Pogba: "Az én helyem mindig is Torinóban volt"

pogba_juve.jpgA Juventushoz nyáron visszatérő, ám gyakorlatilag azóta folyamatosan sérülésekkel bajlódó francia klasszis, Paul Pogba a minap terjedelmes interjút adott a GQ Magazine munkatársának, melynek keretében hosszabban beszélt Max Allegriről, a vezérszerep súlyáról, a Bianconerinél való ismételt szerepvállalásáról, valamint arról, hogy milyen módon készül a felépülés utáni időszakra. Az alábbiakban e szavak magyar fordítását tesszük közzé. 

"Szeretem úgy gondolni, s azt mondani, hogy a Juventusba való visszatérésemről szóló döntést a szívem hozta meg, s talán ez is volt a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ismét magamra öltsem a Zebrák szerelését. Az elmúlt három idényem nem úgy alakult a Manchester Unitednél, ahogy azt szerettem volna, s bár ebben a sérülések is nagy szerepet játszottak, nem titok, hogy elégedetlen voltam a helyzetemmel. Úgy vélem, hogy ha ehhez hozzávesszük, hogy a Juventus az előző két szezonban nem tudta megnyerni azt olasz bajnokságot, mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogy visszatérésem a klubnak, valamint nekem is nagy kihívást jelentett és jelent. 

Meggyőződésem, hogy itt volt az ideje annak, hogy megpróbáljuk visszaszerezni a minket megillető helyet, ami igaz rám, valamint a Bianconerire is. Ezt csak a győztes útra való visszatérés által tehetjük meg, ezért pedig én magam is játszani akarok a csapat meccsein, ahol a tőlem telhető legjobbat szeretném nyújtani. Legbelül tudom, hogy ez a szerelés rendkívül különleges, s hogy a legjobb formát hozza ki belőlem. Első itteni időszakomban gyönyörű történeteket vetettünk papírra a klubbal, melyeket még akkor sem felejtettem el, mikor nem a Juventusban futballoztam, ekképp pedig a visszatérés is hatalmas motivációval ruházott fel engem, s óriási ösztönzést jelentett ahhoz, hogy megpróbáljak jól teljesíteni. Soha nem kételkedtem abban, hogy az én helyem Torinóban van. 

Szeretek nagy mosollyal, pozitív világszemlélettel szembenézni a futball kihívásaival, legyenek azok könnyűek, nehezek, jók, vagy éppen szörnyűek. A labdarúgás iránti szeretetem, valamint a játék iránti vágyam minden nap arra ösztökél, hogy keményen dolgozzak, s hogy hamarosan visszatérjek a pályára. Mivel nagyon fiatalon kezdtem el ilyen magas szinten játszani, hozzászoktam a pletykákhoz és a kritikákhoz. Úgy vélem, hogy ezek a futball alapvető részét képezik, a labdarúgóknak pedig heti szinten szembesülniük kell a dicsérő, vagy éppen elmarasztaló véleményekkel, azonban nem szabad hagynunk, hogy ezek kizökkentsenek bennünket egyensúlyunkból, mivel mi egyedül feladatainkra összpontosíthatunk. 

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki a mögöttünk lévő hónapokban biztató, vagy támogató üzeneteket és gondolatokat továbbított nekem akár a közösségi médiában, akár személyesen. Hihetetlen érzés volt megtapasztalni, hogy mennyi szeretet vesz körbe, ezért pedig minden egyes rajongómnak megígérhetem, hogy ezután is keményen fogok dolgozni annak érdekében, hogy minél előbb a pályán lehessek, s hogy segítsem az Öreg Hölgyet a jól megérdemelt győzelmek kiharcolásában. 

Amikor annak idején megérkeztem a klubhoz, jóval fiatalabb voltam, emellett pedig sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkeztem, mint most. Magánéletemben legalább annyit fejlődtem, mint a futball világában, mivel azóta született két gyermekem, s feleségül vettem életem szerelmét is, miközben Franciaországgal megnyertem a világbajnokságot, a Manchester Uniteddel pedig az Európa-ligát, mindezt fantasztikus játékosok oldalán és nagyszerű együttesek tagjaként. Sokat tanultam a Vörös Ördögöknél, mivel Angliában olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, melyeket sehol máshol nem kaptam meg a korábbiakban, ám ez azzal járt, hogy jóval nagyobb felelősséget kellett magamra vállalnom, mint a Bianconerinél, ahol egészen 2016-ig én voltam a csodagyerek, mellettem pedig elképesztő, illetve nagyon sokat látott klasszisok játszottak a középpályán. 

Ha most magamra nézek, azt látom, hogy olyanná váltam, mint azok a nagyságok, akikkel annak idején megoszthattam az öltözőt a Juventusnál, legyen szó Buffonról, Chielliniről, vagy éppen Pirlóról, emiatt pedig most rajtam a sor, hogy átvegyem szerepüket, s hasonlóan nagy eredményekre vezessem a fekete-fehéreket, mint egykor ők. Max Allegrivel mindig is rendkívül szoros kapcsolatot ápoltam, viszonyunk pedig ma is nagyon nyílt és őszinte. A mester szinte tökéletesen tudja, hogy ki az a Paul Pogba, ezért pedig akkor is tartottam vele a kapcsolatot, mikor Manchesterben szerepeltem, hiszen torinói éveim alatt végig ő próbált engem terelgetni, tanácsinak pedig a Premier League-ben is nagy hasznát vettem véleményem szerint. 

Az olasz bajnokság mindig is a világ egyik legszínvonalasabb, egyúttal legnehezebb pontvadászatának számított, ahol egy labdarúgónak sem könnyű helytállnia. Egy győzelem elérése a Serie A-ban hatalmas kihívást jelent, a Juventusban pedig talán még ennél is nagyobbat, hiszen a közvélemény hagyományosan mindig a Zebráktól várja a legtöbbet. A Premier League páratlan gazdasági lehetőségeket nyújt a liga játékosainak, ennek nyomán pedig az angol klubok is sokkal könnyebben szerzik meg célpontjaikat, mint az olasz együttesek. Úgy gondolom, hogy itt húzódik a valódi különbség a PL, illetve a Serie A között, ugyanis az olasz futball mindig is a világ legjobbjai között volt, s véleményem szerint bajnokságunk most is a legszínvonalasabbak közé tartozik. 

Nem gondolnám, hogy nagy különbség volna a Manchester United és a Juventus között, elvégre egy topklub mindenhol topklub, egy ilyen együttesben pedig bárkinek nehéz jól teljesítenie. A Juve mindig is Olaszország legkiemelkedőbb csapata volt, az elmúlt években pedig még nagyobb fejlődésen mentek keresztül, mivel a klubnak vadiúj edzőközpontja van, emellett pedig egy igen sikeres női csapatot is alapítottak, miközben mentalitásuk mindvégig változatlan maradt, hiszen a Bianconerinél most is a győzelem az egyetlen dolog, ami számít, ami sosem fog megváltozni. Mi vagyunk a Juventus, innentől pedig már csak rajtunk múlik, hogy valóban megmutatjuk-e ezt. 

Az Öreg Hölgy szurkolói mindig nagyon jól bántak velem, hiszen mikor elhagytam a csapatot, nem kritizáltak, hanem hálájukat fejezték ki az együtt töltött évekért. Fiatalkoromban a drukkerek állandó segítséget jelentettek számomra, mivel támogatásuk hatalmas erővel ruházott fel a stadionban, szeretetük pedig mindig érezhető volt számomra, amihez fogható érzést sehol, még Manchesterben sem tapasztalhattam meg" – zárta szavait Pogba.