A Juve egykori bosnyák labdarúgója, Miralem Pjanić a minap terjedelmes interjút adott az olasz médiának, ennek keretében pedig szót ejtett Max Allegri utóbbi hónapokban végzett munkájáról, a Napoli elleni, ma esti összecsapással kapcsolatos gondolatairól, valamint Luciano Spallettiről, megfűszerezve ezt néhány múltbéli történettel, valamint saját tapasztalattal is. Az alábbiakban ezen nyilatkozat magyar fordítását tesszük közzé. 

"A mai napig megtekintem a Juve meccseit, idén pedig gyakorlatilag a csapat összes találkozóját láttam. Nem lepett meg, hogy a Bianconeri a rossz szezonkezdetet követően képes volt talpra állni, mivel ahogy korábban is kifejtettem, az ilyen válságok nem szoktak sokáig tartani Torinóban. Amikor egy ehhez hasonló helyzet áll fenn, teljesen mindegy, hogy a PSG, vagy a Serie A sereghajtója ellen kell pályára lépned, mivel minden meccs egyformán nagy kihívást jelent a gárdánál uralkodó félelem és bizonytalanság miatt. Egy ilyen spirálból nagyon nehéz kiszakadni, én azonban mindig is úgy véltem, hogy ha valaki meg tudja oldani ezt a szituációt, az éppen Massimiliano Allegri" – értékelt a Tuttosport kérdésére. 

"Ma már sokkal kevesebb negatív kritikát hallok a mesterrel szemben, aki elnémította a kétkedőket. Sportszakmai szempontból egy sokkal nyugodtabb állapot áll fenn a klubnál, mivel Allegri visszaterelte a Zebrákat a helyes útra. A neheze azonban még csak most jön: a Bianconeri eddig csupán 17 meccset játszott le a bajnokságban, a Scudettóért folyó harc pedig továbbra is nagyon nyitott, ami miatt a játékosoknak a realitás talaján kell maradniuk, s ugyanolyan elhivatottsággal kell dolgozniuk, mint eddig. Márciustól fogva minden eldől majd, addig viszont a pontok gyűjtögetésére kell fektetni a hangsúlyt. 

Az egyes idényekben mindig felmerülnek bonyolultabb pillanatok, attól függetlenül, hogy senki sem akar szembesülni ezekkel. A Juventusra számos oldalról nehezedik nyomás, mivel az együttesnek kötelező mindig nyernie, s az élmezőnyben tartózkodnia, holott ez egyáltalán nem magától értetődő. Allegri tudja, hogy milyen módon kell a játékosok agyába férkőznie, hogy mentalitásával még a legnagyobb viharban is nyugalommal áraszthassa el őket. Nem véletlen, hogy ő az olasz futball történetének egyik legsikeresebb edzője: egy rendkívül felkészült, s a munkakörnyezetét alaposan ismerő szakember, akit sosem láttam panaszkodni, pedig idén év elején egy meglehetősen peches időszakba futott bele a sok sérülésnek köszönhetően. 

Max abból az anyagból dolgozik, ami éppen a rendelkezésére áll, ez pedig most is elvezetett oda, hogy képes volt megfelelő módon kezelni a válságot, holott időközben a Juventus vezetőségében is jelentős változások történtek. A Bianconeri mindennek ellenére ma már a tabella második helyén áll, ami egyaránt tekinthető az edző és a csapat érdemének. Allegri nagy nyugalommal végzi a munkáját, ez az érzés pedig idővel a keretre is átragad. Emlékszem, hogy amikor Torinóban futballoztam, nekünk is voltak nehéz perceink, azonban ő és a stáb mindig képesek voltak buzdító szavakat mondani nekünk, amik nekünk is higgadtságot adtak. 

Ezen felül rendkívül fontos, hogy a Bianconeri játékosainak általában nincs okuk a panaszra, mivel Max minden rendelkezésére álló futballistát be szokott vetni az idény során, ami az idei évadra talán még inkább jellemző: a számos fiatalnak, akik felbukkantak az alakulatnál, nem kell tartania attól, hogy elvesznek a rengeteg bajnokot felsorakoztató közegben, mivel Allegri tudja, hogy ezek a tehetségek kiérdemelték a bizonyítási lehetőséget, ami miatt nem is fél bedobni őket a mélyvízbe, ez pedig természetszerűleg együtt jár fejlődésükkel, s a jó eredmények elérésével is. Ha egy napon egy klubcsapat elnöke lehetnék, egyértelműen olyan mestert neveznék ki a gárda élére, mint ő. 

Andrea Agnellivel mindig is jó kapcsolatban álltam. Nagyon tisztelem őt, hiszen egy nagyszerű embert ismertem meg személyében, aki megérkezésemtől fogva egy jó hangulatú közösségbe vezetett be engem, s aki minden játékosnak ott segített, ahol csak tudott a kisebb-nagyobb problémák felmerülésekor. Andrea mindig ott volt, mikor szükségünk volt rá, különösen a nehezebb időszakokban. Ilyenkor általában rengeteget beszélgetett velünk, ami magabiztosabbá tett bennünket. Az eredményeket tekintve Agnelli kétségkívül a Juve történelmének egyik legsikeresebb elnöke volt, aki rendkívüli dolgokat vitt véghez a klubnál. Pontosan tudom, hogy mennyire fontos volt neki a győzelem, s hogy milyen nagy elszántság lengte őt körül. Ő egy igazi példa az alázatos és szorgalmas emberre, emiatt pedig biztos vagyok benne, hogy soha, senki nem veheti majd el tőle az általa elért eredményeket. Agnelli mindig a Juventus világának része marad, ezzel együtt pedig az iránta érzett nagyrabecsülésem sem fog megváltozni. 

Kissé csalódott vagyok amiatt, hogy a Roma labdarúgójaként csak hat hónapig volt lehetőségem együtt dolgozni Luciano Spallettivel a 2015/2016-os szezonban, mivel nagy örömmel töltött el, hogy az ő együttesében szerepelhetek. A tréner nagyon szórakoztató futballt játszatott velünk, ami miatt mindig szívesen fogok visszagondolni azokra az időkre. Nem lepett meg, hogy irányítása alatt a Napolinak is ilyen jól megy a szekér, mivel itt is visszaköszönnek a mester korábbi állomáshelyeinek alapvető jellemvonásai: a Partenopei egy olyan gárda, amit nagyon jó nézni, ellene viszont borzasztóan nehéz játszani. Spalletti egy hihetetlenül jó szakember, csapata pedig megérdemelten foglalja el a tabella első helyét, miközben a Bajnokok Ligájában is nagyszerűen teljesítenek. 

Luciano egy nagyon magas szinten álló tréner, aki nagy hozzáértéssel végzi munkáját, s mindig aprólékosan kidolgozza a meccstervet, mind a támadási, mind a védekezési fázisra nézve. Mindig is jellemző volt rá, hogy egy erős csapatot küld ki a gyepre, amiben a szerepkörök pontosan tisztázva vannak, míg a labdarúgók egy előre begyakorolt séma, s egy hetekkel korábban előkészített mozgásrendszer alapján futballoznak. Spalletti fiai mindig tudják, hogy mit kell tenniük az adott pillanatban, ha pedig minden simán megy a Napoli meccsein, az éppen azért van, mert a szakvezető sok időt fordít arra, hogy felkészítse a gárdát a megmérettetésre. Egy ilyen tréner persze sokat követel, ám nagyon sokat is ad, miközben nem azt nézi, hogy milyen név áll a mezed hátulján, hanem azt, hogy milyen teljesítménnyel rukkolsz elő az edzéseken és a találkozókon. 

Senki sem gondolhatja azt, hogy a Juventusnak könnyű dolga lesz a Napoli ellen pusztán azért, mert a fekete-fehérek jó formában vannak, mivel Spalletti nagyon alaposan fel fogja készíteni a délieket. A Bianconeri most egy erős és veszélyes ellenféllel áll szemben, akik ráadásul a bajnokság listavezetői is. Az Égszínkékek általában villámgyors kontrákat vezetnek, amiben főleg az akciókat befejező Osimhen, illetve a különbséget a legtöbbször megteremtő Kvaratskhelia van segítségükre, s akkor még nem is beszéltünk a rendkívül labdabiztos középpályás-sorról, amit Lobotka, Zieliński, valamint Anguissa alkotnak. A Partenopei-nek sok minőségi játékosa van, ami miatt érdemes lesz megfigyelni, hogy a két alakulat hogyan fog hozzáállni a mérkőzéshez. Meggyőződésem, hogy az apró részletek döntő fontosságúak lesznek, s ezek billentik majd át a mérleget az egyik, vagy a másik gárda javára. 

A Juventus egy dolgot biztosan nagyon jól csinál, ez pedig a védekezéssel áll összefüggésben: a Bianconeri nem véletlenül tudhatja magának a Serie A legkevesebb gólt kapó hátsó alakzatát, mivel a csapat játékosai önfeláldozó módon lépnek fel a védekezési fázisban, ami egyébként is jellemző Max Allegri együtteseire. A mester mindig is olyan gárdákat alkotott, melyek szilárdak voltak és kevés helyzetet engedélyeztek az ellenfeleknek, ami miatt nagyon nehéz volt feltörni a soraikat, vagy általánosságban véve pályára lépni ellenük. Bármennyire is igyekeztünk, szinte lehetetlennek bizonyult megtalálni a réseket. 

Mikor registaként szerepeltem, elsősorban mindig Max tanácsait hallgattam meg, ami végső soron nagy sikerekhez vezetett, mivel életem legjobb idényét is ezen a poszton töltöttem: abban az évben megnyertük a bajnokságot, s egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig meneteltünk. Legfőbb példaképem ekkoriban Andrea Pirlo volt, aki mélységi irányítóként mindig vállalta a felelősséget a védekezésért és a támadások megszervezéséért, s pontosan tudta, hogy szerepe milyen fontos a csapat számára. Egy registának mindig egy lépéssel a többiek előtt kell járnia, s akár kisebb hibákat is be kell vállalnia annak érdekében, hogy végül ne születhessen gól az ellenfél akciójából. Annyi biztos, hogy ebben a pozícióban rengeteg döntést kell meghozni, mivel csak így teremthetjük meg a mester által megkövetelt labdabirtoklási és játékbeli fölényt a pályán. 

Ezen a poszton mindenkinek bátornak kell lennie, folyamatosan kérnie kell a labdát, majd azt szinte azonnal fel kell játszania a támadóknak, mindezt pedig úgy, hogy a passzsávok közötti kivezető utak állandóan biztosítva legyenek. Allegri mindig pontos utasításokat adott nekem elvárásait illetően, onnantól fogva pedig csak rajtam múlt, hogy megfeleltem-e ezeknek a követeléseknek. Emlékszem, hogy a mester olykor külön felkészítést tartott számomra, melynek során külön jelzéseket tanított, videókat nézetett meg, s rengeteget beszélt velem. Max világossá tette számomra, hogy a védelem előtt szerepelve a csapattársaimnak is sokat kell segítenem a megfelelő átadások kivitelezésében, valamint az elvesztett labdák visszaszerzésében. 

Tulajdonságaimból egyértelműen Max alatt tudtam kihozni a legtöbbet, most pedig ugyanezt a munkát végzi el azokkal, akik jelenleg rendelkezésére állnak. A Bianconeri fiatal középpályásai kétségkívül nagy potenciállal és tehetséggel bírnak, azonban egy bajnok és egy áltagos játékos között az elszántság és a hozzáállás teremti meg a valódi különbséget. Nagyon örülök, hogy Fagioli nagyobb szerephez jutott a csapatnál az elmúlt hónapokban, mivel már akkor is nagyon kedveltem őt, mikor még az akadémián futballozott. Mirettivel még nem volt alkalmam találkozni, viszont a játéka igencsak elnyerte a tetszésemet, főleg azért, mert mikor nála van a labda, mindig felemeli a fejét, előre néz, s az előtte álló társaknak passzol, nem pedig olyan átadásokkal él, melyek mindenki számára kiszámíthatók lennének" – összegzett Pjanić.