Az olasz futball egyik jelentős ikonjának számító egykori szakember, Arrigo Sacchi a napokban ismételten az itáliai sportsajtó rendelkezésére állt, hogy kifejtse álláspontját a Juventusszal kapcsolatos legújabb történésekről, melynek keretein belül Max Allegri lehetőségein túl a Bianconeri gyenge pontjait, valamint a Zebrák egyes labdarúgóinak hiányosságait is igyekezett górcső alá venni. 

Az AC Milan egyik legfényesebb korszakát elhozó korábbi tréner mondanivalójának kezdeteként a Serie A következő idényének esélyeit mérlegelte, emellett pedig leszögezte, hogy az Öreg Hölgy az utóbbi esztendőkben mindvégig Allegri csapata volt, s többek között ennek köszönhető, hogy a mester menesztését követően mind Maurizio Sarri, mind pedig Andrea Pirlo megbukott a gárdánál. 

"A Serie A jövő évi kiírásának legfőbb esélyese egyértelműen a Juventus, ezt teljes bizonyossággal állíthatom, elsősorban az Inter veszteségei miatt, melyek legfőképpen Lukaku és Hakimi értékesítésében, valamint a csapat vezetőedzőjének, Antonio Conténak elvesztésében mutatkoznak meg, mivel a szakember már az előző idényben is rengeteget adott hozzá alakulatához, melynek köszönhetően a Nerazzurri képes volt rácáfolni azon állításokra, melyek tavaly ilyenkor a Bianconerit tartották a Scudetto legfőbb várományosának" – szögezte le a La Gazzetta dello Sport számára. 

"Max Allegri pontosan tudja, hogy milyen úton kell elérni a győzelmet, mivel egy meglehetősen pragmatikus tréner, aki emellett nagyszerű taktikusnak is számít, melynek nyomán szinte minden módszert ismer, melyek bevetésével sikereket érhet el együtteseivel. Az általa irányított Juventus nem volt képes minden esetben meggyőző, s a szemnek is tetszetős futballal előrukkolni, azonban Olaszországban elsősorban az eredmények számítanak, ezek reprezentálásában pedig Massimiliano mindig is elsőrangúnak számított. Őszintén szólva egyáltalán nem lepődtem meg, mikor a klub vezetősége ismét őt bízta meg a csapat irányításával, még akkor is, ha a korábbiakban elért sikereket természetes módon rendkívül nehéz lesz ismét kieszközölni.

2019-et követően a Juve más utat szeretett volna választani, emiatt pedig előbb Sarrit, majd Pirlót tette meg az alakulat vezetőedzőjének, azonban a Bianconeri vezetősége ezen döntések meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a fent említett mesterek rendelkezésére álló keret alapvetően továbbra is Allegri együttesének számított, mely Max elképzeléseinek megfelelően volt kialakítva, hiszen a most visszatérő szakvezető mindig is arra törekedett, hogy az egyes átigazolási időszakok során taktikájához illő labdarúgókkal erősítse meg az Öreg Hölgy gárdáját. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a Juventus alakulata jelen pillanatban is rendkívül mélynek mondható, s igen sok lehetőséget tartogat magában."

Sacchi ezt követően az olasz labdarúgók fontosságára hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy megítélése alapján egy csapat életére igen nagy hatást gyakorolhatnak az adott nemzet futballistái, ezen felül pedig röviden értékelte a Juve itáliai játékosainak képességeit, idevéve az immár hivatalosan is a fekete-fehérek kötelékébe tartozó Manuel Locatellit is. 

"Az olasz labdarúgók jelenléte véleményem szerint alapvető fontossággal bír az itáliai kluboknál, ennek folytán természetesen a Juventusnál is, mely az elmúlt években is rendre megmutatkozott, hiszen a Zebrák által sorozatban megszerzett kilenc bajnoki aranyérem elhódításában különösen nagy szerepe volt az alakulat olasz magjának, kiváltképp az első esztendőkben. A gárda klasszis veteránjai, Giorgio Chiellini és Leonardo Bonucci egyaránt jól körvonalazott, erőteljes személyiséggel, karakterrel, valamint hatalmas tudásanyaggal rendelkeznek, melyet minden bizonnyal tovább is adnak majd a fiatalabb generációknak, példának okáért Federico Chiesának, akivel kapcsolatban azonban lenne néhány észrevételem. 

Bár az utóbbi hónapok kimagasló teljesítménye sokak figyelmét elterelte Fede bizonyos hiányosságairól, személyes tekintetben úgy gondolom, hogy azon tulajdonságok – mindenekelőtt az erőteljesség, a gyorsaság, a technikásság, valamint a szilárdság – melyeket a természet nagylelkűségéből kifolyólag Chiesa magáénak tudhat, önmagukban nem elegendőek az elmúlt időszakban látott színvonal megőrzéséhez. A szélsőnek megítélésem szerint a jelenleginél jóval többet kellene gondolkodnia az egyes találkozókon, s sokkal jobban kellene megválasztania bizonyos mozdulatsorok elvégzésének idejét, azaz javítania kellene ütemérzékén is.

Federicónak egyértelműen ki kell használnia annak lehetőségét, hogy Cristiano Ronaldo oldalán edzhet, aki mindig is kimagaslónak számított e területeket illetően, emellett pedig feltétlenül nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a csapattársaival való együttműködésre, mivel ennek hiányában azt kockáztatja, hogy játéka töredezett, darabos marad, ő pedig elszigetelődik a futballpályán.

Hogy mit gondolok Manuel Locatelliről? Elsősorban azt, hogy érkezése óriási hatással lesz a Juventusra, mivel a középpályás igen magas szintű játékintelligenciával, valamint meglehetősen nagy minőséggel rendelkezik, s továbbra is hatalmas fejlődési lehetőség áll előtte. Mindezzel együtt azonban megállapítható, hogy Manuelnek kétségkívül nagyobb szerepet kellene vállalnia együttesének akcióiból, mivel jelen pillanatban mikor nála van a labda, játéka ahhoz hasonlóvá válik, mintha egy karmester csak korlátozott számú zenésznek lenne képes vezényelni, egyes hangszernemeket pedig figyelmen kívül hagyna."

A szakember végezetül a Juve legfőbb hiányosságára, azaz a csapategység alacsony mivoltára terelte a szót, leszögezve, hogy egy alakulat labdarúgóinak mindig egyenlőnek kell lenniük, s egy futballista akkor sem magasodhat ki csapattársai közül, ha akkora világsztárnak számít, mint a Bianconeri legismertebb játékosa, Cristiano Ronaldo. 

"A futball tekintetében azon álláspontot képviselem, mint a régimódi szocialisták: minden ember, ekképp minden futballista egyenlő, s egyetlen játékos sem állhat a többiek, vagy akár egyenesen a klub fölött. Edzői pályafutásom során, mikor azzal szembesültem, hogy egy labdarúgó rosszul játszik, vagy kényelmetlenül érzi magát a pályán, gondolkodás nélkül lecseréltem, vagy egyesen a kispadon hagytam, attól függetlenül, hogy az adott futballistát Ruud Gullitnak, Marco van Bastennek, vagy Franco Baresinek hívták-e.

Úgy vélem, hogy ezen döntések meghozatalakor mindegyiküknek szívességet tettem, mivel a labdarúgás csapatsport, s nem egy egyéni rekordok elérésére szolgáló versenynem. A futball világába egészen egyszerűen nem kellenek olyan játékosok, akik mindenáron kizárólagos vezérek szeretnének lenni, s mindenképpen vállukra akarják vinni a csapatot, ugyanis a labdarúgók közötti együttműködés és összhang megléte sokkal fontosabb, mint hogy rendelkezel-e generációjuk tagjai közül kimagasló világklasszisokkal. 

Meglátásom szerit a Bianconeri legnagyobb gyengeségének éppen a csapategység hiánya számít. Mikor a futballban valaki győzelmet kíván aratni, jobb csapattal, s hatékonyabb játékrendszerrel kell bírnia, mint az ellenfeleknek, azonban a Juventus az utóbbi években túlságosan nagy figyelmet szentelt a védekezésnek, valamint az egyéni kvalitásoknak, mely utóbbi felfogás gátolta az összhang kibontakozását. Az Öreg Hölgy számos, egyéni szinten is nagyszerűnek tekinthető labdarúgót tudhat magáénak, azonban ezen játékosoknak kellő szerénységet és önzetlenséget kell képviselniük, mivel nem önmagukért, hanem a csapatért kell futballozniuk. Az együttműködés kivitelezése jelentős mértékben javíthatja a labdarúgók képességeit, ahogy az történt például Paulo Dybala esetében is, ha egy közelmúltbeli példával szeretnék élni" – összegzett Sacchi.