A nyár szabadügynökei

chelsea_vedoharmasa.jpgHosszú évek után a Juventus megtapasztalhatja, hogy milyen elveszíteni egy fontos játékost ingyen, ugyanis Dybala nem hosszabbítja meg szerződését a Bianconerivel. Eddig szinte mindig haszonélvezője volt az Öreg Hölgy a Bosman-szabálynak, ám utóbbi éveket nézve már ezt sem lehetett így kijelenteni, ugyanis Emre Can, Aaron Ramsey és Adrien Rabiot sem számított valami nagy haszonnak. Most azonban úgy tűnik eléggé sok remek lehetőség nyílik szabadügynökök terén, most csak azok neveit olvashatjátok az alábbi listán, akik közül érdemes lenne szemezgetni.  

Kylian Mbappé: Úgy gondolom, hogy nem kellene különösebben sok karaktert elpazarolni arra, hogy megállapítsuk mekkora esély van az ő megszerzésére. Ahhoz sem kell magasszintű jóstehetséggel rendelkezni, hogy azt mondhatjuk, hogy a Real Madrid a befutó a kegyeiért.

Paul Pogba: Az ő helyzete már teljesen más, elvégre nyílt titok, hogy a francia szívesen visszatérne Torinóba, ahogy a klub is próbálkozott már korábban a visszaszerzésével, ám a koronavírus okozta válság csúnyán keresztbe tett a Bianconeri-vezetők számításainak. Idén nyáron szerintem ismételten elő fog kerülni többször is, hogy Paul visszatérhet Olaszországba, és látva, hogy ingyen megszerezhető, erre reális esély is mutatkozhatna. Egyetlen bökkenő van csupán, mégpedig, hogy Polpo nettó 15 millió eurót tesz zsebre Angliában, mindezt fontban, ami euróra átváltva 17.7 millió eurót tesz ki. Ez elsőre áthidalhatatlan problémának tűnik, ugyanis Arrivabene igyekszik lejjebb tornászni a fizetéseket, és kétlem, hogy egy szabadügynök Pogba Raiolával a háta mögött hajlandó lenne kb. 8 millió euróval kevesebbért aláírni egy olyan csapathoz, mely nem jelentene komoly minőségbeli ugrást a Manchester Unitedhez képest.

Franck Kessié: Az ő jövője már eldőlt, ugyanis mindössze 6.5 millió euró évi bérért nyártól a Barcelona játékosa lesz az elefántcsontparti. Laporta a napokban arról beszélt, hogy már lezsírozták két játékos leigazolását, akik majd a következő szezontól Katalóniában fognak szerepelni. Egyelőre annyit árulhatott el, hogy egy védőről és egy középpályásról van szó, minden bizonnyal az a középpályás pedig Kessié lehet.

Antonio Rüdiger: Őt boronálják össze legtöbbször a Juventusszal, és még sok topklubbal. Nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja meghosszabbítani szerződését, amennyiben pedig nyárig nem oldják fel a Chelsea ellen bevezetett politikai szankciót, akkor amennyiben hajlandóság lenne is a hosszabbításra, nem tudják majd kivitelezni. Az egyáltalán nem véletlen, hogy komoly együttesek állnak érte sorba, ugyanis már második szezonját játssza klasszis színvonalon a Chelsea-ben. Bennem azonban komoly kétségek vannak a tekintetben, hogy ezt Torinóban is meg tudja-e valósítani. Elsősorban a katasztrofális Eb-je bizonytalanít el, továbbá mindig gyanús számomra, ha egy adott játékos csak egy együttesben tud bizonyítani, mindezt 28-29 éves korában. Ráadásul hiába az öt londoni szezon, csak az utóbbi kettőben, Tuchel irányítása alatt tudott felérni erre a szintre, ahogy a római teljesítménye sem képviselt olyan minőséget, amire azt mondanánk, hogy a Juventusban a helye. Máskülönben játékstílusát tekintve tökéletes Chiellini-pótlék lenne, ráadásul bal oldalt is tud játszani, beleférne a büdzsébe, a kora sem okozna gondot, csak abban nem vagyok biztos, hogy ugyanazt tudná nyújtani, mint a német edzőzseni kezei alatt, máskülönben pedig nem lennénk előrébb, mint Bonuccival, vagy de Ligttel.

Andreas Christensen: A Chelsea másik középső védője, aki nagy szezonokat fut Tuchel irányítása alatt. Ám mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat abba, hogy megszerezhető, el kell keserítsem azokat, akik szerették volna, ugyanis ő az a védő, akiről Laporta beszélt.

Ousmane Dembélé: Hatalmas ígéretként érkezett Barcelonába, ám a gránátvörös-kékeknél leginkább sérülékenységével és balhéival tudott hallatni magáról. Amennyiben a Juve az E-Sport alakulatát kívánja megerősíteni, kiváló választás lenne, ám a focicsapatba a fentebbi okok miatt nem megfelelő opció. Hiába látszik a megmozdulásain, hogy tehetségesebb, mint a Barça bármely másik szélsője, egyszerűen olyan szinten sérülékeny, hogy egész torinói karrierjét a J-Medicalban töltené, arról nem is beszélve, hogy milyen kezelhetetlen személyiség. 

Andrea Belotti: Az Eb óta nem igazán hallhattunk felőle, ugyanis így, utolsó torinói szezonjában nem kerülik el a sérülések, Jurić pedig sikeresen megoldotta a pótlását, így vélhetően a Bikák valamelyest könnyebb szívvel tudják majd elengedni. A Juventus számára kiváló opció lenne, Vlahović mögé szükség van egy jó cserére, egy ingyen il Gallo pedig első osztályú választás lenne. A buktató szerintem az benne, hogy ő maga is tudja, hogy hasonló szintű kluboknál akár kezdőként is számolnának vele, míg a szinte mindig bevethető Dušan mögött pedig nem juthatna valami sokszor szóhoz, így az ő szempontjából nem tűnik kifizetődő opciónak átköltözni Torino bianconero-felébe.

Boubacar Kamara: Egy nagyon jó képességű 22 esztendős francia szűrő, a Ligue 1 második helyezettjének számító Marseille egyik legfontosabb kulcsembere. Én Zakaria helyett az ő megszerzése mellett kardoskodtam, mert úgy vélem, hogy amellett, hogy fiatalabb és már most jobb szezonokat produkál, komolyabb potenciál is lakozik benne. Ám jelen helyzetben már nem tartom szükségesnek a megszerzését, a középpályára jelenleg klasszisokra van szükség.

Matthias Ginter: A Borussia Mönchengladbach 46-szoros német válogatott védője, aki Joachim Löw leköszönését követően egyelőre Hansi Flicknél is szóhoz jut, még ha nem is annyiszor, mint elődjénél, akinél az Európa-bajnokság minden összecsapásán pályára léphetett a Nationalelf színeiben, mindezt pedig viszonylag jó teljesítménnyel hálálta meg. Ahhoz képest, hogy egy világbajnok védőről beszélünk, alig szokott róla szó esni, amihez nagyban hozzájárulhat, hogy a Borussia Dortmundot követően karrierjét visszavetette azzal, hogy a Mönchengladbach gárdájához szerződött, és csak most, 28 évesen kíván szintet lépni. Erre lehetősége is adódik, ugyanis megbízható források szerint, az Inter és a Bayern München is megpróbálkozhat a szerződtetésével a nyáron. A Juventus is éppenséggel megpróbálkozhatna a leigazolásával, elvégre nem egy rossz játékosról beszélünk, hosszú évek óta képes egy adott szintű teljesítményt lepakolni az asztalra, ami elég ahhoz, hogy az ember fia német válogatott játékos legyen. Én egy nagyon jó harmadik számú védőnek tartom, ám ahogy már említettem, inkább kellene kezdőszintű középhátvédet szerződtetni.

Alexandre Lacazette: A neve már többször is felmerült korábban, ám komolyabban nem próbálta megszerezni az olasz rekordbajnok. Akkor még vélhetően első számú opcióként szerepelt a Bianconerinél, amihez szerintem kevés lett volna a teljesítménye, ám cserecsatárnak szerintem bőven megtenné így, 30 évesen. Két buktatója van a leigazolásának, az egyik, hogy jelenleg 11 millió eurót keres Londonban, a másik pedig, hogy Allegri nem igazán szokott hozzá hasonló középcsatárokat alkalmazni.

Alessio Romagnoli: Már olyan szinten felmerült a neve, hogy ügynöke, Mino Raiola is beszélt egy esetleges Juventusba való igazolásról. Személy szerint nem kedvelem a játékát, és nem tartom egy jó védőnek annak ellenére sem, hogy most jobb teljesítményt tesz le az asztalra. Helyzetét tovább rontja, hogy jelenleg 5.5 millió eurót keres, amiből vélhetően nem szívesen adna sokkal (vagy egyáltalán) lejjebb, miközben a teljesítménye és tudása ezzel az összeggel nem arányos.

Noussair Mazraoui: Érte a Barcelona lehet a befutó, akik 5 millió eurós bérezést biztosítanának neki, ám Oliver Kahn révén a Bayern München is érdeklődött a marokkói iránt Mino Raiolánál. Azt hiszem, hogy hiába jó képességű labdarúgó, aki 24 esztendősen jó korban is van, a Juventusnak jobb, ha nem száll be a versenybe, mert már ez az 5 millió is túlzó lenne érte, amit a Katalánok ajánlottak, továbbá eléggé sérülékenynek is számít.

Luiz Felipe: Az olasz válogatottba nemrég meghívót kapó Lazio-védő szintén egy jó harmadik számú opció lenne, ám olyan szinten sérülékeny, hogy értelmetlen lenne megpróbálkozni a megszerzésével. 

Ángel Di María: Óriási kár, hogy már 34 éves, ugyanis kevés olyan kiváló szélső van, mint ő, aki a kontratámadások alkalmával tud igazán kibontakozni, mindezt klasszis módon. Még manapság is képes olyan szinten teljesíteni, hogy felfelé lógna ki a Juventusból, és szerintem Allegri elképzeléseibe is simán beleilleszthető lenne, ám a kora miatt már nem gondolnám, hogy érdemes lenne megpróbálkozni a megszerzésével, ráadásul a bő nyolc millió eurós fizetéséből is engednie kellene.

Corentin Tolisso: Szinte minden mercato alkalmával felmerül a neve, remélem ezúttal ez másképp lesz. A bajoroknál csak cserének számít, nehezen is tudna alapember lenni úgy, hogy gyakorlatilag mindig sérült. Hiába passzolna bele szerintem General Max játékstílusába, semmilyen szempontból nem tartom jó ötletnek a leigazolását, inkább örüljünk annak, hogy annak idején nem a Juve hozta el a Lyontól.

André Onana: Már megegyezett az Interrel, és elsőre úgy tűnhet, hogy milyen jól járhatnak majd vele a milánóiak, ám a hosszú eltiltása miatti kihagyása, amit dopping-ügye okán volt kénytelen letölteni, nagyon meglátszik eddigi teljesítményén, és valami csapnivaló módon teljesít a pályán. 

Divock Origi: A Liverpoolnál időhúzó cserének amortizálták le, pedig azért több van benne, ráadásul még mindig csak 26 esztendős. Moise Keannél simán jobb lenne, ám azt is meg merném kockáztatni, hogy cserecsatárnak sem lenne utolsó. Esetében szintén arról van szó, hogy már egy másik együttes, egész pontosan az AC Milan jelenleg is nagy erőket mozgósít azért, hogy szóban sikerüljön megegyezni vele. 

César Azpilicueta: A Chelsea kapitánya is úgy tűnik, hogy elhagyja a hajót, és még nem is lenne rossz választás az Öreg Hölgy számára annak ellenére, hogy már 32 éves, ámde van már két koros játékos a jobb szélső védő posztjára, sokkal inkább van szükség egy fiatalabb hátvédre. Érte is a Barcelona lehet a befutó.
Ivan Perišić: Az Inter egyik legfontosabb emberévé vált az idei évadban, fiatalokat megszégyenítő játékkal és hozzállással futballozik szárnyvédőként. Abban már nem vagyok biztos, hogy szélsőként is tudna ilyen teljesítményt nyújtani, ráadásul ő is már 33 éves, egyáltalán az sem biztos még, hogy távozik, van esély arra, hogy marad a Nerazzurrinál. 
Luis Suárez: Ő a rangidős azon játékosok között, akik górcső alá kerültek, ám ez nem jelenti azt, hogy neki lenne legkevésbé helye ezen a listán. Továbbra is igen magas szinten tud játszani, még ha nem is olyan klasszis módon, mint ahogyan azt az előző szezonban tette. Azt hiszem, hogy a tavalyelőtti állampolgársági ügye után sem a vezetőség, sem a szurkolók nem szívesen próbálkoznának meg a Torinóba hozatalával.
Henrikh Mkhitaryan: Annak idején még a Borussia Dortmundból próbálta szerződtetni az örmény játékost az Örteg Hölgy, azóta pedig jó pár év eltelt, és ma már 33 éves a kacifántos nevű középpályás. Hiába virágzott ki újra Rómában, nem hinném, hogy érdemes lenne bepróbálkozni nála. 
Isco: A szebb napokat is látott, Golden Boy-díjazott hosszú évek után ezúttal végre elhagyhatja Madridot. Rengetegszer boronálták össze a Juventusszal a nevét, ám szerencsére ez a frigy soha nem jött létre, 29 évesen pedig már cserének is alig számít a Királyiaknál, ami egy hosszan tartó leépülés eredménye. 
Sergi Roberto: A katalán mindenes neve is fel-fel merült Torinóban korábban, ám az ő története is hasonló, mint Iscóé, annyi különbséggel, hogy Roberto sosem számított komoly talentumnak. 30 évesen már csak néha napján jut lehetőséghez, ugyanis elképesztő mennyiségű sérülést szenved el, jelenleg is komoly sérülés gyötri.
Felipe: Még negyedik számú védőnek el is menne a dörzsölt, minden hájjal megkent brazil, ám mint azt minden védőnél kiemelem, oda komolyabb játékos leigazolása szükségeltetik.
Thomas Strakosha: Pár évvel ezelőtt még egy igencsak ígéretes, stabil teljesítményt nyújtó kapus volt, ám Pepe Reina érkezésével nagyon csúnyán leépült, ha lehetőséget is kap, sűrűn potyázik. Ha Perin nem maradna, még akkor sem igazolnám le cserekapusnak, annyira lenn van jelenleg.
Ezen játékosok közül én egy védőt mindenképp megszereznék. Amennyiben nem sikerül Rüdigernél komolyabb hátvédet igazolni pénzért, akkor rá esne a választásom, ellenkező esetben megpróbálkoznék Ginter megszerzésével. Ha Morata opciójából nem sikerülne faragni legalább 15 millió eurót, akkor cserecsatár ügyében is ezt a listát nézném végig, és próbálkoznék be elsősorban Belottinál, majd Originél. Pogba leigazolását tudnám még elfogadni annak ellenére, hogy szívem szerint többet nem látnám viszont Torinóban még vendégként sem. Valahogy olyan érzésem van ezen ügy kapcsán, hogy mindkét fél annyira vonzza egymást, hogy előbb-utóbb csak visszatér Paul, hiába mond ez ellent az észérveknek. 
A cikkben szereplő értesülések mindegyikének a hivatkozási alapja Fabrizio Romano