A Juventus egykori labdarúgója, a fekete-fehérek kötelékét 2013 és 2015 között erősítő Carlos Tévez a napokban hosszabb időt követően látogatást tett a Bianconeri edzőközpontjának számító Continassán, valamint megtekintette az Inter elleni rangadót is, melyet követően egy hosszabb, exkluzív interjút is adott a klub hivatalos csatornájának, szót ejtve Torinóban töltött idényeiről, egykori csapattársairól, a csapat szellemiségéről, a szurkolókhoz kötődő kapcsolatáról, illetve távozásának körülményeiről is, mely beszélgetés magyar fordítását az alábbiakban tesszük közzé. 

Ha egyetlen szóval kellene jellemezned a Juventust, mi lenne az? 

"Barrio." [testvériség, közösség – a szerk.]

Hogyhogy? 

"Mivel mikor megérkeztem Torinóba, nem gondoltam volna, hogy egy olyan klubhoz csatlakozom, mely magáénak vallja a barrio, azaz a testvériség eszméjét. Úgy gondoltam, hogy teljesen más légkör vesz majd körbe az Öreg Hölgynél, ám első itt töltött napomon rögtön rájöttem, hogy a Juventus egy valóságos barrio-klub, dacára annak, hogy egy igen jelentős alakulatról beszélünk. A barrio átjárja a Bianconeri vérét, a csapat szurkolói pedig joggal érezhetik azt, hogy a Zebrák közösséget vállalnak velük, s emiatt joggal tekinthetik testvérüknek, közösségüknek, otthonuk és életük részének a Juvét, én pedig szinte rögtön képes voltam azonosulni ezen gondolattal. Ha csak egy szót mondhatnék, elsősorban ezt jelenti számomra a Bianconeri."

Milyen érzés volt hazatérni az Allianz Stadiumba? 

"Csodálatos élmény volt, mivel a Juventushoz való visszatérés olyan érzelmeket váltott ki belőlem, melyek az eddigiekben is a szívem mélyén voltak, de nem tudtam kimutatni őket, s éppen ezért rendkívül nehéz lenne magyarázatot adni velük kapcsolatban. Annak idején a Juventusnál hagytam a szívem egy részét, ez pedig arra késztetett, hogy újra lángra lobbantsam a klub iránti érzelmeimet, ami egészen fantasztikusan sikeredett. Mindig is csodálatos érzésekkel töltött el, hogy a Bianconeri szerelését viselhettem, az pedig, hogy az Alessandro Del Piero által hordott tízes mezt is magamra ölthettem, egy hihetetlen nagy bónuszt jelentett számomra."

Emlékszel rá, hogy ki volt az első csapattársad, akivel találkoztál, miután a Juventus kötelékébe kerültél? 

"Persze, hogy emlékszem, hiszen első ízben Gigi Buffonnal találkoztam az öltözőben. Most is előttem van a pillanat, ahogy megragadja a fejem, üdvözöl, majd megkérdezi: »Hogy vagy, legenda?« Ez óriási hatást gyakorolt rám, s úgy hiszem, hogy elkötelezettségem szintje ennek köszönhetően az első naptól fogva teljesen más volt, mint korábban."

Emlékszel arra az energiára, amit a stadion adott neked? 

"Természetesen! Emlékszem, hogy már az első itteni meccsemen megtapasztalhattam, hogy Antonio Conte mindent tud rólam, értve ezalatt vágyaimat és elképzeléseimet is, ennek nyomán pedig rögtön a következő tanácsot adta:  »Mikor első ízben hozzád kerül a labda egy lövőhelyzet során, tüzelj tiszta erőből, mert ezzel azonnal lázba fogod hozni a szurkolókat.« Ezt követően pontosan így tettem az első egy az egy elleni szituációban, mellyel szembesültem, teljesen megváltoztatva ezzel a stadionban uralkodó hangulatot, hiszen a drukkerek felpattantak helyeikről, s boldogságukban azonnal tombolni kezdtek."

Meg tudnál nevezni egy olyan gólt, ami kiemelkedik emlékeid közül a többi, Juventus szerelésében lőtt találatod közül? 

"Nehéz lenne választani, mivel, ahogy már említettem, Torinóban töltött éveim során a szívemet és a lelkemet is kitettem a pályára a Juventus érdekében. Ha mégis muszáj lenne említeni egyet, mindenképpen a Borussia Dortmunddal szemben szerzett találatomat mondanám, ugyanis véleményem szerint ez volt az egyik legfontosabb gól, mellyel megajándékoztam a klub szurkolóit. A Parma ellen lőtt híres találatomra már csak azért is szívesen gondolok vissza, mert édesapám a stadionban tartózkodott a szóban forgó összecsapás alkalmával.

Mikor néhanapján eljött megnézni engem, s a Juve szurkolóival együtt szorított közös sikereinkért, mindig ő számított legnagyobb drukkeremnek, ezért pedig ilyenkor úgy éreztem magam, mintha még mindig csak egy gyerek lennék, aki továbbra is otthon rúgja a bőrt, miközben a barrio eluralkodik rajta. Apukám akkor is próbált így viszonyulni hozzám, mikor már profi futballista voltam, az említett este pedig már csak amiatt is különleges volt számomra, mert egy fantasztikus találattal örvendeztethettem meg őt, illetve a közönséget."

Ha visszagondolsz a Juventusnál töltött idényeidre, kit tartottál a legjobb barátodnak ebben az időszakban csapattársaid közül? 

"Azt mondanám, hogy az egész csapat a legjobb barátom volt, mivel mindannyian ugyanakkora mértékű felelősségvállalást tanúsítottunk, s ugyanolyan sikeréhesnek számítottunk, ami azt eredményezte, hogy jól kijöttünk egymással az öltözőben. Ez természetesen a pályán is meglátszott, a külső szemlélők pedig gyakran meg is említették, hogy a Juventus kerete olyan, mint egy nagy család."

Felfedeztél valami olyat a Juventusnál, melyre szükséges volt karriered adott pillanatában? 

"Azt hiszem, hogy mindenképpen ide kell sorolnom a szurkolók irántam érzett és mutatott szeretetét, valamint ragaszkodását, melyet minden egyes nap tanúsítottak irányomba. Úgy vélem, hogy a drukkerek által képviselt imádat elengedhetetlenül szükséges volt számomra ahhoz, hogy megadhassam nekik azt, amiért a Juventus leigazolt engem, azaz a szívemet, a lelkemet, illetve a góljaimat. Kijelenthetem, hogy az Öreg Hölgynél töltött éveim alatt sosem szerettem volna kímélni magam, ezért pedig kérdés nélkül vállaltam minden szenvedést, melyet meg kellett tennem a klub érdekben. 

Aznap, mikor közöltem a vezetőséggel, hogy haza szeretnék térni Argentínába, hogy több időt tölthessek a szüleimmel és a testvéreimmel, a klub maximálisan megértette kérésemet, s egyetlen akadályt sem gördítettek elém annak érdekében, hogy meggátolják ezen elképzelésem beteljesítését, ami miatt rendkívül hálás vagyok a Juventusnak, s szeretnék köszönetet mondani az együttesnél dolgozó személyeknek, ideértve Andrea Agnelli elnök urat is. 

Pályafutásom során rengeteg elnökkel és klubvezetővel volt alkalmam együtt tevékenykedni, ám Andrea kétségkívül kiemelkedik közülük, hiszen annak ellenére, hogy nem igazán a szavak embere, minden tekintetben betartotta nekem tett ígéretét, mely arra vonatkozott, hogy amennyiben a szezon végén bejutunk a Bajnokok Ligája döntőjébe, mindent megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse hazatérésemet. A Juventus mindig megértett engem, ezért pedig hallatlanul hálás vagyok nekik."

Annak ellenére, hogy nem töltöttél sok időt a klubnál, a Juve-drukkerek a mai napig nagy szeretettel gondolnak rád. 

"Az érzés teljes mértékben kölcsönös, mivel, mint ahogy korábban is említettem, a szurkolók emberi szinten is megértettek engem attól a naptól fogva, hogy csatlakoztam a klubhoz, s felismerték, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy úgy teljesítsek, ahogy végül teljesítettem a Bianconeri szerelésében. Utólag visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a támogatásuk hatalmas segítséget nyújtott számomra ahhoz, hogy ilyen produkciót tudjak nyújtani. Amikor két év után úgy döntöttem, hogy visszatérek Argentínába, a drukkerek rendkívül melegszívűek voltak, s maximálisan megértettek engem, az első perctől fogva az utolsóig" – összegzett Tévez. 

A beszélgetés az alábbiakban tekinthető meg eredeti nyelven: