Már mindenki rendkívül várta, hogy mire lesz képes a Juventus az új edzővel, Andrea Pirlóval, és azt hiszem kicsit mindannyian meglepődhettünk, ugyanis az Öreg Hölgy magabiztosan verte meg a Sampdoriát annak ellenére, hogy ez volt az új Mister első tétmérkőzése trénerként, a rendelkezésére álló játékosállomány pedig kifejezetten gyengének számított ahhoz képest, amit megszokhattunk. Az is igaz, hogy a genovai gárda futballistái meglehetősen gyengén teljesítettek, de Claudio Ranieri gondoskodott arról, hogy a Maestro debütálása mégse legyen olyan kellemes és lehetőségei szerint minél jobban megnehezítse a még edzőpalántának számító labdarúgólegenda dolgát. 

Andrea Pirlo kezdője már eleve meglephette a Bianconeri szurkolóit, ugyanis a sérüléssel bajlódó Alex Sandro posztján nem Mattia De Sciglio, hanem a Juventus U23-as játékosa, Gianluca Frabotta jutott szerephez, aki eddig mindössze egyszer, a tavalyi bajnoki szezon téttel már nem bíró utolsó meccsén játszott a Seria A-ban. Danilo középső védő lett, amely eddigi karrierje során mindössze négyszer fordult elő vele, míg Aaron Ramsey a hivatalos felállásban a bal szélen lett feltüntetve.

A Mister rendesen megdolgoztatta fantáziánkat a hadrenddel kapcsolatban, ugyanis a felállásba egyaránt bele lehetett látni 3-4-1-2-őt, 3-5-2-őt, 3-4-2-1-et, de akár 3-4-3-at is. Az igazsághoz a legközelebb a 3-4-2-1 járt, ha a támadáskor aktuális formációról beszélünk, mivel a walesi és a Dejan Kuluševski sem feltétlenül a vonalak mellett mozogtak, míg Cristiano Ronaldo inkább behúzódott középre.

Igen ám, de a Pirlo némi stílusbeli különbség ellenére mégis csak a klasszikus olasz edzőiskolát végezte el sikeresen, így nem meglepő, hogy szituációktól függően változtatta a felállást, ami a mérkőzés közben jól kivehető volt. Meg tudta húzni azt, ami nagyon nehezen megy még egy sokat látott trénernek is,  hiszen a három védős felállást négy védősre alakította át a védekezési fázisokban. Ez úgy sikerült neki, hogy Danilo kiment a jobb szélső pozíciójába, Frabotta visszazárt, mint bal szélső védő, helyére pedig Ramsey lépett. Cuadrado maradt a középpálya jobb szélén, míg Kuluševski Ronaldo mellett helyezkedett el.

A Maestro ismét meglepett mindenkit, mikor  a két középpályást megcserélte, így McKennie lett a bal-, míg Rabiot a jobb oldali középpályás. Ez egy olyan húzás, amit az olasz edzőképzőben bizonyára nem tanítanak, ugyanis az általános felfogás szerint ésszerű, hogy ha lehetőség nyílik rá, akkor a jobb lábas középpályás jobb oldalt, míg a bal lábas középpályás bal oldalt játszik. Azonban éppen attól válik valaki zsenivé, hogy olyan dolgokat mer meglépni, amire talán egy átlagos ember első reakciója minimum a meglepődés. Viszont a zsenit és őrültet nem sok választja el egymástól, csak annyi, hogy az adott ötlet beválik, vagy csúnyán megbukik. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy Andrea Pirlo a géniuszok táborát fogja erősíteni, ha így halad tovább, ugyanis ezek az érdekes elképzelések maradéktalanul bejöttek.

Maga a találkozó teljesen rendben volt, azt hiszem, ettől jobb első mérkőzést nem igazán kívánhattunk volna. Meglátszott, hogy új tréner ül a kispadon, ugyanis ügyesen felhasználta azt, amit elődei, Massimiliano Allegri és Maurizio Sarri is alkalmaztak. A cél az volt, hogy az együttes lehetőleg szerezze és tartsa meg a labdát, amit azt hiszem, hogy a srácok teljesítettek is, igaz, kisebb gondok azért akadtak a labdadkihozatalokkal, ugyanis a Sampdoria nagyszerűen támadta le a Juventust. Nagyon sokszor csak éppenhogy elcsúszott a játékszer a lábak között anélkül, hogy az ellenfél nem ért volna hozzá (talán McKennie-nek okozott kicsit nagyobb problémát  a középpályások közül a labda kihozatala, de így is nagyon jól megoldotta), míg Danilo azért párszor el-el adta a játékszert a középpályán. Egy dologban biztosak lehetünk, hogy ha Arthur játéklehetőséghez fog jutni, akkor ez is nagyon olajozottan függ működni, természetesen, ha a Pirlo nem gondolja meg magát, és marad a két középpályásos felállásnál, ahol nincs meg az, hogy pontosan kinek kell visszalépkednie a játékszerért. Jelenleg nincs értelme a regista-vonalat erőltetni, mivel nemhogy mélységi irányító, de még ahhoz hasonlító játékost sem tartalmaz a keret. Azonban jelenleg úgy néz ki, hogy a Maestro rendkívül rugalmas, és igyekszik kihasználni a csapatban lévő potenciált, előbbi pedig kevéssé volt jellemző a mostanit közvetlenül megelőző idényekben. 

Visszatérve a középpályások munkájára, szembetűnő volt, hogy sűrűn megpróbálkoztak a nagyon finoman ívelt labdák előrejátszásával, ami igen gyakran jó megoldásnak bizonyult. Melléjük csatlakozott Bonucci is, aki jó szokása szerint mesteri hosszú átadásaival segítette a támadásokat, ez pedig kifejezetten az Allegri-időszakra emlékeztetett.

Fontos megemlíteni a presszinget is, amit a Mister sajtótájékoztatóin sűrűn kihangsúlyoz. Az ember azt gondolná, hogy ennek során a támadók szinte fel-alá rohangásznak, mint a mérgezett egér és ezt alkalmazzák letámadásként, azonban ennek tökéletesen az ellentétét láthattuk. A presszing elképesztő intelligenciával működött, az ellenfél pedig pontosan akkor lett letámadva, mikor arra szükség volt, amikor pedig némi bizonytalanságot éreztek a Juventus játékosai, azonnal elkezdték megzavarni az ellenfelet, vagy valahogy labdát szerezni. Ebben kifejezetten Ramsey remekelt, míg Kuluševskinek a nagyszerű munkabírása érhet aranyat a jövőben.

Amire valóban kíváncsi leszek, hogy Pirlo együttese mit fog majd nyújtani egy kapu elé betömörülő együttessel, mivel a Samp ellen pont azokból a szituációkból sikerült gólt szerezni, amiből Sarri irányítása alatt is a legtöbb találat született, azaz klasszis megmozdulásból, pontrúgásból és gyors offenzívából. Nagyon kevés olyan szituáció volt, mikor a genovaiak egészen a saját kapujuk előtt lettek volna, de eleve ők tettek is ez ellen, ugyanis magasan tartották a védelmüket, illetve megpróbálták lesre állítani az torinói támadókat. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: A Samp támadói ritkán dolgoztatták, mindössze kétszer kellett hárítania, ám akkor bravúrral tette dolgát. A passzpontossága egészen kiemelkedő, ugyanis az átadási próbálkozásainak 91%-a célba ért, és jobbára nem csak lapos passzokkal próbálkozott, hanem nyolc alkalommal is előrerúgta a labdát, méghozzá pontosan.
• Danilo: Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a szerepkör való neki leginkább. Gond nélkül felléphet a támadásokhoz,  míg két társa hátul biztosít, valamint bátran tüzelhet a kapu felé jó pozícióból. Amikor pedig védekező fázisba lép a csapat, akkor pedig szépen kihúzódik a szélre, ahol már inkább otthonosan érezheti magát. A jövőben fontos szerepe lehet, ugyanis rajta és Chiellinin kívül úgy tűnik, hogy nincs olyan védő, aki középen és a szélen is megállja a helyét, márpedig, ha az edző továbbra is szeretne azt az irányvonalat követni, hogy a védekezés során a három védős szisztéma átvált 4-4-2-re, akkor legalább egy ember kell, akiből szélső védő lehet. Ha pedig a brazil ugyanilyen teljesítményre képes máskor is, akkor a kezdőben a helye. Ami negatívumot fel tudok róni neki, az az, hogy azért adogatott el labdákat kényelmetlen helyeken (még így is 95% pontossággal passzolt), de a védő-feladatait megoldotta. Háromszor tisztázott, egyszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert három párharcot, volt egy pontos beadása és négy hosszú indítása.
• Bonucci: Ha valakinek, akkor neki nagyon jól jön ez a három védős felállás, ugyanis szinte csak ebben a rendszerben tud klasszis teljesítményt nyújtani. Nem kell annyi párharcot megvívnia, amiben kifejezetten gyenge, kedvére lődözheti előre a labdákat, és vannak társak, akik kisegítik. Gólt lőtt, nagyszerű hosszú átadásai voltak, ennek ellenére nem feltétlenül részesülhet dicséretben, ugyanis védekezésben olykor hatalmas hibákat vétett, amit sajnos már megszokhattunk tőle. Félreértés ne essék, még így is nagyszerűen futballozott, ötször tisztázott, megnyert egy párharcot (a kettőből), volt nyolc pontos hosszú indítása és 92% pontossággal passzolt.
• Chiellini: Az előző szezonban emlékezhetünk arra, hogy a Sassuolo ellen mennyire rosszul teljesített, emiatt pedig nem sok jót jósoltunk neki, ennek ellenére ezen az összecsapáson, még ha nem is feltűnő játéka miatt (kivéve természetesen a ravasz trükközéseit, amivel a játékvezetőt átveri, ezt öröm volt ismét látni), de a hátsó hármasból messze ő volt a legstabilabb pont, aki szinte hiba nélkül lehozta a mérkőzést úgy, hogy neki több dolga akadt, mint társainak. Feljegyezhet öt tisztázást, egy blokkolást, öt megnyert párharcot, négy pontos hosszú átadást (mind célba ért), és 96% passzpontosságot.
• Cuadrado: A tavalyi szezonban megszokhattuk, hogy vagy nagyon jó, vagy éppen nagyon rossz játékával tud kitűnni, ezúttal viszont kevésbé volt látványos, sokkal inkább hasznosnak nevezném. Kiosztott három kulcspasszt, volt három hosszú indítása (mind pontos), három megnyert párharca, egy közbeavatkozása, három szerelése és mindössze két átadása volt pontatlan.
• Rabiot: Neki is pontosan ez a szerepkör való, és ezt alá is támasztotta jó teljesítményével. Volt négy hosszú indítása (az ötből), egy csele, két megnyert párharca, két tisztázása, egy blokkolása, három közbeavatkozása, egy szerelése és 93% pontossággal passzolt.
• McKennie: Pirlo nem vacakolt sokat, egyből a mélyvízbe dobta az újonc amerikait, amit igen jól tett. Ez az ember felszántotta az egész pályát, olyan merész becsúszó szerelésekhez folyamodott, amit korábban Arturo Vidaltól szokhattunk meg. Nagyon kemény harc lesz azért, hogy ki legyen a kezdő középpályás, ugyanis Arthur, Bentancur és Rabiot mellett McKennie is bejelentkezett ezzel a teljesítménnyel a fentebb említett helyekért. Különösképp érdekes volt, hogy mikor Cuadrado elhagyta a pályát, akkor ő vette át a pozícióját, és még ott is meg tudta állni a helyét. Kiosztott egy kulcspasszt, volt négy hosszú indítása (az ötből), háromszor próbálkozott lövéssel, egyszer cselezett, megnyert hat párharcot, kétszer tisztázott, háromszor közbeavatkozott, négyszer szerelt és 88% pontossággal passzolt.
• Frabotta: Nagyon meglepő volt, hogy a Mister neki is bizalmat szavazott, ugyanis aki nem látta az előző szezonban a Roma elleni összecsapást, az nem is tudhatta, hogy ki ez a srác. Ahogy az előbb említett mérkőzésen, úgy most is megállta a helyét, és bizakodásra ad okot, hogy akár csere balhátvédként is bízhat benne az edző. Az látszik, hogy nem feltétlen klasszis-jelölt, azonban stabil játékra képes, nincs megilletődve attól, hogy a Serie A-ban játszik, és még lövésre is vállalkozik, ha úgy méri fel a helyzetet. Természetesen  még bőven van hova fejlődnie, különösen a párharcokban, de ezen a meccsen több pontos beadása volt, mint Danilónak az egész tavalyi szezonban. Egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, megnyert négy párharcot, megcsinált egy cselt és 84% pontossággal továbbította a játékszert. 
• Kuluševski: Egészen csodálatos gólt lőtt, nagyszerű kulcspasszokat osztott ki, én meg merem kockáztatni, hogy a csapatban Dybala után neki van a legjobb bal lába, elképesztő, hogy mire képes vele, miközben az ember azt hinné, hogy ez a srác csak a szorgalmával tud kiemelkedni. Egy lövésből szerzett egy gólt, mind a három csele sikeres volt, kiosztott három kulcspasszt, volt három pontos beadása (a négyből), megnyert öt párharcot, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt és 73% pontossággal passzolt.
• Ronaldo: Azzal meglepett, hogy hajlandó volt centerként szerepelni, viszont az, hogy ismételten borzasztó formában van a szezon elején, szinte papírformának tekinthető. Szerencsére ezúttal sikerült betalálnia, ám ezt nagyban árnyalja, hogy tízszer próbálkozott és rendre önző volt. Neve mellett szerepel két kulcspassz, négy megnyert párharc, egy blokkolás és 87%-os passzpontosság.
• Ramsey: A végére maradt az, aki a meccs legnagyobb meglepetése volt, továbbá az összecsapás legjobbja. A walesi egészen brutális teljesítményt pakolt le az asztalra. A letámadásban hatalmas szerepe volt, a kulcspasszai élményszámban mentek, megsüvegelendő volt, ahogy szépen visszazárt a középpálya bal szélére és alibi helyett tényleg harcosan futballozott. Annyi biztos, hogy ennek a Ramsey-nek helye van a Juventus kezdőjében. Nem is akarom tovább fényezni, ugyanis a számokból is megállapítható, hogy a tavaly nyáron érkező középpályás milyen nagyszerűen futballozott. Kiosztott hat kulcspasszt, mind a két csele sikeres volt, volt egy hosszú indítása, megnyert tizenegy párharcot, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, hatszor szerelt és 83% pontossággal passzolt.

A cserék ezúttal nem kerülnek értékelésre, ugyanis nem igazán nyújtottak emlékezeteset.

A meccs embere: Aaron Ramsey