Az előttünk álló, s alig kilenc nap múlva megkezdődő szezon kapcsán az egyik legizgalmasabb kérdést minden bizonnyal az jelenti, hogy a csapat kispadját két esztendős szünetet követően ismételten elfoglaló Massimiliano Allegri milyen taktikai megoldásokkal, elképzelésekkel rukkol majd elő egy olyan Juventusnál, mely sok szempontból immár közel sem tekinthető annak az alakulatnak, melyet 2019 tavaszán maga mögött hagyott, s melynél ennek ellenére első torinói ciklusának legtöbb kulcsembere továbbra is szolgálatára állhat. 

Mint ahogy azt a fekete-fehérek szinte összes drukkere tudja – s ahogy azt Giovanni Albanese levezette a cikk végén linkelt írásában – a tréner mindig is nagymestere volt az egyes formációváltások kieszközölésének, ugyanis a 2014 és 2019 közötti szezonokban meglehetősen gyakran vezetett be hadrendváltásokat az alakulatnál, sőt, ha kellett, egyetlen összecsapás időtartama alatt is. A tréner sosem volt rest megkérdőjelezni saját ötleteit, ezek kudarca esetén pedig könnyűszerrel nyúlt új elképzelésekhez, melyeknek helytálló mivoltát a múltba visszatekintve számos Bajnokok Ligája-párharc is bizonyíthatja. 

Mivel Allegri rendkívül rugalmas szakembernek tekinthető a közvélekedés szerint, adja magát a kérdés, hogy egy olyan Bianconerinél, melynél számos, több szerepkörben is nagy eredményességgel alkalmazható labdarúgó futballozik, milyen módon közelíti majd meg a legalapvetőbb taktikai kérdéseket, s (ha mindenképpen a bevett formuláknál akarunk maradni) milyen formációban küldi majd pályára gárdáját, illetve milyen pozíciókban egyes játékosait. Annak ellenére, hogy e felvetésre korántsem adhatunk egyértelmű választ, különösen nem a szezon kezdeti szakaszában, a Mister által elmondottak, valamint az előszezon folyamán látottak alapján mégis rendelkezünk némi tudásanyaggal ezen témákat illetően, ennek révén pedig bizonyos területeken kész felelettel is szolgálhatunk az érdeklődőknek. 

Albanese, szóban forgó cikkének elején emlékezteti rá a nagyérdeműt, hogy mikor Max Allegri 2014 nyarán hatalmas szurkolói tiltakozások közepette megérkezett Vinovóba, hogy átvegye az Antonio Conte által faképnél hagyott Bianconerit, első alkalommal nem háborgatta  az elődje által zsinórban három alkalommal is bajnoki címre vezetett együttes kereteit, s kitartott a nemrég az Inter gárdájából is aranyérmest kovácsoló szakember által favorizált 3-5-2-es hadrend mellett. A mester csak ezt követően nyúlt bele a formációba, s állította át négy védősre alakulatát, mely e pillanattól fogva 4-3-1-2-es felállásban futott ki a gyepre, Arturo Vidallal a Morata-Tévez kettős mögött, melynek köszönhetően együttese bejutott a Bajnokok Ligája fináléjába is. 

A következő, borzasztó idénykezdettel szolgáló évad újabb változtatásra sarkallta Allegrit, aki a gyökerekhez visszanyúlva ismét a legendás Barzagli-Bonucci-Chiellini-sorra alapozta együttesét, mely mellet nagyjából ki is tartott másfél éven keresztül, miközben nagyot fordítva bezsebelte a 2015/2016-os évad Scudettóját is. Ezt követően a tréner ismét váltásra adta a fejét, s a 2016/2017-es szezon első időszakában szinte a semmiből előrántotta a később újabb BL-döntőt eredményező 4-2-3-1-es hadrendet, annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiaknázhassa a Juan Cuadrado, Paulo Dybala, Mario Mandžukić, Gonzalo Higuaín négyesben rejlő, elképesztően nagy támadópotenciált. 

Habár Allegri saját bevallása szerint a 4-3-3-as hadrendet kedveli leginkább, ezen formációhoz csak a 2017/2018-as, valamint a 2018/2019-es idényekben nyúlt tartósabban, mikor úgy vélte, hogy ezzel tud leginkább idomulni a keret változásaihoz, utóbbi szezonban nem kis részben a magát igazán bal szélső támadóként jól érző Cristiano Ronaldo érkezéséhez. A Juventus alakulatának jelenlegi állapota sokak szerint ismételten ezen hadrend elővételét indokolná, mivel mint az előző szezonban bebizonyosodott, az Andrea Pirlo által alkalmazott 4-4-2 semmilyen tekintetben nem számít kifizetődőnek a támadások során. Ezt minden bizonnyal General Max is felfedezte, aki jelenlegi tudomásunk alapján legfeljebb védekezésben számolna a szóban forgó hadrenddel, támadásban pedig a már eddig is bevetett 4-2-3-1-et, vagy (ami sokkal inkább valószínűbb) a 4-3-3-at alkalmazná. 

Albanese szerint teljesen egyértelmű, hogy a felkészülési mérkőzések eddigi tanulsága szerint mindenképpen a négyfős védelem, illetve a három-háromfős középpálya és támadósor ötletéből kell kiindulnia a drukkereknek, ugyanakkor az Atalanta elleni, augusztus 14-i barátságos meccsen kétségkívül fel kell mérni, hogy Cristiano Ronaldo milyen módon szerepelhet eredményesen Paulo Dybala mellett, melyre az elmúlt három idényben egyetlen tréner, Maurizio Sarri jött rá a 2019/2020-as szezonban, mikor hamis kilencesként szerepeltette a később a Serie A legértékesebb futballistájának is megválasztott argentint. 

Sokak szerint La Joya és CR7 együttműködése lehet a sikerek kulcsa az előttünk álló szezonban, akiket a szélről olyan futballisták támogathatnának, mint Federico Chiesa, Dejan Kulusevski, vagy éppen Juan Cuadrado. Az olasz labdarúgót illetően Albanese egy korábbi cikkében már igyekezett felvázolni Max erre vonatkozó elképzeléseit, aki szerint az elmúlt szezon során 15 gólt szerző, s 11 asszisztot kiosztó egykori Fiorentina-játékos egyenesen a Juve legnagyobb fegyverévé válhat, mivel képességeivel rengeteg területet szabadíthat fel a Juventus másik két univerzálisabb labdarúgójának, Cuadradónak, valamint Kulusevskinek, akik ennek révén kötöttségek nélkül mozoghatnának a pályán, kibontakoztatva kvalitásaikat. 

Amennyiben a mester valóban ezen elképzelések mentén alakítja majd ki taktikáját, a 4-3-3-as felállásban Chiesa jobbszélsőként kaphat szerepet, míg Cristiano Ronaldo a bal oldalon, Álvaro Morata/Paulo Dybala pedig (hamis) kilencesként játszhatna, mely hadrendben a huszonhárom esztendős olasz könnyűszerrel segíthetné a támadásokat, emellett pedig hátrébb húzódva a védekezésben is nagy szerepet vállalhatna, míg a 4-2-3-1-es felállás bevetésekor ugyancsak hasonló funkciót tölthetne be, esetenként átvándorolva a bal szélre, hogy átadja a helyet Cuadradónak, akire Allegri a jelek szerint elsősorban szélső középpályásként, nem pedig jobbhátvédként számít, ellentétben Maurizio Sarrival és Andrea Pirlóval. 

Az előttünk álló hónapokkal kapcsolatban leginkább az tűnik elképzelhetetlennek, hogy az Öreg Hölgy egy valódi hátravont irányító, azaz egy vérbeli regista nélkül fusson ki a gyepre, attól függetlenül, hogy ezt melyik fent említett hadrendben teszi. Biztosra vehető, hogy Allegri éppen egy ilyen labdarúgó, név szerint Manuel Locatelli rendkívül hosszú ideje húzódó leigazolására vár, mivel korábbi szavaiból egyértelműen kiviláglik, hogy Rodrigo Bentancurt semmiképpen sem itt, hanem mezzalaként szeretné alkalmazni, míg Aaron Ramsey és Danilo vonatkozó szerepkörben való kipróbálása csupán alternatívakeresést jelen arra az esetre, ha helyettest kellene találni a szezon során adott esetben kidőlő (s ne feledjük: e pillanatig még meg sem szerzett) Locatellinek. 

Ha az eddigiekben részletezett, 4-3-3-as taktika alkalmazásán alapuló gondolatból indulunk ki, le kell szögeznünk, hogy Giovanni Albanese szerint a mester Juan Cuadradót ismét elsősorban támadóként szerepeltetné, hogy a jobbhátvéd szerepkörében teret engedjen az előző idényben berobbanó Danilónak, aki a védekezésre való átállás során igen hasznos tagja lehetne gárdájának. A háromfős középpályán Locatelli mellett nagy valószínűséggel (Arthur műtéte, s ezt követő lábadozása miatt az idény elején mindenképpen) Weston McKennie, valamint a (jelen pillanatban sérül, s az első bajnoki fordulót valószínűleg ki is hagyó) Adrien Rabiot kaphat helyet, akiktől Allegri rendkívül sok lövést, ebből fakadóan pedig számos találatot vár a következő szezonban, míg a védelemben az Alex Sandro-Danilo szárnyak között Giorgio Chiellini és Matthijs de Ligt kettőse irányíthatja majd az offenzívák elhárítását, akiket Leonardo Bonucci, Daniele Rugani, illetve Radu Drăgușin válthatna szükség esetén. 

A mercatóval kapcsolatban az eddigiek során új igazolásként felmerülő futballisták stílusa arra enged következtetni, hogy a tréner valóban legkedveltebb formációját, a 4-3-3-at venné elő a Juventus esetében, legfontosabb feladata pedig Albanese elmondása alapján Paulo Dybala fel-, vagy inkább újjáépítése mellett pedig az lesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben aknázza ki a Chiesában rejlő potenciált, akinek belsős információk alapján taktikai rugalmasságát, valamint technikai sokoldalúságát is igen nagyra tartja, mindemellett pedig hisz benne, hogy a Violák egykori labdarúgója idővel mentális tekintetben is az Öreg Hölgy vezére, adott esetben pedig csapatkapitánya lehet majd, mely Giorgio Chiellini hamarosan bekövetkező visszavonulása miatt ugyancsak kiemelt fontossággal bír Max számára. 

Felhasznált források: Giovanni Albanese cikke, a Goal Italia visszatekintése a Juve Scudetto-győztes csapataira.