Új sorozatunkban, mely az 1920-as évektől a modern korig kalauzolja el olvasóinkat, számba vesszük a Juventus gólkirályait, és egy kicsit jobban megismerkedünk történetükkel, valamint fekete-fehér mezben töltött pályafutásukkal. 

A Serie A történetében eddig tizenhárom alkalommal adta Piemont büszkesége a gólkirályt, továbbá egyszer a másodosztályban is a Zebrák játékosa hódította el a címet. Ezeket az eredményeket mindösszesen tízen érték el. A következő pár hétben őket vesszük górcső alá. 

Első alkalommal majdnem száz évet kell visszamennünk az időben, hiszen az 1925-26-os szezonban történt, hogy az elmúlt évekig megdönthetetlennek hitt gólmennyiséggel, 35 találattal nyerte el a gólkirályi címet a Bianconeri magyar csatára, Hirzer Ferenc.

A korai idők klasszisa 1902. november 21-én született Budapesten és nagyon fiatalon, mindössze tizenegy évesen mutatkozott be a budapesti vasútmunkások által alapított Törekvés FC  ifjúsági csapatában.  

Az együttes 1920-ra vált állandó taggá a bajnokságban, maga Hirzer pedig ekkor lett kihagyhatatlan a kezdőcsapatból. Mivel Magyarországon ez idő tájt még amatőr alapokon nyugodott a futball, profi karrierjét az akkori Csehszlovákiában, a Maccabi Brünn csapatában kezdte meg a Kicsi becenévre hallgató csatár, aki legfőképp a bal szélen és  balösszekötő pozícióban érezte magát otthon. 

Egy év elteltével még nyugatabbra vándorolt, és a hamburgi Union 03 Altona lett az új állomáshelye.

Torinóba a  fent említett szezonban igazolt, az idény végeztével az egyéni elismerés mellett pedig a bajnoki címet is bezsebelte újdonsült csapatával. Bemutatkozása igazán feledhetetlenre sikerült, hiszen legelső bajnokiján, a Parma ellen mesterhármast ért el. Ezek után talán nem is szenzáció, hogy ezt a mai napig különlegesnek számító gólmennyiséget nem 38, hanem 26 mérkőzés alatt érte el. Gyorsasága legendás volt, ezért hamar megkapta a szurkolóktól a Gazella nevet.

Érdekesség még, hogy a csapat edzője ekkor a szintén magyar Károly Jenő volt, ráadásul Hirzeren kívül a keret részét képezte még egy magyar játékos, a középpályásként játszó Viola József személyében.

A következő évben 17 mérkőzésen 15-ször vette be az ellenfelek kapuját, emellett az idény végén bronzérmet szerzett a Juventusszal. A bajnoki címet az ekkor egyik első nagy korszakát élő városi rivális Torino hódította el.

Mivel ekkorra hazájában is profi státuszba került a labdarúgás, hazatért, majd a mai MTK elődjében, a Hungária FC-ben kezdte újra anyaországi karrierjét.

Az 1928-29-es szezonban sikerült megnyernie a Magyar Bajnokságot is, míg a válogatottban 33 alkalommal játszott.  Ezeken a mérkőzéseken 14 alkalommal talált a kapuba.

Legemlékezetesebb mérkőzését nemzeti színekben 1923. május 11-én, Lausanne-ban játszotta a házigazda Svájc ellen, ahol a szintén legendás Orth Györggyel 6-1-es győzelemre vezették a meggypiros mezeseket, mindketten két gólt vállalva a sikerből. Egy évvel később tagja volt a párizsi olimpiai játékokon résztvevő magyar  labdarúgó válogatottnak, mely az első nemzeti csapat volt az első világháborút követően, ami rangos világeseményen képviselhette hazáját. 

1932-ben akasztotta szögre a stoplist, és ezt követően, 1935-ben az  AC Mantova gárdájánál kezdett edzősködni. Egy évet húzott le első csapatánál, ezután pedig két alkalommal is a Salernitana Calcio 1919 együttesénél vállalt munkát (1936-38, 1940-41), míg a kettő között egy éven keresztül irányította az Anconát is. Második Salernitanaban töltött időszaka után öt év pihenő következett,  majd a szintén olasz Sestrese csapatát irányította.

Ezután egy még hosszabb, hét évig tartó szünetet tartott, végül azonban 1954-ben leült az Aosta padjára és egy év múlva úgy állt fel onnan, hogy valószínűleg  nem is gondolta, hogy alig két esztendő múlva örökre búcsút kell vennie kedvenc sportágától. 1957. április 28-án, Trentoban hunyt el, alig 54 évesen. Szeretett csapatunk történelemkönyvébe azonban kitörölhetetlenül beírta a nevét.

Grazie mille, Hirzer Ferenc!