Massimiliano Allegri mentora és barátja, a sajtónak az eddigiekben is sokszor szivárogtató, vagy éppen a média különböző forrásait igen fontos információkkal tájékoztató Giovanni Galeone a minap ismételten érdekes, s meglehetősen terjedelmes nyilatkozatot adott a legnagyobb olasz napilapnak, melynek keretein belül szót ejtett a Paulo Dybalával kapcsolatban fennálló helyzetről, a csapat mesterének taktikájáról és érzéseiről, továbbá Federico Chiesa hamarosan bekövetkező távozásának lehetőségéről is. 

"Nem lehet kérdés, hogy a jelenlegi Juventust újjá kell építeni, s teljesen más alapokra kell fektetni, miközben teljesen más csapatot kell kialakítanunk. E folyamat véleményem szerint legalább két-három esztendőbe fog telni, azonban Max Allegri tavaly májusban négy évre szóló kontraktust kapott a klub vezetőségétől, melyből egyértelműen azt látom, hogy az illetékesek pontosan tisztában vannak a Bianconeri helyzetével" – fogalmazott sarkosan az egykori szakember a La Gazzetta dello Sport kérdésére. 

"Az Öreg Hölgynek most ismételten el kell végeznie azt a munkát, melyet Beppe Marotta egyszer már véghez vitt, mikor a torinóiak kötelékébe hozta Maxot, ugyanis ezzel együtt a vezérigazgató olyan labdarúgókat szerződtetett a mester számára, mint Sami Khedira, Mario Mandžukić, vagy később Dani Alves, akik tapasztalatukkal hihetetlenül sokat segítettek az alakulatnak. Mivel a fekete-fehérek jelen pillanatban nem tudhatnak maguknak egy olyan nagyszerű vezérigazgatót, mint amilyen Beppe volt, Maxnak saját magának kell kezébe vennie az irányítást, s útmutatást kell adnia a klub mostani illetékeseinek, kikben sportszakmai szempontból egyelőre nem található meg az a felkészültség és hozzáértés, mely Marotta alapvető jellemzőjének bizonyult. 

Az olasz rekordbajnoknál egy hatalmas paradoxon áll fenn, ugyanis a klubnak alapvetően jó futballistái vannak, akik azonban nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan milyen módon kellene játszani. Ahhoz, hogy az együttes ismételten sikeressé és versenyképessé válhasson, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi színtéren, olyan labdarúgókra van szüksége, akik nagyszerűségük és tapasztalatuk által újra professzionális szintre emelhetik a Zebrákat. Annyi egészen biztos, hogy a jelenlegi állapotok tarthatatlanok, ennek pedig legélesebb jele az, hogy a szurkolók lassan Khedirát is visszasírják, ugyanis lehet, hogy a német gyakran sétálgatott a pályán, de soha nem követett el hibákat saját, vagy éppen az ellenfél kapuja előtt, míg a csapat aktuális középpályásairól már ez sem mondható el. 

Az, hogy a Juve jelenleg itt tart, semmiképpen sem írható fel a sokak által kritizált Dybala számlájára, ugyanakkor tény, hogy Paulo nem egy vezér, s nem volt képes megtenni azt a minőségi ugrást sem, melyet mindannyian vártunk tőle a szezont megelőzően, hiszen sérüléseiből fakadóan sem mentális, sem pedig fizikai tekintetben nem tudta kibontakoztatni képességeit. Nem túlzás kijelenteni, hogy ennél jóval többet vártunk, s várhattunk el a Zebrák tízesétől, mely szám birtokosának mindig a csapat első számú arcának kellene lennie, elég csak Alessandro Del Pieróra, vagy Michel Platinire gondolni. 

Természetesen bizonyára az sem segít túlzottan az argentinon, hogy egy technikai szinten roppantul gyenge alakulatban kell szerepelnie, holott Dybala alapvetően képes lenne referenciapontot jelenteni a Max által favorizált 4-2-3-1-es hadrendben. Őszintén szólva más játékrendszerben igen nehezen tudnám elképzelni őt, mindazonáltal az utóbbi idényekben látottak sem nyújhatnak sok támpontot vele kapcsolatban, hiszen míg Paulo remek idényt hozott le Maurizio Sarri kezei alatt, Andrea Pirlo mellett élete legrosszabb szezonját produkálta. Nem tudom, hogy mennyire építhetjük Dybalára a jövőt, e kérdés pedig Federico Chiesával kapcsolatban is felmerül bennem, aki véleményem szerint akkor is elhagyhatja majd a Juventust nyáron, ha csak 50-60 milliót ajánlanak érte, ugyanis az olasz egy meglehetősen hektikus labdarúgó, aki olykor pusztítóan jó, máskor azonban totális zavar uralkodik rajta. 

Az Öreg Hölgy keretének kialakítása alapvetően rossz, mivel példának okáért a vezetőség túlzottan sok olyan labdarúgót igazolt az elmúlt években, akiknek ideális esetben a pálya jobb szélén kellene szerephez jutniuk, a túltelítettség miatt azonban állandóan változtatni kell pozíciójukat, annak ellenére, hogy egy posztra elegendő lenne egyetlen klasszis, mint mondjuk annak idején Mario Mandžukić, akinek nem igazán volt alternatívája a csapaton belül, viszont minden egyes találkozón stabil, s igen magas szintet hozott, így pedig nem is volt szükség arra, hogy helyettest igazoljanak esetleges pótlására. A Zebrák jelenlegi szélsői kiváló futballisták, ám ekkora létszámban teljességgel feleslegesek a Bianconeri számára, hiszen végső soron csak egymás zavarására alkalmasak, mely miatt nem tudják kellőképpen segíteni alakulatukat sem. 

A középpályán még súlyosabb a helyzet, emiatt pedig e csapatrészt teljesen át kell majd építeni az elkövetkezendő átigazolási szezonokban. Az alakulat tengelyében szerepet kapó labdarúgók közül egyedül Manuel Locatellit tartom nagyra, aki azonban megfelelő társ híján maga is beleszürkül a mezőnybe. Adrien Rabiot hatalmas csalódás számomra, ugyanis mostanra felismerhetetlen távolságra jutott PSG-ben látható, óriási potenciállal bíró önmagától, amit maga Allegri is így gondol, s éppen ezért szeretné a lehető legtöbbet kihozni a franciából. A Juventus mindig is egy fizikálisan erős, kemény alakulat volt, a jelenlegi keret viszont inkább technikás, s erőnléti tekintetben emiatt súlytalan játékosokból áll, holott az együttesnek most is olyan labdarúgókra lenne szüksége, mint Giuseppe Furino, Francesco Morini, Marco Tardelli, Claudio Gentile, vagy akár Zbigniew  Boniek. 

A Juventusnak okos lépéseket kell végrehajtania a transzferpiacon, ekképp pedig nem a nagy összegű átigazolásokban, hanem az ellenfelek beérését és megelőzését szolgáló, alaposan átgondolt szerződtetésekben kell keresnie a megoldást. Állandó vesszőparipám, hogy a Bianconerinek szüksége lenne egy bal lábas középhátvédre, mivel mikor Giorgio Chiellini nincs a pályán, sem Leonardo Bonucci, sem pedig Matthijs de Ligt nem érzik jól magukat az adott poszton. Az elmúlt hónapokban ingyenesen le lehetett volna igazolni David Alabát, akit a klub fontolóra sem vett, az osztrák pedig a Real Madrid kötelékébe került, s a szezon egyik legkiemelkedőbb futballistájává nőtte ki magát. Az ehhez hasonló hibák véleményem szerint megengedhetetlennek számítanak a továbbiakra nézve. 

A fekete-fehéreknek most tapasztalt futballisták megszerzésére kellene összpontosítania, akik kiegészíthetnék egymást a keret ifjú reménységeivel. Sosem értettem, hogy a külföldi topbajnokságokban miért nincsenek állandó gondok a játékosok életkorával, s hogy nekünk miért kell állandóan labdarúgóink születési dátumát nézegetnünk, attól tartva, hogy keretünk túlságosan idős, esetleg túlzottan fiatal átlagéletkorral rendelkezik majd. A Borussia Dortmund kötelékében például rengeteg veteránt találhatunk, ugyanakkor a mindössze tizennyolc esztendős Jude Bellingham is állandó játéklehetőséget kap, ez a modell pedig kétségkívül követendő példát kell, hogy jelentsen a Zebrák számára is. 

Allegrinek pontos jelzéseket kell adnia, s pontos kéréseket kell megfogalmaznia a vezetőség irányába, innentől pedig csak és kizárólag a vezetőségen fog múlni, hogy teljesítik-e ezen követeléseket, vagy hagyják, hogy a Juve még mélyebbre süllyedjen a középszerűség mocsarában. Meggyőződésem, hogy Európában rengeteg olyan, kiváló opciót jelentő fiatal, vagy éppen tapasztalt játékos van, akik hosszabb távú segítséget jelentenének a Bianconeri számára, azonban a klubnak nem szabad mindig a következő lehetőségre várnia, hanem a lehető leghamarabb ki kell használnia az előtte nyíló esélyeket a piacon. 

Max nem tud mást játszatni ezzel az együttessel, ugyanis a keret csakis a védekezésre, valamint a kontrajátékra alkalmas. Elképzelhető, hogy a 4-2-3-1-es felállás a legjobb opció a jelenlegi alakulat számára, azonban a csatárok alkalmatlanságát látva én magam megfontolnám, hogy klasszikus center nélkül küldjem pályára a gárdát, melyet az idény elején maga Allegri is megkísérelt, mikor hamis kilencesként játszatta Bernardeschit, Dybalát, vagy éppen Chiesát. Massimiliano sosem fogja megkérdőjelezni azt, hogy jó döntést hozott-e, mikor visszatért az Öreg Hölgy kispadjára, mivel a mester továbbra is rendkívül nyugodt, s szinte lubickol a nehéz helyzetekben, mindazonáltal ő is látja, hogy a klub milyen problémákkal küzd, emiatt pedig – a vezetőséggel összhangban – képes volt felmérni, hogy mik lehetnek a Juve reális céljai a mostani évad során.

A bajnokság tekintetében a Zebrák maximum a negyedik hely elérésére törekedhetnek, mely azonban reális célkitűzés lehet a csapat számára, hiszen a Juve az elmúlt időszak eredményei alapján ismételten kezd visszatalálni a folytonossághoz, míg közvetlen riválisai, például a Roma, vagy a Napoli, immár nem teljesítenek olyan jól, mint a 2021-es esztendő utolsó hónapjaiban. A február minden tekintetben döntő fontosságú lesz Max és az Öreg Hölgy számára, hiszen az együttesnek mindenképpen túl kell jutnia a Villarrealon a BL-nyolcaddöntőben, emellett pedig nem feledkezhetnek meg a Coppa Italiáról sem, melynek elhódítása kétségkívül prioritást jelent, mivel ez az egyetlen serleg, melynek megszerzésére reális esélye lehet a fekete-fehéreknek" – összegezte hosszúra nyúló szavait Galeone.