A Juventus mestere, Massimiliano Allegri a tegnapi nap folyamán terjedelmes interjút adott a GQ Italia munkatársának, melynek keretein belül hosszan beszélt a Bianconeri jelenlegi helyzetéről, a klubhoz való visszatéréséről, a Real Madridhoz való csatlakozás múltbéli lehetőségéről, személyes és szakmai ambícióiról, valamint egyes játékosairól is, mely szavak magyar fordítását az alábbiakban tesszük közzé. 

Mielőtt tavaly júliusban visszatértél a Juventus kispadjára, két idényen át nem edzősködtél, ami igen hosszú idő egy ilyen szintet képviselő szakember számára. Hogy élted meg ezt az időszakot? 

"Eleinte nagyon jól éreztem magam, egészen második évem elejéig, s a koronavírus-járvány kitöréséig, mely mindannyiunk életére alapvető hatást gyakorolt. 2020 februárjában, mikor ez az egész elkezdődött, éppen a hegyekben tartózkodtam fiammal, s csak március 8-án tértünk haza, mikor már javában éltek a korlátozó intézkedések, én magam pedig livornói otthonomban kerestem menedéket. Összességében véve úgy gondolom, hogy szükségem volt erre a közel két esztendős pihenőre, mivel tizennyolc éven keresztül voltam labdarúgó, s tizenhat éven át edzősködtem, ami hatalmas megterheléssel járt, s mindenképpen ki kellett kapcsolnom egy kicsit."

Futballistaként és edzőként töltött karriered között tehát egy kis szünet sem adatott meg számodra? 

"Ez így igaz, megállás nélkül a futball világában éltem, összesen harmincnégy esztendőn keresztül. Az elmúlt két év minden szempontból csodálatos volt, hiszen a kisebb szünetek telis-tele lehetnek pozitív dolgokkal, mindez pedig csupán attól függ, hogy milyen szemmel tekintünk helyzetünkre. Olyan élményeket tapasztalhattam meg, melyeknek megélésére nem volt módom azon a szinten, ahol pályafutásomban tartottam, ám ezt az állandó mókuskerék miatt észre sem vettem, mikor benne töltöttem mindennapjaimat. Amikor kikapcsolsz egy időre, rögtön rádöbbensz, hogy van más fontos is az életedben, például a család, vagy a barátok, s számba veszed az általad elszalasztott lehetőségeket is. Mindig is ragaszkodtam a városomhoz, Livornóhoz, most pedig végre alkalmam nyílt eltölteni itt pár hónapot. Bár a lezárások miatt akadtak nehéz pillanatok is a mögöttünk lévő időszakban, alapvetően jól éltem meg a fennálló szituációt, annak ellenére, hogy a futball egy bizonyos ponton túl rendkívül hiányzott, kiváltképp szabadságom második évében. Mindazonáltal nem kerestem megszállottan az állásajánlatokat, mivel úgy voltam vele, hogy eljön még az én időm, ezért pedig hagytam, hogy a dolgok a maguk medrében folyjanak."

Képes voltál egyszerű drukkerként követni a focit, vagy elengedhetetlenül is szakmai szemmel tekintettél az egyes meccsekre? 

"Szenvedélyesen rajongok a sportág iránt, ezért pedig a nagyobb meccseket szinte kivétel nélkül megtekintettem, sőt ha lehetőségem adódik rá, még most is így teszek. Márciusban nagy élvezettel néztem a Real Madrid és a PSG madridi összecsapását, mely minden kétséget kizárólag egy fantasztikus, izgalmas, és minőségi találkozó volt, nagyrészt a felek abszolút értéket képviselői labdarúgóinak jelenléte miatt. A spanyolok játékosai megítélésem szerint karakterükkel, bajnoki mivoltukkal, s alapvető büszkeségükkel kerekedtek a franciák fölé, ami egyaránt igaz lehet Karim Benzemára, valamint Luca Modrićra is. Az elmúlt két szezonban ezzel együtt számos alkalommal tettem látogatást néhány, amatőr szinten edzősködő barátomnál, melyek mindig nagy energiát adtak számomra, ugyanakkor a nagyobb megmérettetéseket leszámítva nem követtem részletekbe menően a nemzetközi labdarúgást. Egy ideig elsősorban a tenisszel foglalkoztam, ezen felül pedig sokat olvastam, és egyengettem a magánéletemet is, ezzel együtt azonban persze tagadhatatlan, hogy a ritmus elvesztése miatt eltartott egy ideig, amíg visszarázódtam a futball mindennapjaiba."

Mit gondolsz, a szünet megváltoztatott téged? Ha igen, miben? 

"Persze. A tevékenységemhez való hozzáállásom, valamint a játékosok vezénylésére vonatkozó módszereim igen sokat módosultak, emellett pedig a kellő ritmus is elveszett belőlem, mely főként az első hetekben jelentett problémát. A munkának mindig szenvedéllyel és szórakozással kellett párosulnia számomra, máskülönben már nagyon régen kiégtem volna, ezért pedig mindig azt vallottam és mondtam, hogy abban a pillanatban, mikor azt fogom érezni, hogy nem tudom tovább csinálni, s képtelen vagyok lelkesedni szakmám iránt, pontot teszek majd karrierem végére. Ezzel együtt természetesen remélem, hogy ha én magam nem látom majd be ennek szükségességét, akkor lesz olyan barátom, aki közli majd velem, hogy jobb lenne, ha abbahagynám a szánalmas vergődést, amit bemutatok."

Ehhez azért kicsit korán lenne még, nem? 

"Attól függ, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Számomra mindig referenciapontot fog jelenteni Michel Platini, aki sikerei és pályafutása csúcsán, harminckét esztendős korában akasztotta szögre a stoplist. Bár az anyagi szempontok, a hírnév, valamint a szenvedély fontos tényezőknek számítanak, mindenkinek meg kell találnia a kellő lelkierőt ahhoz, hogy mikor eljön az ideje, képes legyen megálljt parancsolni ösztöneinek, s visszavonulni."

Ahhoz, hogy ezt valaki megtehesse, mindenképpen szüksége van valami motiváló erőre. Te például gyakran hangoztatod, hogy egy napon tartósan vissza akarsz majd térni Livornóba, hogy közel lehess régi barátaidhoz, s hogy bizonyos értelemben újra visszatérj régi életedhez. 

"Livorno mindig is menedéket jelentett számomra, mely menedékből az utóbbi időben is erőt tudtam meríteni. Mikor elhagytam városomat, bizonyos értelemben a valósággal is elveszettem kapcsolatomat, most pedig képes voltam visszaszerezni ezt, ami természetesen munkám eredményességére is hatással volt."

Számodra mekkora értékkel bír a barátság? 

"A lehető legnagyobbal. Szerencsésnek érzem magam, mivel bárhová mentem az életben, mindig képes voltam új barátságokat kötni, ezen kapcsolatok miatt pedig mind a mai napig szívesen járok vissza Pescarába, Perugiába, Cagliariba, vagy éppen Milánóba. Bárhová is vet a sors, mindig találok valami olyat, amivel nem rendelkeztem azt megelőzően, hogy ellátogattam az adott helyre, ezért pedig roppant boldog és elégedett vagyok életem mérlegével."

Szerettél élni azon városokban, ahol munkát vállaltál?

"Nagyon is, ezért pedig minden helyen a város központjának közelében béreltem, vagy vásároltam lakást magamnak. Szeretem közvetlen közelről érezni és belélegezni a város levegőjét, s megismerni az ott élő embereket, mely körülmények alapvető fontossággal bírtak és bírnak számomra. Az olasz emberek nagyon udvariasak, és bizonyos szempontból szórakoztatóak, emiatt pedig ahogy a múltban, úgy most is szeretek egy-egy település szívében élni, s állandó kapcsolatban lenni a lakosokkal, legyen szó a bár pultosáról, vagy a trafikosról, akikkel mindig szívesen állok le beszélgetni, viccelődni, hiszen sosem lesz jó vége annak, ha valaki túlzottan komolyan veszi magát."

Ha a Juventus nem keresett volna meg tavaly tavasszal, visszatértél volna szakmádhoz? 

"Igen, mivel ez volt a megfelelő időpont ennek megtételére. Igen hosszú időt hagytam ki az elmúlt két szezonban, s bár előbb is lehetőségem lett volna egy-egy kispad elfoglalására, számos személyes és családi problémával kellett megküzdenem, melyek rendre meggátoltak terveim kivitelezésében. 2018-ban elhunyt az édesanyám, így 2019-ben nem szerettem volna túlságosan messzire kerülni a szülői háztól, ezzel együtt pedig megragadtam az alkalmat arra, hogy legkisebb fiam, Giorgio közelében lehessek, mivel nagyobbik fiam már önálló életet él Milánóban, így vele nem tudok napi szinten találkozni. Édesapám nagyon nehezen viselte anyám elvesztését, így pedig mellette kellett maradnom Livornóban. Az, hogy visszatértem a Juventushoz, nem csupán az én döntésem, hanem a klub vezetőségének határozata is volt, akikkel napi szinten egyeztettem azokban a napokban, ám nem tagadom, hogy személyes szempontok is motiváltak az Öreg Hölgy ajánlatának elfogadásakor, mivel a torinói munkavállalás által közelebb lehetek a városban élő fiamhoz is."

Sok szó esett arról, hogy egy másik topbajnokságban, egy külföldi alakulatnál is kipróbálhattad volna magad, végül mégis a Juve mellett tetted le a voksod. 

"Már korábban is elmondtam, hogy az idei szezon előtt előszerződést kötöttem a Real Madrid gárdájával, azonban végül közölnöm kellett a klub elnökével, hogy nem foglalhatom el a Blancók kispadját, mivel a Juventust választottam, Florentio Pérez pedig megköszönte őszinteségemet."

Voltak kétségeid a döntéssel kapcsolatban? 

"Attól a pillanattól fogva, hogy a Juventus májusban megkeresett, egyetlen kétely sem volt bennem."

Azért mégis csak nagy szó lett volna, ha a Real Madrid edzője válik belőled...

"Ez lett volna szakmai pályafutásom megkoronázása, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy a Milan és a Juve után a Real mesterévé válhat. Az életben azonban nem lehet mindent megkapni, én pedig arra is nagyon büszke vagyok, hogy négy esztendőn keresztül munkálkodhattam a Rossoneri együttesénél, ezt követően pedig összességében véve hat esztendőt tölthettem egy olyan klubnál, mint a Bianconeri. Kétszer mondtam nemet a Real Madridnak, ám egyszer sem bántam meg, még azzal együtt sem, hogy az első alkalommal, mikor a Blancók megkerestek, éppen szerződést hosszabbítottam az Öreg Hölggyel, a klub pedig egy évvel később úgy döntött, hogy jobb lesz külön utakon folytatnunk."

Miben más a jelenlegi Juve ahhoz a csapathoz képest, melyet annak idején először irányíthattál? 

"A Bianconerinél tevékenykedni mindenki számára egy érdekes és nagyszerű kihívást jelentene, ám én alapvetően szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy egy olyan tulajdonosi kör alatt munkálkodhatok, melynek mély beágyazottsága van a klubnál és a csapatnál, s akik legalább ugyanakkora lelkesedéssel bírnak, s ugyanolyan mértékben elkötelezettek a győztes útra való visszatérés iránt, mint én magam. Amikor 2014-ben megérkeztem a Juventushoz, szinte minden más volt az együttesnél, mivel elődöm, Antonio Conte fantasztikus munkát végzett, s három Scudettót zsebelt be Torinóban, melynek során felépített egy rendkívül erős alakulatot, amin már csak a finomhangolást kellett elvégezni a Bajnokok Ligája-döntő eléréséhez. Az idei év elején egy teljesen más gárdát találtam a Continassán, mely számos fiatallal rendelkezik, akik annak ellenére, hogy nagy erővel bírnak, csekély tapasztalatot tudhatnak magukénak, megnehezítve ezzel mindannyiunk dolgát.

Ennek ellenére meggyőződésem, hogy alapelveink teljességgel világosnak számítanak, hiszen minden szinten a Juventus DNS-ének átörökítésére fektetjük a hangsúlyt, emiatt pedig biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb vissza fogunk térni a sikerek útjára, ezt azonban természetesen csak számos nehézség és küzdelem árán érhetjük majd el. A Juventus játékoskerete egy csapat készséges, s technikai szempontból kiváló srácból áll, akik azonnal rendelkezésemre álltak, s megfelelő munkakedvvel vetették bele magukat közös tevékenységünkbe. Úgy vélem, hogy a Bianconeri lassacskán ismét felfedezi, hogy milyen hatalmas értékek rejlenek az összetartozásban, ami nem csak a felnőtt keretnél, hanem az akadémián is alapvető fontossággal bírhat az elkövetkezendőkre vonatkozólag."

Senki sem tagadhatja, hogy a Juventus számos nehéz pillanaton ment keresztül a jelenlegi idényben, s bár te magad sokszor hangoztattad, hogy ez a csapat sokkal jobb, mint az általuk mutatott játék, egyéni szinten igen kevés alkalommal értékeled ki labdarúgóid teljesítményét. Volt olyan futballista, aki meglepetést okozott számodra visszatérésed óta? 

"A legcsodálatosabb meglepetést egyértelműen Danilo jelentette, aki egy igazi bajnok, s egy nagyon intelligens, felelősségteljes srác, aki emellett mindig a csapat rendelkezésére áll. Leonardo Bonucci és Giorgio Chiellini képességei eddig is ismertek voltak számomra, ám a brazil kétségkívül a legjelentősebb pozitív csalódásnak bizonyult."

Hogyan győzted meg Moratát arról, hogy a Barcelona érdeklődése ellenére maradjon Torinóban a télen? 

"Aznap este, mikor a klub leigazolta Dušan Vlahovićot, felhívtam Álvarót, s elmondtam neki, hogy meg se forduljon a fejében az eligazolás lehetősége, mivel a szerbbel csak még erősebb és fontosabb játékossá fog válni, ami be is igazolódott azóta. Nem hinném, hogy bárkinek jogában állna megkérdőjelezni, vagy vitatni Morata technikai képességeit, ám ezzel együtt az is igaz, hogy ha olyan dolgokat kérnek a spanyoltól, melyeket karakterisztikája miatt egyszerűen képtelen véghez vinni, akkor nem fogja a tőle telhető legjobb produkciót nyújtani. Ezen felül persze nem felejthetjük el, hogy Álvaro hónapokon keresztül szolgálta a csapatot egy számára teljességgel testidegen szerepkörben, amiért hatalmas hálával tartozunk neki."

Mi a helyzet Vlahovićcsal? 

"Egy rendkívül fiatal srácról beszélünk, aki egyelőre kevés nemzetközi tapasztalattal, ám annál nagyobb minőséggel és lehetőségekkel rendelkezik, s aki akar, valamint képes is fejlődni az elkövetkezendő hónapok, évek során, melynek megtételére rengeteg ideje van. A kapu előtt már most valóságos bestiának számít, ebből kifolyólag pedig azt gondolom, hogy a Juventus elképesztően fontos tettet hajtott végre szerződtetésével, mivel Kylian Mbappé és Erling Håland mellett ő tekinthető generációja egyik legjobb centerének."

Mit gondolsz az olasz futball általános helyzetéről? 

"Eltekintve néhány, az utóbbi időszakban megváltozott tényezőtől, melyeknek módosulását tudomásul kell vennünk, attól függetlenül, hogy a labdarúgás globalizációjával, vagy a játékosok testfelépítésének megváltozásával vannak-e összefüggésben, a legnagyobb problémát véleményem szerint az jelenti, hogy Olaszországban az edzők még mindig kísérleti nyulakként tekintenek labdarúgóikra, mind a felnőtt csapatokat, mind az utánpótlást illetően. A futball művészet, ahol messzemenően érvényesülnek az anyatermészet által diktált adottságok, ekképp már igen korán eldől, hogy valaki milyen szintre juthat el karrierje során. Természetesen mindenki képes lehet a fejlődésre, azonban el kellene fogadni, hogy vannak, akik szerényebb, s vannak, akik egyszerűen jobb képességekkel rendelkeznek. Sportágunknak, alapvető keretein és szervezettségén túl van egy igen sokak által lenézett és elhanyagolt pszichológiai aspektusa is, melynek alapján egyes futballisták egy idényben jól, aztán pedig borzalmas módon teljesítenek, s ennek semmi különösebb oka nincsen azon túl, hogy ők is véges teherbíróképességgel felruházott emberek. 

A játékosok közel sem egyformák, emiatt pedig nem gondolhatjuk azt, hogy aki egy szezonban kiemelkedő volt, az innentől fogva mindig zseniális lesz, ezzel együtt pedig nem vallhatjuk azt sem, hogy amit egy mester kitalált egy évadra nézve, az a következő szezonban is eredményesnek fog bizonyulni. Az emberek nagy része csak egy-egy pillanatra emlékszik, nekünk azonban az események összességére kell fókuszálnunk. Bárkivel szívesen fogadok abban, hogy bár ismeri, s tudja, hogy Cristiano Ronaldo milyen gyönyörű gólt ollózott ellenünk annak idején, a találatot megelőző akció lezajlásáról fogalma sincsen, egész egyszerűen azért, mivel az egyes összecsapásokon éppen az ilyen bajnokok jelentik a különbséget, s nem csak azzal, hogy milyen gólokat lőnek, hanem azzal is, hogy miként védekeznek, s hogyan támadnak. 

A játékosok személyes érzéseinek, valamint az edző taktikájának összhangban kell állniuk egymással, ám nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy mindent egy sémára próbálunk felépíteni. A szakemberek feladata elsősorban az, hogy megpróbálják egy technikailag jó labdarúgóból a tőle telhető legjobb formát kihozni, majd ezt a futballistát eredményesen a csapatba építeni. Manapság mindenki arról beszélt, hogy a futballban nem egyéni, hanem csapatszinten kellene jól játszani, mindazonáltal ahhoz, hogy ezt egy alakulat elérhesse, mind a tíz mezőnyjátékosnak követnie kell bizonyos utasításokat, s be kell tartania bizonyos taktikai elképzeléseket, ugyanis egy akció akár egyetlen rosszul sikerült, vagy nem a terv szerint kivitelezett átadáson is elmehet."

A futballban mindig is éles vitát képezett, hogy a szép játékra, vagy az eredményekre kell-e fektetni a hangsúlyt, s bár az igazság valahol középen helyezkedik el, mostanra világossá vált, hogy az oldalak megosztottságát igen nehezen lehetne áthidalni holmi kompromisszum megtalálásával.

"Nézzük meg, hogy az egyértelműen óriási hatással bíró mesternek számító Pep Guardiola mit tett annak idején! A spanyol szakember elképzelései a ma is trendi, szórakoztató futballon alapultak, mely a hátulról való építkezésre fektetni a hangsúlyt. Pep hatására egy idő után minden egyes alakulat az ő Barcelonája által meghonosított narratívát kezdte el követni: vettek egy labdabiztos kapust, aki akár nyolcvan méter távolságból is tűpontos passzokat tudott adni, a sort pedig a védőktől a támadókig lehetne folytatni egyes szerepkörökre lebontva. Megítélésem szerint a futball lényege az, hogy megnyerjük a meccseket, azonban ez nem jelent gátlástalan pragmatizmust, mivel egy találkozó önmagában is több összecsapásból áll az egyes fázisok folytonos váltakozása miatt, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy adott meccs teljesen más kimenetellel végződik, ha szeptemberben, s megint más végeredményt hoz, ha márciusban kerül megrendezésre. A szezon jelenlegi szakaszában sokkal nagyobb nyugalomra van szükség, mint év elején, hiszen a csapatra jóval jelentősebb nyomás nehezedik, emiatt pedig a megszerzett pontok is nagyobb súllyal esnek latba. Ezen összetevőket a szurkolók, igaz, önhibájukon kívül, de nem képesek megérteni a lelátóról, vagy a televízió képernyője elől."

És a játékosok megértik ezt? 

"Ha hozzászoktatjuk őket ahhoz, hogy értsék meg, akkor meg is fogják érteni. A játékosoknak gondolkodniuk kell ahhoz, hogy sikeresek legyenek, mivel akik gondolkodnak, egy szorult helyzetben is képesek lesznek megtalálni a helyes megoldást, segítve ezzel csapatuk játékát, s előidézve eredményességét is. Ha nem szoktatjuk a futballistákat erre, túlzottan mechanikussá válnak, míg a labdarúgásban semmi sem mechanikus. Tagadhatatlan, hogy sportágunknak több rugalmasságra van szüksége, azonban a szép játék sosem élvezhet elsőbbséget a pragmatikusabb megközelítéssel, azaz az eredményes fontosságával szemben" – összegzett Allegri.