Az egykori olasz támadó, az újabban megmondóemberként tevékenykedő Christian Vieri a ma reggeli órákban hosszabb interjút adott a La Gazzetta dello Sportnak, melynek keretein belül bővebben értekezett a Juventus és az Inter holnapi, a Coppa Italia döntőjében megrendezésre kerülő összecsapásáról, latolgatva a felek esélyeit, valamint kifejtve álláspontját Max Allegri torinói munkásságával kapcsolatban. 

"Már idejét sem tudom annak, hogy mikor láttunk utoljára ilyen bajnoki idényt az olasz futballban, hiszen a mostani szezont rendkívül nehéz lenne értékelni, vagy egyáltalán kellőképpen megérteni. Idén minden vasárnapra jut egy meglepetés, hiszen a felek már megnyert meccseket veszítenek el, és elvesztett találkozókat nyernek meg, miközben mindenki csak beszél, de valójában senki nem ért semmit. Most minden csapat a győzelemre játszik, ezzel pedig a múlt olaszországi futballja, a biztonsági játékra építő taktika is ködbe vész" – fogalmazott a korábbi labdarúgó bevezetésként. 

"A Scudetto megszerzését illetően többé nem beszélhetünk esélyekről, vagy százalékos arányokról, ez azonban a tabella többi részére is igaz lehet, hiszen az idén jóval szerényebb teljesítményt nyújtó Atalanta továbbra is képes lenne megverni bármelyik ellenfelét, míg a kiesési zóna küzdelmei, például a Salernitana és a Cagliari múltkori összecsapása talán még a tabella első felénél is érdekesebbek, ha csak a milánói riválisok következő ellenfeleire tekintek. A Milan most jó esélyekkel rendelkezik arra, hogy végül magasba emelhesse a trófeát, de a következő két játéknapon még bármi megtörténhet, ezért pedig a magam részéről egy forgatókönyvön sem lepődnék már meg. 

Az, hogy egy alakulat nagy csapatnak tekinthető, sok minden más mellett azzal is együtt jár, hogy a gárdának hetente többször is pályára kell lépnie, egy erős keretnek pedig önmagában elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ötnaponta két megmérettetést is letudjon. Bár az Inter meglehetősen hullámzó formát mutatott az elmúlt hónapokban, úgy vélem, hogy összességében véve még mindig jobb egy kupadöntőben pályára lépni, és ezzel párhuzamban a bajnoki serlegért harcolni, mint nézni, ahogy mások éppen ezt teszik. 

Szerencsére a Coppa Italia most már nem az, mint ami húsz esztendővel ezelőtt volt, mikor igazából senkit sem érdekeltek a sorozat küzdelmei, ezt pedig az is alátámasztja, hogy holnap este ismételten teltház lesz a Stadio Olimpicóban, a felek pedig ehhez mérten is teljesítenek majd, hiszen ha valakinek megadatik, hogy 70 ezer ember előtt léphessen pályára, minden bizonnyal arra törekszik, hogy a lehető legjobb formában, a legjobb oldalát megcsillogtatva szerepeljen. 

Paulo Dybalával kapcsolatban semmi különös nem történt, csak a futball örök igazsága bizonyosodott be ismét, mégpedig az, hogy egyszerűen senki sem pótolhatatlan, és egyes helyzetekben eljön az idő, mikor a kluboknak döntést kell hozniuk a jövőről, majd tovább kell lépniük. Úgy vélem, hogy az argentin tekintetében pusztán csak ez történt, és semmi egyébről nincs szó, ezért pedig a szurkolóknak is lapozniuk kellene, s innentől fogva azokért a játékosokért kell szorítaniuk, akik ezután is csapatuk kötelékéhez fognak tartozni. 

Nem tudom, hogy La Joya végül valóban az Interhez igazol majd-e, annyi azonban biztos, hogy Dybala nem lenne alkalmas Lautaro Martínez helyettesének. Az, hogy ők ketten egyszerre, egymás mellett lépjenek pályára, már korántsem ennyire elképzelhetetlen, viszont a 3-5-2-es szisztémában Paulónak elöl kellene futballoznia a secunda punta szerepkörében, ám ha a Juventus ebben a hadrendben futballozik, ő mégsem tartja magát ehhez, hanem körbe-körbe járkál a pályán, illetve visszalép, hogy segítsen a labdakihozataloknál. Mindenesetre, ha ez a feltevés valósággá válna, Simone Inzaghinak rendkívül kellemes problémái lesznek a taktika megszabásával. 

Most őszintén, kit kellene még megszereznie a Juventusnak? Messit, esetleg Neymart? A Bianconerinek már nem sok lehetősége van az átigazolási piacon a keret erőssége miatt, ezért pedig úgy vélem, hogy a jelenlegi szintnél sokkal jobban kellene játszaniuk. Az Öreg Hölgynek és trénerüknek nem lehetnek többé kifogásai: alakulatuk nagy minőséggel és erővel rendelkezik, s még ha nem is a fekete-fehéreké a legerősebb együttes a bajnokságban, akkor is a szűk élmezőnyben helyezkednek el, innentől fogva pedig egyedül Max Allegri dolga, hogy jobb futballt játszasson velük. A Juve számára ez egészen egyszerűen kötelesség ilyen labdarúgó-állomány mellett, mesterük azonban eddig nem tudott megfelelni a kihívásnak, elvégre idén többnyire rosszul és rondán szerepeltek. 

Hogy kik a Serie A legjobbjai? A kapusok közül talán Mike Maignan, aki a maga nemében egy igazi jelenség, míg a védők közül Gleison Bremert tartom kiemelkedőnek, aki egy igazi ragadozó, s bármit megtesz azért, hogy megóvja csapata kapuját a lövésektől. A legkiválóbb középpályás egyértelműen Marcelo Brozović, aki hihetetlen fejlődés mellett egyetlen gyenge meccset sem játszott idén, emellett pedig igencsak sokatmondó, hogy az Inter éppen akkor szerepelt rosszul, mikor a horvát karmester nem volt a pályán. 

A legjobb csatár véleményem szerint a Juventus előtti Dušan Vlahović volt idén, az pedig csak egy kifogás, hogy a Bianconeri nem a Fiorentina, mivel a szerb az egyik legjobb center Európában, aki a Violáknál is megmutatta, hogy egyáltalán nem szenved a nyomás alatt, sőt, kifejezetten élteti őt, ha nehéz helyzetben kell futballoznia. Ha viszont valaki egy olyan együttesnél szerepel, ami rosszul játszik, akkor az az ő produkciójára is hatással lesz, így megítélésem szerint ez az egyetlen magyarázat Vlahović teljesítményének drasztikus visszaesésére" – összegzett Bobo Vieri.