Massimiliano Allegri korábbi mentora és egyik legjobb barátja, a trénerről sok bennfentes információt megosztó Giovanni Galeone tegnap délután ismét interjút adott az olasz sportsajtónak, ahol többek között kifejtette, hogy a Juventus semmire se ment volna a szakvezető nélkül a mostani szezonban, emellett pedig kitért a jövőt firtató kérdésekre és az új sportigazgató várható terveire is. 

"Maxnak egyértelműen maradni kell a Juventusnál" – kezdte erős felütéssel az egykori tréner a La Gazzetta dello Sportnak adott interjúját. "Ezt személyemben egy olyan ember mondja, aki a múltban többször is kijelentette Allegrinek, hogy jobban tette volna, ha elhagyta volna Torinót. Mindenki tudja, hogy a szakvezetőnek rengeteg ajánlata volt, ugyanis néhány együttes jelentős erőket mozgósított megszerzésének érdekében. A helyzet most teljesen más: Max nagyon rosszul járna, ha távozna az Öreg Hölgytől, amit én magam is kijelentettem neki a minap, egy telefonbeszélgetés keretében. 

"Tisztában vagyok vele, hogy Massimiliano elfáradt a mostani szezon számos nehézsége miatt, azonban egy ilyen megerőltető idény végén ki lenne ezzel másképp? Novembertől fogva, mikor a klub addigi vezetősége és igazgatótanácsa leköszönt, gyakorlatilag mindent neki kellett csinálnia, még azt is, ami edzőként nem az ő dolga lett volna, ekkor pedig még nem is vette kezdetét a pontlevonásokkal járó káosz. 

Jól ismerem Allegrit, ezért pedig nem tartom valószínűnek, hogy már megegyezett volna a klubbal az elválásról. Különben is, miért kellene lemondania? A pontlevonás nélkül, s ha az Empoli elleni találkozó előtt tíz perccel nem büntetik meg ismételten a Juventust, akkor az együttes a második helyen végzett volna az idén mindenkit felülmúló Napoli mögött, anélkül, hogy Paul Pogba valaha is a mester rendelkezésére állt volna, míg Federico Chiesa és Ángel Di María csak igen felemás teljesítményre voltak képesek. 

A Bianconeri bajnoki teljesítményét teljesen eltorzította az előbb elvett, majd visszaadott, végül pedig ismét levont pontok körüli huzavona, melyeknek ítéletei általában közvetlenül az egyes találkozók előtt lettek kihirdetve, ezzel negatív hatást gyakorolva a srácokra. Gondoljunk csak bele, szívesen lennénk egy olyan edző helyében, akinek az Empoli elleni összecsapás előtt be kell mennie az öltözőbe, s arról kell győzködnie a csapatát, hogy kizárólag a pályára koncentráljanak, ne pedig az újabb súlyos büntetésre? A játékosok ekkor jobb esetben is elküldenék a picsába, s ezzel nem túlzok, vagy viccelek. A Juventusnál nem az volt a csoda, hogy Barzagli, Bonucci, Chiellini, Khedira, Mandžukić, Dybala, vagy Higuaín annak idején bejutottak a BL-döntőbe, hanem az, hogy ezt az évet ép ésszel végig bírta csinálni a keret és a vezetőedző. 

Hibák természetesen időről-időre felbukkantak, aminek Max is tudatában van. Mivel nagyon szeretem őt, s mindig őszinte voltam vele, nem szoktam kritizálni, ám mikor szükségét érzem, rámutatok bizonyos dolgokra. Tegnap például elmondtam neki, hogy az AC Milan elleni vereség után nem kellett volna kifakadnia, s arról beszélnie, hogy ha trófeákat akart volna nyerni, más csapathoz megy. A pillanat hevében, egy nehéz találkozót követően viszont az ilyesmi bármikor megtörténhet. A kommunikáció milyensége viszont nagyon fontos, sőt, alapvető fontosságú a topkluboknál. Amikor annak idején a Pescara edzője voltam, gyakorlatilag azt mondhattam, amit akartam, elvégre senkit sem érdekelt, ám a Juvénál, az Internél, vagy a Milannál ez teljesen másképp van. 

Úgy gondolom, hogy Allegri továbbra is elszánt, a nyári szünetben pedig kellően fel fog töltődni ahhoz, hogy a következő bajnoki szezonban nagy dolgokat alkothasson a Juventusszal. Meggyőződésem, hogy egy Scudetto a jelenlegi helyzetben ugyanannyit érne, mint korábban az öt, sorozatban elhódított aranyérem, sőt, talán még többet is. Megítélésem szerint Max nyugodtan tekint a jövőbe, s ahogy többször is elmondta, feltett szándéka, hogy a Zebráknál maradjon, és nagy sikereket harcoljon ki az együttessel. Az én barátom sosem ijedt meg a nehézségektől és a kihívásoktól, s ez most sincs másképp, mivel úgy véli, hogy a kereten fellelhető fiatal tehetségekben kellő potenciál van ahhoz, hogy egy jó produkciót lehessen rájuk alapozni. 

Alapvetően nem lenne hatalmas tragédia, ha Dušan Vlahović és Federico Chiesa elhagynák a klubot, mivel a futball már csak ilyen, a játékosok pedig jönnek és mennek. Minden edzőnek megvannak a maga kedvenc labdarúgói, a jelenlegi keretből pedig talán Adrien Rabiot áll a legközelebb Allegrihez, akit a tréner szeretne is megtartani, ez viszont nagyon nehéznek tűnik, hiszen a középpályás szerződése az évad végén lejár. Úgy gondolom, hogy pótlására talán Davide Frattesi lenne a megfelelő opció, a védelem elé pedig a Sevilla játékosát, Fernandót igazolnám le, még akkor is, ha már harmincöt esztendős. 

A sportigazgatói szerepkörről csak annyit mondanék, hogy a Napolinál látottak alapján Cristiano Giuntoli jó választás lenne a fekete-fehérek számára, mivel a szakembernek nagy tapasztalata van az átigazolási piacon, és a különféle adásvételi eljárásokban. A Juventusnak szüksége lenne két-három olyan igazolásra, mint amilyenek Khvicha Kvaratskhelia és Kim Min-jae voltak az Égszínkékeknél, hiszen a két kiválóság félig-meddig ismeretlenként érkezett Nápolyba, s mégis kulcsszerepük volt a Scudettó elhódításában" – összegzett Galeone.