Elemzés – a Villarreal elleni mérkőzés

vlahovi_foythot_fojt.jpg1-1-es döntetlennel ért véget a Juventus kalandja Vila-realban, ami az idegenben lőtt gól előnyéről szóló szabály eltörlésével gyakorlatilag a semmivel egyenlő, így a torinói összecsapáson történtek fogják eldönteni a továbbjutás sorsát, de, ha másra nem is, arra jó volt ez a mérkőzés, hogy felmérjük, hogy mit tud a Juventus és mit tud a Villarreal. A látottak a következőkben kerülnek elemzésre:

Alig, hogy elkezdődött a mérkőzés, a TV-néző szurkolók többsége még rendesen el sem foglalhatta kényelmes fotelját, mikor Vlahović klasszis találattal beköszönt első BL-mérkőzésén, így arról érdemben nem igazán értekezhetünk, hogy pontosan mi lehetett az eredeti terv erre a meccsre, azonban látva, hogy egy hosszú indítást követően született meg a gól, így szerintem nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy Allegri elsősorban védekezésre készült 5-4-1-ben, a támadásokat pedig a lehető legegyszerűbb eszközzel akart véghez vinni, azaz hosszú labdákkal keresni az elöl helyezkedő egy szem centert. Ez egészen kínosnak tűnt volna, amennyiben nem születik korán egy találat, ám Dušannak köszönhetően dörzsölhette tenyerét a Mister, ugyanis ettől jobban nem is alakulhatott volna a mérkőzés. 

kepernyofelvetel_258.pngAz első félidő bizonyos szakaszaiban talán még egy kicsit eszünkbe is juthatott az egykori Allegri-vezette Juventusok egyike, ugyanis küzdöttek a játékosok, a stadiont bejárta Max jellegzetes ordítozása, láthattunk klasszis megmozdulásokat is néha-néha, a játékstílus is kicsit azt a régi érzést keltette ideig-óráig a szurkolóban, ahogy az is, hogy teljesen váratlanul vette elő a 3-5-2-es hadrendet, amiben meglepő módon mindenki a számára megfelelő pozícióban szerepelhetett, Sandro kivételével, aki sajnos a védelem szélén sem találja egyébként a helyét, de sokkal jobb megoldás volt ez, mintsem a két brazil egyike játsszon középhátvédet. 

A valóság azonban párszor arcon csapott minket, ugyanis a mérkőzés elején két komolyabb helyzetig is eljutott a Sárga Tengeralattjáró, amit követően összeszedte magát a védelem, és Cuadrado stabil védekezésének, Danilo kisegítéseinek és de Ligt ellenkezést nem tűrő játékának köszönhetően már nem tudott helyzetekig jutni a hazai csapat, míg a Juventus a hosszú átadásokkal el tudott párszor jutni az ellenfél kapujáig, ám ott komolyabb veszélyben voltak a nézők, mint a háló, ugyanis előszeretettel rugdosták ki a stadionból a labdát az olaszok, vagy hoztak rossz döntéseket kulcsszituációkban. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a Juve annak ellenére is tudja kontrollálni a meccset, hogy nincs nála a játékszer, és a labdabirtokló spanyolok egy jobb periódus kivételével nem tudnak kellő nyomást helyezni az Öreg Hölgyre.

A második játékrészt cserével kezdte ugyan a Juve, ám ez nem taktikai húzás volt Allegri részéről, amikor is Sandrót kisebb sérülés miatt kellett lekapni. Pellegrini behozatala nem gondolnám, hogy olyan nagy fejtörést okozott volna a trénernek, ugyanis az olasz volt már olyan állapotban, hogy egy félidőt kibírjon, a brazil nem játszott magabiztosan. Bonuccival kétségkívül erősödött a védelem, hosszú átadásokkal tudott segíteni és végre mindenki a helyére tudott kerülni. Ezt követően még inkább egyértelmű volt, hogy nem érdemes felhagyni ezzel a defenzív felfogással. Gondoltam ezt jómagam is, betudva annak a védelmi hibákat, hogy ez csak a játékosok lányos zavara volt a meccs elején, figyelembe véve, hogy ebben az összetételben még nem játszottak együtt, és egyébként is voltak olyan jó hosszú átadások és félhelyzetek, amik bizakodásra adtak okot, hogy ha több szerencséje lesz a torinóiaknak, akkor lehet tovább növelni az előnyt komolyabb kockázat nélkül, elvégre a Villarrealt sikerült jópárszor lefutni. 

A félidő eleje sem cáfolta meg ezt a gondolatmenetet, ugyanis olyanra is volt példa, hogy a Juve labdát tartva jutott el az ellenfél kapujáig, ehhez hasonlót később nem tapasztalhattunk, mikor már menni kellett a vezetésért. Az El Submarino Amarillo nem helyezte olyan nagyon komoly nyomás alá a torinóiakat, ám két játékos egymást követő banális hibája elég volt ahhoz, hogy 2022.02.22 22:22-kor egy pofonba szaladjon bele az olasz rekordbajnok:

Ez a találat teljesen átírt mindent, és ami eddig egy egészen elfogadható meccsnek tűnt, egyből pokollá változott és hibák sora következett. Kezdődött ez ott, hogy Allegri lehozta a középpálya legjobbját Manuel Locatelli személyében, aki nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy ez a tegnapelőtti taktika működjön, és egy sorral feljebb tolva méginkább segíteni tudta volna a támadásépítést. Eközben fennmaradt az az Adrien Rabiot, aki óriásit hibázott a kapott gólnál, és elkönyvelhető volt az, hogy ez az egyébként is gyenge lelki világában zavart fog okozni. Így is történt, a csere után két perccel egy brutális szabálytalansága volt, ami csak a VAR-nál ülők alkalmatlansága miatt nem lett piros lap. A Locatelli-Arthur-McKennie tengellyel már hangsúlyosabb lett volna, hogy a Juventus a győzelemért jött Vila-realba, ám ez eleve nem valós kijelentés, ugyanis egyértelmű, hogy elsősorban azért érkezett a Mister, hogy ne kapjon ki. Végeredményben ez össze is jött, ám ennek a döntetlennek még véletlenül sem örülhetünk, csupán elfogadhatjuk, ugyanis ez nem negatív eredmény a csapatra nézve. Ugyanakkor a visszavágón ütközhet a csapat kellemetlenségekbe ez ellen a labdatartó, sok lapos passzal operáló, támadó felfogású, de védekezésben is stabil, szervezett és harcos csapat ellen. 

A meccs pár taktikai eleme:

Játékosok értékelése:

Meccs embere: Dušan Vlahović