A történelem ismétli önmagát

allegri_fogja_az_orrat.jpgMi a közös a 2010/11-es szezonban és az ideiben? Több, mint azt gondolnánk. Kezdetnek az, hogy mindhárom sorozatot ugyanazon csapatok nyerték, azaz a Milan lett a bajnok, az Inter pedig a Supercoppát és a Coppa Italiát húzta be, míg a Juventus trófea nélkül maradt. Továbbá ekkor történt az, hogy a Juve vezetőségében változások történtek, ahogy a kispadon is. Ez is egy olyan szezon volt, amikor egy kudarcos projektet követően, mely egy fiatal, 0 kilométeres trénerre épült volna, hirtelen szemléletváltás történt, és inkább egy teljességgel defenzív felfogású edzőt neveztek ki a csapat élére. A lőtt gólok száma tökéletesen meg is egyezik, ugyanis Delneri együttese is csupán 57 találatot tudott összeszámlálni, viszont mondanom sem kell, hogy kapott gólok és pontok tekintetében komolyabb volt a differencia, előbbinél tíz, míg utóbbinál tizenkettő egység. Az már más kérdés, hogy a két keret erősségét össze sem lehet hasonlítani, de ez az írás elsősorban nem is a két évad összehasonlításáról szól, hanem az idei évad értékeléséről.

Azt hiszem, hogy nagyon kevesen gondolták csak, hogy a tavalyi szezont alul lehet múlni, márpedig sikerült, amit mi sem mutat jobban, hogy egyetlen egy sorozatban sem tudott jobban szerepelni Allegri Juventusa, mint Pirlóé. Ehhez képest az elvárás, ha nem is a bajnoki cím megszerzése lett volna, amit sokan egészen biztosra vettek a Mister visszatérésével, de minimum a tavalyi eredmények felülteljesítése reális elképzelésnek tűnhetett, máskülönben ugye miért lett volna kirúgva az az edző, akire egy teljes projektet építettek? 

A bajnoki címért ahogy tavaly, úgy idén sem volt esélyes egy pillanatig sem a Juve, matematikai esélyek ide, vagy oda. Azzal, hogy az első négy fordulóban csak két pontot tudott szerezni az olasz rekordbajnok, nagy vonalakban meghatározta az esélyeket, ugyanis ezzel teljesen átíródott minden egyes terv, és nem lehetett szépen építkezni, hanem futni kellett az eredmény után, ami komoly görcsösséggel járt. Ehhez nagyban hozzájárult Cristiano Ronaldo utolsó pillanatos, váratlan távozása, majd Szczęsny hibái. Mentálisan olyan szinten összeesett az egész gárda, hogy abból csak igen nehezen lehetett kirángatni ezt a mentálisan rendkívül gyenge együttest. Max sikeresen összekapta végül a fiúkat, és annak ellenére, hogy az első fordulókban történtekért elsősorban nem őt nevezem meg hibásnak (ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről), ám az idő előrehaladtával ő vált a lehető legnagyobb fékké a csapat fejlődése tekintetében. Az eredménykényszert teljes mértékben komolyan vette, ezért belátta, hogy ha olyan játékosokkal rendelkezik, akiket nem tanítottak meg együtt focizni az előző években, akkor nem lehet mást tenni, mint megpróbálni ölni a futballt. Ez jól is ment egyébként, ekkor sorozatban jöttek az 1-0-ák, a diadalok a BL-ben, sorakoztak a három pontok, egészen a Derby d'Italiáig, ahol a címvédő ellen 0 játékkal, az utolsó percekben egy büntetővel sikerült kiharcolni a döntetlent. Itt jött egy kisebb összeesés, miközben már sikerült leküzdeni a szezonkezdeti botlásokkal összehozott nagy hátrányt, és a Sassuolo ellen megpróbálta Allegri játszani hagyni a srácokat. Ez egyáltalán nem ment rosszul, ám a vereség lett a vége, ebből pedig le is szűrte azt a borzasztó következtetést, hogy a futballt továbbra sem játszani, hanem ölni kell, ebben a hitben pedig valószínűleg a Hellas Verona elleni nagyon csúfos vereség is megerősítette. Ezt követően a teljesen védekező-jellegű taktikának köszönhetően gyűltek is a pontok, majd következett a Chelsea elleni mérkőzés, ahol olyan szinten szabad kezet adott ismét játékosainknak, hogy semmiféle taktikát nem láthattunk kirajzolódni, és ez meg is bosszulta magát.

Decemberben érte el fejlődésének csúcsát a Bianconeri, amikor szinte egész hónapban csak a kiesés elől menekülőkkel kellett harcot vívnia, ezt a lehetőséget pedig nem arra használta fel General Max, hogy megtegye azt, amit augusztusban, vagy szeptemberben kellett volna, azaz csapatot építenie, hanem továbbra is csak azon erőlködött, hogy játék nélkül gyűjtse a három pontokat. Ez ment is, hosszú győzelmi sorozattal rendelkezett az Öreg Hölgy, ám a forgatókönyv gyakorlatilag folyamatosan ugyanaz volt. Az első félidőben sikerült megszerezni a vezetést legjobb esetében, majd a másodikban hatalmas visszaállás volt tapasztalható, amiből szinte minden alkalommal feltámadt az ellenfél, a kérdés csak annyi volt minden alkalommal, hogy ez gól formájában megmutatkozik-e. 

Védekezhetett volna Allegri azzal, hogy hogyan játsszon labdarúgást ez a gárda, ha nincs egy igazi góllövő csatára sem? Még igazat is adhattunk volna neki, ám Vlahović érkezését sem épp úgy használta ki, ahogy azt elvártuk volna. Az első pár meccsen látható volt, hogy tudott valami újat hozni, ám szépen sikerült őt is leépíteni, ahogy azt például elérte Chiesánál is az ősszel. Sajnos nem csupán ezen játékosokat fogta teljesen vissza, hanem szinte mindenkit. Kizárólag az általa mindig is preferált emberei voltak képesek jobban teljesíteni, mint az előző szezonban (legyen szó azokról is, akik máshol szerepeltek), név szerint Ruganiról, De Sciglióról, Bernardeschiről és Dybaláról, talán még Bonuccit is ide sorolhatnánk, de ő eléggé határeset. 

Bármennyire is rossz erről írni, ahhoz, hogy most a BL-ről beszéljünk, nagyban hozzájárult az Atalanta óriási mélyrepülése, ugyanis előnyös helyzetből buktak akkorát, hogy a nyolcadik helyre visszaestek. Így pedig a Juventusnak elég volt "csak" stabilan hozni a meccseket, ugyanis gyakorlatilag mással nem kellett küzdeni, amit elég jól megmutat, hogy a harmadik hely 9, míg az ötödik 6 pontra lett volna a csapat végső pozíciójához képest. Lényegében tehát arról beszélhetünk, hogy magabiztosan lett meg ez a pozíció, még ha nem is mindig tűnt ez annak. 

281239734_517510576779613_5397596333761003019_n.jpg

Tavaly éppen fordítva volt, sokáig eléggé biztosnak tűnt a BL-hely, majd a végén kiengedett a csapat, és csak az utolsó fordulóban sikerült behúzni, köszönhetően a Veronának. Mindezek ellenére egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy jobban szerepelt volna az együttes, mint azt az előző szezonban tette, amit a képen látható statisztikák is jól mutatnak, annyi kiegészítéssel, hogy ezek mára már még rosszabbá váltak Allegri szempontjából, ugyanis ebben még nincs benne az utolsó két elbukott meccs. 

A kínvallatásra tökéletesen alkalmas játékunkra nem térnék ki különösebben, ugyanis fentebb már leírtam, hogy milyen elképzelés alapján történtek meg az összecsapások, ami alól talán csak a Derby d'Italiák voltak kivételek. Azonban arról mindenképp szót kell ejteni, hogy akkor Cristiano Ronaldo valóban elvette a gólokat korábban a társaktól, vagy mi is a helyzet így utólag ezzel a kérdéssel?

A helyzet az, hogy húsz találattal kevesebbel rendelkezik a Juve, mint a tavalyi szezonban. Ez lényegében egy Allegri alatt játszó Ronaldo gólmennyisége. A tavalyihoz képest több találatot csupán Dybala, Bonucci, Cuadrado és Bernardeschi tudott szerezni, így azon elmélet (melyet én is vallottam), miszerint Ronaldo elszipolyozta volna a találatokat a társai elől, ezzel pedig együttesét fosztotta meg góloktól, megkérdőjelezhetetlenül megdőlt. Még az sem lehet kifogás, hogy nem történt érdemi pótlás, ugyanis, ha csak azon meccseket nézzük, mikor Vlahović játszott, akkor sem éri el a 2 gól/meccses átlagot az együttes. Sőt, lényegében átlagban Dušannal is nagyjából ugyanannyi találatot számlál a Juve.

Írásom végére pedig visszautalnék az elejére. A 2010/2011-es szezont követően edzőváltást eszközöltek a Juventusnál. Ez ezúttal nem fog megtörténni, amit én hatalmas hibának érzek, ugyanis már szezon közben megléptem volna. Több, mint fél év alatt semmit nem fejlődött a csapat úgy, hogy egy eléggé erős téli mercatóval támogatta mesterét a vezetőség. Való igaz, hogy a keret továbbra sem tökéletes, rengeteg javítani való akad rajta, de egy lényegesen erősebb kerettel sem változna nagy valószínűséggel az edző felfogása, sajnálatos módon. Mert itt nem arról van szó, hogy Allegrinek nem lenne tudása hozzá, ellentétben Pirlóval, hanem egyszerűen olyan szinten begyepesedett, és annyira megragadt egy már nem hatékony elképzelés mentén, hogy azzal visszafogja az együttest és nem engedi fejlődni azt. Már a kinevezésénél tisztán látható volt, hogy óriási baklövés épp most megbízni, mikor egy megújuló Juventust szeretne a vezetés, ám nem gondoltam volna, hogy egészében nézve ennyire vészes lesz a helyzet. Nem enged az sem sok jóra következtetni, hogy a felmerülő nevek alapján Max abban a 4-3-3-ban gondolkodik, ami sose működött az ő elképzelései alapján. Ezt csak megfejeli azzal, hogy kizárólag 29 évtől idősebb nevek merülnek fel új igazolásként, persze nem ideszámítva Udogiéket, akik csak a padra érkeznének. 

Mit várok a következő szezontól? Nem sok jót, de azért ettől többet. Az elvárásom az lenne, hogy legalább a bajnoki címért legyünk harcban, a BL-ben meg legyen meg a legjobb 16, mert mikor egy egylet sorozatban háromszor nem képes ettől komolyabb eredményt elérni, akkor már arról nem beszélhetünk, hogy értelemszerűen ott lenne a helye.