A Tuttosport mai számában egy hosszabb interjú jelent meg a Juventus francia középpályásával, Adrien Rabiot-val, melyben a futballista számos más téma mellett beszélt a szerződéshosszabbítás körüli kérdésekről, a szurkolókkal és a Max Allegrivel való kapcsolatáról, valamint arról is, hogy miként látja szerepét, s hogy pontosan milyen befolyása volt az édesanyjának eddigi karrierjére. 

"Egyelőre még nem tudok konkrét hírekkel szolgálni a jövőmmel kapcsolatban, azonban a klub és én hamarosan egyeztetni fogunk. Mivel a szezon nagyjából két hónap múlva véget ér, mindenképpen szükség van a tárgyalásokra, most azonban rendkívül nyugodt vagyok. Fennáll a lehetősége annak, hogy távozom, s annak is, hogy új szerződést kötök a Juventusszal, mivel alapvetően jól érzem magam a Torinóban, jól dolgozom a klubnál, s nagyszerű kapcsolatban állok a vezetőséggel, a mesterrel, illetve a csapattársakkal is" – fogalmazott Rabiot. 

"Max Allegri rengeteget segített nekem az elmúlt két évben, s nagy önbizalommal ruházott fel. Mindig is úgy gondoltam, hogy a munka adja az ideális alapot mindenhez, a Juventus pedig éppen ezért teljesen más, mint a többi klub. Bár nem ismerem alaposan a többi olasz együttest, nem hiszem, hogy e tekintetben bármelyik is felérne az Öreg Hölgyhöz, vagy hogy megközelítené az itteni szintet. Úgy vélem, jelenleg az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam, s hogy az idény végén a megfelelő döntésre jussak a jövő szempontjából. 

Franciaországban senki sem csapott volna ekkora felhajtást akörül, hogy az Inter elleni meccsen vajon hozzáért-e a karomhoz a labda, azonban az évek során rájöttem, hogy ha Olaszországban történik valami olyan, ami vita tárgyát képezheti, a sajtó és az embereket sokat beszélnek róla, az ügy pedig nagyon lassan ülepszik le. Az itteniek már-már vallásként tekintenek a futballra, a sportág ugyanis az emberek életének szerves részét képezi, történéseit pedig napi szinten követik a szurkolók és az érdeklődők. Ennek alapján megértem, hogy miért esik ennyi szó a pályán történtekről, azonban szerintem ennél sokkal fontosabb, hogy a Nerazzurri vasárnap egy olyan csapat benyomását keltette bennem, ami korántsem olyan erős, mint a szezon első felében, vagy mint a kettővel ezelőtti évadban. Az volt az érzésem, hogy a milánóiak kevésbé érzik magukat magabiztosnak, ami miatt nem véletlen, hogy ennyi mérkőzést veszítettek el a bajnokságban. 

A Coppa Italia elődöntőjében ismét szembe kell majd néznünk velük, s bár nem jelenteném ki egyértelműen, hogy mi vagyunk a párharc favoritjai, a Torinóban, valamint a most vasárnap idegenben elért sikerünket alapul véve biztosan jó esélyekkel várhatjuk a küzdelmet. Az általunk aratott diadalok mentális szinten biztosan adnak egy kis előnyt nekünk, azonban a két keret ereje nagyjából hasonló, ami miatt nem vehetjük félvállról az előttünk álló két találkozót. Ha visszatekintek az utóbbi hetekben nyújtott teljesítményünkre, bátran kijelenthetem, hogy a Coppa Italia és az Európa-liga megnyerése reális cél lehet számunkra, s bízunk benne, hogy sikerül is megszereznünk ezeket a trófeákat. 

Mint említettem, a Juventus különleges munkakultúrával rendelkezik, ami az olasz mezőnyben biztosan egyedülállóvá teszi a klubot. Mióta itt játszom, mindig a kemény munkára törekedtem, s mindig igyekeztem kellőképpen odatenni magam az edzéseken és a meccseken. Úgy vélem, hogy ez a legfőbb oka annak, hogy eljutottam arra a szintre, ahol most vagyok. Mivel én is a munka elkötelezett híve vagyok, a Bianconeri az ideális csapat számomra, mivel az a szellemiség, melynek alapján a Zebrák közelítenek a dolgokhoz és a futball mindennapi valóságához, nem csak az itáliai, hanem az európai szinten is páratlannak számít. 

Kiskoromban a Liverpool volt a kedvenc csapatom, mivel nagyon szerettem Steven Gerrard játékát, aki hatalmas benyomást tett rám, s nagy álmokat ébresztett bennem. A Vörösöket egyértelműen miatta kezdtem el követni, ám nagy csodálója voltam a francia válogatottnak is, ahol másik hatalmas példaképem, Zinédine Zidane vezényelt a pályán. Gyermekként még közelebb játszottam a támadósorhoz, s gyakorlatilag tízesként futballoztam, ezt követően viszont nagyrészt mezzalaként alkalmaztak. Ennek ellenére mind a mai napig szeretek fellépni az akciókhoz, mivel úgy érzem, hogy ez a véna szintén ösztönösen bennem van. 

A szurkolók az utóbbi időben az Őrült Ló becenevet aggatták rám, s bár az elnevezés kicsit furcsa, őszintén szólva nagyon a szívemhez nőtt. A valóságban egy csendes és nyugodt srác vagyok, ám a pályán kissé átalakulok. Éppen emiatt kedvelem ennyire ezt a nevet, mivel a ló egy szabad szellemű, gyors, erős, és elegáns állat, s a pályán én is éppen ilyen szeretnék lenni. Megerősíthetem, hogy csapatunkban erőteljes győzni akarás dolgozik, már csak azért is, mert a Juventus történelmi szellemisége erre vezet bennünket. Mielőtt ide igazoltam volna, sok trófeát nyertem, azonban a Bianconeri már évtizedek óta a világ legsikeresebb alakulatai közé tartozik. A klub DNS-e alapján egyértelmű, hogy mindannyian nyerni akarunk, s hogy át szeretnénk adni a hozzáállásunkat azoknak, akik majd utánunk viselik a csapat szerelését. Én már csak azért is törekszem erre, mert annak idején rám is nagy hatással voltak azok az ikonok, akik az együttesnél játszottak, s akik nekem is átadták a szóban forgó értékeket. 

Tisztában vagyunk vele, hogy egy igencsak nehéz szezonon megyünk keresztül, ennek okai pedig mindenki számára ismertek, ugyanakkor szerintem minden gondunk ellenére is képesek lehetünk megnyerni az EL-t és a Coppát. Sőt, ha őszinte akarok lenni, kijelenthetem, hogy ezen trófeák megszerzése a jelenlegi körülmények között még nagyobb elégedettséget váltana ki belőlünk. A 15 pontos büntetés nélkül biztosan kvalifikálnánk magunkat a Bajnokok Ligájába, azonban úgy vélem, hogy a szezon második felében mutatott produkciónk alapján, s az együttes erejét figyelembe véve még a levonással együtt is képesek lehetünk elérni ezt a célt. A magam részéről hiszek abban, hogy ez sikerülhet, az ítéletig pedig továbbra is a tabella második helyezettjeként tekintek magunkra. A Juventusnak megvan az ereje ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon az előtte álló gárdákra, ha pedig megnyernénk az Európa-ligát, a BL-be való bejutásunk még automatikussá is válna. 

Minden egyes frontra és színtérre vagy figyelmet fordítunk, ezért pedig a két, fent említett serleg begyűjtése is egyértelmű célunk. Mivel rajtunk kívül még sok erős csapat van talpon a sorozatban, nem mondanám azt, hogy favoritok vagyunk, ám az egyértelmű, hogy szeretnénk valami igazán jelentős dolgot elérni. Az elmúlt időszakban látottak alapján úgy vélem, joggal reménykedhetek abban, hogy sikerül megszereznünk az áhított trófeákat. Ebben a szezonban természetesen vannak nálunk jobban teljesítő együttesek is, mint például a fantasztikusan játszó Napoli, akit egy elképesztő játékos vezet Victor Osimhen személyében. Pályafutásom egészét tekintve viszont nem ő, hanem Paulo Dybala fogott meg leginkább, aki kivételes technikai képességei és megoldásai által bármikor képes különbséget teremteni a felek között. 

A családom nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy jó produkciót nyújtok. Tisztában vagyok vele, hogy az, hogy valakinek az édesanyja egyben az ügynöke is, nem egy általános dolog, viszont anyukámmal nagyon szoros kapcsolatban állok, részben azért, mert a múltban számos családi problémával kellett szembenéznünk, melyek összehoztak bennünket. Anyám hatalmas támaszt jelent nekem, s bár elsőre hihetetlennek tűnhet, nem okoz gondot, ha szét kell választani kapcsolatunk személyes és professzionális részét. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen közel álljon az édesanyjához, én pedig nagyon örülök annak, hogy bármiben számíthatok rá, ahogy ő is rám. 

Max Allegrinek nagyon sok jó tulajdonsága van, mivel remekül irányítja a csapatot, szükség esetén pedig képes nem egyszerű mesterként, hanem egyfajta apafiguraként beszélni velünk. Pontosan tudja, hogy miként kell szót érteni a keret egyes tagjaival, mivel alaposan ismeri az egyének eltérő pszichológiai jellemzőit. Ezen felül kiválóan bátorít és buzdít bennünket, amit az is bizonyít, hogy még a legnagyobb nyomás, nehézség pillanatában is tudja, hogy milyen hangot kell megütni velünk szemben. A mester arra biztat bennünket, hogy soha ne adjuk fel, az esetlegesen felmerülő konfliktusokat és vitákat pedig nagy rátermettséggel és szakértelemmel simítja el" – összegzett a francia.