A Sampdoria elleni összecsapás után már hajlamosak voltunk elhinni, hogy minden nagyon szuper, Pirlo egy zseni, az új igazolások egy csapásra beépültek, a játék képe jó, az egész csapat egyben van, és le fog igázni mindenkit. Természetesen kicsit túlzok, de annyi biztos, hogy azt gondoltuk, innentől minden a lehető legnagyobb rendben van. Ez természetesen nem így működik, és hamar visszarántott minket a földre a valóság, és azt láthattuk, ami a realitás. Azt hiszem, hogy a szezon előtt szinte mindenki aláírta volna azt, hogy a Juve emberhátrányban pontot raboljon Rómából, csak a Samp elleni jó szereplés után csalódáskeltő volt a Farkasok elleni produkció. De vajon minek is tudható be ez a komoly visszaesés?

Először is egyértelműen az volt a különbség, hogy a Giallorossi lényegesen jobb együttes, mint a genovaiak, ráadásul Paulo Fonseca támadófutballja sem éppen a legkellemesebb az ellenfél számára. Ha Mkhitaryan be tudná fejezni az akciókat és Džekónak is több szerencséje lett volna, akkor kifejezetten rossz helyzetbe került volna az Öreg Hölgy. Nem voltak a rómaiak se kimondottan lenyűgöző formában, de jobban játszottak, illetve ki tudtak alakítani öt ziccert is, amennyit a Juve két meccs alatt tudott csak összehozni. 

Térjünk is ki gyorsan Pirlóra. A múltkori elemzésbe azt írtam, hogy nem sok választja el a zsenit az őrülttől, és míg az első fordulóban a Maestro inkább az első kategóriába tartozott, most inkább az utóbbiba, egyszerűen semmi nem jött be neki, és olyan húzásokat eszközölt, melyek egyszerűen megmagyarázhatatlanok.

Kezdjük is azzal, hogy mi a fenét keresett Cuadrado a bal oldalon? Ehhez hasonló ötlettel Pep Guardiola állt elő, mikor a kolumbiaihoz hasonlóan Cancelót átrakta a túloldalra, ez a húzás pedig remekül be is vált, ugyanis a portugál nagyon hasznos tud lenni a rövid passzos játékban, kulcspasszokat tud kiosztani. A Misternek a saját elképzelése egyáltalán nem jött be, Juan szinte semmit nem tudott hozzátenni a támadásokhoz, ami nem meglepő, mivel nagyon ritkán fordult meg ezen az oldalon, és Cancelóval ellentétben nem a középpálya szélén szerepelt többet, hanem a védelem bal oldalán. Ez már eleve halott ötletnek tűnt, a legnagyobb probléma viszont az volt, hogy a formációváltásban rendkívül jeleskedő Pirlo nem változtatott e téren, nem rakta vissza a helyére a kolumbiait, helyet cserélve Danilóval.

Ha már szóba került a hadrendek forgatása, ezt borzasztóan túltolta a Juve újdonsült trénere. Az előző mérkőzésen használt 3-4-2-1 helyett most 4-4-2-vel állt ki az olasz rekordbajnok, és negyven percig ez a felállás is maradt, de nem volt benne sok köszönet, ugyanis pontosan ugyanazok a jelek mutatkoztak, mint az eddigi években, a labdakihozatalok és a támadás felépítése nagyon döcögősen működtek. A váltás meg is történt a félidő előtt nem sokkal, 3-4-1-2-re szerveződött át a csapat, Ramsey ment a két csatár mögé, Danilóból középhátvéd lett, míg Cuadradóból szélső középpályás. Ekkor elkezdődött egy kis javulás, igaz, nem sok, de kezdett vállalhatónak tűnni a játék. Morata lecserélésig maradt is ez a formáció, majd mikor bejött Costa, akkor egy kis változás történt, 3-4-2-1 lett a felállás. Viszont ez sem tartott sokáig, ugyanis Rabiot kiállítása megváltoztatott mindent. Ezután ismételten egy négyvédős hadrendet láthattunk, a két középpályás ugyanúgy megvolt, annyi különbséggel, hogy Rabiot és McKennie helyett Arthur és Bentancur játszott, a támadóbb szellemű játékosok pedig sajnos már azt se tudták, hogy hova kell helyezkedniük, jobbról balra barangoltak, majd vissza, szélső középpályásból szélsővé, majd Ronaldo mellé secunda puntának.  Egyszóval követhetetlen volt, hogy mi volt a pontos feladatuk.

Amit a Maestro művelt, azt a jövőben nem engedheti meg magának, ennyit egyszerűen nem szabad változtatni, mert abból káosz lesz. Mindemellett a játékosok sem gépek, nem tudnak gombnyomásra átállni. Érthető volt, hogy próbálkozik az edző, de ez nagyon sok volt, és valószínűleg túl volt gondolva, igaz a meccs utáni nyilatkozata eléggé érdekes kérdéseket vet fel. A Maestro elmondta, hogy többek közt azért nem sikerült érvényesíteni az akaratukat, mert nem tudták rendesen széthúzni az ellenfelet. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem tett ez ellen Pirlo? Nem tartott volna sokból, egyszerűen át kellett volna helyezni a jobb lábas játékosokat a jobb oldalra, és fordítva. Ehelyett inverted-szélsőkkel operált, Ramsey és Cuadrado a balon is játszott, míg Douglas Costa és Kuluševski is megfordult a jobbon, akik egyértelműen az erősebbik lábuk felé mozognak, azaz középre.

Ha már nyilatkozatánál tartunk, elhangzottak igazán jó ötletek is, például az, hogy továbbra is két fős középpályával képzeli el a csapatot, mivel ilyen típusú középpályásokat tartalmaz a keret, ebben pedig teljes mértékben igaza van. Ellenben azt, hogy McKennie legyen az első számú felelős a labdák kihozataláért, nagyon hamar el kellene felejteni, mert nem tud annyira jól passzolni, hogy ezt a feladatot ellássa, ez már a Sampdoria ellen is jól látható volt. Rabiot sokkal jobban el tudja ezt a feladatot végezni, ha pedig végre Arthur és Bentancur is 100%-os lesz, akkor remélhetőleg ezzel nem lesznek problémák, a mostani találkozóval ellentétben.  

Arról szeretnék még szót ejteni, hogy a sokat emlegetett letámadás úgy, ahogy van, nem működött, szinte nem is beszélhetünk igazi presszingről, nem sikerült megzavarni az ellenfél védelmét, pedig erre a célra ezúttal lettek volna emberek. Igaz, az is érthető, ha az egykori klasszis félt a római kontráktól, amiből csapata kaphatott is ízelítőt a mérkőzés folyamán. De akár a komoly labdatartást is megemlíthetném, ami nem igazán jött létre, nemhogy az, hogy a Roma huzamosabb ideig be legyen szorítva, mindössze egy rövid periódusra emlékszem, mikor a hazaiak nem tudtak a kapujuk elől kijönni, de akkor sem sikerült igazán helyzeteket kialakítani, jobbára a levegőben volt a labda. 

Annak ellenére, hogy rosszul játszott a Juve, nem kell még temetni semmit, ugyanis ez egy folyamat része, és szinte elégedettek is lehetünk az eredménnyel, mert emberhátrányból döntetlenre menteni a meccset felforgatott kezdővel nem rossz eredmény az AS Roma ellen, pláne, hogy ez volt az edző második tétmérkőzése, mint tréner. Benne van az is, hogy a Napoli ellen nem sikerül pontot szerezni, de kár lenne keseregni, türelemmel kell lennünk az edző és a csapat felé is.

 Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Szinte hihetetlen, hogy mennyire érzi a büntetőket, de egyszerűen nincs szerencséje, ezt is majdnem fogta. Emellett voltak még fontos hárításai, mind a kilenc hosszú indítása pontos volt, összességében pedig 95%-os pontossággal passzolt. Egészen elképesztő teljesítménnyel rukkolt elő.
• Danilo: Ismételten nagyszerűen futballozott, még annak ellenére is, hogy egyszer nagyon durván kiszaladt a védelmi vonalból, és a Roma a háta mögé kerülve helyzetet tudott kialakítani. Hatalmas meglepetés az ő remekelése, ha így folytatja, akkor valóban kulcsembere lehet ennek a csapatnak, amire egyáltalán nem számíthattunk a szezon kezdete előtt. Azt is fontos megemlíteni, hogy beadásból tudott gólpasszal szolgálni, ami nem kis teljesítmény tőle. Kétszer tisztázott, háromszor közbeavatkozott, négyszer szerelt, megnyert hat párharcot, kiosztott egy kulcspasszt és 80%-os pontossággal passzolt.
• Bonucci: Az ő teljesítményén jelentősen meglátszik, hogy a csapat éppen három- vagy kétvédős felállásban szerepel, és egyértelműen az előbbiben a jobb. Mkhitaryan nagyon csúnyán megforgatta, és sajnos nem ő az első csatár, aki bolondot űz a veterán védőből. Szerencsére azért gólhoz vezető hibája nem volt, háromszor tisztázott, egyszer blokkolt, megnyert két párharcot, volt öt hosszú indítása (a hatból) és 97%-os pontossággal továbbította a játékszert.
• Chiellini: Jól játszott, egy komolyabb labdaeladására emlékszem, de egyébként nagyon stabil volt.  Džekóval komoly párharcot vívott az egész meccsen, de általában a Capitano jött ki jobban az ilyen helyzetekből. Feljegyezhet egy tisztázást, két blokkolást, egy szerelést, hat megnyert párharcot, öt hosszú indítást, egy cselt és 93%-os passzpontosságot.
• Cuadrado: Nem igazán tudom hibáztatni, mert Pirlo őrült ötlete volt, hogy a bal oldalon játsszon. Amit tudott, azt megcsinálta, a második gólnál is egyedül volt hátul (egészen érthetetlen, hogy miért nincs rajta kívül más is, Sarri idejében is láthattuk párszor, hogy a kolumbiainak egyedül kell fejvesztve rohanni hátra, hogy megakadályozza a kontrát), tehetetlen volt már a létszámfölénnyel szemben. Neve mellett szerepel egy közbeavatkozás, egy szerelés, nyolc megnyert párharc, két kulcspassz, egy pontos beadás, három hosszú indítása, két sikeres csel és 88%-os passzpontosság.
• Kuluševski: Sokkal több volt benne, mint amennyit ki tudott adni magából, az a gyönyörű sarkazás és pár jó megmozdulás is erre enged következtetni. Egyelőre úgy tűnik, hogy a szélső középpályás posztja nem igazán való neki, nem tudja kamatoztatni a képességeit ebben a szerepkörben, de ez majd később jobban elválik. Érdekes volt látni, hogy ő volt a szögletekért és a távoli szabadrúgásokért a felelős, miközben nem igazán híres a jó magas beadásairól, de ez inkább a keretet minősíti. Volt egy kulcspassza, három pontos beadása, három csele, öt megnyert párharca, két közbeavatkozása, egy szerelése és 83%-os pontossággal passzolt.
• Rabiot: Meglehetősen érdekes az ő helyzete, mert a mezőnyben jól játszott, harcias volt, csak úgy pattogtak le róla az emberek, nem tudtak labdát szerezni tőle, viszont mégis kezezett, és egy nagyon buta szabálytalanság miatt megkapta a második sárgáját, mivel mondhatni utánarúgott az ellenfélnek. Az egész meccsen ingerültnek tűnt, nem volt eléggé koncentrált, és volt egy olyan labdavesztése is, amiből később kapura lőhetett az ellenfél, de még így is labdabiztosabbnak tűnt, mint McKennie. Volt kettő hosszú indítása, két sikeres csele, öt megnyert párharca, két közbeavatkozása, egy szerelése és 82%-os sikerességgel passzolt.
• McKennie: Konkrétan rosszul játszott, nem tudott hozzátenni se a védekezéshez, se a támadáshoz, a labdakihozatalai dadogtak, de mentségére szóljon, elvileg nem ez lenne az ő feladata. Volt két hosszú indítása, egy megnyert párharca, egy tisztázása és 93%-os pontossággal passzolt.
• Ramsey: Az látszik, hogy központi szerepe lenne, csak ezen a meccsen nem játszott jól. A meccs elején elvileg szélső középpályásnak kellett volna lennie, de folyamatosan bemozgott középre. Azt lehetett látni rajta, hogy szeretett volna bizonyítani, de egyszerűen nem jöttek össze az elképzelései, így nem is tudott igazán hasznos lenni. Megnyert öt párharcot, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, egyszer cselezett, volt egy hosszú indítása és 85%-os pontossággal passzolt.
• Morata: Kezdésnek ez nem volt rossz tőle, de ettől sokkal többet kell nyújtania, hogy kezdőként lehessen vele számolni és megszolgálja az árát. Egyszer próbálkozott lövéssel, megnyert három párharcot, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, kiosztott egy kulcspasszt és 91%-os pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Egyáltalán nem játszott jól, de mégis az ő klasszisát igazolja, hogy még így is két gólt tudott lőni, ezzel egy pontot szerezve csapatának. A meccs vége felé valóban lehetett rajta látni, hogy borzasztóan hajtott, de mégse vált görcsössé a túlzott akarás miatt. Négyszer próbálkozott lövéssel, megcsinált egy cselt, valamint megnyert két párharcot is. 

• Costa: Aggasztó, hogy a régebben kiváló cserének számító brazil egyre ritkábban tud jól beszállni a meccsbe, ez most is sajnos így volt, nagyon keveset tudott hozzátenni a támadásokhoz. 
• Arthur: Az már most látszódott, hogy a labdakihozatalokhoz sokat hozzá tud majd tenni, jól bemutatta, hogy remekül tartja a labdát, de, hogy egy-két kivétellel csak a hozzá legközelebbihez passzolt, az is bizonyos, és aggasztó is egyben. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy Pirlo őt is alkalmazta a letámadásoknál.
• Bentancur: Nem sok dolgot tudott csinálni nem egész fél óra alatt, de amit megpróbált, az jobbára bejött neki.
• Frabotta: Nagyon keveset játszott, így nem is lehet értékelni.

Meccs embere: Cristiano Ronaldo