Mindeddig szinte a teljes mercato arról szólt, hogy ki lesz a Juventus új kilencese, mert Gonzalo Higuaín biztos távozónak volt titulálva, ami nem is csoda, ha azt nézzük, hogy a szezon végére sokszor egészen botrányos teljesítményt pakolt le az asztalra. 

Az első valósnak vélt opciónak Arkadiusz Milik bizonyult, aki többek között végül azért nem érkezett, mert a Napoli elképesztően magas árat kért érte, ráadásul a Bianconerihez való igazolásának fő kérvényezője, Maurizio Sarri is távozott a klubtól. A következő kiszemelt már Edin Džeko volt, akit a hírek szerint maga Andrea Pirlo nézett ki a posztra, azonban az egész biznisz attól függött, hogy Milik az AS Roma játékosa lesz-e, mely lépéssel a bosnyák center szabadon csatlakozhatott volna az Öreg Hölgyhöz. Ennek kérdésessége miatt egy időre le is álltak a tárgyalások, eközben pedig a Barcelonában kegyvesztetté váló Luis Suárez vált a fő célponttá, de nem meglepő módon ez a transzfer sem jött létre, ugyanis az uruguayi csatár nem tudta volna időben megszerezni a csatlakozáshoz szükséges dokumentumot, vagyis az olasz állampolgárságot. Ezután jött szóba honfitársa, Edinson Cavani, majd Olivier Giroud, később pedig ismét a Roma csapatkapitánya szerepelt a tervek között, aki már olyan közel volt a Juventushoz, hogy a Hellas Verona ellen nem is lépett pályára, félve egy esetleges sérüléstől. Időközben a Juventus megtette azokat a lépéseket, melyek rá hárultak, hiszen Gonzalo Higuaín szerződésbontás után eligazolt az Inter Miami együtteséhez.

Végül azonban a bosnyák center sem érkezett, mivel a Milik-biznisszel gondok akadtak, melyek a transzfer zátonyra futását eredményezték.  A Juventus vezetősége pedig mindezek után megelégelte a hónapok óta zajló hercehurcát, majd hamarosan meg is szerezte Álvaro Moratát az Atlético Madrid gárdájától, aki mára már hivatalosan is a Bianconeri csapatának játékosa. Így tehát rövid időn belül eljutottunk a világ egyik legjobb kilencesének számító Suáreztől a sokszor gólképtelen Moratáig. De tényleg ennyire rossz választás a spanyol a többi jelölthöz képest?

Kezdjük is a kvalitásokkal, ugyanis ez az egyik legfontosabb szempont. Álvaro nagyszerű fejjátékáról, gyorsaságáról, lesipuskás találatairól, kiváló helyezkedéséről ismert, arról nem is beszélve, hogy általában a játékszer is jó helyen van nála, illetve motivált játéka is sokat tud lendíteni a csapaton, ráadásul csereként beállva is rendkívül hasznos tud lenni. Vannak azonban jelentős hiányosságai, például több komoly ziccert hagy ki, mint amennyit belő, elképesztően suta megoldásokra képes kulcsszituációkban és eléggé kevés gólt szerez. 

Ha azt vesszük figyelembe, hogy a Sampdoria ellen hogyan futballozott a Juventus, akkor ebbe a taktikába tökéletesen beleilleszthető, mivel a Bianconeri meglehetősen sokszor vezette rá az ellenfélre lendületből a labdát, amely rendszerben Morata igen jól képes teljesíteni, a felívelt labdákat pedig jól vissza tudná fejelni, vagy lekezelni. 

Abban megegyezhetünk, hogy a Juve játékba beleillene, elvégre Pirlo tökéletesen ismeri egykori csapattársát, viszont a legnagyobb kérdés az, hogy mennyire tudna összejátszani a Zebrák elsőszámú gólfelelősével, Cristiano Ronaldóval. 

Erre kapásból az lenne a válasz, hogy egyáltalán nem, mivel ez a Real Madridnál is megmutatkozott, mikor együtt futballoztak, mindemellett a spanyol habitusa és játékstílusa sem olyan, ami Cristianónak tökéletesen megfelelne. Morata nem tud úgy verekedni a védőkkel, hogy azokat teljesen lekösse, valamint kevésbé való olyan csapatba, mely legtöbbször felállt védelemmel kénytelen szembenézni. Ennek ellenére mégis van egy olyan tulajdonsága, amivel tudja segíteni az ötszörös aranylabdást, ugyanis ügyesen el tudja vinni az embereket, így pedig területet nyitni a portugálnak. Megállapítható tehát, hogy bár rendelkezik hiányosságokkal, vitathatatlan, hogy a Juventus régi-új kilencese érti a futball működését, és döntéseivel segíteni tudja csapattársait. Ha pedig Ronaldo is önzetlenebb lesz, többet passzol egykori társának, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ő is viszonozni fogja ezt. Erre kiváló példa lehet Paulo Dybala, akinek Álvaro előszeretettel segítette játékát a 2015/16-os szezon során, ketten együtt pedig nagyszerű párost alkottak. 

Abban tehát jelentős ráció van, hogy a spanyol középcsatár hasznos tagja lehet Pirlo gárdájának, de vajon anyagilag is kifizetődő volt megszerezni?

Abban megegyezhetünk, hogy Morata nem ér összesen 55 millió eurót, sőt, soha nem is volt olyan jó játékos, hogy ennyi legyen a reális piaci értéke. Egészen elképesztő adat, hogy 2014 óta ötször váltott klubot, 245 millió eurót fizettek ki érte, ennek ellenére mégsem volt képes egyetlen szezonban sem többet rúgni 15 gólnál. 

Nekem jelen esetben úgy tűnik, hogy a legjobb opció az lenne, ha a játékos két éves kölcsön keretein belül szolgálná a torinói klubot, az átigazolási szerződésben szereplő 10-10 millió euróért, amihez hozzácsapva állítólagos 5.5 millió eurós fizetését, 31 millió eurót kapnánk összköltség gyanánt.  Érdekes módon, ha ezt összehasonlítanánk Džeko és Suárez pletykált átigazolási összegeivel és fizetésükkel, akkor körülbelül esetükben is ez a pénzösszeg jönne ki. 

Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy a két veterán játékos szerződtetése is ugyanennyibe került volna a klubnak, miközben képességeik lényegesen jobbak, mint Morata kvalitásai, ám a spanyollal ellentétben az ő megszerzésük nem számított lehetséges opciónak. 

Én összességében jó igazolásnak tartom a hispánt, még akkor is, ha személy szerint inkább Džekóra tettem volna a voksom. Remélem, hogy hasonlóan jó teljesítményt fog nyújtani, mint amikor legutoljára itt járt, és ez esetben érdemes lesz majd elgondolkodni végleges megvásárlásán is. 

Sok sikert, Álvaro!