A Juventus amerikai középpályása, Weston McKennie hosszabb interjút adott a The Athletic számára. Az elmúlt szezon egyik legjobb teljesítményt nyújtó játékosa kiemelte, hogy rendkívül megterhelő volt számára érzelmileg a Leeds Unitednél töltött kölcsönidőszak, ahol fennállt a depresszió kialakulásának a veszélye nála, ha nincsenek vele ott barátai. McKennie említette, hogy a Torinóba való visszatérés sem volt zökkenőmentes számára, azonban erőt vett magán, hogy megmutassa a vezetőségnek, van még helye a csapatban.

"A Leedsnél töltött időm valószínűleg az egyik, ha nem a legmélyebb pontja volt profi karrierem során." - kezdte interjúját McKennie. "Mindig a pozitívumokat nézem, mert a Juventusnál voltam, ahol hétről hétre játszottam, és talán kialakult bennem egy kis kényelem vagy önelégültség, mert tudtam, hogy hétvégén játszani fogok.Azzal, hogy elmentem a Leedshez, és olyan teljesítményt nyújtottam, mint ott, és ahogyan általában véve alakult a dolog - négy edző öt hónap alatt, semmi sem úgy alakult, ahogyan elterveztem."

McKennie elismerte, hogy a Leedsre ugródeszkaként tekintett, és ez valószínűleg nem segített a szurkolók  számára sem, a közösségi médiában többször is kikezdték a rossz hozzáállásáért. "Amikor odamentem, inkább az járt a fejemben, hogy oké, ide akarok menni, nagyon jól teljesíteni, segíteni a csapatot a bennmaradásban, és aztán remélhetőleg jön egy másik Premier League-csapat az első ötből, és látja, hogy milyen jól játszottam, és akkor megvennének engem. Minden tiszteletem a Leedsé és a szurkolóiké, de imádom a Bajnokok Ligája himnuszát. Szeretek a legmagasabb szinten játszani. A Leeds inkább egy olyan hely volt, ahová azért akartam menni, hogy megtapasztalhassam a Premier League-et." - jegyezte meg McKennie.

"A futball egy olyan világ, ami néha könyörtelen. Az emberek nyilvánvalóan nem tudják, min mennek keresztül a futballisták, és milyen stressznek vannak kitéve, hogy teljesíteni tudjanak, mert nem arról van szó, hogy rosszul akarunk teljesíteni. Nem arról van szó, hogy el akarunk veszíteni meccseket. Néha csak simán vannak hullámvölgyek, és ez fáj. Talán a vb-kijutáson kívül ez volt az első alkalom, amikor sírtam a szezon utolsó meccse után a Leedsben, amikor hivatalosan is kiestünk. Utálok veszíteni, és úgy éreztem, hogy tényleg cserben hagytam azokat az embereket, akik elvárásokat támasztottak velem szemben, amikor odamentem. Szerencsére ott volt a személyi séfem, Patrick Contorno, aki velem dolgozik Olaszországban, ő élt velem Angliában is, valamint az asszisztensem, Charles. Ha Angliában rosszkedvű vagy, azt nagyon nehéz kezelni, mert az időjárás is nagyon zord. Esős és borús, már ez is elég önmagában ahhoz, hogy már eleve szomorú hangulatba kerülj. Ott voltak velem ezek a srácok, és ez sokat segített. Ha egyedül lettem volna ott, akkor biztosan teljesen depressziós lettem volna. Én vagyok a saját magam legnagyobb kritikusa."

A Juventus azon a nyáron el akarta adni McKennie-t, de meglepő módon Max Allegri meggyőzésével sikerült visszaszereznie a helyét a csapatban. "Tudtam, hogy ez komoly kihívás lesz. Nem tudtam, hogy ilyen mértékű lesz; hiszen mér nem volt szekrényem, nem volt szobám a szállodában, nem volt parkolóhelyem. Az öltözőben együtt öltöztem át az akadémistákkal, még akkor is, amikor a fő öltözőben olyan játékosok voltak, akik még soha nem játszottak a Juventusban, mert mindig kölcsönben voltak. És azt gondoltam magamban, hűha, még csak hat hónapig voltam távol. Visszajövök, és máris így bánnak velem. Még a mezszámomat sem kaphattam meg, pedig senki más nem vette fel a számot. Azt gondoltam, oké, srácok, így akartok velem bánni? Majd a pályán megmutatom nektek."

"Nem vagyok problémás alkat. Nem szeretem a kellemetlen helyzeteket, sem a drámát. Csak próbálom hagyni, hogy a futballom, a tetteim és a munkamorálom mindent megmutasson rólam, mert akkor érzem úgy, hogy a legjobb formámban vagyok.A Leedsnél töltött idő földhöz vágott... akkor érzem magam a legjobban és a legőszintébben, amikor lehajtom a fejem és dolgozom. A Juvénál értem el a legnagyobb sikereket. Eljöttem a Schalkétól a Juventushoz, és senki sem ismert engem. Mindenki kételkedett bennem. Ez egy túl nagy klub. Soha nem fogok játszani. Viszont nézz rám most. Három és fél évvel később, több mint 100 meccset játszottam a Juventusban, és a meccsek nagy részében pályán voltam. Akkor fejlődök, amikor háttal állok a falnak, és mindenki kételkedik bennem. Így lettem azzá a játékossá, aki vagyok." - zárta interjúját McKennie.