Barzagli: "de Ligt helyzete olyan, mint Pogbáé volt az MU-ban"

barzagli_about_de_ligt.pngA Juventus egykori ikonikus védője, Andrea Barzagli a minap rendkívül hosszú, tartalmas interjút adott a Tuttosportnak, melynek keretein belül némi múltidézés mellett szót ejtett Paul Pogba és Ángel Di María leigazolásáról, a védelem változásairól, ideértve Matthijs de Ligt várható távozását, valamint a csapat további középhátvédjeire váró feladatokat is, emellett pedig nem feledkezett meg a további kiszemeltek értékeléséről, illetve Andrea Pirlo, Max Allegri, és Antonio Conte összehasonlításáról sem. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását olvashatjátok. 

"Mikor Paulra gondolok, akivel egyébként mindig is remek kapcsolatban voltam, egyből az első együtt töltött edzések jutnak eszembe, mikor még csupán egy 18-19 éves, ám már akkor is kiváló kvalitásokkal bíró srácnak láttuk őt, aki aztán hatalmas fejlődésen ment keresztül, miközben mindig jól érezte magát a Juventusnál. Minden megvolt benne, ami a nagy középpályások ismérve, hiszen remekül passzolt, gyorsan futott, illetve kiváló fizikális és technikai adottságokkal bírt.

A Bianconeri drukkereinek minden bizonnyal nagyszerű érzés lehet újra a csapat mezében látni őt, aki hat, Manchesterben töltött idényt követően tért vissza a fekete-fehérekhez, s arra készül, hogy valami pluszt adjon a klubnak. Erre megítélésem szerint képes is lesz, mivel Pogba nagy lelkesedéssel vág bele az új kalandba, ismeri a környezetet, továbbá egyértelműen egy európai színvonalú labdarúgó. 

Paul tudja, mit jelent ez a mez, s tisztában van azzal, hogy mit jelent a győzelem, emellett pedig karakteres személyiséget, minőséget, valamint gólokat és gólpasszokat fog hozni a középpályára, ami nagy segítségére lehet az együttesnek, mivel az elmúlt években kevés ilyen kaliberű futballista szerepelt az Öreg Hölgynél. Manchesterben nagy teher nehezedett Pogbára, mivel bizonyítania kellett, hogy megéri azt a 105 millió eurót, melyet a Vörös Ördögök kiadtak érte, s bár kívülről ezt a nyomást aligha lehetett érzékelni, egy ilyen fiatal srác fejlődésére igen negatív hatást gyakoroltak az irreális elvárások.

Ahhoz, hogy megtérítse nagyon magas vételárát, Paulnak már első évében nagyjából hatvan találatot kellett volna szereznie a klubnál, ez a teher pedig rendkívüli mértékben nyomasztotta őt, mindazonáltal a francia még most is jó korban van ahhoz, hogy megmutassa, hogy egy optimális környezetben képes a mérleg nyelveként szolgálni, s tudomásom szerint nagyon vágyik arra, hogy végre visszataláljon a helyes útra, emiatt pedig a Juventus számára hatalmas húzást jelent leigazolása. 

Ángel Di María nevét akkor ismertem meg, mikor még a Real Madridban futballozott, de már akkor is tudtam, hogy milyen nagyszerű játékos. Kíváncsi vagyok rá, hogy miként sikerül majd beilleszkednie az olasz bajnokságba, azonban szerződtetése alapvetően egy szuper vétel lehet a Juve számára. Az argentin egyik pillanatról a másikra képes döntő mozzanatokat tenni, ami egy olyan képesség, mellyel nem sokan bírnak a modern labdarúgásban. Ha Ángel nem is lesz a Serie A legjobb játékosa, mindenképpen az élmezőny tagjai között fogják emlegetni, hiszen annak ellenére, hogy 34 esztendős korában erőnléti szempontból már nincs a csúcson, tapasztalata és páratlan technikai képzettsége nagy hasznára lesz az Öreg Hölgynek. 

Di María a néhány héttel ezelőtti, Argentína és Olaszország közötti Finalissimán is megmutatta, hogy mennyire jó labdarúgó. Az olyan játékosokkal, mint ő, rendkívül könnyű bánni, ez pedig sokat számíthat majd Max Allegrinek is, hiszen egyetlen szó is elég lesz ahhoz, hogy az argentin megértse kéréseit, ezen felül pedig alapvetően is sokat tesz majd hozzá a csapat szerepléséhez. A Juve két új igazolása összességében véve visszahozza azt a minőséget a gárdához, ami az utóbbi években hiányzott belőle, ezért érkezésük végső soron újra naggyá teheti a Bianconerit. A Scudettóra vonatkozóan nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, hiszen nincsen kristálygömböm, ám a Zebrákat és az Intert egy szintre sorolnám az esélyeket illetően, s csak mögéjük helyezném a Milant, majd végül a Napolit. 

Max Allegri egy rendkívül intelligens szakember, amit az elmúlt idény során is bizonyított, mivel a legnehezebb pillanatokban megértette, hogy többet kell tennie a siker érdekében, a szezon második felében pedig ennek eredményeképp egy sokkal jobb együttest láthattunk. A mesternek idén még nehezebb feladata lesz, mivel a vezetőség azt szeretné, hogy a Juventus ismét elhódítsa a Scudettót. Úgy vélem, hogy a menetelés során lesznek könnyebb feladatok is, azonban a csapatnak olyan szituációkkal is szembesülnie kell majd, mikor egy perc erejéig sem lesz megengedhető a figyelem elvesztése. 

Maxszal szemben Antonio Conte leginkább a játékosok motiválásában jeleskedik, e téren talán a legjobb edző a világon, azonban minden más szempontból is meglehetősen hatékony, amit a Tottenhamnél végzett fél éves munkája is remekül alátámaszt. Személy szerint rendkívül közel állok Fabio Paraticihez is, aki annak idején sokszor tett nálam látogatást Wolfsburgban, mielőtt a Juve leigazolt volna. A szakember messze kimagaslik pályatársai közül, melyet egyebek mellett a Spursnél megkötött üzletei is bizonyítanak, ideértve Bentancur és Kulusevski először sokat kritizált, később azonban jelentősen felmagasztalt megszerzését is. Allegri és Conte különböző jellemek, azonban mindketten a győzelem elérését tekintik elsődleges céljuknak, s pontosan tudják, hogy milyen módon lehet sikereket elérni. 

Őszintén szólva nem igazán tudom, hogy hol lehetne elhelyezni Nicolò Zaniolót a jelenlegi Juventusban. Ezt természetesen nem az olasz tulajdonságai miatt mondom, elvégre azok nagyszerűségét mindenki láthatja, hanem sokkal inkább posztnélkülisége, vagy inkább univerzalitása miatt. Az ötlet, miszerint a klub az olasz fiatalokra szeretne építeni, alapvetően persze jónak számít, mivel ez a lépés egy új, stabil alapot teremthet az Öreg Hölgynek, s ha Zaniolo végül mégis Torinóban köt ki, kiszámíthatatlan húzásaival nagy segítséget nyújthat egy olyan együttesnek, mely a Bajnokok Ligájában is szeretne minél nagyobb diadalokat aratni. 

Az a megállapítás, miszerint az egyes bajnokságokat a védők nyerik meg csapataiknak, a Serie A-ra sokkal inkább igaz, mint más ligákra, ám az erős védelem természetesen minden  pontvadászatban előnyt jelent az aranyéremre törő alakulatoknak. Egy klasszis támadó, kiváltképp, ha sok góllal rukkol elő, képes meccseket nyerni a csapatnak, ugyanakkor ha a védekezés nincs rendben, esélytelen bármi komolyabbat elérni, amit az olaszországi statisztikák is megmutatnak, melyekből kiindulva megállapítható, hogy általában azok a gárdák végeznek az első helyen, akik a legkevesebb találatot kapják, s a legjobb munkát végzik saját kapujuk előtt. 

Úgy vélem, hogy Matthijs de Ligt mindeddig nem tudta megcsillogtatni teljes potenciált, bár a tavalyi idénye kiválóan sikerült a bajnokságban, játékának kimagasló mivoltán túl pedig elkezdett nagyobb felelősséget vállalni, s valamilyen szempontból a védelem vezényléséből is kivette a részét. Helyzete kicsit olyan, mint annak idején Pogbáé a Manchester Unitednél, azonban van még egy, nem elhanyagolható tényező is a holland szempontjából, mivel Matthijs nagyon fiatalon igazolt a torinóiakhoz, ahol egyből hatalmas elvárásokat támasztottak vele szemben, s nagy nyomást helyeztek rá azzal, hogy ekkora összeget adtak ki érte, miközben a védelemben két kiváló labdarúgó, Giorgio Chiellini, továbbá Leonardo Bonucci is előtte volt a sorban. 

Ha egy játékosért ekkora transzferdíjat adnak, nagy fizetést biztosítanak neki, egyből hatalmas terhet pakolnak rá, így pedig igencsak nehéz lesz meglelni a folytonosságot, valamint a jó szereplés tekintetében elengedhetetlen önbizalmat, főleg akkor, ha két olyan védekező-szörnyeteg van előtted az együttes hierarchiájában, mint Chiello és Leo. Ha de Ligt valóban elhagyná a klubot, hatalmas veszteséget okozna a Juventusnak, illetve az olasz bajnokságnak is, s magától értetődő, hogy távozása esetén egy topkategóriás védővel kellene pótolni őt, akikből azonban elég kevés van úgy a Serie A-ban, mint külföldön. 

Amennyiben a Bianconerinek sikerülne elcsábítania Kalidou Koulibaly-t, a védőprobléma szinte azonnal megoldódna, mivel a szenegáli egy rendkívül erős labdarúgó, aki évek óta a legmagasabb szinten futballozik. Mellette természetesen Bremert is szívesen látnám a Zebrák kötelékében, ám annak ellenére, hogy nem vonom kétségbe a brazil képességeit, az ő esetében egy nagyobb kérdőjelnek számítana, hogy miként reagálna egy ekkora minőségi ugrásra, illetve arra, hogy új állomáshelyén háromnaponta pályára kellene lépni, lehetőleg hibák nélkül. A külföldi topbajnokságokban játszó védők közül leginkább Jules Koundé játékát figyelem, akit rajtam kívül a fiam is elkötelezetten követ, s nagy tehetségnek tart. 

Federico Gatti esetében csak annyit tudok mondani, hogy ha valaki ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot lép előre, akkor az egyértelmű jele annak, hogy nagy potenciál lakozik benne, s hogy megérdemli a belé fektetett bizalmat. Éppen ezért kerülném az olyan megközelítéseket, miszerint a játékosnak most a pillanat kiélvezésére kellene törekednie. Nem: ha Federico valóban annyira jó, amilyennek tartják, akkor az első perctől fogva arra kell törekednie, hogy bebizonyítsa ezt, s véleményem szerint ez így is lesz majd, mivel ha valaki elindul egy adott pontról, onnan pedig kitartó munkával felér a csúcsra, az annak a jele, hogy rendelkezik a kellő sikeréhséggel és akarattal. 

Gatti jó benyomást tett rám a válogatott Anglia elleni meccsén, ahol egy fizikailag erős labdarúgó benyomását keltette. A Juventus szakmai stábja minden bizonnyal alaposan kiértékeli majd őt a nyári felkészülési időszak során, ám ha a klubnak rá esett a választása, az valószínűleg azért van, mert látják benne a lehetőséget, s azt, hogy valódi minőséget képvisel. Federicónak természetesen Leo Bonucci is nagy segítséget jelenthet majd, aki valahol mindig is a Juve egyik csapatkapitánya volt, dacára annak, hogy hivatalosan nem ő viselte a karszalagot. Egy gárda öltözőjében vannak olyan hangadók, akik a különbséget jelentik egyes kiélezett helyzetekben, Bonucci pedig mindig is ezen játékosok közé tartozott, markáns személyiségének köszönhetően. 

Dušan Vlahovićban nagy lehetőségek rejlenek, azonban még sokat kell bizonyítania. A szerbnek mindenekelőtt a társakkal való összjátékot illetően kellene javulnia, hiszen a befejezések terén már most is a világ egyik legjobb futballistája, aki figyelemre méltó mentalitást tudhat magáénak. Meggyőződésem, hogy Vlahović, Di María, s a remélhetőleg minél hamarabb visszatérő Federico Chiesa félelmetes támadósort alkothatnak majd, a két szélső pedig nagy támaszt fog jelenteni a centernek, aki meg fogja kapni tőlük azt a támogatást, ami az idény végén elmaradt a csapattársaktól. 

Különösnek tartom, hogy július 10-e van, és a Juventust elhagyó Paulo Dybalának még mindig nem sikerült csapatot találnia, ám alapvetően az egész átigazolási piac furcsának számít idén, mivel sok fontos és kiváló labdarúgó intett búcsút ingyen igazolható játékosként korábbi együttesének, közülük pedig sokan mind a mai napig nem találták meg karrierjük következő állomáshelyét. Kíváncsi vagyok, hogy La Joya végül hol fog kikötni, ám a magam részéről szívesebben látnám őt külföldön, egy olyan bajnokságban, ahol jobban kibontakozhatna, hiszen ez egy új élményt jelentene neki, a környezetváltás pedig talán jótékony hatást gyakorolna rá. De Dybala mindig is Dybala marad, ezért pedig végső soron elégedett leszek döntésével, bárhová is igazol majd. 

Nagy örömöt jelent számomra, hogy egy év szünetet követően Andrea Pirlo is visszatért a kispadra, ahol véleményem szerint remekül fog teljesíteni egy roppant ambiciózus projekt kulcsfontosságú részeként. A mesternek annak idején egy változásokkal teli, a koronavírus-járvány miatt pedig rendkívül nehéz idényben kellett volna történelmi tettet végrehajtania a Juventusszal, ami minden fiatal szakembernek legyőzhetetlen akadályt jelentene. Úgy gondolom, hogy Pirlo ezzel együtt is jó munkát végzett, ezért pedig sok szerencsét kívánok neki a folytatásra nézve. Mellette érdeklődéssel figyelem Carlos Tévez edzői pályájának elindulását is, hiszen Carlitos született vezető, s őrült egy fickó, aki ebből kifolyólag remekül boldogul majd szakvezetőként is" – összegzett Barzagli.