A Juventus vezérigazgatója, Maurizio Arrivabene egy ma reggel megjelent interjújában hosszabban értekezett az Öreg Hölgy mercatójáról, s ezen belül Max Allegri terveiről, Paulo Dybala távozásáról, valamint Paul Pogba visszatéréséről is, ám a fő fókusz természetesen a szakember Matthijs de Ligttel kapcsolatos szavaira helyeződött, ugyanis a sportvezető gyakorlatilag elismerte, hogy a holland labdarúgó el akarja hagyni a fekete-fehéreket a nyár folyamán. 

"Folyamatosan tárgyalunk Paul Pogbával a dolgok pedig kifejezetten jól alakulnak. A művelet alapötlete azon a bizonyos találkozón született meg, melyről már korábban is értekeztem, ugyanis ezen a meetingen a klub képviselői bedobtak néhány nevet, hasonlóan azon januári megbeszéléshez, mikor eldöntöttük, hogy megpróbáljuk leigazolni Dušan Vlahovićot. Itt is az történt, hogy kinyitottunk egy addig hét lakattal zárt ajtót, bedobtuk egy labdarúgó nevét, s bár először mindenki őrültnek nézett bennünket, lassan beindult a gépezet, mi pedig felépítettünk egy igencsak eredményes átigazolási műveletet" – fogalmazott a Tuttosport kérdésére. 

"Pogba visszaszerzésének ötlete is ekképp született meg. Hogy miért nem jelentettük még be hivatalosan csatlakozását? Nos, az efféle dolgokhoz rengeteg idő kell, ugyanis egy elképzelés önmagában semmit nem jelent: ahhoz, hogy a tervekből gyakorlati lépések legyenek, mindenkinek rengeteget kell dolgoznia. Először is fel kell mérni, hogy az adott transzfer anyagi feltételei megvalósíthatók-e, s hogy megfelelnek-e a fenntarthatóság azon szempontjainak, melyről már tavaly ilyenkor, a klubnál való kinevezésem idején is beszéltem. Paul jelenléte marketingszempontból is kulcsfontosságú lesz, bár a legnagyobb álmom továbbra is az, hogy hamarosan legyen egy nemzetközileg is elismert olasz játékosunk, mint annak idején Del Piero, Buffon, vagy az AS Románál Totti. 

Paulo Dybala tekintetében kész megállapodás volt a felek között, ezt követően azonban a részvényesek beleegyeztek egy nagyszabású tőkeemelésbe, mely után mindannyian szünetet tartottunk, hogy az illetékesek kiértékelhessék bizonyos labdarúgók helyzetét, felmérve a hosszabbítási lehetőségeket is. Ennek megtörténtekor ismételten találkoztunk La Joya környezetével, s közöltük velük, hogy a feltételek némiképp megváltoztak, most pedig már másfajta tervekkel bírunk, mint korábban, vagyis az alapvető, négyéves szerződéssel kapcsolatos elképzelésről áttértünk egy új stratégiára, melynek anyagi feltételeire azonban bizonyos viták elkerülése végett nem szeretnék kitérni. 

Tegyük fel, hogy ha tartottuk volna magunkat az eredeti döntéshez, mindenféle kétely meghallgatása, és számos szempont kiértékelése nélkül végrehajtva azt, úgy gondolom, hogy az hosszabb távon egyik fél számára sem lett volna kifizetődő, mivel egészen egyszerűen eltérő igényekkel rendelkeztünk. Ennek ellenére természetesen bízom benne, hogy Paulo képes lesz új csapatot találni magának, ahol meglelheti az általa megérdemelt örömöt és elégedettséget. A mi szemszögünkből minden történetnek jól meghatározható eleje és vége van. Csak azt tudom mondani, mint korábban: egy játékos sem nagyobb a klubnál, a Juventus mindenek felett áll. 

Matthijs de Ligt esetében ismételten egy olyan labdarúgóról beszélünk, aki a klub javaslatai helyett ügynökei, vagy környezete tanácsaira hallgat. Mi ezt készséggel tiszteletben tartjuk, azonban tisztában kell lennünk vele, hogy manapság lehetetlen megtartani olyan futballistákat, akik elvágyódnak a klubtól, s nem is áll szándékunkban belemenni efféle huzavonákba. Az elválással kapcsolatos kérdések egyedül a számoktól függenek, ám nem tehetjük meg azt, hogy ha egy labdarúgó kifejezi távozási szándékát, akkor még mi teszünk meg mindent azért, hogy ez megvalósulhasson. Annak ellenére, hogy nehéz megtartani egy ilyen játékost, mindhárom félnek elégedetten kell felállnia a tárgyalóasztaltól, a híres ötödik cikkely pedig végső soron e tekintetben is érvényes: akié a pénz, az nyerte az üzletet. 

Az, hogy a mercato során figyelünk néhány tapasztaltabb labdarúgót, nem jelent paradigmaváltást klubunknál, mivel minden csapatnak szüksége van hivatkozási pontokra. Alapvető stratégiánk szerint változatlanul a fiatalokra terveztünk építeni, s ez így is fog maradni, ám éppen ezért van szükségünk olyan futballistákra, akik képesek utat mutatni az ifjú tehetségek számára. Láttam, hogy Cristiano Ronaldo milyen hatással volt a keret többi tagjára, az olyan reménységeknek, mint Nicolò Fagioli, Matías Soulé, vagy Fabio Miretti, olyan bajnokokra van szükségük, akikre felnézhetnek, s akiknek szavait követni tudják a mindennapokban. 

A szurkolóknak azt üzenném, hogy nem nekem kell drukkolniuk, mikor buzdítják a csapatot. Egy rajongó vagy mindig szereti a csapatát, s szorít sikeréért, vagy pedig nem is igazi drukker. Ha valaki egyszer ott van a stadionban, hallatja a hangját, máskor pedig a lehető legmesszebbre kerüli el az együttest, nem tekinthető valódi szurkolónak álláspontom szerint, ugyanis ennek a tevékenységnek állandónak, következetesnek, s egészségesnek kell lennie. Ameddig ezen szempontok érvényesülnek, teljesen mindegy, hogy az ultrák kántálással, énekekkel, vagy bármi mással biztatják az együttest. Ezzel együtt az is igaz, hogy ha valaki a szurkolást egyfajta zsarolásként használja a klub vezetősége ellen, akkor nehezen lehet a Juventus drukkerének tekinteni őt. 

Ha a szurkolók visszajelzései alapján állítanánk össze keretünket, akkor négy csapatunk lenne, tíz vezetőedzővel, az igazán sikeres pedig valószínűleg az ötödik alakulat lenne a tizenegyedik mesterrel. Az, hogy egy drukker kifejezi véleményét, még ha rendkívül heves indulatoktól fűtve is, természetes velejárója a futballnak, s általában véve a sportnak is, emiatt pedig nehéz lenne elvitatni alapvető szépségét. Ezzel együtt le kell szögeznem, hogy képtelenség volna meghallgatni minden egyes rajongó észrevételeit, mivel a döntéseket az e célból kinevezett, felelős vezetőknek kell meghozniuk. Ha megmutatnám az összes e-mailt, amit napi szinten kapok, azt hiszem, jobban megértenék mondanivalómat...

Az, hogy kimondom, amit gondolok, nem azt jelenti, hogy durva vagyok, inkább azt, hogy következetes. Mikor bekerültem a labdarúgás világába, nem azzal a szándékkal érkeztem, hogy megváltoztassam a futballt, ám ezzel együtt a futball sem lesz képes megváltoztatni engem. Én mindössze nagy figyelemmel követem az általunk kijelölt irányvonalat, ami rendkívül fontos egy olyan világban, ahol az egyes szokásokból lassan törvényszerűségek lesznek. Jó lenne, ha idővel a szabályok alapján is kialakulnának bizonyos szokások. Az a kritika, miszerint nem vagyok kompetens a sportágban, alapvetően igaz, bár kijelenthetem, hogy nem érdekel mások véleménye, s túlteszem magam az engem érő támadásokon. 

Nekem ugyanakkor nem is kell értenem a futballhoz, mivel elég, ha Cherubini, vagy Pavel és Andrea értenek hozzá, s tudásukat megosztják velem a meccsek időtartama alatt, vagy a tárgyalóasztal mellett. Igen, hivatalosan is kimondom, a félreértések elkerülése végett: nem értek a labdarúgáshoz, viszont tudom, hogy mit akarok, s hogy ezt milyen módon tudom elérni. A futball nem lesz képes elhallgattatni, vagy megváltoztatni véleményemet bizonyos dolgokról, ebben egészen biztos vagyok. 

Huszonöt éve ismerem Andrea Agnellit, akivel kölcsönös tisztelettel és bizalommal viseltetünk egymás iránt. Bár szerepkörömet gyakran összetévesztik egy sportigazgatóéval, e poszthoz nem lenne tehetségem. Vezérigazgatóként az a feladatom, hogy kidolgozzak egy stratégiát, ami egy rendkívül összetett területnek számít, mivel annak ellenére, hogy mindig megpróbálunk pontos terveket készíteni, a rendkívül kiszámíthatatlan emberi tényező gyakran okoz elképesztő meglepetéseket. Labdarúgóink vannak, nem pedig gépjeink. Az igazolásokért alapvetően Federico Cherubini felel, nekem pedig az a feladatom, hogy támogassam őt, s ha kell, bemenjek az irodájába, hogy együtt értékeljünk ki egy helyzetet, vagy közösen beszéljük meg egy üzlet részleteit. 

A világjárvány hatásai továbbra sem múltak el, ami abban is megmutatkozik, hogy az ezt megelőző pénzügyi évet fájdalmasan nagy költségvetési hiánnyal zártuk. A stadion látogatóközpontjának, valamint a Juventus Múzeumnak bezárása egy idény alatt 75-80 millió eurós veszteséget okozott számunkra, ez pedig egyáltalán nem mellékes, ahogy a tavaly értékesített játékosok után maradó pénzügyi terhek sem. Anélkül, hogy bárkit is kritizálni szeretnék, elmondhatom, hogy Douglas Costa nemrég tető alá hozott átigazolása még a következő évi költségvetésre is hatással lesz. 

Úgy vélem, hogy Cristiano Ronaldo képességei nem lettek teljes mértékben kihasználva a koronavírus-járvány hatásai miatt, azonban meggyőződésem, hogy a Juventus történelme és nagysága minden egyes labdarúgón túlmutat. 125 év fekete-fehér történelmét nem egyetlen játékos írta, a csapat ekképp mindig is fontosabb volt, mint az egyének, a szabályokat pedig ebből fakadóan mindenkinek tiszteletben kell tartania Torinóban. Dušan Vlahović rendkívüli meglepetést gyakorolt rám, mivel a szerbnek őrült győzelmi és bizonyítási vágya van. Egy valódi harcos, aki igen sokat jelent számunkra, azonban a fentiek rá is ugyanúgy igazak, mint bárki másra. 

Klubunk egy adott terv mentén cselekszik. Az átlagemberek ebből nyilvánvaló módon csak az eladásokat, valamint az igazolásokat veszik észre, azonban rengeteg pletyka kering a transzferpiacon, ennek sűrűjében pedig néha még nekem is nehezmre esik a kiigazodás. Időnként hallok olyan nevekről, akiknek szerződtetése egyetlen találkozón sem merült fel a vezetőség köreiben, így tehát felhívom Federico Cherubinit, hogy megkérdezzem, valóban érdeklődünk-e az adott labdarúgó iránt. Ilyenkor ő általában visszakérdez, hogy ittam-e valami erőset...

Viccet félretéve, elmondhatom, hogy egy győztes mentalitású csapatot akarunk építeni egy globális szinten is elismert brand számára, ezért pedig minden döntésünkbe bevonjuk Massimiliano Allegrit, melynek eredményeképp most egy olyan csapat van születőben, mely teljes mértékben illeni fog a szakvezető elképzeléseihez. Egy olyan Juventust építünk, mely a futballból indul ki, de más dimenziókban is jelen van. Túl akarunk lépni a klub fogalmán, s nemzetközi vállalattá kívánunk válni. Úgy vélem, hogy képesek lehetünk létrehozni egy olyan terméket, mely nem csak a labdarúgás szerelmeseit fogja érdekelni. A Bianconeri e tekintetben hasonló lehet majd, mint a Ferrari" – összegzett Arrivabene.