Immáron hivatalossá vált az, ami eddig is biztosra vehető volt, Gonzalo Higuaín négy év után elhagyja az Öreg Hölgyet.

2016 nyarán robbant a bomba, a Juventus klubrekordot érő összegért igazolta le a Napoli csodafegyverét, a 36 gólt elérő friss olasz gólkirályt, aki még ma is rekorder, igaz, már nem egyedül, mert Ciro Immobile is felzárkózott mellé tavalyi szezonban nyújtott teljesítményének köszönhetően. Ekkoriban a déliek számítottak a Juve legnagyobb hazai riválisának, a játékuk az argentin gólgyárosra épült, ezzel az igazolással pedig Marotta kihúzta a Partenopei méregfogát.

Természetesen Gonzalo új klubjánál hasonlóan remekelt, még ha ez a teljesítmény nem meglepő módon el is maradt az előző szezonéhoz képest. 24 gólt szerzett és 3 gólpasszt osztott ki a Serie A-ban, míg a BL-ben öt góllal vette ki a részét a döntőig való menetelésből, ezzel pedig házi gólkirály lett mindkét sorozatban. A Juventus elmondhatta magáról, hogy végre van egy klasszis középcsatára, ami hosszú ideig hiánycikknek számított, az argentin pedig amellett, hogy szállította a gólokat, a mezőnyben is remekelt és tökéletes párost tudott alkotni csatártásaival.

Kár is lenne tagadni, hogy a következő szezonban góljainak száma megcsappant (16 gól a Serie A-ban), azonban ezt azzal tudta valamelyest kompenzálni, hogy sokkal többet dolgozott a mezőnyben és sokkal önzetlenebb lett (6 gólpassz a bajnokságban). Igaz, hogy kevesebbszer vette be az ellenfél hálóját, de, ha másképp nézzük, sokkal fontosabb pillanatokban tudott megvillanni, mint az előző idényben, elég csak a Tottenham elleni párharcban lőtt góljaira gondolni, vagy az Inter ellen szerzett találatára, amivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Juve abban az évben is bajnok legyen.

Bátran állítom, hogy két nagyszerű szezonon volt túl, ezen idő alatt nem mellesleg szépen törlesztette azt az összeget, amit a torinóiak kicsengettek érte. Ennek ellenére 2018 nyarának nagy részében arról lehetett hallani, hogy a Bianconeri le szeretné váltani az argentint. Először honfitársa, Mauro Icardi jött szóba, később pedig, mint tudjuk, Cristiano Ronaldo érkezett. Higuaín azonnal kegyvesztetté vált, holott mindenáron maradni szeretett volna, először a Milannak, majd a Chelseanek adták kölcsön, de mindkét helyen megbukott.

A tavalyi mercato alkalmával ismételten arról olvashattunk, hogy a Juve minden áron szeretne megválni a 90 millió euróért szerződtetett támadótól, de ezúttal Pipita komolyabban megmakacsolta magát, és minden bizniszt megvétózott, bizonyítani szeretett volna. A szezon elején ott folytatta, ahol 2018 tavaszán befejezte, klasszis teljesítményt nyújtva fontos gólokkal és gólpasszokkal segítette csapatát. Rengeteget dolgozott a mezőnyben, olyan védekezési mutatókat produkált egyes meccseken, amire még Mario Mandžukić is csak csettinteni tudott volna. Teljes egészében csak a csapatért futballozott, alárendelte magát Ronaldónak, folyamatosan tömte labdával, ráadásul ő tudott legelőször alkalmazkodni Maurizio Sarri elképzeléseihez, így pedig egy ideig ő számított a csapat legjobb formájában lévő csatárának.

Az idő előrehaladtával azonban sajnos elkezdett egyre-egyre rosszabb formát mutatni, a labdák is elpattantak tőle, a gólok sem jöttek, a passzai pontatlanok voltak, a szélre való átforgatások nem értek mindig célba, a játékszer megtartása pedig komoly gondot okozott neki. Eljutott egészen addig, hogy a Lyon elleni visszavágón végül hihetetlenül gyengén szerepelt.

Azt hiszem, most jött el az idő arra, hogy tényleg elbúcsúzzunk Gonzalótól, mert sajnos úgy tűnik, hogy nem tud már olyan szinten teljesíteni, ahogy az elvárható lenne.

Megérte leigazolni? Az ő esetében ezt meglehetősen nehéz megválaszolni. Sportszakmailag teljesen védhető az üzlet, mert nem okozott csalódást, azonban gazdaságilag már nagyon más a helyzet.

Mint ismeretes, 90 millió euróért érkezett, így minden évben 18 millió euró volt az amortizációs költsége. Mikor kölcsön lett adva, akkor éppen ennyit kapott érte a Juventus, úgyhogy azt az évet éppen fedezte az az összeg. Azonban mivel még egy év hátravan a kontraktusából, és szerződésbontás miatt bánatpénzt kell neki fizetni, így összességében nagyjából 24,55 millió eurós veszteségről beszélhetünk. Ez úgy jön össze, hogy a fennmaradó 18 millió eurós amortizációs költség mellé hozzáadjuk a bruttó bérének felét, amit ki kell neki fizetni, ez az összeg pedig 6,55 millió euró.

Véleményem szerint összességében jó döntés volt megszerzése, mert sok boldog pillanatot okozott nekünk, kétségtelenül a csapat segítségére volt, és megértette, hogy mit jelent ezért a klubért harcolni. Az idegbajos, arrogáns nápolyi Gonzalo Higuaínból szinte torinói közönségkedvenc lett, aki lehető legjobban visszafogta magát, kevesebbet reklamált, jobban kezelte a kulcsszituációkat, fontos meccseken is tudott különbséget jelenteni, még ha nem is annyira, mint ahogy azt egy 90 milliós csatártól el lehetne várni. Mind emberileg, mind játékosként sokat fejlődött, és rengeteg szurkoló szemében megváltozott a megítélése. Örülök annak, hogy Gonzalo Higuaínt láthattam Juventus-mezben. Köszönünk mindent, Pipita!

Bizonyítványa:

• Eredményesség (8 gól, 4 gólpassz, 0.3-as gólátlag): hármas, az asszisztok száma teljesen jó, viszont kevés gólt szerzett.
• Lövések (összesen 56 lövés, 35 próbálkozása eltalálta a kaput, 21 viszont nem. 7 ziccert puskázott el, a helyzetkihasználása 14.29%): kettes, a helyzetkihasználás center létére nagyon rossz, ahogy a 7 kihagyott ziccer is, figyelembe véve, hogy mindössze nyolcszor lőtt gólt.
• Passzok (16.3 darab meccsenként, 82% pontosság): négyes.
• Kulcspasszok (1.2 darab összecsapásonként): ötös.
• Hosszú indítások (1.3 darab mérkőzésenként, 78%): ötös.
• Cselek (0.7 találkozónként, 66% sikeresség): négyes.
• Párharcok (1.8 meccsenként, 40% sikeresség): kettes, e téren nagyon gyenge.
• Védekezés (0.2 darab közbeavatkozás és 0.4 darab szerelés mérkőzésenként): hármas.
• BL-teljesítmény (7.05-ös osztályzatot kapott a Sofascore-tól) négyes, az osztályzat szerint ötös járna neki, azonban a Lyon elleni párharcban már olyan gyenge volt, hogy ezt nem érdemelné meg, még annak ellenére sem, hogy a csoportkörben maradandót tudott alkotni.
• Szemmel megítélhető teljesítmény: hármas.
• Fejlődés: (idén 7.03-as osztályzatot kapott, a Milannal 7.11-re értékelték, míg a Chelseanél 6.92-re): hármas.
• Megbízhatóság: hármas, a teljesítménye nagyon hullámzó volt, és sérülésekkel is eléggé sokat küszködött.
• Mentalitás: négyes.
• Átlag: 3.46, azaz még épp hármas.

 KÉSZÍTETTE: JUVENTUSFANATIKUS