Új, a válogatott szünet alatt aktuális sorozatunkban a Serie A-s csapatokról lesz szó, hogy mely gárdáknak milyen célok elérésére van reális esélyük, kik a húzóembereik, kikre érdemes odafigyelni, és ezzel talán tudunk egy kicsit segíteni a tippjátékban is. Mivel már lement hét forduló, így sokkal szebb képet kaphatunk a csapatokról, mintha a szezon elején mentünk volna bele jóslásokba, de vágjunk is bele, folytatassuk a sorozatot négy klasszikus középcsapattal, melyek azonban meglepetéseket is okozhatnak a szezon során. 

Benevento: A szezon előtt arra számíthattunk, hogy a másodosztályt legyaluló, kismillió találatot, és nagyszerű futballt játszó Inzaghi-gárda meg tudja azt valósítani, ami még sose sikerült, bizonyítani és fennragadni az első osztályban. A kezdés hibátlannak bizonyult, ugyanis amire ezelőtt pár évvel hónapokig kellett várni, az most az első meccsen összejött, azaz győzött a Benevento, méghozzá a Sampdoria ellen. Ezt a sikerélményt gyorsan tönkretette az Inter elleni zakó, ám azután a Boszorkányok ismét győzelmet arattak, a Bolognát múlták felül. Azonban eddig tartott a diadalmenet, sorozatban kapták a pofonokat, először csak a nagycsapatoktól, végül meg már a Spezia is eláspángolta őket 3-0-ra.

A gólparádé általában nem marad el a Stregoni meccsein, de inkább a gólok bekapásában jeleskednek, mintsem azok rúgásában. Eddig tíz alkalommal sikerült megzörgetniük az ellenfél kapuját, míg Montipò hússzor vette ki a játékszert a hálóból.

A keret egyébként nem igazán adott okot a bennmaradásra, ha a számokat nézzük (45,61 millió euróval kishíjján a leggyengébb gárda a mezőnyben), a legnevesebb játékosaik pedig a rutinos lengyel, Kamil Glik, az egykori nápolyi, Christian Maggio és a Milant is megjáró perui, Gianluca Lapadula.

A Juve-kötődés itt is megvan, ugye a Filippo Inzaghi mester játszott az Öreg Hölgy alkalmazásában, míg Iago Falqué és Andrés Tello csak a Primaverát járta meg.

A keretük a liga egyik legidősebbje, így olyan fene nagy potenciállal rendelkező játékosokról nem számolhatok be, esetleg a sűrűn lehetőséghez jutó Daam Foulont és a B-ben remeklő, ám a Serie A-ban eddig eléggé keveset mutató Lorenzo Montipòt említeném meg.

Egy gyors, kreatív futball játszó együttesben természetesen elsősorban a támadókat lehet kiemelni, mint húzóemberek, a Benevento esetben Lapadula és Caprari az a két személy, akik gólokkal és gólpasszokkal segítik a csapatot, mind a kettejük nevük mellett három gólt és két assziszt szerepel. Rajtuk kívül a középpályás, Bryan Dabo, és a gólokban is jeleskedő védő, Luca Caldirola tartozik a jobbak közé.

Úgy érzem, hogy hiába a rossz széria, Inzaghi helyét biztosabbnak érzem, elvégre ő már bizonyított ezen a kispadon, még ha szerintem nem is egy Serie A-szintű vezetőedző. Én simán kinézem a Beneventóból azt, mint a Leccéből, hogy az végsőkig harcolnak azért, hogy maradjanak. Szerintem sikerülni fog nekik, ha összeszedik magukat és meg tudják verni a hozzájuk hasonló együtteseket, nem csak a középcsapatokat.

Parma: A Sonkásoknál változott a tulajdonos és érthetetlen módon az edző személye is, azonban mindezek ellenére a csapat nem igazán, a játékstílus ugyanaz (igaz, az eredmények már kevésbé), de még így sem vall szégyent a nagy múlttal rendelkező klub. Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy Liverani mester a Leccénél meglehetősen támadó futballt játszatott, új állomáshelyén azonban tudott alkalmazkodni a keret adta a lehetőségekhez, és a jól megszokott, keményen védekező futballt várja el fiaitól, emellett villámgyors kontrákból próbálnak eredményesek lenni. Ez azonban nem sűrűn jön össze, ugyanis nyolc gólt sikerült eddig szerezni és tizenhármat kapni. Győzelmet is mindössze egyszer ünnepelhettek, azonban akkor nem kicsit, ugyanis a Hellas Veronát sikerült felülmúlni, míg a Spezia, az Inter és a Fiorentina ellen döntetlent sikerült elérni.

A keret értéke alapján (121,03 millió euró) szinte majdnem ott helyezkedek el a tabellán, ahová a papírforma várná, azaz tizenötödik helyre. Érdekes módon, teljesítmény tekintetében mindössze egyetlen játékos emelkedik ki a többiek közül, és nem olyan, akire egy hétköznapi calcio-fan számítana, mint például Luigi Sepe, Bruno Alves, Juraj Kucka, vagy éppen Gervinho, hanem a 30 éves svéd védő, Riccardo Gagliolo. Őt követi tizennégy ember, akik legalább elérik a jónak számító 6,7-es Sofascore-osztályzatot.

Kölcsön keretein belül Parmában vendégeskedik Hans Nicolussi Caviglia is, aki még nem játszhatott annak ellenére, hogy Liverani eléggé sok fiatalt bedobott már a mélyvízbe.

Van is kik közül válogatni, ugyanis Caviglián kívül komoly tehetséggel van megáldva Simon Sohm, Lautaro Valenti, Andrea Adorante,Valentin Mihăilă és Balogh Botond is. A már komolyabb szintet képviselő játékosok közül Guiseppe Pezzella, Wylan Cyprien és Yann Karamoh viheti még ennél többre.

Úgy gondolom, hogy a Parmának nem okoz gondot a bennmaradás, de nem hiszem, hogy olyan eredményeket tudnak majd felmutatni, mint D'Aversa idején, amihez hozzátartozik, hogy a koros húzóemberek is egy évvel idősebbek lettek, a menetrend pedig egyre sűrűbb, és  Liveranit sem tartom egyelőre olyan jó szakembernek, mint elődjét, de sokat javította az emígy sem rossz megítélésén, hogy meglehetősen rugalmas trénerről van szó, még ha nem is igazán tudná játszatni ezzel a kerettel a támadó futballját, mert a középpálya erre teljesen alkalmatlan. Szerintem a szomáliai felmenőkkel rendelkező edző helye biztos a Ducati kispadján, kivéve, ha az új, amerikai tulajdonosnak valami eszement elvárásai vannak.

Bologna: A tavalyi évadot remekül kezdő Bologna idei szezonja kevésbé sikerült olyan remekre, amihez hozzátartozhat az is, hogy már nincs meg az a motiváció a játékosok részéről, mint ami annak idején megvolt, mikor a beteg mesterükért, Siniša Mihajlović-ért kellett küzdeni. A tizennegyedik hely korántsem mondható rossznak két győzelemmel (a Parma és a Cagliari ellen). A tizenegy gól nem sok egy olyan rendkívül szép támadófutballt játszó együttestől, mint amilyen a bolognai, a kapott tizenhárom találat pedig csak a szokásos, ugyanis sok biztos dolog van az életben, ilyen a halál, az adók, és, hogy a Bologna gólt kap.

A 139.9 millió eurós összértékű keretük körülbelül oda való, ahol most vannak, a tavalyi év egy kiugró teljesítmény volt, ez a csapat nem rendelkezik olyan játékos-állománnyal, amivel reálisan lehetne EL-helyért menni. Mindezek ellenére mégis van négy darab játékosuk, akik a 7-es osztályzattól jobbat kaptak, név szerint: Roberto Soriano (7.41), Jerdy Schouten (7.14), Rodrigo Palacio (7.03) és Musa Barrow (7.01). Ahogy látszik is, egyedül az egykori Juventus-kiszemelt Soriano az, aki extrát nyújt (házi gól- és asszisztkirály négy találattal és három gólpasszal), de az őt követő összes játékos értékelése nagyon közel van egymáshoz, ami itt is arról tesz tanúbizonyságot, hogy a Rossoblu csapatként erős, és egy jól összerakott gárda.

Kicsit meglepő lehet, hogy az olasz válogatott Riccardo Orsolini (akire a Bianconerinek opciója van) nincs a legjobb négy között, de megnyugtathatok mindenkit, hogy egy kicsit van csak lemaradva, 6.92-es osztályzatával ő az ötödik. Ez azt jelenti, hogy körülbelül ugyanazt a szintet tudja hozni, mint eddig, már van egy gólja és egy gólpassza is hét meccsen.

Nem csak az ifjú szélső az egyetlen, aki komoly tehetséggel van megáldva, ott van a fentebb említett Barrow és Schouten, de szót érdemel Takehiro Tomiyasu, Aaron Hickey, Nicolás Domínguez, Andreas Skov Olsen, Emanul Vignato, Mattias Svanberg is, akik közül a legidősebbek 23 esztendősek, mégis ezen játékosok egy része kulcsember, vagy legalább párszor lehetőséghez jut.

Semmiképp sem szabad félteni őket a kieséstől, Mihajlović kezei alatt jó helyen van ez az együttes, a kidolgozott taktikája kiváló (természetesen a védekezésen kívül), a fiatalokat nagyon jó érzékkel építi be, és összességében eléggé jól el van találva a rutinos játékosok és az ifjoncok száma a kezdőkben. Biztos vagyok benne, hogy a szezon végén legalább ezt a jelenlegi helyezésüket meg tudják tartani, de szerintem ettől többre is képesek. Ha a szerb tréner egészsége kitart, akkor sok jó játékost nevelhet Bolognában, és ebből a brigádból egy remek gárdát faraghat, ha továbbra is meg tudják tartani az értékeiket, és az ilyen De Silvestri-féle okos igazolásokkal tovább tudják erősíteni a keretet.

Spezia: Bátran nevezhetem őket a szezon meglepetéscsapatának, ugyanis nem sok ember mondta volna meg előre, hogy az Aquilotti hét forduló után nyolc ponttal a tizenharmadik helyet foglalja el. Az a csapat, amely a Serie B-ből a legnehezebb úton jutott fel, az most az Udinesét és a Beneventót is viszonylag simán megverte, a Fiorentinától és a Parmától pedig pontot tudott csenni. A 11 lőtt és 15 kapott gól eléggé stabilnak mondható, egy friss feljutótól legalábbis mindenképp az. Mindezek mellett még így is ők a legszerencsétlenebb csapat a Juventusszal karöltve, ugyanis mindkét bianconero együttes ötször trafálta telibe a kapufát.

A keret alapján simán kiesőnek kellene lenniük, mindössze 48.15 millió a játékosok összértéke, és neves labdarúgó nem is igazán akad a keretben, sokkal inkább a fiatalokra építenek, nem véletlen az egyik legifjabb keret a Speziaé (átlagban 26.1 év). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fentebb említett összeg azért is ekkora, mert összesen 35 játékos alkotja a keretet, akikből harminc már pályára is lépett, ami egyértelműen a legtöbb a Serie A-ban. Természetesen Italiano nem azért váltogatta annyira az embereket, mert annyira a rotálás megszállottja, hanem rengeteg sérültje volt, akadt olyan állapot is, mikor a kezünkön se tudtuk megszámolni ezen labdarúgókat.

Ha már szót ejtettem a fiatalokról, olyan elképesztően nagy potenciállal rendelkező játékosnak Lucien Agoumét, Elio Capradossit és Roberto Piccolit tartják, de Tommasso Pobega, Julian Chabot, Riccardo Marchizza, Martin Erlić, Salvador Ferrer és Giulio Maggiore játékára is érdemes figyelni.

Egykori Juventus játékosnak csak Federico Mattiello mondhatja magát, aki még nem debütálhatott a frissen feljutó együttesnél, de az már mos többnyire elmondható, hogy Torinóban nem keseregnek az elengedése miatt.

Ha kulcsembereket kell kiemelni, akkor mindenképp M'Bala Nzolát, Julian Chabot-t és Matteo Riccit érdemes kiemelni, akik mind hetestől jobb értékeléssel rendelkeznek, de Salvador Ferrer is csak alig van lemaradva tőlük, míg Galabinov sérülés miatt kiesett, de ha visszatér, akkor szintén hátára tudja venni a Speziát.

Italiano mester állása a legkevésbé sincs jelenleg veszélyben, eredményes és jó focit játszik csapata, tele fiatalokkal, élményekkel teli összecsapásokon, és spirito sem hiányzik, elvégre az egyik legszabálytalanabb csapatról beszélünk, csak a Hellas Verona előzi meg őket. Ha azt nézzük, hogy ezen eredmények úgy születtek, hogy a gárdát komoly sérüléshullám sújtotta, mind a négy kapusuk játszott már ebben az idényben (Kapikas a Serie A-ban ugyan nem, de a Coppa Italián már bemutatkozhatott) sokszor szerencséjük se volt, ők kapták a legtöbb büntetőt (három darab, mindet értékesítették ellenük), és a keret nagy része ráadásul újonnan érkezett ember. Kíváncsian várjuk, hogy ha összeáll minden, akkor mire lehet képes a Spezia, én úgy gondolom, hogy lesznek kisebb visszaesések, de benn tudnak maradni, és itt, az alsó házban fejezik be a szezont.