Most, hogy tegnap este végre valahára hivatalosan is bejelentették Thiago Mottát, mint a Juventus új vezetőedzőjét, érdemes kicsit megállni és elgondolkozni, miért ő lett a kiválasztott, továbbá mit is adhat ő a klubnak! Erősen véleménycikk következik, lehet vele egyetérteni, avagy sem, a kommentszekcióban mindenkit várok egy jó kis beszélgetésre!

Az első dolog, ami általában az emberek eszébe jut, az az, hogy de hát miért, ez nem a Bologna, ez a Juventus, meglátjuk, mennyit ér ez Európában. Ennél rosszabb megközelítést keresve sem találhatunk a közhelyszótárt felcsapva. Antonio Conte, mikor 2011-ben leült a Juventus kispadjára, addig a Bari csapatánál feltette a világtérképre a Bonucci – Ranocchia belső védő párost, és felépített egy olyan együttest, amely igen kellemetlen ellenfél volt mindenki számára. Majd jött egy erősen felejthető bergamói kaland, hogy utána a Sienával a Serie B-t megnyerve jusson fel az első osztályba. Innen érkezett Torinóba, a többi már történelem. Az egyéni preferencia, ki mit mennyire értékel, de én a magam részéről nem tartom semmivel sem rosszabb eredménynek a Bologna BL helyét, mint a Siena Serie B serlegét, sőt. Azt pedig már csak félve említem meg, hogy a dupla hetedik és a mostani csapat közötti számos hasonlóság közül a leginkább szembetűnő az az identitás válság.

Ha egy csapat új edzőt szeretne leültetni a kispadra, azt általában két féleképpen szokás megtenni. Első, mint például a Barcelona (nem a mostani, hanem a korábbi Laporta éra világverő csapata), van egy tisztán látható klub identitás, filozófia, amihez választanak edzőt. Aki vagy már alapból érti és tudja ezeket, mert ebben a közegben nevelkedett, vagy passzol az elképzeléshez. Vagy van a másik, amit a Manchester City csinált. Az arab hatalomátvétel után a klubnak nem volt egyáltalán semmilyen egyedi filozófiája, ezért hoztak egy olyan edzőt Pep Guardiola személyében, aki megteremtette azt nekik és most már ehhez az identitáshoz lehet keresni adott esetben passzoló edzőt, amennyiben a katalán zseni távozik.

A Juventus pedig talán történelme során az egyik legnagyobb ilyen jellegű válságot éli meg. A vezetőségben ténylegesen nincs senki, aki csak egy kicsit is a szívén viselné a klubot, nincs senki, aki valóban tudná, mit is jelentenek a klub mottójaként elhangzott szavak. Talán Massimiliano Allegri egyik legnagyobb hibája ez volt ebben az utóbbi három évben. Nem tudott egyedi, egyértelmű stílust kölcsönözni a csapatának. A körömszakadásig védekezés és majd kontrából valaki megoldja elöl nem éppen azonosítható egyedi klub filozófiaként, főleg nem identitásként. Az, hogy álmodból felkeltve fel tudtad sorolni a kezdő tizenegyet, és azt, mit fog csinálni a csapat a pályán, szintén nem kölcsönzött identitást. Hiába tűnt úgy, hogy ő maga ezer fokon ég a partvonal mellett, ezt nem tudta átragasztani a játékosaira, akik leginkább színtelen, szagtalan és jellegtelen játékot mutattak. Ezt pedig nem lehet pusztán a játékosokra vagy a hiányzókra fogni. Azt meg már csak félve jegyzem meg, hogy a legarcpirítóbb döntetlenek után azt nyilatkozni, hogy minden a legnagyobb rendben és ez egy jó eredmény úgy, hogy közben lépten, nyomon azt hangoztatják, hogy fino alla fine, vagy, hogy a győzelem nem fontos, hanem a legfontosabb dolog, eléggé visszás.

És itt jön a képbe Thiago Motta. Az általa vezetett Bologna egy markáns, felismerhető, szerethető, mindamellett egy egészen egyedi stílusban futballozott. Pirlo után én már olyat nem merek kijelenteni, hogy egy egykori klasszis játékos a maga posztját a keretében helyet kapó játékosoknak ki, ha nem ő gondolat mentén képes megtanítani a szakma minden fortéját. De az egyszer biztos, hogy mind játékosként, mind edzőként szerzett széleskörű tapasztalata a taktikai éleslátás és a vezetés egyedülálló keverékét hozhatja a csapat számára. Motta kinevezése a tartós sikerre vonatkozó vízióba való befektetést jelentheti a klub számára. Egy hosszú távú stratégia melletti elkötelezettséget jelenti, amelynek egyértelmű célja a Juventus identitásának újra definiálása a pályán. Egyértelmű üzenet a riválisoknak: a klub készen áll a nagyságra való törekvéshez az innováció és evolúció útjára lépni. Thiago Motta irányításával taktikai kifinomultság és könyörtelen ambíció érkezhet meg a klubhoz.

A jelenlegi szituáció sokban hasonlít a 2011-ben tapasztaltakhoz. Akkor is nem egy hang kérdőjelezte meg, miért a még ilyen szinten rutintalan Conte érkezik az akkori slágernév Spalletti helyett. Most is hasonló a helyzet, csak most Conte képviseli a rutinos nevet. Lehet csak én vagyok az egyetlen, akinek most déjá vu érzése van, azonban nem tagadom, én valami hasonlót érzek a levegőben, mint 2011-ben Conte érkezésekor! Előre hát szurkolótársaim, mert végre valahára, hosszú évek után lehet és van miért szorítani. Szurkoljuk ki a sikereket együtt!