Raspadori: "Készen állok a változásra"

raspadori_bonucci.jpgA Sassuolo ifjú olasz labdarúgója, az Öreg Hölgy által is kiszemelt Giacomo Raspadori a minap hosszabb interjút adott az itáliai médiának, melynek keretein belül számos más, többek között sok személyes téma mellett szót ejtett a jövőjével kapcsolatos kérdésekről, ekképp a Juventus iránta való érdeklődéséről is, ezen felül pedig nem zárkózott el az őt Paulo Dybalával összehasonlító véleményekre való reagálástól sem. 

"Személyiségemet alapvetően a pozitivitás, a segítőkészség, valamint mások tisztelete határozza meg, mely jellemvonások természetes módon, a kezdetektől fogva megtalálhatóak bennem, s melyeket szüleim is igyekeztek erősíteni gyermekkoromban" – fogalmazott a fiatal támadó a La Gazzetta dello Sport munkatársának. 

"Édesanyám egy drogfüggők számára fenntartott rehabilitációs központban dolgozik önkéntesként, kisebb koromban pedig gyakran elhozott engem ide, ezen látogatások pedig minden egyes alkalommal ráébresztettek arra, hogy milyen szerencsésnek mondhatom magam, valamint, hogy az emberek túlságosan gyakran összpontosítanak arra, ami hiányzik az életükből, s alapvetőnek veszik azt, ami megadatott számukra. Azóta megtanultam, hogy örülnöm kell annak, amim van, hiszen ez sokkal értelmesebb gondolkodásmód annál, hogy amiatt szomorkodnék, amivel nem rendelkezem. 

Ezt a hozzáállás a futball szempontjából is büszkén képviselem, s gyermekkorom óta törekszem arra, hogy valamilyen formában segítsem csapattársaimat, természetesen csak a magam módján, csendes vezetőként. Bevallom, egy napon szeretnék majd támasz és példa lenni a nálam fiatalabb labdarúgók számára, s a szavak mellett tettekkel is meg akarom mutatni nekik, hogy minden helyzetben bátran fordulhatnak hozzám. 

Magammal szemben mindig is rendkívül igényes és kritikus voltam. Teljes mértékben maximalista vagyok, ez pedig egy edzésen is megmutatkozik, hiszen ha valamelyik gyakorlat során hibát követek el, egyből dühbe gurulok, s addig és addig próbálkozom, míg nem sikerül tökéletesen végrehajtanom a feladatot.

Tudom, hogy bizonyos szempontból fejlődnöm kellene e téren, mivel néha hajlamos vagyok túlzásokba esni, mindazonáltal alapvetően úgy gondolom, hogy maximalizmusom az egyik legnagyobb erősségemnek is tekinthető. Minden nap egy álmot élhetek meg, hiszen azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek, s szabadon áldozhatok a szenvedélyemnek, ezért pedig egyelőre nincsenek különösebb céljaim, azonban nyilvánvalóan nekem is vannak terveim a jövőre nézve.

Úgy vélem, hogy ha egy játékos mindent belead, s teljes szívvel végzi feladatát, mentálisan sokkal kiegyensúlyozottabbá válik, amíg végül úgy fogja érezni, hogy teljes mértékben készen áll arra, hogy nagy kihívásokkal nézzem szembe. Nem tudom, hogy mit tartogat számomra az elkövetkezendő néhány hónap, vagy akár a távolabbi jövő, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy bármilyen akadállyal és nehézséggel kész vagyok felvenni a küzdelmet, még akkor is, ha egy jelentősebb környezetváltozáson mennék keresztül.

Mivel rendkívül önkritikus vagyok, egy tízes skálán maximum hét pontot adnék az elmúlt idényemre, annak ellenére is, hogy ez volt pályafutásom eddigi legjobb szezonja, mivel tudom, hogy van hová fejlődnöm, s hogy még rengeteg dolgot kell megtennem azért, hogy egy napon a legjobbak között lehessek, ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy reálisan lássam magam, s hogy a kisebb sikerek miatt ne gondoljak magamra egy világsztárként, vagy egy átlagosnál jobb labdarúgóként. 

A legerősebb támadó, akit lehetőségem volt élőben látni, talán Dries Mertens volt, mivel lenyűgözött a lövőereje, a gólszerzési képessége, valamint áldozatvállalásának szintje, ami miatt mindig készen állt arra, hogy együttese segítségére siessen, félretéve személyes ambícióit. A legkiemelkedőbb védő ezzel szemben Kalidou Koulibaly volt, aki véleményem szerint fizikai, valamint technikai szempontból is a legsokoldalúbb középhátvéd a Serie A mezőnyéből. 

Az átigazolási időszaknak hasonló gondolatokkal vágok neki, mint egy bajnoki idénynek, s e tekintetben is kiegyensúlyozottságra, valamint mentális erőm kifejtésére törekszem. Ügynökeim, valamint a Sassuolo illetékesei minden bizonnyal alaposan ki fogják értékelni, hogy mi lenne a legjobb számomra jövőm szempontjából, ám egyelőre minden téren nyugodtnak érzem magam, s örülök annak, amit csinálok, valamint ahol tartok.

Azt hiszem, hogy alapvetően készen állok a következő lépés megtételére, mivel az eddigiekben mindig, minden helyzetben igyekeztem 100%-os elkötelezettséget mutatni, ebből kifolyólag pedig nem ijedek meg az esetleges változásoktól sem. Nem tudom, hogy például mikor lesz lehetőségem bemutatkozni a Bajnokok Ligájában, azonban a sorozatban való szereplésről minden fiatal játékos szokott álmodozni, emiatt pedig magától értetődő módon én is remélem, hogy egy napon eljuthatok ide. 

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a hírek szerint más csapatok mellett a Juventus is érdeklődik irántam, hiszen egy futballistának mindig valami nagyobbra kell törekednie, a Bianconeri pedig kétségkívül Olaszország egyik legnagyobb klubja, ekképp pedig nagy megtiszteltetés, hogy a torinóiak engem is a lehetséges célpontok között tartanak számon. Az Öreg Hölgyet elhagyó Paulo Dybala egy hatalmas bajnok, s nem vetemednék arra, hogy párhuzamot vonjak egy ilyen kaliberű labdarúgó, valamint egy hozzám hasonló, útja elején járó srác között, ám ha valamiben mégis hasonlítok La Joyára, akkor az minden bizonnyal a védők lekötésében, s a csapattársak kisegítésére való törekvésben mutatkozik meg. 

Való igaz, hogy annak idején az Inter drukkere voltam, ám ez a rokonszenv mára kikopott belőlem. A Nerazzurri iránti korábbi rajongásom inkább csak egyfajta dacból fakadt, mivel kiskoromban gyakran látogattam ki a bátyámmal a milánói derbikre, s mivel ő a Milan sikeréért szorított, én az Inter szimpatizánsa lettem, pusztán azért, hogy ebben is ellentmondhassunk egymásnak. Most egyáltalán nem tartom magam a fekete-kékek szurkolójának, mivel jelenleg egyedül a Sassuolo sikere tud örömöt okozni számomra. 

Hogy milyennek látom magam tíz esztendő múlva? Emberként, személyiségemet tekintve alapvetően ugyanilyen szeretnék maradni, s sosem akarok megváltozni, azonban remélem, hogy labdarúgóként eddigre már számos gólt, s lehetőség szerint jelentősebb trófeákat is magam mögött tudhatok majd, ám a szép, építő jellegű emlékek legalább ugyanennyire fontosak számomra, ekképp pedig bízom benne, hogy mind a pályán, mind pedig azon kívül lehetőségem lesz átélni olyan pillanatokat, melyekre jó szívvel gondolhatok majd vissza" – zárta mondanivalóját Raspadori.