A Bayern München és a Fiorentina egykori, valamint a Salernitana jelenlegi veterán francia klasszisa, Franck Ribéry a tegnapi nap folyamán hosszabb interjút adott az olasz sportsajtónak, melynek keretein belül bővebben értekezett saját pályafutásának egyes mozzanatairól, Gianluigi Buffonról, valamint egykori csapattársairól, a jelenleg már a Juventus keretéhez tartozó Federico Chiesáról és Dušan Vlahovićról is, akiket egyaránt elképesztő tehetségeknek nevezett. 

"A futball továbbra is életem szervez részét képezi, s mindent ennek rendelek alá, emiatt pedig még mindig boldognak érzem magam, ha pályára léphetek, s örömmel tölt el, ha tapasztalataimat fiatalabb labdarúgókkal oszthatom meg. Úgy vélem, hogy pályafutásom során rengeteg áldozatot kellett hoznom, ebből kifolyólag pedig hiszek benne, hogy a szenvedély és a sikeréhség bármilyen cél elérését lehetővé tehetik, legyen szó akár a Bajnokok Ligája megnyeréséről, akár a Serie A-ban való bennmaradás kiharcolásáról" – fogalmazott az olasz bajnokság sereghajtójának támadója a Tuttosport munkatársának. 

"Csapatunk a következő fordulóban az AS Roma gárdájával méri majd össze erejét, én pedig már nagyon várom a José Mourinhóval való találkozást, akivel mindig is jó kapcsolatban álltam, annak ellenére, hogy sosem volt az edzőm. Karrierünk ideje alatt számos alkalommal találkozhattunk a BL-ben, a meccseket követően pedig gyakran szóba is elegyedtünk egymással, ezen felül pedig tudomásom van róla, hogy a Real Madrid mestereként szeretett volna leigazolni engem, azonban a Bayern nem akart elengedni a Blancókhoz, így tehát az üzletből semmi sem lett. 

Annak idején egyebek mellett a Barcelona, valamint a Juventus is érdeklődött irántam, ám nem bántam meg, hogy nem hagytam el Münchent, mivel büszke vagyok arra, hogy tizenkét esztendőt tölthettem egy olyan fantasztikus és óriási klubnál, mint a Bayern, ahol minden létező trófeát megszereztem, s véleményem szerint fontos lapokat írtam az együttes történelemkönyvébe is. Arra a kérdésre, hogy miért futballozom még mindig, a fentebb említett okokon kívül leginkább két hozzám hasonló veterán, Zlatan Ibrahimović, illetve Gianluigi Buffon példáját szoktam említeni, Gigi ugyanis változatlanul klasszis szinten teljesít a Parma gárdájánál, ahol negyvennégy éves kora ellenére is képes elképesztő védéseket bemutatni, együttese kudarcos szereplése pedig véleményem szerint rajta múlik a legkevésbé. 

A Serie A további alakulásával kapcsolatban alapvetően optimista vagyok, ugyanakkor tudom, hogy a bennmaradáshoz hatalmas szerencsére, s számos győzelemre lesz szükségünk. Csapatként továbbra is egységesek vagyunk, sőt talán összetartóbbnak bizonyulunk, mint valaha. A bajnoki idényből még legalább hét mérkőzés van hátra, emellett pedig le kell játszanunk két elmaradt találkozót is, melynek nyomán jó teljesítmény esetén joggal reménykedhetünk abban, hogy sikerül megszereznünk a legmagasabb szinten való folytatáshoz szükséges pontokat. 

Az egyik legjobb labdarúgó, akivel alkalmam volt egy alakulatban szerepelni, kérdés nélkül Robert Lewandowski, aki minden egyes nap kemény és jó edzésmunkával igyekszik előállni, ebből kifolyólag pedig az általa szerzett rengeteg találat mögött nem csak tehetség és gólérzék, hanem hihetetlen profizmus is áll. Robert egy valóságos robot, emiatt pedig nem véletlen, hogy Arjen Robbennel és velem korábban is elképesztően sok gólt lőtt, majd nélkülünk is képes volt folytatni, sőt fokozni átlagos termelését. Személyében egy valóságos bajnokot ismerhettem meg, emiatt pedig egyértelműen helyes döntés, hogy a FIFA őt választotta a 2021-es esztendő legjobb játékosának, ám megítélésem szerint az Aranylabdát is neki kellett volna kapnia Lionel Messi helyett. 

Hogy Dušan Vlahović hasonlít-e Lewára? Erő és mentalitás tekintetében kétségkívül igen, hiszen a szerb támadó, hasonlóan a többi klasszis játékoshoz, hihetetlenül nagy munkabírással rendelkezik, keményen dolgozik, s sosem szeretne veszíteni, melyről ékes tanúbizonyságot ad, hogy még az edzéseken is dühbe gurul, ha valami nem az elképzelései mentén alakul egy-egy szituációban. Ez a győztes szellemiség csak az igazán nagy bajnokokra jellemző, ezáltal pedig egyáltalán nem tekinthető részletkérdésnek.

Nem tudom, hogy Vlahović lehet-e majd az új Lewandowski, azonban könnyedén elérheti a lengyel szintjét, ha az elkövetkezendő időszakban is ilyen mentalitással edz majd, s ha a továbbiakban is fejlődésére fog összpontosítani. Dušan egy nagyszerű kvalitásokkal megáldott fiatal, ugyanakkor hozzá kell szoknia ahhoz a nyomáshoz, mely egy Juventushoz hasonló alakulat szerelésének viselésével jár, elvégre csak az igazán kivételes labdarúgók képesek hosszabb távon is megmaradni egy olyan topklubnál, ahol a minimális célt a meccsek mindegyikének megnyerése jelenti. 

Az új Franck Ribéry meglelése talán még nehezebb feladatot jelent, mivel eddig nem igazán találkoztam olyan játékosokkal, akik tulajdonságaikat tekintve magamra emlékeztettek volna. Ezzel együtt be kell vallanom, hogy mikor csapattársukként játszottam, Kingsley Comanban és Federico Chiesában is láttam rám utaló jellemvonásokat. A Fiorentina kötelékében szinte azonnal rá kellett döbbennem, hogy Fede valamiben különbözik a többi futballistától, mivel mindig igyekezett elérni a maximális sebességet, valamint a teljes fordulatszámot, éppen úgy, mint én magam az ő korában. 

Úgy vélem, hogy Chiesa idővel megtanulja majd, hogy miként kell okosabban és hatékonyabban beosztania erejét, ám ez egy természetes folyamat, ami velem is így volt, s minden bizonnyal Fedével is pontosan így lesz. Az olasz szélső az elmúlt esztendőben élete eddigi legjobb idényét produkálta, s alapvető hatást gyakorolt a Bianconeri játékára, ezt követően pedig az Európa-bajnokságon is az olasz válogatott egyik legfőbb húzóemberének számított, emiatt pedig nagyon sajnálom, hogy térdsérülése idén meggátolta e forma átörökítésében. Mellette és Dušan Vlahović mellett talán még Nicolò Zaniolót emelném ki a Serie A reménységei közül, akinek meglátásom alapján mindenképpen a szerb, valamint az olasz csapattársaként kellene folytatnia pályafutását" – összegzett Ribéry.