Az Európai Labdarúgó Szövetség elnöke, Aleksander Čeferin a minap terjedelmes interjút adott a Diario AS-nek, melynek keretein belül hosszabban értekezett az Európai Szuperligáról, amit ismételten halott elképzelésnek titulált, emellett pedig arról is geszélt, hogy az ESL ötlete mellett továbbra is kitartó klubok a jövőben adott esetben szankciókra is számíthatnak majd az UEFA részéről, miközben a szervezet immár gőzerővel készíti elő a Bajnokok Ligája közelgő reformját is. Az alábbiakban ezen szavak magyar fordítását tesszük közzé. 

"Sosem mondtam olyat, hogy az olasz drukkerek nem küzdöttek a Szuperliga ötlete ellen, ám egyes médiumok a konkrét interjúk elolvasása nélkül is átvesznek egyes híreszteléseket, hogy ezzel generáljanak kattintásvadász cikkeket. Álláspontom alapvetően továbbra is változatlan a fent említett tervezettel kapcsolatban, mely véleményem szerint minden szempontból tönkretenné a jelenleg ismert labdarúgást, ám mostanra már nagyon unom, hogy állandóan egy olyan projektről kell beszélnem, mely egészen egyszerűen nem létezik" – fogalmazott a szlovén sportvezető mondanivalójának bevezetőjeként. 

"A fent említett nyilatkozatban arról beszéltem, hogy őszinte megdöbbenést váltott ki belőlem, hogy az angol drukkerek ennyire élésen tiltakoztak a Szuperliga ellen, ahogy az is, hogy a spanyol és az olasz reakciók ehhez képest jóval visszafogottabbak voltak, ami azonban azért is alakulhatott így, mert egyes itáliai klubok, illetve az Atlético Madrid gyorsan belátták a projekt értelmetlenségét, s ki is léptek belőle, nem hagyva időt táboruknak az ellenérzések kinyilvánítására. 

A német és a francia drukkerek magától értetődő módon nem fejtették ki álláspontjukat a témát illetően, hiszen ők nem voltak érintettek benne, a legnagyobb meglepetést pedig őszintén szólva az okozta, hogy az általában a nép klubjának tartott Barcelona szurkolói, akik elvileg egy bizonyos létszámban maguk is részt vesznek a katalánok közgyűlésein, s ott elmondják véleményüket egyes döntésekről, mennyire hallgatagok maradtak azokban a napokban, ami az elitista Real Madridtól talán várható volt, de tőlük nem igazán. Mindazonáltal ezen reakciók most már egyáltalán nem számítanak. 

A Szuperliga időszaka az első két-három napban rendkívül stresszes volt, mivel megdöbbentett, hogy azok az emberek, akik korábban egyhangúlag kiálltak valami mellett, hirtelen a legnagyobb ellenzői lettek bizonyos dolgoknak. Bizonyos értelemben azonban örültem, hogy a szóban forgó személyek színvallása megtörtént, hiszen ezzel feloldódott a mindig is a levegőben lógó belső feszültség az európai futballban, s mikor az érintett klubok előálltak tervükkel, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ostobaság azt gondolni, hogy kontinensünk labdarúgása megvásárolható, s csak az elitnek, vagy a gazdagoknak van beleszólási joguk történéseibe. 

A futballal soha nem fog megtörténni az, amit egyes érdekcsoportok megtehettek a kosárlabdával, hiszen a labdarúgás nem kosárlabda, ami csupán egy importált sportágnak számít az európai emberek szemszögéből nézve. A futball a részünk, a kultúránk, a hagyományaink része, emiatt pedig a Bajnokok Ligája-meccsek jegyárai például sosem lehetnek drágábbak a jelenlegi átlagösszegnél, vagy nem érhetik el azt a szintet, ahol a Super Bowl árai tartanak, még akkor sem, ha a BL nagyobb esemény, mint az amerikai futball legfőbb megmérettetése. Ez azért van, mert a labdarúgás alapvetően a szurkolóké, tőlük pedig senki sem veheti el sportágunkat. 

A Szuperliga mellett kitartó három klub egyáltalán nem szeretett volna, s jelenleg sem akar párbeszédet folytatni az UEFA-val, mi pedig biztosak vagyunk abban, hogy a tavalyi eseményeket követően nekik kellene megkeresniük bennünket, nem pedig nekünk kellene gesztusokat tennünk számukra. Ők sosem éltek ezzel a lehetőséggel, az egyetlen üzenet pedig, ami tőlük érkezett, egy bírósági idézés volt, hiszen minden elképzelhető fórumon megpróbálták megvédeni saját igazukat, holott mi sosem mondtuk, hogy nem hozhatnak létre alternatív versenysorozatokat, azaz nem tettük azt, ami velünk szemben megfogalmazott vádjuk gerincét képezi. 

Mi csupán azt jelentettük ki, hogy ha ezen klubok egy saját ligában képzelik el a jövőt, akkor nem szerepelhetnek az UEFA égisze alatt megrendezésre kerülő kiírásokban, később azonban mégis ők voltak az elsők, akik benyújtották a BL idei kiírásában való pályára lépésre vonatkozó kérelmüket, ami rendkívül vicces az előzmények ismeretében. Nem gondolnám, hogy a fentiekben szóba kerülő, igencsak egyszerű szabály az UEFA kizárólagos monopóliumáról árulkodna, hiszen ezen klubok bármikor létrehozhatják a saját szövetségüket, ahol olyan szabályok szerint játszhatnak, amilyenek alapján szeretnének, s azt tehetik, amit csak helyesnek tartanak. 

A Juventus elnökéről jelenleg sem szeretnék beszélni, ám annyit elmondhatok, hogy a vele ápolt kapcsolatom egy ideig rendkívül nyílt és őszinte volt, vagy legalábbis akkor annak tartottam. Bár eddig nem hangoztattam, a Szuperliga megalakulásának bejelentése előtt meghívtam a Real Madrid első emberét, Florentino Pérezt Nyonba, hogy ott folytassuk párbeszédet az UEFA versenysorozatainak jövőben esedékes átalakításáról, ám az elnök alig huszonnégy órával találkozónk előtt lemondta az egyeztetést egy kosárlabdával kapcsolatos eseményre hivatkozva. Ennek alapján úgy vélem, hogy mi mindenkinek felkínáltuk a diskurzus lehetőségét, a magunk részéről pedig sosem tanúsítottunk arroganciát, vagy agresszivitást. 

Ezzel szemben az ESL-klubok hihetetlenül arrogánsan viselkedtek, mikor bejelentették az új sorozat megalakulását, s később valószínűleg éppen e tulajdonságuk miatt nem szerették volna beismerni kudarcukat, s felvenni a kapcsolatot az Európai Labdarúgó Szövetséggel. A történtek ennek ellenére sosem voltak hatással arra, ahogy az UEFA saját kiírásaiban bánik a szóban forgó együttesekkel, ami sikereiken is látszik, hiszen a Real Madrid a napokban bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, míg a Barcelona ugyanezt tette a női BL-ben, ennél egyértelműbb jele pedig nincs annak, hogy versenyeink változatlanul egységesen szabályozottak, tisztességesek, valamint igazságosak. 

A Juventus, a Real Madrid, illetve a Barcelona vezetősége továbbra is hivatalos, szakmai kapcsolatban áll az UEFA illetékeseivel, ahogy azt minden, versenysorozatainkban pályára lépő klub fejesei is teszik, éppen ezért pedig nem szeretném belerángatni a klubokat vitás ügyeinkbe, hiszen ezen alakulatok sokkal nagyobbak aktuális elnökeiknél, ahogy a mi szövetségünk is jóval nagyobb nálam. Ennek ellenére jómagam, illetve a fenti együttesek vezetői között nem létezik személyes viszony, mivel az elnökök egyelőre csak a bírósági tárgyalótermeken keresztül lennének hajlandók kommunikálni az UEFA-val, s amíg ez nem változik meg, addig ügyvédjeink révén vagyunk kénytelenek szót érteni velük. 

A három klub ellen életbe léptetendő szankciók természetesen továbbra is valós lehetőséget képeznek, ezért pedig nem szeretném kizárni ezen eljárások megindításának lehetőségét, ám vitás ügyünk jelen pillanatban elsősorban jogi síkon zajlik, ezért pedig bárminemű lépés megtétele előtt kézhez kell kapnunk a bíróság végzését. A korábbiakban volt dolgunk olyan ügyészséggel, akik meg sem hallgatták az UEFA álláspontját, s úgy adtak igazat az ESL-nek, a most zajló per kapcsán azonban joggal bízhatunk a spanyol igazságszolgáltatás elfogulatlanságában. Meglátjuk, hogy mi fog történni az előttünk álló időszakban. 

Az UEFA számára az a legfontosabb, hogy megmutassuk: a szabályok mindenkire egyaránt vonatkoznak, hiszen abban az esetben, ha más mércével ítélnénk meg a topklubokat, illetve a kis csapatokat, azonnal megszüntethetnénk szövetségünket, s sóval hinthetnénk be székházunk épületének romjait. Véleményem szerint semmi sem bír nagyobb jelentőséggel annál, mint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania az előírásokat, továbbá a futballvilág többi szereplőjét, s megítélésem alapján semmi nem ad nagyobb felhatalmazást annál, mint hogy az Európai Klubszövetség 247 tagja közül 244 a mi pártunkat fogja ebben a kérdésben. 

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az európai futballban nincsenek monopóliumok, hiszen mindenki választhat, hogy szeretne-e az UEFA tagja lenni, vagy sem. Ez nyitott döntés mind a nemzeti szövetségek, mind a klubok számára: nem kötelező sem a Bajnokok Ligájában, vagy az Európa-bajnokságon szerepelni, meg lehet alakítani a saját versenysorozatokat, s abban is pályára lehet lépni, bevételek, trófeák, s adott esetben szurkolók mellett is. Ezzel együtt viszont tagadhatatlan, hogy mikor megfogalmaztuk a lényegi kérdést ezt illetően, mindenki a mi oldalunkat fogta, beleértve a drukkereket is, s őszintén szólva nem is látom, hogy bárminek más véleménye lenne, mivel sportágunk nyilvánossága – klubokkal, nemzeti szövetségekkel, ligákkal, játékosokkal, edzőkkel, kormányokkal, európai hatóságokkal és a FIFA-val együtt – kiállt az UEFA mellett azokban a napokban, ez pedig azóta sem változott érdemben. 

Mindannyian pontosan értjük és érezzük, hogy mit jelent az európai sportmodell, aminek kontinensünk labdarúgása alapvető erejét köszönheti. Egyik lázadó együttesnek sem olyan a csapata, melynek keretét kizárólag saját országuk játékosai, vagy az ifjúsági csapatból kiemelt tehetségek alkotnák, ezért pedig ezen alakulatoknak is szükségük van a mostani rendszerre, mely biztosítja a nyílt verseny, úgy az egyes sorozatokban, mint a piacon. A szabad verseny hiányában a labdarúgás örökre eltűnne, engem azonban túlságosan érdekel a futball, s életem végéig szeretni fogom ezt a játékot, s csak remélni tudom, hogy ezt mindenki más is így gondolja, leszámítva néhány arrogáns személyt, akik saját érdekeiket fontosabbnak tartják sportágunk egyetemes értékeinél" – zárta hosszúra nyíló szavait Čeferin.