Az egyéb világmárkák mellett a Juventust és a Ferrarit is érdekeltségei között tudó Exor holdingvállalat feje, John Elkann a minap hosszabb interjút adott a La Gazzetta dello Sportnak, melyben az F1-es Olasz Nagydíj előtt igyekezett értékelni a motorsportok első számú képviselőjének, valamint a legendás olasz istállónak helyzetét, emellett pedig természetesen nem feledkezett meg az Öreg Hölgyről sem, leszögezve, hogy véleménye szerint a torinói klub hamarosan újra meg fogja nyerni a Scudettót, mivel Max Allegri személyében megfelelő trénerrel rendelkezik ehhez, valamint szót ejtett az alakulatot immár állandó jelleggel sújtó sérülésekről és Andrea Agnelli munkájáról is.  

"A 2000-es évek elején gyakran tartózkodtam a Ferrari közelében nagyapámmal, Gianni Agnellivel, aki imádta nézni az F1 küzdelmeit, valamint az istálló edzéseit, kiváltképp Jean Todt és Michael Schumacher idején. A Ferrari idén végre ismét versenyképes, ahogy azt két évvel ezelőtt egyébként én magam is megjósoltam, most pedig az a feladat, hogy ezt a versenyképességet végre győzelmekké alakítsuk. E tekintetben szintén jó úton járunk, mivel idén már négyszer állhattunk a dobogó tetején a különböző futamok után, emellett pedig nem feledkezhetünk meg a nálunk folyó kiváló csapatmunkáról sem, melynek végső soron sikereinket köszönhetjük" – fogalmazott a legnagyobb olasz napilap munkatársának. 

"Az elmúlt években elsősorban arra törekedtünk, hogy újra a legjobbak közé vezessük a Scudeirát, mivel ha nem vagy versenyképes, mozgástered sincsen. Biztos vagyok benne, hogy a Ferrari a mostantól 2026-ig tartó időszakban végig harcban lesz a konstruktőri, valamint az egyéni világbajnoki címért, ezt pedig valahol kötelességünk is megtenni közel húsz évnyi szünet után, mivel, mint tudjuk, csapatként legutóbb 2008-ban, egyéni szinten pedig 2007-ben értünk fel a csúcsra. Szerencsések vagyunk, hogy két olyan nagyszerű pilóta ül volánjaink mögött, mint Charles Leclerc és Carlos Sainz, akik ketten együtt valószínűleg a legerősebb párost alkotják a mezőnyben.

A Juventus esetében több mint magabiztos vagyok, ugyanis meggyőződésem, hogy kisvártatva visszatérünk a sikerek útjára. A klub jelen pillanatban egy ciklusváltáson megy keresztül, ami már sokszor megtörtént az elmúlt 100 esztendőben, mely családomat a Bianconerihez köti. Jövőre az Agnelli-família elmondhatja majd magáról, hogy kereken egy évszázada  vezeti kisebb-nagyobb megszakításokkal az Öreg Hölgyet, ami a maga nemében világrekordnak minősül... A családom és a Juve közötti kötelék rendkívül erős, s nemzedékről-nemzedékre öröklődik, emiatt pedig tudom, hogy minden sikerkorszak után türelemre van szükségünk ahhoz, hogy ismét komolyabb győzelmeknek örvendhessünk. A keret meglehetősen sokat változott az elmúlt két évben, azonban a kispadot egy olyan mester foglalja el Massimiliano Allegri személyében, aki jól ismeri a torinói környezetet, valamint azt a jól körvonalazott és kitartásra ösztökélő szellemiséget, ami a Juvét jellemzi. 

A Bianconerinek idén egy rendkívül erős bajnokságban kell helytállnia, ahol a tradicionális élklubok mellett olyan, kellemes meglepetést jelentő együttesek is harcban vannak a komolyabb eredményekért, mint az Atalanta, míg a Bajnokok Ligájában a mindig erősebb, s a nyári mercato során is elképesztően erősítő angol futballklubok várnak az olasz csapatokra. Nyilvánvaló, hogy a mostanihoz hasonló átmeneti időszakokban egy jó adag szerencsére is szükségünk van, azonban azt még ezzel együtt is nagyon sajnálom, hogy a számos, s meghatározó játékosokat sújtó sérülés miatt egyelőre nem láthattuk az idei Juventust teljes pompájában. 

A PSG ellen egy félelem nélküli alakulatot láttam, mely az első húsz percet leszámítva méltó ellenfele volt a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb esélyesének. A párizsi teljesítmény még inkább meggyőzött eddigi elképzeléseimről, s sokkal jobban felbátorított, mint eddig bármi más az idényben, ezt követően pedig már csak maximális elkötelezettségre van szükségünk a csapat részéről, amit persze meg kell toldanunk egy kis szerencsével is. Ez utóbbi alatt természetesen a sérülésekre gondolok, melyek már-már irracionális mértékben sújtanak, s ebből fakadóan büntetnek bennünket...

Úgy vélem, hogy kötelességünk lehetőséget adni a tehetséges olasz fiatalok számára, mivel ha megnézzük a múlt korszakos csapatait, láthatjuk, hogy mindegyik magját erős identitással bíró itáliai játékosok adták, akik folyamatosan fejlődhettek a már kiforrott labdarúgók mellett. Fabio Miretti, Nicolò Fagioli, vagy akár Federico Gatti most olyan nagy nevek mellett gyűjthetnek tapasztalatokat, mint Ángel Di María, akinek leigazolása nagyban hozzájárulhat a Juve mostani, illetve a közeljövőben elérendő sikereihez. Meggyőződésem, hogy klubunk most egy olyan úton jár, melyet mindig is követtünk az elmúlt száz esztendőben, annak érdekében, hogy ismét egy győzelmekben gazdag ciklust építhessünk fel az előző korszak után. 

Maximálisan bízom abban a munkában, melyet unokatestvérem, Andrea Agnelli végez annak érdekében, hogy biztosítsa a labdarúgás jövőjét, valamint a szurkolói elkötelezettség és szenvedély fennmaradását. Ezzel együtt persze nagyon aggódom amiatt, ami a futball, és általánosságban véve a profi sport körül zajlik, mivel a rendszer központjában a játékosoknak, az együtteseknek, az edzőknek, valamint a drukkereknek kellene állniuk, míg a jelenlegi tendenciák a műsorközvetítőket, s a szabályhozó, valamint a szervező testületeket helyezik előtérbe. Úgy gondolom, hogy mindez rendkívül veszélyes, s hatalmas bajba sodorja a sportok világát, mivel a mostani érdekeket már kizárólag a pénz és a hatalom motiválja, nem pedig az őszinte lelkesedés és szeretet, mint nagyapám, Gianni Agnelli korában" – zárta gondolatait Elkann.