A nyár szabadügynökei
Hosszú évek után a Juventus megtapasztalhatja, hogy milyen elveszíteni egy fontos játékost ingyen, ugyanis Dybala nem hosszabbítja meg szerződését a Bianconerivel. Eddig szinte mindig haszonélvezője volt az Öreg Hölgy a Bosman-szabálynak, ám utóbbi éveket nézve már ezt sem lehetett így kijelenteni, ugyanis Emre Can, Aaron Ramsey és Adrien Rabiot sem számított valami nagy haszonnak. Most azonban úgy tűnik eléggé sok remek lehetőség nyílik szabadügynökök terén, most csak azok neveit olvashatjátok az alábbi listán, akik közül érdemes lenne szemezgetni.
Kylian Mbappé: Úgy gondolom, hogy nem kellene különösebben sok karaktert elpazarolni arra, hogy megállapítsuk mekkora esély van az ő megszerzésére. Ahhoz sem kell magasszintű jóstehetséggel rendelkezni, hogy azt mondhatjuk, hogy a Real Madrid a befutó a kegyeiért.
Paul Pogba: Az ő helyzete már teljesen más, elvégre nyílt titok, hogy a francia szívesen visszatérne Torinóba, ahogy a klub is próbálkozott már korábban a visszaszerzésével, ám a koronavírus okozta válság csúnyán keresztbe tett a Bianconeri-vezetők számításainak. Idén nyáron szerintem ismételten elő fog kerülni többször is, hogy Paul visszatérhet Olaszországba, és látva, hogy ingyen megszerezhető, erre reális esély is mutatkozhatna. Egyetlen bökkenő van csupán, mégpedig, hogy Polpo nettó 15 millió eurót tesz zsebre Angliában, mindezt fontban, ami euróra átváltva 17.7 millió eurót tesz ki. Ez elsőre áthidalhatatlan problémának tűnik, ugyanis Arrivabene igyekszik lejjebb tornászni a fizetéseket, és kétlem, hogy egy szabadügynök Pogba Raiolával a háta mögött hajlandó lenne kb. 8 millió euróval kevesebbért aláírni egy olyan csapathoz, mely nem jelentene komoly minőségbeli ugrást a Manchester Unitedhez képest.
Franck Kessié: Az ő jövője már eldőlt, ugyanis mindössze 6.5 millió euró évi bérért nyártól a Barcelona játékosa lesz az elefántcsontparti. Laporta a napokban arról beszélt, hogy már lezsírozták két játékos leigazolását, akik majd a következő szezontól Katalóniában fognak szerepelni. Egyelőre annyit árulhatott el, hogy egy védőről és egy középpályásról van szó, minden bizonnyal az a középpályás pedig Kessié lehet.
Antonio Rüdiger: Őt boronálják össze legtöbbször a Juventusszal, és még sok topklubbal. Nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja meghosszabbítani szerződését, amennyiben pedig nyárig nem oldják fel a Chelsea ellen bevezetett politikai szankciót, akkor amennyiben hajlandóság lenne is a hosszabbításra, nem tudják majd kivitelezni. Az egyáltalán nem véletlen, hogy komoly együttesek állnak érte sorba, ugyanis már második szezonját játssza klasszis színvonalon a Chelsea-ben. Bennem azonban komoly kétségek vannak a tekintetben, hogy ezt Torinóban is meg tudja-e valósítani. Elsősorban a katasztrofális Eb-je bizonytalanít el, továbbá mindig gyanús számomra, ha egy adott játékos csak egy együttesben tud bizonyítani, mindezt 28-29 éves korában. Ráadásul hiába az öt londoni szezon, csak az utóbbi kettőben, Tuchel irányítása alatt tudott felérni erre a szintre, ahogy a római teljesítménye sem képviselt olyan minőséget, amire azt mondanánk, hogy a Juventusban a helye. Máskülönben játékstílusát tekintve tökéletes Chiellini-pótlék lenne, ráadásul bal oldalt is tud játszani, beleférne a büdzsébe, a kora sem okozna gondot, csak abban nem vagyok biztos, hogy ugyanazt tudná nyújtani, mint a német edzőzseni kezei alatt, máskülönben pedig nem lennénk előrébb, mint Bonuccival, vagy de Ligttel.
Andreas Christensen: A Chelsea másik középső védője, aki nagy szezonokat fut Tuchel irányítása alatt. Ám mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat abba, hogy megszerezhető, el kell keserítsem azokat, akik szerették volna, ugyanis ő az a védő, akiről Laporta beszélt.
Ousmane Dembélé: Hatalmas ígéretként érkezett Barcelonába, ám a gránátvörös-kékeknél leginkább sérülékenységével és balhéival tudott hallatni magáról. Amennyiben a Juve az E-Sport alakulatát kívánja megerősíteni, kiváló választás lenne, ám a focicsapatba a fentebbi okok miatt nem megfelelő opció. Hiába látszik a megmozdulásain, hogy tehetségesebb, mint a Barça bármely másik szélsője, egyszerűen olyan szinten sérülékeny, hogy egész torinói karrierjét a J-Medicalban töltené, arról nem is beszélve, hogy milyen kezelhetetlen személyiség.
Andrea Belotti: Az Eb óta nem igazán hallhattunk felőle, ugyanis így, utolsó torinói szezonjában nem kerülik el a sérülések, Jurić pedig sikeresen megoldotta a pótlását, így vélhetően a Bikák valamelyest könnyebb szívvel tudják majd elengedni. A Juventus számára kiváló opció lenne, Vlahović mögé szükség van egy jó cserére, egy ingyen il Gallo pedig első osztályú választás lenne. A buktató szerintem az benne, hogy ő maga is tudja, hogy hasonló szintű kluboknál akár kezdőként is számolnának vele, míg a szinte mindig bevethető Dušan mögött pedig nem juthatna valami sokszor szóhoz, így az ő szempontjából nem tűnik kifizetődő opciónak átköltözni Torino bianconero-felébe.
Boubacar Kamara: Egy nagyon jó képességű 22 esztendős francia szűrő, a Ligue 1 második helyezettjének számító Marseille egyik legfontosabb kulcsembere. Én Zakaria helyett az ő megszerzése mellett kardoskodtam, mert úgy vélem, hogy amellett, hogy fiatalabb és már most jobb szezonokat produkál, komolyabb potenciál is lakozik benne. Ám jelen helyzetben már nem tartom szükségesnek a megszerzését, a középpályára jelenleg klasszisokra van szükség.
Matthias Ginter: A Borussia Mönchengladbach 46-szoros német válogatott védője, aki Joachim Löw leköszönését követően egyelőre Hansi Flicknél is szóhoz jut, még ha nem is annyiszor, mint elődjénél, akinél az Európa-bajnokság minden összecsapásán pályára léphetett a Nationalelf színeiben, mindezt pedig viszonylag jó teljesítménnyel hálálta meg. Ahhoz képest, hogy egy világbajnok védőről beszélünk, alig szokott róla szó esni, amihez nagyban hozzájárulhat, hogy a Borussia Dortmundot követően karrierjét visszavetette azzal, hogy a Mönchengladbach gárdájához szerződött, és csak most, 28 évesen kíván szintet lépni. Erre lehetősége is adódik, ugyanis megbízható források szerint, az Inter és a Bayern München is megpróbálkozhat a szerződtetésével a nyáron. A Juventus is éppenséggel megpróbálkozhatna a leigazolásával, elvégre nem egy rossz játékosról beszélünk, hosszú évek óta képes egy adott szintű teljesítményt lepakolni az asztalra, ami elég ahhoz, hogy az ember fia német válogatott játékos legyen. Én egy nagyon jó harmadik számú védőnek tartom, ám ahogy már említettem, inkább kellene kezdőszintű középhátvédet szerződtetni.
Alexandre Lacazette: A neve már többször is felmerült korábban, ám komolyabban nem próbálta megszerezni az olasz rekordbajnok. Akkor még vélhetően első számú opcióként szerepelt a Bianconerinél, amihez szerintem kevés lett volna a teljesítménye, ám cserecsatárnak szerintem bőven megtenné így, 30 évesen. Két buktatója van a leigazolásának, az egyik, hogy jelenleg 11 millió eurót keres Londonban, a másik pedig, hogy Allegri nem igazán szokott hozzá hasonló középcsatárokat alkalmazni.
Alessio Romagnoli: Már olyan szinten felmerült a neve, hogy ügynöke, Mino Raiola is beszélt egy esetleges Juventusba való igazolásról. Személy szerint nem kedvelem a játékát, és nem tartom egy jó védőnek annak ellenére sem, hogy most jobb teljesítményt tesz le az asztalra. Helyzetét tovább rontja, hogy jelenleg 5.5 millió eurót keres, amiből vélhetően nem szívesen adna sokkal (vagy egyáltalán) lejjebb, miközben a teljesítménye és tudása ezzel az összeggel nem arányos.
Noussair Mazraoui: Érte a Barcelona lehet a befutó, akik 5 millió eurós bérezést biztosítanának neki, ám Oliver Kahn révén a Bayern München is érdeklődött a marokkói iránt Mino Raiolánál. Azt hiszem, hogy hiába jó képességű labdarúgó, aki 24 esztendősen jó korban is van, a Juventusnak jobb, ha nem száll be a versenybe, mert már ez az 5 millió is túlzó lenne érte, amit a Katalánok ajánlottak, továbbá eléggé sérülékenynek is számít.
Luiz Felipe: Az olasz válogatottba nemrég meghívót kapó Lazio-védő szintén egy jó harmadik számú opció lenne, ám olyan szinten sérülékeny, hogy értelmetlen lenne megpróbálkozni a megszerzésével.
Ángel Di María: Óriási kár, hogy már 34 éves, ugyanis kevés olyan kiváló szélső van, mint ő, aki a kontratámadások alkalmával tud igazán kibontakozni, mindezt klasszis módon. Még manapság is képes olyan szinten teljesíteni, hogy felfelé lógna ki a Juventusból, és szerintem Allegri elképzeléseibe is simán beleilleszthető lenne, ám a kora miatt már nem gondolnám, hogy érdemes lenne megpróbálkozni a megszerzésével, ráadásul a bő nyolc millió eurós fizetéséből is engednie kellene.
Corentin Tolisso: Szinte minden mercato alkalmával felmerül a neve, remélem ezúttal ez másképp lesz. A bajoroknál csak cserének számít, nehezen is tudna alapember lenni úgy, hogy gyakorlatilag mindig sérült. Hiába passzolna bele szerintem General Max játékstílusába, semmilyen szempontból nem tartom jó ötletnek a leigazolását, inkább örüljünk annak, hogy annak idején nem a Juve hozta el a Lyontól.
André Onana: Már megegyezett az Interrel, és elsőre úgy tűnhet, hogy milyen jól járhatnak majd vele a milánóiak, ám a hosszú eltiltása miatti kihagyása, amit dopping-ügye okán volt kénytelen letölteni, nagyon meglátszik eddigi teljesítményén, és valami csapnivaló módon teljesít a pályán.
Divock Origi: A Liverpoolnál időhúzó cserének amortizálták le, pedig azért több van benne, ráadásul még mindig csak 26 esztendős. Moise Keannél simán jobb lenne, ám azt is meg merném kockáztatni, hogy cserecsatárnak sem lenne utolsó. Esetében szintén arról van szó, hogy már egy másik együttes, egész pontosan az AC Milan jelenleg is nagy erőket mozgósít azért, hogy szóban sikerüljön megegyezni vele.