A fekete-fehérek egykori ismert labdarúgója, a Bianconeri kapcsolatos ügyekben általában igen éles véleményt megfogalmazó Massimo Mauro a minap ismételten hosszabb nyilatkozatot adott a Juventust illető aktuális témákról, melynek során kijelentette, hogy az Öreg Hölgy támadójátéka továbbra is egészen pocséknak mondható, emellett pedig szót ejtett a középpálya és a csatárok helyzetéről, továbbá a mercatóban rejlő lehetőségekről is. 

"Megítélésem szerint a bajnokság legjobb támadósora egyértelműen az Interé, utánuk pedig az Atalanta következik ebben a rangsorban, mely alakulatokat a Napoli és az AC Milan követi. A Juventus biztosan nincs ott a legkiválóbb alakulatok között, ugyanis véleményem alapján a Bianconeri támadójátéka rosszabb, mint a Sassuolóé, kiknek csatárai közül Gianluca Scamaccát, Giacomo Raspadorit, valamint Grégoire Defrelt is igen nagyra tartom. A Nerazzurri négy kiváló labdarúgóval rendelkezik a csapatrészben, míg az Atalanta futballistái közül elsősorban Ruslan Malinovskyiért vagyok oda, aki időről időre elkápráztat hihetetlen rúgótechnikájával. A liga többi alakulatát illetően egyértelműen Tammy Abrahamet tartom kiemelkedő centernek, akit egy napon szívesen megtekintenék a Zebrák szerelésében is" – jelentette ki a La Gazzetta dello Sport kérdésére. 

"A Juventus támadóit illetően biztos vagyok benne, hogy a jövőben mindössze egyetlen koncepció lehetne működőképes: az alakulatnak egy támadóval, Paulo Dybalával, vagy Álvaro Moratával kellene felállnia, aki mellett számos középpályásokra lenne szükség a letámadások kieszközöléséhez. A Bianconeri nem engedheti meg magának a kétcsatáros felállás alkalmazását, mely mellett a magas fokú agresszivitást is nélkülöznie kellene a Zebrák gárdájának.

Szerdán, mikor az Inter ellen megpróbáltak szoros emberfogást bevetni, rendkívül rosszul és eredménytelenül tették mindezt, hiszen egészen egyszerűen nem tudhatnak keretükben olyan játékosokat, akik mentális szempontból alkalmasak lennének egy ilyen, meglehetősen nagy koncentrációt igénylő taktikai elvárás betartására és kivitelezésére. A Juventus labdarúgóinak túlnyomó többségében nincs meg a topfutballhoz szükséges intenzitás és makacsság, a gond pedig e tekintetben nem a mester által bevetendő elképzelésekkel van. Ne feledjük, hogy Allegri egy rendkívül intelligens és felkészült szakember, aki akkor is e megközelítésekkel igyekezne operálni, ha megfelelő emberanyag állna rendelkezésére, a problémát tehát elsősorban a játékosok, nem pedig az edző személye jelenti. 

A Juventus középpályáján sem sokkal rózsásabb a helyzet, mindazonáltal Weston McKennie egyáltalán nem rossz a támadójátékot tekintve, míg Manuel Locatelli abban az esetben, ha nem neki kell megszabnia alakulata futballját, képes rendkívül hatékonyan berobbanni az ellenfél kapujának előterébe, ahogy teszi azt a válogatottban, vagy ahogy láthattuk tőle az Öreg Hölgy Roma elleni mérkőzésén is. Arthurral kapcsolatban személy szerint egészen más elképzeléseim lennének, mint Allegrinek, ugyanis a brazil egyedül abból a szempontból bizonyult jó vételnek, hogy a Bianconerinek sikerült fiatalítania Miralem Pjanić posztján, technikailag pedig semmiképpen sem volt kifizetődő választás. Aki ért a futballhoz, észre veheti, hogy a dél-amerikai nem egy játékmester, mivel csak a labda birtoklásakor képes hasznossá válni, annak hiányában pedig teljesen súlytalannak tűnik, míg a hozzá hasonlított Xavi, vagy éppen Iniesta a játékszer nélkül is alapvető hatást gyakorolt alakulata játékára és társai helyezkedésére. 

Visszatérve a támadósorhoz, Álvaro Morata nem vállal nagy kockázatokat, s inkább biztonsági játékra törekszik, mindez azonban azt eredményezi, hogy a spanyolból kiveszik a csatárok elhagyhatatlan tulajdonságának számító gyilkos ösztön, melynek híján azonban nem is tud sok találattal szolgálni alakulatának, míg Moise Keannek számos technikai és taktikai korlátja van, ezek pedig nem csak a góllövésben, hanem gyakorta a labdakezelésben is megakadályozzák őt. Személy szerint mindenképpen Paulo Dybalát vetném be a fentebb említett labdarúgók szerepkörében, nem kis részben amiatt, mert az argentin állandóan sérüléseknek, valamint fizikai szenvedéseknek van kitéve, melyről az is tanúskodik, hogy Allegri csupán csereként számolt vele a Supercoppa döntőjében, holott elvileg neki kellene lennie a Juventus vezérének. Egy pozíció-váltás talán képes lenne megoldani La Joya problémáinak egy részét. 

A mercato tekintetében egyértelműen egy középpályás leigazolására fektetném a hangsúlyt a Juventus vezetőégének helyében, mivel egy kipróbált és nagyobb nevet jelentő futballista képes lenne tehermentesíteni a gárdát, s szabadabb taktikai lehetőségeket biztosíthatna Allegrinek McKennie, Bentancur, Rabiot, Arthur, valamint Locatelli szerepltetésére. Tudom, hogy a mester korábban Axel Witselt szerette volna leigazolni, aki meglátásom szerint megfelelő módon tudná koordinálni a középpálya játékát" – összegzett Mauro.