A korábbi kiváló olasz védő, az egyebek mellett a Parma, a Napoli, a Real Madrid, valamint a Juventus kötelékében is megforduló Fabio Cannavaro a minap hosszabb nyilatkozatot adott az itáliai sportsajtónak, melyben részletesebben értékelte a Bianconeritől távozó Matthijs de Ligt távozásának okait, emellett pedig szót ejtett Bremer szerződtetéséről, valamint a Scudettóért folyó, hamarosan megkezdődő harcról is, melynek az átigazolási piac eddigi történéseinek alapján a Zebrák a legfőbb esélyesei véleménye szerint. 

"Annak idején az első olasz védők között voltam, akik elhagyták a Serie A-t, s egy európai topcsapathoz igazoltak, mivel Fabio Capello hívó szavára elhagytam a Juventust a Real Madrid kedvéért. Akkori mesterem minden téren meggyőzött arról, hogy hagyjam magam mögött kételyeimet, s bár nem volt könnyű búcsút inteni Olaszország legnagyobb együttesének, Madridban a legsikeresebb nemzetközi gárda várt rám, egy akkor még rendkívül magas színvonalú, látványos és kiélezett sztárligában" – fogalmazott a Corriere della Sera munkatársának. 

"Erről az átigazolásról, mely egyébként életem legszebb éveit hozta el számomra, akkoriban rendkívül sok szó esett, mivel abban az időben a középhátvédek még nem voltak ennyire felkapott átigazolási célpontok. Az örökérvényű szabály, miszerint a meccsekre a csatárok miatt vesznek jegyet az emberek, akkor és most is igaznak bizonyult, ám ezeket a találkozókat mégis csak az erős védőknek köszönhetően lehet megnyerni. A külföldi klubok az évezred elején még egyébként sem szerződtettek sok játékost a Serie A-ból, s alapjáraton sem költöttek csillagászati összegeket, viszont ez mára nyilvánvalóan megváltozott, aminek számos oka van. 

A labdarúgók alapvetően mindig a kiszámítható környezetet preferálják, az elmúlt két esztendőben pedig a világjárvány, majd a háború, s az ezekből fakadó gazdasági válság rengeteg klub költségvetését vágta tönkre. A játékosok ebből kifolyólag olyan együtteseket keresnek maguknak, melyek sportszakmai és anyagi téren is biztonságot garantálnak számukra.

Olaszországban egyáltalán nem ezek az állapotok a jellemzők, hiszen a klubelnökök idejét általában leköti a közvetítési jogokkal való üzérkedés, ugyanis bevételeik jelentős része ebből származik, a szféra változékonysága miatt pedig nincs is megfelelő tőkéjük ahhoz, hogy megtartsák az igazán fontos játékosokat. Ha valaki el akarja hagyni az együttest, kénytelenek útjára engedni őt, ami egyebek mellett Matthijs de Ligt, vagy Kalidou Koulibaly esetében is megmutatkozott. 

A védőink külföldre menekülése egyúttal az utolsó bástyánk leomlását is jelenti, mivel az olasz futball lassan elveszti még megmaradt védjegyeit is. A mi ligánkból hiányzik a pénz, nincsenek meg a biztos alapok, amit azt átigazolási díjak átlagos összege is megmutat: az igazán nagy üzleteket a Premier League klubjai bonyolítják le, mégpedig javarészt egymás között, ezzel otthon tartva az irdatlan összegeket, s tovább növelve a többi bajnokság lemaradását.

Ha Olaszországban megfelelő mentalitás uralkodna, az illetékesek leginkább a fiatal játékosokba igyekeznének befektetni, így érve el komolyabb sikereket, akárcsak az AC Milan, mely tavaly nagyrészt ennek köszönhetően nyerte meg a Scudettót. Az ifjú reményégeknek persze tehetségesnek is kellene lenniük, s valódi minőséget kellene képviselniük, ami magától értetődő módon a dolog nehezebb felének számít. 

A klubok között fennálló gazdasági szakadék a Bremer-transzfer kapcsán is megmutatkozott: mindenki arra számított, hogy a brazil az Interben folytatja pályafutását, azonban a Juventus végül akkora összeget kapott de Ligt eladásából, hogy egy jobb ajánlattal képes volt megelőzni a Nerazzurrit a védőért folyó versenyfutásban. Bremer tavaly a bajnokság legjobb védője volt, s hihetetlen fizikummal, illetve biztos technikai alapokkal rendelkezik, ugyanakkor teljesen más a Torino, illetve az Öreg Hölgy szerelésében játszani. Kíváncsi vagyok, hogy a dél-amerikai szintet tud-e majd lépni a Zebráknál, hiszen képességeinek fényében megvan a lehetősége erre. 

A mercato során kivitelezett erősítésekkel jelenleg papíron a Juventus számít a Serie A legerősebb alakulatának, azonban számos kérdés van a csapat körül, például a visszatérő Paul Pogba vonatkozásában, akit jó lenne ismét régi formájában látni, vagy Bremerrel kapcsolatban, akiről nem tudhatjuk, hogy miként fog megbirkózni egy jóval nehezebb mez viselésével.

Ángel Di María egy bajnok, akinek továbbra is sok terve van a futballban, s aki ekképp biztosan jól fog teljesíteni a Bianconerinél, azonban a Juve mellett nem feledkezhetünk meg a jól erősítő, s amúgy is címvédőnek számító Milánról, valamint a Lukaku megszerzésével nagyot dobbantó Interről sem. S ekkor még nem is beszéltünk a Romáról, akik Paulo Dybala megszerzésével egyértelműen a három nagy fő riválissá léptek elő" – összegzett Cannavaro.