Fájó pontokat hullajtott el a Juventus, ugyanis az utolsó minutumig győzelemre állt az olasz rekordbajnok, míg több egyéni hiba után meglepetésre be nem talált a Lazio, így pedig mindössze egy ponttal térnek haza az Olimpicóból a Zebrák.

Különösen annak fényében zavaró ez a ponthullajtás, hogy a Bianconeri fejlődött az eddigi önmagához képest, ez főleg az első félidőre vonatkozik, amikor is dominálni tudott. Ez különösen azért nagy szó, mert még kiscsapatok ellen sem igazán sikerült, most pedig a római Sasok ellen ideig-óráig összejött, még ha Inzaghi mesternek eléggé szűkösek is voltak a lehetőségei, és rendkívül pontatlanul, sőt kifejezetten rosszul játszottak a fiai. A kezdés után volt egy periódus, amikor konkrétan be lett szorítva a hazai együttes, ilyen pedig a Pirlo-éra alatt nagyon ritkán sikerült. Ahogy a telt az idő, egyre inkább nagyszerű gyors támadásokkal, kontrákkal próbálkozott a Juventus. Ezeknek a kulcsa általában egy nagyszerű egyéni megmozdulás volt, mikor egy játékos nagyszerű cselsorozatba és gyors sprintbe kezdett, így pedig előre tudta hozni a játékszert. Általánosságban Cuadrado, Kuluševski és Morata volt képes erre, de Bentancurtól is emlékezhetünk hasonlóra. A gól előtt is pont egy ilyen szituációra lehettünk figyelmesek, amikor a kolumbiai iparkodott előre, átverve a vele szemben állókat, de ebből egyből nem sikerült helyzetet kidolgozni, hanem egy rövidebb adogatás után következett a szokásos figura, Juan beadja középre, és jó centerezés után már meg is születik a gól. Ennek az offenzívának azért is örülhetünk igazán, mert a Juve eddig nem tudott felállt védelemmel ellen betalálni.

A gólt követően még több lehetősége adódott az Öreg Hölgynek, és még mennyi lett volna, ha Cristiano Ronaldo nem önző a helyzetek döntő többségében, vagy nem lassítja le direkt az egyébként ígéretesnek tűnő kontrákat. Többek közt emiatt is nem tudta a Juve növelni előnyét, és lezárni a meccset. Ehelyett a csapat visszaállt, akárcsak Allegri idejében, teret adva a Sasoknak, akik nem igazán tudtak élni a lehetőségekkel, sőt, nem is igazán tudtak komoly nyomást helyezni a Juventus védelmére. Úgy tűnt, hogy a torinóiak ismételten győzelmet tudnak aratni, ráadásul a Lazio ellen, úgy, hogy esetenként sikerült dominálni, a játék fejlődött, többnyire mindenki remekelt, azt lehetett érezni, hogy minden úgy alakul, ahogy azt az Öreg Hölgy szeretné, egészen 94.-ik percig.

A csereként beálló Dybala megiramodik az ellenfél kapuja felé, nincs előtte senki, Cuadrado pedig ott fut mellette, ezzel biztosítva van a passzlehetőség is. Erre a kis argentin meglepő módon nemes egyszerűséggel kivezeti a játékszert. Ugyan, ekkor még nem gondolhattuk volna, hogy ilyen nagy jelentősége lesz ennek az amatőr megmozdulásnak. Marušić labdával a kezében hátrafelé tekinget, míg Simone Inzaghi meg nem fordítja, hogy előre dobja a labdát, a montenegrói pedig így is tesz, ráadásul jól is sikerült behajítani a játékszert, ugyanis Correa a tizenhatos vonalánál kezelhette le. Két ember jut rá, Bentancur, akinek elvileg semmi keresnivalója lenne ott, de valakinek helyettesíteni kellett McKennie-t, aki messze nem ott volt, ahol lennie kellet, a másik ember pedig ki más lehetett, mint Cuadrado. A két, egyébként sárga lap-birtokos futballista egyszerre próbálja szerelni az argentint, aki simán kihasználja azt a kis területet, ami a két Juve-labdarúgó között alakul, megtolja a labdát és meglódul középre. Rabiot egyből rászalad, de átveri egy csellel, ezután Demirallal kellett szembenéznie, aki megállította, és passzra késztette a dél-amerikait. Megjegyzem, hogy a francia és a török érkezésekor is simán dobhatta volna magát Correa, mert mind két játékos nagy rössel érkezett, és nem kizárt, hogy mind a ketten oda-oda rúgtak neki, de ettől függetlenül ő küzdött tovább, és nagy nehezen eljuttatta  a lasztit Caicedóhoz, amihez a Juve amerikai középpályása, McKennie is hozzájárult, mert kocogott, ahelyett, hogy lecsapott volna a gyenge átadásra, simán zárhatta volna a passzsávot. Az ecuadori megkapja a labdát, és simán lefordulva Bonucciról, gólt szerez, hiába próbált Danilo blokkolni, nem sikerült neki.

Most valóban nem érdemelt volna pontvesztést a regnáló bajnok, mert nem éreztem azt, hogy a fővárosiak megdolgoztak volna azért az egy egységért. Szomorkodni nem kell, mert szerencsére ismét láthattunk fejlődésre utaló jeleket, és egy magasabban jegyzett gárda ellen is sikerült relatíve jól szerepelni, plusz pont, hogy végre Pirlo is végig vezényelte a játékosokat.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Bravúrt nem mutatott be, de nem is igazán késztették rá, ugyanis mindössze háromszor kellett hárítania. Négy hosszú indításából kettő volt pontos, egyébként 93% pontossággal továbbította a játékszert.
• Demiral: Ezúttal sem volt olyan megmozdulása, ami után az egyszeri Juventino foteljéből felugorva ordítja a török védő nevét, ám ismételten ugyanazt tudom elmondani róla, rendkívül stabil volt, és szinte gond nélkül megoldotta feladatát, még ha egyszer-kétszer meg is forgatták. Tizenegyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, megnyert három párharcot, két hosszú indítása pontos volt (a háromból) és 96% pontossággal passzolt.
• Bonucci: A gólnál róla fordult le Caicedo, de nem igazán érzem most azt, hogy komolyat hibázott volna az olasz védő, mert tudta, hogy mit fog tenni ellenfele, egyszerűen nem sikerült neki a blokk. Az egész meccsen remek volt, nemcsak jól végezte el a dolgát, hanem sok esetben látványos is volt. Mind a három párharcát megnyerte, háromszor blokkolt, hatszor tisztázott, kétszer közbeavatkozott, volt öt hosszú indítása és 90% pontossággal továbbította a labdát.
• Danilo: Az ő teljesítményét is Bonucciéhoz hasonlítanám, amellett, hogy jól futballozott, még olyan dolgokra is futotta tőle, mint az megkerülős-csel a saját kapuja előtt. Ő is megnyert mind a négy párharcát, kétszer tisztázott, négyszer közbeavatkozott, mind a két csele sikeres volt, három hosszú indítása ért célba és 89% pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Ha nem hibázik ő is a gólnál, akkor hibátlannak tekinthettük volna teljesítményét, ugyanis jó szokása szerint ismételten gólpasszt jegyezhetett fel és mind védekezésben, mind támadásban rendkívül hasznos volt. Feljegyezhet tíz megnyert párharcot, egy közbeavatkozást, három szerelést, három kulcspasszt, két pontos beívelést és két hosszú indítást is (mind a két esetben csak egyszer-egyszer volt pontatlan), három cselt is bemutatott (a négyből), és 84% pontossággal továbbította a játékszert.
• Bentancur: Végre a tavalyi formáját mutatta, idén először. Láthattuk azokat a káprázatos megmozdulásait, a labdakihozatalokkal sem voltak gondjai (a Lazio nem is nagyon nehezítette meg a dolgát, ez is hozzátartozik az igazsághoz), és összességében a játék több elemében is jó volt, de sajnos a gólban ő is részt vállalt. Két hosszú átadása bizonyult pontosnak, hat párharcot nyert meg, négyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, mind  a három csele sikeres volt, egyszer szerelt, egyszer lőtt kapura és 87% pontossággal passzolt.
• Rabiot: Jó szokásához híven remekelt, ritka, hogy mind a két középpályás kifejezetten jól szerepeljen, ezúttal azonban ez történt. A francia mind a négy hosszú átadása pontos volt, ahogy mindkét csele sikeresnek bizonyult, kiosztott két kulcspasszt, tíz párharcot nyert meg, ötször szerelt, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott, háromszor próbálkozott lövéssel és 90% pontossággal továbbította a játékszert.
• Frabotta: A csapat legrosszabbja volt, sajnos egy igazi remek megmozdulására sem emlékszem. Természetesen ez nem meglepő, csak egy rendkívül fiatal játékosról beszélünk, aki most csöppent bele ebbe az egészbe, és még védekezésben sem eredeti posztján, bal szélső védőként kellett játszania, hanem szélső középpályásként. Egyetlen párharcot sem nyert meg, volt egy pontos beadása, egyszer közbeavatkozott, négyszer tisztázott és 83% pontossággal passzolt.
• Kuluševski: Hányszor hallhattuk, ahogy Pirlo mondja neki, hogy "vai Kulu!", ezzel segítve neki, hogy mikor is kell kitámadnia az ellenfélre. Nem mondanám azt, hogy brillírozott, de jól játszott, a gyors sprintjei, ütemváltásai rendkívül hasznosnak bizonyultak, jó helyről tudott szabadrúgást kiharcolni, nem mellesleg volt egy nagyon szép szerelése is. Látszik, hogy akkor tud igazán hasznára lenni a csapatnak, mikor a támadó trió egyik tagja, remélhetőleg Pirlo a jövőben így tervez vele. Nevéhez fűződik egy kulcspassz, egy indítás, két csel, négy megnyert párharc, egy szerelés és 90% passzpontosság.
• Morata: Ezúttal gólt nem szerzett, se szabályosat, se szabálytalant, de még ziccerbe se került. Sőt, ezt tovább fokozom, kapura lövése se volt, azonban mégis hasznos volt a mezőnyben, nagyon élt, mikor területe volt, de ezt már megszokhattuk tőle. Bemutatott négy cselt, kiosztott három kulcspasszt, megnyert nyolc párharcot, egyszer szerelt és 81% pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Gólt is lőtt, a kapufát is megzörgette, mindezt öt próbálkozásból, a védekezésből is kivette a részét, de mindezek ellenére mégsem mondanám a meccs emberének a fentebb említett okok miatt, amik nagyban befolyásolták azt, hogy nem sikerült időben lezárni a mérkőzést. Kiosztott egy kulcspasszt, volt egy hosszú indítása, egy megnyert párharca, két tisztázása, egy blokkolása, egy közbeavatkozása, egy szerelése, egy csele és 72% pontossággal passzolt.

• Dybala: Nincs nagyon mit részletezni a teljesítményén, ő is komoly részt vállalt a kapott gólból, tőle nem szokhattuk meg az ilyen labdakezelési hibákat. Hamar össze kell kapnia magát!
• McKennie: Jól szállt be, szokás szerint lendületes volt, de ő is hibázott a kapott találatnál.
• Bernardeschi: Két labdaérintése volt, így nem lehet értékelni.

Meccs embere: Juan Cuadrado