Azt természetesen minden Juventus szurkoló kívülről fújja, hogy kik voltak ennek a nagy múltú klubnak a meghatározó sztárjai. Ebben az összeállításban olyan játékosokat mutatunk be, akik Torinóban nem váltották meg a világot, bár sokan közülük más csapatokban szépen teljesítettek.

Sorozatunk ezen részében az 1990-es évek végének három meghatározó futballistáját tárjuk elétek, akik válogatottjuk oszlopai voltak, de a Juventusban mégsem azt hozták, amit a szurkolók vártak tőlük.

Sunday Oliseh: A nigériai Abavoban született, és pályafutását is hazájában, a Julius Berger csapatánál kezdte. Európában megfordult többek között Belgiumban és Németországban is, valamint tagja volt az 1996-ben olimpiai bajnoki címet szerző nigériai együttesnek is.

Ezt követően szerződött az Ajax csapatához, az amszterdami klub csekély összegért, 2,3 millió euróért vásárolta meg a Köln csapatától. Mivel Hollandiában két év alatt bajnoki-és kupagyőzelmeket is szerzett, hamar felkeltette a Juventus érdeklődését, az Ajax pedig jelentős hasznot elérve adta el az olasz rekordbajnoknak.

Torinóba 1999-ben érkezett a nagy munkabírású középpályás, de az egész szezonban csak 8 mérkőzésen lépett pályára, gólt pedig nem is szerzett. Mindösszesen egy szezont húzott le fekete-fehérben, 10 millió euróért érkezett Amszterdamból, és egy évvel később 7,5 millióért vitte el a Dortmund.

Nagy veszteséget ugyan nem realizált a klub általa, de maradandó emlékeket sem hagyott maga után az egyébként 63 nigériai válogatottsággal bíró játékos.

Thierry Henry: Bár 123-szoros francia válogatott és 51 találatával a nemzeti csapat gólrekordere, sajnálatos módon Torinóban nem tudta igazolni jó hírét a Les Ulisben született francia csillag.

A vitathatatlan tény ellenére, miszerint az előző évtized egyik legnagyszerűbb csatára, a Monacoban, majd később Londonban látható teljesítményét a Juventusban sajnos nem tudta produkálni.

Pályafutását szülővárosa csapatában kezdte, alig 6 évesen, míg 1995-ben bemutatkozhatott a hercegség gárdájában. 105 mérkőzésen viselhette a piros-fehér mezt, ezeken 20 gólt szerzett.

Az 1998-99-es szezonban rúgta a bőrt Észak-Olaszországban, de 19 meccsen csupán háromszor zörgette meg az ellenfelek hálóját. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a téli mercato alatt érkezett, így csak fél év állt rendelkezésére, hogy bizonyítson, de sokszor nagyon testidegennek tűnt társai mellett.

12,5 millióért vásárolta meg a Juventus, és 16,5 millióért adta tovább az Arsenalnak, úgyhogy minimálisan ugyan, de hasznot is hozott a könyvelésben.

Egykori mestere, Arsene Wenger nyújtott mentőövet számára, és az ágyúsokhoz csábította tehetséges honfitársát. Karrierje szempontjából nem is hozhatott volna jobb döntést, hiszen Dennis Bergkamp oldalán évekig a Premier League legeredményesebb párosát alkották, és csapatát többek között veretlenül megnyert bajnoki címig, valamint BL döntőig vezette, miközben 370 mérkőzésen 226 gólt szerzett.

Megfordult még Barcelonában, majd Amerikában, a NY Red Bulls csapatában vezetett le, ott is fejezte be pályafutását hat évvel ezelőtt.

Alen Bokšić: A horvát csatár Makarska városában látta meg a napvilágot, igaz akkor még Jugoszlávia területén. Három mai hősünk közül egyedül Ő tudott címeket rakni a torinói vitrinbe.

1987-ben 17 évesen futott ki először a Hajduk Split mezében a pályára, ahol nagyon szorgalmas gólszerzőnek bizonyult. 4 szezon alatt 96 mérkőzést játszott, és ezeken 27 alkalommal rezgette meg a hálót.

Cannes érintésével került Marseillebe, ahol tovább ontotta a gólokat. Itt fele annyi mérkőzés elég volt neki, hogy 26 találatot tegyen a közösbe. Nem csoda, hogy Itália tárt karokkal várta, a Lazio nem kevesebb mint 11 millió Euro fejében igazolta le.

Ezt a pénzt három idény, és 67 meccs alatt 17 találattal hálálta meg, ez pedig elég volt arra, hogy felkeltse a piemonti gigász figyelmét. Torinóban már csak 4,5M-val terhelte meg a költségvetést, igaz Ő sem bírta egy évnél tovább. Mindösszesen 3 gólt ért el zebra szerelésben, és útja már vissza is vezetett Rómába. Mivel a bevételi oldalon csak alig egy millió euró került jóváírásra, így egy nagyon enyhe veszteségként került be a pénzügyi könyvekbe.

A trófea oldalon egy bajnoki cím, egy világkupa, és egy UEFA-szuperkupa emlékeztet torinói munkásságára.

Mielőtt letette a stoplist, még öt idényt húzott le, hármat a Lazio, kettőt a Middlesbrough csapatában, míg a horvát válogatott mezét 40 alkalommal ölthette magára, 10 találatot jegyezve ezeken a mérkőzéseken.

KÉSZÍTETTE: EDY77