Új, a válogatott szünet alatt aktuális sorozatunkban a Serie A-s csapatokról lesz szó, hogy mely gárdáknak milyen célok elérésére van reális esélyük, kik a húzóembereik, kikre érdemes odafigyelni, és ezzel talán tudunk egy kicsit segíteni a tippjátékban is. Mivel már lement hét forduló, így sokkal szebb képet kaphatunk a csapatokról, mintha a szezon elején mentünk volna bele jóslásokba, de vágjunk is bele, kezdjük a kiesőhelyen álló, és ahhoz nagyon közel kerülő négy együttessel.

Crotone: A Pitagorici szerénykedik az utolsó helyen, mindössze két ponttal, mind a két egységet torinói ellenféltől szerezte, ők az egyetlen eddig nyeretlen együttes a Serie A-ban. Igencsak hadilábon állnak a gólszerzéssel, mindössze hatszor zörgették meg az ellenfél hálóját, ezzel ők a legkevesebb gólt szerző együttes, az Udinesével karöltve. A 17 kapott gól szintén nem fest jól, a Benevento után ők kapták a legtöbb találatot. 

Statisztikák szerint teljesen megérdemelt pozícióban vannak, ugyanis 6.60-as osztályzatukkal ők a bajnokság legrosszabbul szereplő egylete, ők dolgozzák ki a legkevesebb ziccert (8 darab), ám amikor helyzetbe kerülnek, akkor nem sűrűn hibáznak, mindössze háromszor volt eddig rá eset. A piros lapokat előszeretettel gyűjtik a déliek (két darab, a Juventusnak is ennyi van), a közbeavatkozásokban szintén nem remekelnek (8.6 darab, amitől csak a Napoli statisztikája a rosszabb). Ők végezik el a legkevesebb szögletet (2.6 meccsenként).

A rossz szereplés egyébként nem meglepő, ugyanis a Transfermarkt szerint ők rendelkeznek a legkevesebbet érő kerettel (43,7 millió euró). A legértékesebb játékosuk Lisandro Magallán a maga 4.5 millió eurójával. Olyan ismerős nevekkel találkozhatunk a Crotone meccsein, mint a csapatkapitány Alex Cordaz, a Juventus-nevelés Luca Marrone, a rutinos regista, Luca Cigarini, a szintén sokat látott szélső védő, Andrea Rispoli, a házi gólkirály Simy, aki már többször megzörgette a Juve hálóját (legutóbb tizenegyesből, de ollózva is szerzett már gólt a torinóiak bánatára). Egyelőre nem fedeztem fel köztük olyan játékost, aki akár a jövőben elérheti azt a szintet, amit az olasz rekordbajnok képvisel, de szakértők szerint a már régóta komoly ígéretnek tartott jobb szélső védő Pedro Pereira, a Napoli-nevelés középhátvéd, Sebastiano Luperto és a chilei támadó középpályás, Luis Rojas is szép jövő előtt áll.

Játékstílusuk nem mindennapi egy kiscsapattól, ugyanis ahelyett, hogy kontrákra játszanának, és inkább a védekezést favorizálnák, ennek ellenkezőjét szeretné Stroppa mester, aki minél több labdabirtoklást kíván elérni alakulatával. Ennek köszönhető többek közt az, hogy Crotone legerősebb játékrésze a középpálya, legalábbis a középpályások teljesítenek a legjobban a délieknél, míg a védők statisztikái konkrétan siralmasak, a támadók pedig, ami kevés lehetőséghez jutnak, azzal általában élnek is. Ha csak ránézünk pár számadatra, ami a Stroppa-brigádot jellemzi, akkor az ember azt hinné, hogy egy középcsapat statisztikáit látja. Gondolok itt a labdabirtoklásra (48,7%), meccsenkénti pontos passzok (377 darab átlagban), a rendkívül kevés hosszú indítás (18.6 darab átlagban), a kapura lövési átlag (8.7 darab), a nagyon kevés tisztázás (13 darab mérkőzésenként), csak, hogy pár példával szolgáljak.

Ennek fényében hiába vannak a trénernek jó elképzelései a futballról, csapata nem tud eredményes lenni, és eléggé mozog is a kispad Stroppa mester alatt. Sőt, továbbmegyek, kisebb csoda lenne, ha a Crotone nem váltana edzőt szezon közben. Véleményem szerint ők lesznek azok, akik simán kiesnek, és a szezon végeztével is az utolsó helyen fognak végezni.

Udinese: A Kis Zebrák, (akik a "nagy Zebrákhoz" hasonlóan feladták a hagyományt, miszerint minden szezonban csíkos a hazai mezük), szokásuk szerint mindig a vonal körül bóklásznak, azonban ezúttal kiesőhelyen vannak négy ponttal, a Parmát tudták legyőzni egy gólzáporos összecsapáson, míg legutóbb a Sassuolótól tudtak elcsenni egy pontot. Szintén nem meglepő, hogy ők lőtték a legkevesebb gólt, kapni is csak alig kaptak (11 darab), ugyanis a játékstílusok továbbra sem változott, a védekezésük meglehetősen stabil, és a támadások felépítésével sem szokott probléma lenni, több helyzetet alakítottak ki, mint a Juventus (17 darab), azonban a támadóik továbbra is olyan pocsék helyzetkihasználással operálnak, hogy hihetetlen, mindössze öt ziccert tudtak értékesíteni.

Pedig a csatársor korántsem rossz, ott van az olasz válogatott Stefano Okaka és Kevin Lasagna duó, a nyáron igazolt Gerard Deulofeu és Roberto Pereyra szintén hozzá tudna tenni a gólszerzéshez, és még a Juventus által továbbra is megfigyelés alatt tartott Rodrigo De Pault ne is említsem, aki egyébként ott folytatja, ahol abbahagyta, 7.59-es osztályzatával magasan a legjobb játékosa a Friulianinak. A jó védelem pedig többek közt annak köszönhető, hogy sikerült megtartaniuk a tavalyi év egyik legjobb kapusát, Juan Mussót, a rutinos Sebastien De Maio továbbra is jó teljesítménnyel szolgál, ami védőtársaira, Bram Nuytinckra és Samirra is igaz.

Az utóbbi időben már azért nem olyan mennyiségben termelik ki a tehetségeket, mint annak idején, de még így is a csapatot erősíti Musso és De Paul, akik akár a Juventusban is meg tudnák állni a helyüket, míg szintén komoly jövő előtt állhat Makengo, Coulibaly vagy éppen Molina. A szakértők szerint Palumbo és Ballarini nevét érdemes megjegyezni, ugyanis ők egyelőre még az ifjúsági együttesben szerepelnek, de komoly potenciál rejtőzik bennük.

A szintén nagyra becsült Rolando Mandragora sajnos még mindig sérülésével bajlódik, és ez így is marad még jó ideig.

Ha megnézzük a Friuliani keretének értékét, akkor azzal a 149.85 millió euróval abszolút a középmezőnyben lenne a helyük, azonban véleményem szerint idén sem lesz másként, és a vonal környékén lesznek. Az, hogy alatta, vagy felette, egyelőre kérdéses, mert már láthattuk párszor, hogy nagyon gyengén rajtolnak. Az biztos, hogy ha nincs gyors javulás, akkor Gotti napjai meg vannak számlálva, mert Pozzóék se a türelmükről híresek. Véleményem szerint idén is megússzák a kiesést.

Genoa: Az előző szezonban az utolsó fordulóban sikerült bebiztosítaniuk a bennmaradást, és idén is a legfőbb céljuk az lehet, hogy az olasz futball történetének egyik legnagyobb klubja ne a Serie B-ben végezze. Jelenleg öt ponttal a tizennyolcadik helyet foglalják el, mivel hiába a pontegyenlőség a Torinóval, amikor ez a két együttes összecsapott, akkor a Bikák győztek, ezért jelen állás szerint a Grifoni búcsúzna az első osztálytól, de egyébként a rúgott és kapott gólok átlagja sem valami rózsás (7-15). Ők is mindössze egyszer arattak győzelmet, mikor az első fordulóban a 4-1-el csúnyán megverték a Crotonét, döntetlent pedig mindössze kétszer tudtak csak elérni, a Hellas Verona és a Sampdoria ellen.

Rolando Maran mester nyáron vette át a Rossoblu irányítását, és egyelőre nem tűnik akkora kudarcnak a kinevezése, ha így folytatják, akkor a meglehet a bennmaradás, mert igazából még csak a Torino ellen lett volna elvárható legalább a pontszerzés, és koronavírussal eléggé komolyan súlytott együttesről beszélünk.

Nem mintha annyira meggyőző lenne a játékuk, ugyanis a kikötővárosiak tüzelnek legkevesebbszer az ellenfél kapujára (5.6 darab meccsenként), és ezeknek a próbálkozásoknak is mindössze csak egy kis része ziccer. A védekezésben sokkal inkább erősebbek a Griffek, ugyanis ők jegyezhetik fel a legtöbb tisztázást (20.7 darab meccsenként), és a legtöbb közbeavatkozást (16.3 összecsapásonként). Sőt, ha nem kaptak volna egy hatost a Napolitól, még akár azt is mondhatnánk, hogy nem is annyira rossz a genovaiak védelme.

Ha ránézünk a keretükre, amely a 101.65 millió eurós értékével épp, hogy bennmaradna, ha minden a papírforma szerint alakulna. Mindezek ellenére azért fedezhetünk fel Rossoblu-színekben olyan játékosokat, mint az egykori Juventus-védők, Domenico Criscito és Andrea Masiello, de a védelemben ott van még Cristián Zapata és Davide Zappacosta is. A középpályán Milan Badelj, Valon Behrami neve csenghet ismerősen, addig a csatársorban még fellelhető a jó öreg Goran Pandev, aki még csodákra képes még mindig (Észak-Macedóniát a héten a góljával kijuttatta az EB-re, csak, hogy egy friss példát mondjak), és Mattia Destro neve sem ismeretlen, csak ő épp nem arról, hogy milyen remek játékos is vált belőle. Mondhatjuk azt is, hogy a Genoa keretet olyan erős, hogy Lasse Schönét gond nélkül száműzték, de a valóság teljesen más.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a Juventus-kötődésű játékosok mellett: Mattia Perin statisztikák szerint a Genoa második legjobbja 7.05-ös értékelésével, de az igazat megvallva meg is van dolgoztatva rendesen, ugyanis meccsenként 3.7-szer véd, és a 71%-os hárítási arány igencsak jónak néz ki. Mindössze egyszer tudott kapott gól nélkül meccs van a neve mellett. Pjaca a 6.70-es értékelésével nem tartozik a jobbak közé, de a két gólja mégis magáért beszél. Lehetőséget többnyire kapott, négyszer kezdett, de izomsérülés miatt egy hónapig harcképtelen lesz. Luca Pellegrini még ennyit se tudott nyújtani, konkrétan 6.36-as osztályzatával a leggyengébb játékosok egyike. Nem is kapott sok lehetőséget, mindössze kétszer kezdett, átlagban negyven percet futballozik a meccseken.

Rajtuk kívül vannak még olyan játékosok, akik már korábban Juventus-játékosoknak számítottak, ilyen Francesco Cassatta, Stefano Sturaro és Edoardo Goldaniga. Egyikük életútja se egy sikertörténet, de az olasz rekordbajnok mindegyik bizniszből nyereséggel tudott kiszállni.

A Genoánál szinte minden szezonban lehet találni legalább egy olyan játékost, aki nagyszerű lehetőség lehet majd a Juventus számára, az egyik ilyen Gianluca Scamacca, aki centerként négy meccsen két gólt és egy gólpasszt számlálhat össze, sőt, 7.45-ös értékelésével csapata legjobbjának számít. Rajta kívül Darian Males, Filippo Melegoni, Nicolò Rovella és Lennart Czyborra is nagy jövő előtt áll.

Eléggé elvetemült ötlet lenne, hogy Maran marad a szezon végéig a tréner, ugyanis Preziosi előszeretettel váltogatja az edzőket, sokszor indokolatlanul. Úgy gondolom, hogy idén nagyon komoly harcot fognak vívni a bennmaradásért, de szerintem ezúttal is sikerül a legjobbak között maradniuk.

Torino: A városi rivális zuhanása már tavaly elkezdődött, és ezt pedig Giampaolo sem tudja egyelőre megállítani. Ahogy a genovaiak, úgy a torinóiak is mindössze egyszer nyertek (ahogy fentebb említettük, a Genoa ellen), míg a Crotone és a Sassuolo ellen csupán döntetlenre futotta. Akadtak jobb meccseik, mikor például a Cagliari, vagy a Lazio ellen pontokat szerezhettek volna, de voltak olyan összecsapásaik is, mikor nem érdemeltek volna semmit, ilyen például a Crotone és a Genoa elleni összecsapás, mikor a két találkozón tudtak egy kaput eltaláló lövést összeszámolni. Ez annak fényében igazán érdekes, hogy Giampaolo egy nagyszerűen futballozó Sampdoriát rakott össze annak idején, jelenleg pedig saját maga paródiája.

Pedig a 162.9 millió eurós keret áll rendelkezésére, olyan játékosokkal, mint Salvatore Sirigu, Armando Izzo és Andrea Belotti, akik akár a Juventusban is meg tudnák állni a helyüket, és még szót se ejtettem Baselliről, Ricardo Rodriguezről, Ansaldiről, Saša Lukić-ról, Verdiről vagy N'Koulouról, akik szintén nem egy kiesőcsapatba való futballisták. Pedig Giampaolo még azt se mondhatja, hogy nem teljesítették a kéréseit, ugyanis három egykori Samp-labdarúgó csatlakozott a Granatához, akik az ő regnálása alatt is futballoztak a 'Doriánál, név szerint Karol Linetty-ről, Nicolà Murruról és Federico Bonazzoliról van szó.

Egykori Juve-játékos a riválisnál is akad, ilyen Simone Zaza, aki nem találta meg számításait Torinó másik felében sem, míg Tomás Rincón annál inkább, jelenleg egy kihagyhatatlan kulcsembernek számít.

Tehetséges labdarúgókból nem szűkölködik az együttes, ugyanis Lukić, Bremer, Millico és Lyanco is sokra viheti, míg az ifik között Singót, Celesiát, Boungiornót és Horváth Krisztofert emlegetik a tehetséges futballisták között.

A Toro trénere eléggé sokat köszönhet a fiatalabbaknak, Andrea Belottinak és Saša Lukić-nak is, ugyanis előbbi hat, utóbbi három találatot szerzett eddig a tizenkettőből, rajtuk kívül alapembernek számít Lyanco és Bremer, akik remekül tudják helyettesíteni a sérült Izzót, Rincónra pedig továbbra sem lehet panasz, ellenben például Verdire annál inkább, hiszen ő továbbra sem találja a helyét, így meglepő lenne, ha a következő szezont is Torinóba kezdene, vagy már ott fejezné be az ideit. 

Ez ugyanúgy elmondható Giampaolóra is, szerintem pedig hamarosan menesztik is a jelenleg koronavírussal küzdő mestert, de úgy vélem, hogy ha nem tudnak egy remek helyettest keríteni, akkor a Toro ismét visszakerülhet oda, ahol nemrégiben vendégeskedett, azaz a Serie B-be.