Ez a mercato sokkal rövidebb volt, mint a megszokott, ennek ellenére mégis nevezhetjük fordulatosnak, hiszen volt mikor pokolra kívántuk Paraticit, de akadtak olyan húzásai is, ami előtt kalapot emelhettünk. Nehéz is pontosan megmondani, hogy ez az átigazolási szezon megmentette-e a sportigazgató állását, vagy éppen megint alátámasztotta azt, hogy nem képes megbirkózni ezzel a nagy feladattal. 

Kezdjük azzal, hogy mennyit is költött a klub, és mennyi bevételt könyvelhetett el játékos-eladásból. Mint azt tudhatjuk, sokkal komplexebb kiszámítani azt, hogy egy igazolás mennyi nyereséget, vagy éppen veszteséget generált, ezért egyelőre csak alapvető számokkal foglalkozunk, ami nem fog pontos képet mutatni, de iránymutatónak megteszi.

Ebben az átigazolási időszakban a Juve 110.2 millió eurót költött el futballistákra, míg 96.5 milliót kaszírozott be eladásokból, ami azt jelenti, hogy -13.7 millió a mérleg. Ez azt jelenti, hogy majdnem nullára lett hozva a mercato, ami egy nagy klubnál egészen jó, de sajnos mégsem örömködhetünk, ugyanis rengeteg kölcsönszerződést kötött az Öreg Hölgy, pontosan hármat, ha csak az érkezőket vesszük figyelembe. Ez nem is lenne baj, de olyan komoly átigazolási összegekről van szó, amik, ha aktiválódnak, akkor nagyon durván meg tudják nyomni a kiadásokat, viszont szerencsére azt is elmondhatjuk, hogy egyik opció sem kötelező. Minden esetre egy rendkívül érdekes tény, hogy Paratici egyetlen játékost sem tudott "normális" körülmények között megszerezni. Arthur  egy csereügyletnek köszönhetően érkezett (Miralem Pjanić pedig vele párhuzamos barcelonai távozása miatt), Rolando Mandragorára volt opció, a maradék három játékos pedig kölcsön+opcióval lett megszerezve.

Annyit mindenképp érdemes még megemlíteni, hogy a Juventus eléggé komoly béreket adott a játékosainak, ezt pedig Fabiónak sikerült kicsit lejjebb faragnia, nagyjából 30 millió euróval. Összességében, ha a pénzügyeket vesszük figyelembe, beleszámítva azt, hogy a Juventus sincs valami rózsás anyagi helyzetben, viszont nem kihagyva az egyenletből, hogy az igazolt játékosok egy része túl van árazva, és komoly gondba is kerülhet a klub, ha nem sikerül a szinten tartás, az opciók meg aktiválódnak.  Ráadásul Arthur rendkívül magas átigazolási összege is komoly veszélyt rejt magában. Ennek fényében a pénzügyi részre egy hármast kap Paratici  a bizonyítványába.

A következő fontos szempont, amin hatalmas változáson kell keresztül menni a Bianconerinek, az a fiatalítás. Elmondhatjuk, hogy a sportigazgató is törekedett arra, hogy szinte csak fiatalokat szerezzen meg, a legidősebb igazolás Álvaro Morata volt a maga 27 esztendejével, a legfiatalabb pedig a kölcsönből visszatérő 20 éves Dejan Kuluševski. Az érkezők átlagéletkora a svéd tehetséggel és Mandragorával együtt 23 év, ami egészen elképesztő. A távozók átlagéletkora a 33 esztendős Blaise Matuidi vezetésével nem egész 26 esztendő, ami nem tűnik olyan soknak, de, ha ezekből kiveszem a szimpla kölcsön keretein belül távozókat, akkor ez a szám már 27,33. A csapat átlagéletkorának a kiszámolásához a BL-re kihirdetett keretet veszem figyelembe, mivel valószínűleg ezek a játékosok fognak lehetőséghez jutni a bajnokságban is, a végeredmény pedig 27,13. Ez komoly fejlődés a tavalyi 28.16-os adathoz képest. Ha valamire, akkor erre tényleg megérdemli Paratici az ötöst.

A Juventus mindig is arról volt híres, hogy az olasz válogatott gerincét adta, és a legerősebb kezdőjében volt nagyjából hat darab hazai futballista. A jelenlegi BL-keretben van összesen nyolc, a két cserekapussal, két veterán védővel, két szélsővel, akik esetében nehéz megítélni, hogy mennyi lehetőséghez is fognak jutni, és van még a két ifi, akik csak néha napján léphetnek majd pályára minden valószínűség szerint. Csak azért kap kettest Paratici, mert az olasz utánpótlásnevelés eléggé gondban van, de azért nem ennyire.

A keret jelenleg 685, 075 millió eurót ér, ha a Transfermarkt adatait veszem figyelembe, ez pedig azt jelenti, hogy a Juventusé Olaszország legértékesebb kerete még mindig, de nem sok híján, ugyanis az Interé 683.5 millió eurót ér. Ha a tavalyi csapatot vesszük figyelembe, akkor erősödött a Juve, ugyanis Maurizio Sarri rendelkezésére egy 638,7 millió eurós keret állt. 

De valóban erősödött a Juve? Ebben korántsem vagyok biztos, ugyanis klasszisjelöltek nem igazán érkeztek. Kuluševskiről és esetleg Weston McKennie-ről el tudom képzelni, hogy egyszer klasszissá érjenek, de a többi játékosban csupán a top-szintet látom, viszont egyeseknél még ez is eléggé kétséges. Arthur szerintem nem biztos, hogy képes pótolni Pjanićot, míg azért Morata és Federico Chiesa valószínűleg meg tudja ugrani a lécet, amit Gonzalo Higuaín és Douglas Costa állított fel, de meg kell jegyezni, hogy ez nem kellene, hogy olyan komoly problémát okozzon nekik. Egy dolgot ne felejtsünk el, hogy amennyi pénzért a spanyol és az olasz meg lenne vásárolva (105 millió euró), annyi pénzt szerintem okosabban is el lehetne költeni. Véleményem szerint igazán jó biznisznek Kuluševski és McKennie megszerzése tűnik, Morata esetében a pénzügyi résszel van gondom, Arthur szintén gazdaságilag jelent órási kockázatot, Chiesa szintén jócskán túlárazott, míg Mandragora megszerzése félárért teljesen jónak tűnik, de jelenleg is sérült és két évig marad Udinében, úgyhogy nagy talány, hogy mi lesz vele. Az "erősítésekre" Paratici kap egy hármast.

Az eladásokban Fabio tavaly kudarcot vallott, és szerintem idén is, bár a helyzet valamit javult. Pjanić értékesítésére még rá lehet húzni azt, hogy indokolt, Emre Canra ez hatványozottan igaz, ahogy Matuidi és Higuaín szerződésbontása se különb, míg Simone Muratore 7 millió euróért való eladása bravúrosnak számít. A legnagyobb probléma viszont azzal van, hogy egyes játékosoktól nem sikerült megszabadulni nemhogy végleg, hanem egyáltalán, de vannak olyan futballisták is, akik érthetetlen módon lettek elpasszolva. Az első kategóriába tartozik Sami Khedira , aki lehet, hogy egy percet se fog játszani, de a fizetését fel fogja venni, míg Daniele Rugani, Mattia De Sciglio és Douglas Costa olyan labdarúgók, akikre nem lehet számítani, rájuk pedig semmi opciót nem sikerült szerezni, így ki tudja, hogy hány éven keresztül fognak visszatérni, ha nem tudnak maradandót alkotni új állomáshelyükön. Egyetlen egy pozitívuma van a kölcsönadásuknak, méghozzá az, hogy az indokolatlanul magas fizetésüket nem kell állnia a klubnak.

A másik kategóriába tartozik Luca Pellegrini, Cristian Romero és Marko Pjaca, akik még hasznára válhatnának a csapatnak kiegészítő emberként, ehelyett kölcsön lettek adva, sőt, Romero valószínűleg vissza se tér, ami egészen érthetetlen.

Mattia Perin, Rolando Mandragora és Hans Nicolussi Caviglia kölcsönadása már sokkal inkább megmagyarázható. Ha az elsővel jövőre cserekapusként akarunk számolni, akkor érthető, hogy opció nélkül távozott ideiglenesen (egy kis pénzt azért adhatott volna érte a Genoa), a második esetében jó ötlet volt a két éves kölcsön, mert ennek a szezonnak a nagyrésze rámegy a felépülésre, míg a következő évadban formába kell, hogy lendüljön, és ismét bizonyítania, hogy Torinóban van helye, míg az utolsó úriember jó helyen lesz a Parmánál. Az eladásokra kettest kap a sportigazgatónk.

Jöjjön az utolsó pont, a keret kialakítása, ami tavaly nagyon rosszul sikerült. Nehéz kitalálni, hogy egyelőre Pirlo milyen felállásban is gondolkodik, ráadásul a játékosokat is össze-vissza használja, de a legjobb döntés az lenne, ha a  3-4-2-1-es, vagy a 3-4-1-2-es hadrendet vennénk figyelembe.

A kapus poszt teljes mértékben meg van oldva. 

A három fős védelembe van összesen öt ember Danilóstól, ami kevés. Igen, Luca Coccolo is feljöhet az U23-as csapatból, de minősége lutri, ahogy a két térdsérült harcosnak, Giorgio Chiellininek és Merih Demiralnak is, míg Matthijs de Ligt novemberben, a Lazio ellen léphet majd valószínűleg pályára. Különösen annak fényében érthetetlen az egész, hogy Romero nem kevés pénzért lett szerződtetve, és ő a három védős rendszerben tudja megállni a helyét, erre egészen rossz kondíciók mellett kölcsön lett adva. A középhátvéd-kérdés szerintem nincs megoldva.

A középpálya jobb szélére ott van Juan Cuadrado és Chiesa is, akik biztos megoldások, de például Kuluševski, Federico Bernardeschi és Danilo is szükség esetén bevethetőek ott. A bal oldal már kérdésesebb, ugyanis ott csak Alex Sandro áll rendelkezésre, mint betonbiztos opció. Gianluca Frabotta eddig jól játszott, de nem tudhatjuk, hogy számítani lehet-e majd rá komolyabban is. Bernardeschi is lehet, hogy jó lenne ott, de ez megint feltételezés, ellenben az, hogy Cuadrado futballozzon ott, nem megoldás. Erre a posztra szintén nincs meg a mennyiség és a minőség se, pedig Luca Pellegrini megint olyan futballista, aki szárnyvédőként hasznos igazán.

A középpálya minőségileg és mennyiségileg is rendben van, az összes középpályás alkalmas a Pirlo által elképzelt két fős középpályára, sőt, nekik találták ki ezt a rendszert.

Az elülső hármasban Cristiano Ronaldo, Paulo Dybala, Morata és Kuluševski szépen variálható, és ott van még Aaron Ramsey is. Az, hogy a két egykori firenzei ott jut-e majd lehetőséghez, az ismét talány, de úgy tűnik, hogy ez a csapatrész többé-kevésbé meg van oldva. 

Keretkialakításra egy hármas jár Paraticinek, ami igazából nem rossz jegy, de akkor sincs rendjén, hogy a Juventusnak ne legyen mindenhová elég mennyiségű normális kvalitással rendelkező focistája.

Az átlag: 3,00, azaz pont hármas.

Figyelembe véve, hogy egyelőre úgy tűnik, hogy ez már a második balul elsült mercatója, remélem, hogy valaki átveszi tőle a stafétát.