt a rendelkezésére. Abban biztos vagyok, hogy akkora menetelést nem fognak csinálni, mint az előző évadban de bizonyosan helyt fognak állni a Serie A-ban, és remélhetőleg a Bajnokok Ligájában is, mert eléggé kedvező csoportban jelenleg továbbjutásra állnak öt ponttal, a Dortmundot legyőzve. Úgy gondolom, hogy mivel a válogatott szünet után már összeszedettebben folytathatják a szezont, ismételten a hírnevükhöz méltóan fognak szerepelni, és harcolni fognak a BL-helyekért. Azt nem hinném, hogy sikerül elérniük egyiket is, mert a három frontos hadviselés eléggé meg fogja őket viselni. Véleményem szerint EL-ben fognak játszani jövőre, de, hogy a Coppa Italia megnyerésével, vagy az ötödik-hatodik hellyel érik-e ezt el, az kérdéses számomra, mert több potenciális együttes is van az Európa-liga szereplésre, akik a következő részben kerülnek górcső alá.