Új sorozatunkban, mely az 1920-as évektől a modern korig kalauzolja el olvasóinkat, számba vesszük a Juventus gólkirályait, és egy kicsit jobban megismerkedünk történetükkel, valamint fekete-fehér mezben töltött pályafutásukkal. 

A Serie A történetében eddig tizenhárom alkalommal adta Piemont büszkesége a gólkirályt, továbbá egyszer a másodosztályban is a Zebrák játékosa hódította el a címet. Ezeket az eredményeket mindösszesen tízen érték el. A következő pár hétben őket vesszük górcső alá. 

Hirzer Ferenc sikerei után nem kellett sokat várni az újabb gólkirályra és a következő bajnoki címekre, hiszen az 1932/33-as és az 1934/35-ös idények között megszületett az első bajnoki triplázás, amelyből Felice Placido Borel (akit a korabeli krónikák csak Borel II néven emlegetnek) kétszer is gólkirályi címmel vette ki a részét.

A későbbi olasz válogatott, illetve világbajnok játékos 1914. április 5-én született Nizza Monferratóban. Pályafutása Torinóban vette kezdetét, a városi rivális Bikáknál. Ennek ellenére a felnőttek között már a Juventusban mutatkozott be az 1932-es szezonban. Első két idényében elég erős statisztikákat hozott, hiszen előbb 28 mérkőzésen 29 gólt ért el, aztán másodszor 34 meccsen 31-et. Ezzel mindkét alkalommal sikerült az élen végeznie a mesterlövészek versenyében, és ő lett a Bianconeri első játékosa, aki meg tudta védeni a címét.

A Farfallino becenévre hallgató támadó a Juventusban két részletben 12 szezont húzott le, 308 pályára lépése alatt 157 gólt termelt, a két szakasz között egy év erejéig megfordult a Torino csapatában is.

Ezekkel a statisztikákkal még mindig ő számít az Öreg Hölgy hatodik legtöbb gólt szerző játékosának. Bár mindössze három alkalommal játszott a válogatottban, az 1934-ben világbajnokságot nyerő csapat tagja volt. Hazai kötődésű érdekesség, hogy hat alkalommal is pályára lépett magyar csapatok ellen, ugyanis négyszer az Újpest, kétszer pedig a Hungária ellenfeleként szerepelhetett.

Hosszú, összesen tizennyolc évig tartó karrierjét egy rövid alessandriai, majd egy nápolyi kitérő tette teljessé. Végül utóbbi csapatból vonult vissza 1950-ben. Otthoni vitrinjében, a felsorolt címeken túl még egy olasz kupa aranyérem kapott helyet. Pályafutása befejezése után, mint oly sok kiváló labdarúgó, Borel is megpróbálkozott az edzői pályával, de ezt pár évvel később jelentős sikerek nélkül fejezte be. 

Szép kort élt meg, 1993. február 21-én, 78 éves korában szenderült örök nyugalomra szeretett városában, Torinóban.