A Juventus szerb támadója, Dušan Vlahović a minap terjedelmes interjút adott a La Gazzetta dello Sport ismert olasz újságírójának, Fabiana Della Vallénak, melynek keretein belül számos témáról nyilatkozva beszélt a következő szezonra vonatkozó egyéni, valamint csapatszintű célokról, példaképeiről, a klub új igazolásairól, külön kiemelve egyik nagy tavalyi nemezisét, Gleison Bremert, valamint arról, hogy vajon képes lehet-e harminc gólt szerezni az előttünk álló hónapokban. A balkáni labdarúgó által elmondottak magyar fordítását az alábbiakban tesszük közzé. 

"A Juventusnál végzett tréningek során szinte mindig közösen dolgozunk mesterünkkel, Max Allegrivel, így ezen alkalmak általában remek hangulatban telnek, azonban ez tavaly sem volt másképp. Örömmel hívom ki szakvezetőnket különféle ügyességi játékokra, mivel úgyis én nyerek, ez pedig nagy mértékben növeli önbizalmamat" – fogalmazott nevetve szavainak bevezetőjeként. 

"Tudom, hogy Allegri azt szeretné tőlem, hogy a következő szezonban harminc találatot lőjek, vagy hogy legalábbis ez lenne az alapelvárás rám nézve. Olvastam, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben sosem tudott Scudettót nyerni az a csapat, mely a liga gólkirályát adta, ám egyszer minden sorozatot el kell kezdeni, nemdebár? A csapat céljai természetesen sokkal fontosabbak, mint a személyes ambíciók, a Juventus szempontjából pedig sokkal jelentősebb, hogy nyerjünk, mint hogy ki szerezze az együttes góljait. Természetesen, nekem az is megfelelne, ha az előttünk álló idényben elérném a harmincas határt, a Bianconeri pedig megszerezné a bajnoki trófeát...

Annak idején nem volt túlzottan nehéz igent mondani a Juventusnak, mivel az Öreg Hölgy egy dicső múlttal rendelkező klub, az itt uralkodó felfogás pedig határozottan közel áll az én munkamorálomhoz is, hiszen a végsőkig tartó, feladás nélküli harccal, és a sikerbe vetett, utolsó pillanatig tartó hittel én magam is azonosulni tudok. Úgy vélem, hogy akkor sem szabad feladnunk, mikor úgy tűnik, hogy minden elveszett, e megközelítésben pedig minden tekintetben közös nevezőn vagyok a Bianconerivel. Mindenki tisztában van vele, hogy mit képvisel a Juve Olaszországban, számomra pedig hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy ezeket a színeket viselhetem. 

Gyermekkoromban nagyon sokan követtük az olasz futballt Szerbiában, ezen időszak pedig egybeesett a Serie A aranykorával is, ennek révén pedig már a kezdetektől fogva rokonszenvvel viseltettem a calcio világa iránt. Ez idő tájt igen sok szó esett a Juventusról, mivel az emberek általában a győztes félről beszélgetnek, a Zebrák pedig ekkoriban meglehetősen sikeresek voltak, az az alapvetés pedig, hogy az Öreg Hölgy mindig nyer, mind a mai napig megmaradt bennem. Fiatal játékosként csodálattal tekintettem Zlatan Ibrahimovićra, David Trezeguet-re, illetve Fabio Cannavaróra is, akik az adott pillanatban mind a fekete-fehéreknél játszottak. 

Azzal a céllal nőttem fel, hogy győztes legyek a pályán, valamint azon kívül is, ennek nyomán pedig mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a Juventus történelmének részévé váljak. Úgy vélem, hogy hatalmas megtiszteltetés lenne elérni ezt a szintet, mivel ha azokra a labdarúgókra gondolok, akik itt váltak legendákká, még a lélegzetem is eláll, kiváltképp, ha eszembe jut, hogy megfelelő teljesítmény révén egy nap talán majd én is csatlakozhatok hozzájuk. Azért futballozok, hogy a saját határaimat feszegessem, ebből kifolyólag pedig sosem találok megnyugvást: mindig szükségem van egy új célra vagy kihívásra, ezek megleléséhez pedig keresve sem találhattam volna jobb helyet az olasz rekordbajnoknál. 

Paul Pogba, érkezését követően azonnal kreált nekem egy becenevet, azóta pedig csak Dudunak hív, de ez egyáltalán nem zavar engem, hiszen tudtam, hogy a Polip szeret viccelődni társaival, vagy akár becézni is őket. Korábban csak névről, illetve a tévéből ismertem Pogbát, bár természetesen már ekkor is tudtam, hogy milyen kiváló játékos, leigazolása azonban egyből óriási hatással volt a Juventusra, ami nem is meglepő annak fényében, hogy egy világbajnokról beszélünk, aki korábbi torinói évei alatt rengeteg trófeát szerzett, a Manchester Uniteddel pedig egy Európa-liga-serleget is bezsebelhetett. Nagyszerű érzés, hogy mostantól velünk együtt dolgozik majd a Zebrák sikeréért, s hogy mindenben számíthatunk rá. 

Mikor tudomást szereztem Ángel Di María várható érkezéséről, egyből arra gondoltam, hogy ketten együtt vajon hány gólt és gólpasszt leszünk majd képesek összehozni, mivel amellett, hogy minden bizonnyal ki fog szolgálni engem, mindenképpen szeretném ha ő is lehetőséget kapna a találatszerzésre. Ángel már régóta magas szinten futballozik, s senki sem tagadhatja, hogy ő az elmúlt húsz esztendő egyik legjelentősebb szélsője, melyről az is tanúbizonyságot ad, hogy minden egyes állomáshelyén remek teljesítményt nyújtott. Egészen a közelmúltig csak a tévé képernyőjén keresztül találkozhattam a hozzá hasonló bajnokokkal, ám már gyermekkoromban is arról álmodoztam, hogy egy nap majd ilyen játékosok mellett szerepelhetek. 

Még hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy kellőképpen kiismerjük egymást Di Maríával, s hogy megértsük a másik szándékait és gondolatait, ugyanakkor alapvetően nem tartok attól, hogy erre ne lennénk képesek, mivel Ángel híres alkalmazkodóképességéről, ebből kifolyólag pedig várhatóan ide is könnyen be fog illeszkedni, Fideo, karrierje során már számos fantasztikus támadóval játszhatott egy csapatban, emiatt pedig nekem egyértelműen figyelembe kell vennem tanácsait, s hallgatnom arra, hogy mit javasol nekem a helyezkedést, valamint az elvégzendő mozdulatsorokat illetően. 

Robert Lewandowski valóságos góllavinát produkált karrierje során, kiváltképp az elmúlt években, ám nem csak ezért nem szeretném hozzá hasonlítani magamat, hanem azért sem, mert nekem a saját utamat kell járnom. Még csak az utam legelején tartok, emiatt pedig egyelőre csak reménykedhetek abban, hogy egyszer majd elérhetek a Lewához hasonló centerek szintjére, így jelen pillanatban csak annyit tehetek, hogy keményen dolgozom, s megpróbálok minél több gólt szerezni, ami magától értetődően egyúttal egy hatalmas célkitűzést is jelent számomra. Úgy vélem, hogy kettőnk összevetése már csak azért sem lenne túlzottan szerencsés, mert fennállnak bizonyos különbségek a régivágású csatárok, valamint az Erling Hålandhoz, vagy hozzám hasonló centerek között, ám a szakmai értékelést szívesebben bíznám az e témakörben járatosabb egyénekre. 

Januári leigazolásom után határozottan szükségem volt némi időre ahhoz, hogy beilleszkedjek a Juventusba, ám ezzel együtt is tudom, hogy ennél jobb teljesítményt is nyújthattam volna. Nem vagyok elégedett a klubnál töltött első fél évemmel, mivel elveszítettük a Coppa Italia fináléját, én magam pedig nem játszottam a saját magam által megkövetelt színvonalon, viszont kvalifikáltuk magunkat a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Tisztában vagyok vele, hogy többet is tehettem volna, s hogy kellett is volna tennem, ezért pedig kemény munkával készülök a következő szezonra. Fiatal koromból adódóan még számos téren fejlődhetek, hiszen egy labdarúgó harmincöt évesen is képes az előrelépésre, nemhogy huszonkét esztendősen. 

Napjainkban a legapróbb részletek is nagyon fontosnak számítanak a profi sportban, én pedig, aki a nap huszonnégy órájában a futballal él, igyekszem a lehető legnagyobb mértékben vigyázni magamra. Alapvetően csak arra kell figyelnem, hogy kellőképpen kipihenjem magam, hogy egészségesen étkezzek, hogy otthon, valamint az edzőteremben és jó munkát végezzek, valamint, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy 100%-os produkciót nyújthassak, elvégre csak így érhetem el a legmagasabb szintet. Egyszerű srácnak tartom magam, aki az edzések után szeret ledőlni egy órára, ezt követően pedig meccset nézni és aludni.

Minden egyes napom ugyanolyan, a sémát pedig csak az szakítja meg, mikor a szüleim és a nővéreim havonta egyszer meglátogatnak, majd megnézik egy-két meccsemet, és hazautaznak. Tudom, hogy csak egy hívás kellene ahhoz, hogy felüljenek a repülőre, azonban én nem szeretnék visszaélni azzal, hogy ennyi mindent képesek lennének megtenni értem. Öt évnyi profi futball után többé-kevésbé hozzászoktam az egyedülléthez, s az esetek többségében nem is szoktam kimutatni az érzéseimet, azonban a családtagjaim minden szempontól ismernek engem, ekképp pedig ösztönösen tudják, hogy mikor kell meglátogatni engem, ebben az esetben pedig azonnal útnak indulnak. 

Az, hogy ismert lettem, egyáltalán nem volt könnyű, mivel hirtelen sok olyan ember jelent meg körülöttem, akik mindenáron a barátaim szerettek volna lenni, ám családom, mely mindig is rendkívül összetartó volt, már kiskoromban megtanított engem a valódi értékekre. Csak akkor tudok továbbra is jól teljesíteni, ha két lábban a földön maradok, s nem hagyom, hogy a hírnév miatt elrugaszkodjak a valóságtól, valamint ha igyekszem higgadtan kezelni a nehezebb helyzeteket, akár érzelmeimet is a háttérbe szorítva. Számos példa van arra, hogy egy játékos miként tudja elpazarolni istenadta tehetségét, én pedig ezért igyekszem csak a Juventusra, valamint a futballra koncentrálni, mivel biztos vagyok benne, hogy pályafutásom végét követően elég időm lesz kiélvezni az élet adta többi lehetőséget is. 

Semmiképpen sem szeretném Novak Đokovićhoz mérni magam, ő azonban minden szerb sportoló számára referenciapontot jelent. Bár nem ismerjük egymást közvetlenül, néhányszor már volt alkalmam beszélni vele, például akkor, mikor gratulált a Juventusba való átigazolásomhoz. Novak mindenki számára követendő példát jelent, már csak elképesztően nagy mentális ereje miatt is. Régebben egyébként én magam is teniszeztem, ezért pedig nagyon jó lenne, ha egyszer meglátogatna bennünket Torinóban néhány szett erejéig... Igen, ezt nyugodtan veheti meghívásnak is. 

Nem szeretek alibit, vagy kifogásokat keresni: ha pályára léptem, azt játékra kész állapotban tettem. Volt egy kisebb lágyéksérülésem, melyet már régóta magammal hordoztam, s már a januári események előtt is megkeserítette mindennapjaimat, ezért pedig mindenképpen kezelésnek kellett alávetni. A szezon végén eldöntöttem, hogy a lehető legjobb formában akarom megkezdeni a felkészülést, ezért pedig nemet mondtam a válogatott behívóra, amit ugyanakkor persze fájó szívvel tettem csak meg. A nyarat kizárólag magamnak, illetve ezen belül is felépülésemnek szenteltem, ennek köszönhetően pedig most ismét 100%-osnak érzem magam, s biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra csúcsformában leszek. 

Alapvetően nem vagyok egy vicces típus, ezért pedig nem is szeretek viccelődni, ami alól az edzések ideje sem jelent kivételt, csak akkor, ha valaki kiprovokálja a humoros énem előjöttét, mint például Juan Cuadrado, aki egyébként szokatlanul nyugodt a mostani felkészülés során. Mikor megérkeztem a Juventushoz, első dolga volt elcsenni a telefonomat, melyet aztán órákig kerestetett velem. Ekkor még nem szóltam semmit, viszont három hónappal később törlesztettem az adósságot: ezúttal én loptam el a telefonját, s egész nap nem adtam vissza neki. Soha többé nem próbálkozott. 

Még mindig nagyon fiatal vagyok, ezért pedig meg kell találnom a megfelelő egyensúlyt az eredményes szereplés eléréséhez. Mikor nem megy jól a játék, könnyen dühbe gurulok, hiszen annyi mindenre vágyom, s oly sok dolgot szeretnék elérni, mégpedig lehetőleg azonnal, hogy mikor ezt nem sikerült véghez vinnem, szinte egy világ dől össze bennem. Nem gondolnám, hogy eddigi karrierem során találkoztam volna olyan védővel, akivel kifejezetten meggyűlt volna a bajom. Természetesen sokan okoztak nekem jelentősebb nehézségeket, de egyetlen konkrét játékost sem tudnék említeni, aki nagy ellenfelem lenne, vagy akivel ne akarnék ismét találkozni. 

Gleison Bremer a Serie A legjobb középhátvédje, ezért pedig nagy öröm, hogy immár a Juventus kötelékébe tartozik. Egy trófeák nélküli szezont követően kötelességünk mindent megtenni a sikerekért, mégpedig a lehető legtöbb versenysorozatban, ezért pedig nem is igazán lehetnek más célkitűzéseink. Az utóbbi hetekben nagyszerű belső védők hagyták el Olaszországot, kik közül Matthijs de Ligttel volt szerencsém egy csapatban futballozni, míg Kalidou Koulibaly-val ellenfélként nézhettem szembe. Nem tudom, hogy az ilyen labdarúgók nélkül könnyebb dolgom lesz-e, hiszen minden meccs és szezon egy hullámvasút a csatárok és a védők viszonyrendszerében" – összegzett Vlahović.